Új-zélandi fürj
    Coturnix novae-zelandiae (Quoy & Gaimard, 1830)

    Az új-zélandi fürj egyaránt előfordult az Északi- és a Déli-szigeten. Bár ez a madárfaj még az 1860-as években a Déli-szigeten meglehetősen gyakori volt, röviddel 1875 után már kihaltnak tekintették. Sir John Francis Julius von Haast, a Christchurch városában lévő Canterbury Múzeum kurátora 1873-ban a következőket írta Otto Finsch német madarásznak:

    "Minden bizonnyal felkelti az ön érdeklődését ez a fürj, amely lehet, hogy néhány éven belül eltűnik. Csupán két helyről van tudomásom, ahol még megtalálható, az egyik a nyugati parton, a másik pedig a Tasman-folyó egyik kis szigetén; bár Otago és Nelson bizonyos pontjain is kell hogy éljen."

    Kihalásuk nagyon gyorsan ment végbe, aminek pontos okát eddig nem sikerült megállapítani. Az eltűnés gyorsasága azonban valószínűvé teszi, hogy valamilyen betegség lehetett az oka, amelyet az Európából betelepített fácánok és fürjek terjesztettek. Az utóbbi madarak ráadásul az őshonos fürjek táplálkozása során is konkurenciát jelentettek. Csakúgy, mint más új-zélandi fajok esetében, a betelepített macskák és menyétfélék szintén szerepet játszhattak a kihalási folyamatban, ám az új-zélandi fürjeknél nem ezt tekintik az elsődleges oknak. A faj hanyatlása túl gyors volt ahhoz, hogy a ragadozókat lehetne okolni érte, ráadásul más fürjfajok, így az Ausztráliából behozott tasmán fürj (Synoicus ypsilophorus) ugyanabban az időben zavartalanul szaporodtak.

    Az új-zélandi fürj példányai több európai és amerikai múzeumban, valamint az új-zélandi Christchurch és Wellington gyűjteményeiben is megtalálhatók. A leideni Természettudományi Múzeum egy hímet és egy tojót mondhat magáénak. Cédulájukon "Australia?" olvasható, ami nyilvánvalóan tévedés, hiszen a faj ott sohasem fordult elő.

    Illusztráció: http://nzbirds.com/Koreke.html

    Természettudományi Múzeum, Leiden

    Forrás:
    http://naturalis.kennisnet.nl/300pearls/default_hu.asp
    http://nzbirds.com/Koreke.html

    [ vissza ]