Királyharkály
    Campephilus principalis (Linnaeus, 1758)

    Az utolsó királyharkályt valószínűleg Kubában észlelték, mindössze néhány évvel ezelőtt, 1991-ben. Azóta a kubai és hollandornitológusok átfogó kutatásai ellenére sem került elő a sziget utolsó megmaradt erdeiből sem e nagytestű harkály, sőt, a fákon hagyott táplálkozásnyomait sem észlelték. Így szinte csaknem bizonyos, hogy az utolsó példányai is kipusztultak.

    A királyharkály valaha nemcsak Kubában, hanem Észak-Amerika déli felén is élt. Utóbbi élőhelyéről azonban már jóval korábban kipusztult. A kubai populációt külön alfajnak tartják - Campephilus principalis bairdii - mely azonban alig különbözik a kontinensen élt madaraktól. A faj hanyatlását elsősorban az élőhely átalakításnak köszönheti. Egyes populációkat a feketekereskedelem céljából folytatott gyűjtés pusztított ki. A királyharkály rendkívül sérülékeny volt, hiszen egy-egy párnak akár 8 km˛-es erdőrészletre is szüksége lehetett, melyben kiöregedett, még lábon álló fák is voltak, amelyek táplálkozó és fészkelő helyet is biztosítottak. Az Egyesült Államokban utolsó ismert populációja1948-ban tűnt el, amikor is 311 km˛ erdőt vágtak tarra, hogy helyén szójaültetvényt létesíthessenek.

    Kubában a síksági és a hegyi erdőkben egyaránt előfordult. A sziget fokozódó megművelésével, területének átalakításával a faj a hegyi élőhelyeire szorult vissza. A populáció egyedszáma 1970-re legfeljebb 8 párra csökkent. A Sierra de Moa hegységben kutató expedíciók 1990-ben és 1991-ben a fák kérgén friss csőrvágás nyomokat fedeztek fel, melyeket a királyharkálynak tulajdonítottak. Néhány alkalommal 1-1 madarat is megpillantottak, mely akár ez a faj is lehetett. 1992-ben néhány kopácsolás nyomot ugyan megfigyeltek, de egyetlen madarat sem észleltek.

    Több mint 400 példányt őriznek múzeumokban. A legnagyobb gyűjtemény a ChicagoiField Múzeumban (32) és a New YorkiAmerikai Természettudományi Múzeumban (30) található. A leideni Nemzeti Természettudományi Múzeum birtokában van egy hím példány a kontinentális alfajból, és egy tojó a kubai alfajból. E példányok eredete nem ismert.

    Illusztráció: Balouet, Jean-Christophe - Alibert, Eric: Extinct species of the world c. könyv alapján

    Természettudományi Múzeum, Leiden

    Forrás:
    http://www.geocities.com/carmelbird/birds/
    http://naturalis.kennisnet.nl/300pearls/default_hu.asp

    [ vissza ]