Fehérszárnyú cankó
    Prosobonia leucoptera (Gmelin, 1789)

    Rejtélyes eredet

    James Cook kapitány Resolution nevű hajóján két természettudós utazott: Johann Reinhold Forster és William Anderson. Kétszáz évvel ezelőtti beszámolójuk szerint a fehérszárnyú cankó már akkor, a felfedezése idején is ritka volt. Forster, aki 1773-ban részt vett Cook második útján is, Tahitin gyűjtött egyet e parti madárból. Fia, Georg, vele tartott az expedíción, és ő le is rajzolta a zsákmányt. Anderson két további példányt gyűjtött 1777-ben Moorea szigetén, Cook harmadik útja során. Andersont, aki a második úton a sebész asszisztense volt, a Resolution fedélzetére már sebésznek és természettudósnak nevezték ki.

    John Latham angol ornitológus 1787-ben leírást adott közre a három bőrről, és fehérszárnyú cankónak nevezte el ezt a kis parti madarat. Az ő leírása szolgált alapul Johann Friedrich Gmelin számára, aki 1789-ben a Tringa leucoptera tudományos nevet adta a fajnak. Két példány további sorsa ismeretlen. A leideni Nemzeti Természettudományi Múzeumban őrzött bőr az egyetlen, ami ebből a különös, elegáns parti madárból maradt.

    Két faj?

    Richard Bowdler Sharpe brit ornitológus a Moorea szigetéről származó madarakat 1906-ban különálló fajként (Prosobonia ellisi) írta le. A leíráshoz azt a rajzot használta fel, amelyet William Ellis készített, Cook másik hajójának, a Discovery-nek orvosa. A tudományos vita ma is folyik arról, hogy a Mooreán talált madarak különböznek-e a Tahitin fogott példánytól. A vita leginkább Forster és Ellis rajzain alapul, valamint azon a képen, amelyet J. Webber készített a második mooreai madárról. A zavart tovább növeli az a tény, hogy nem vagyunk teljesen biztosak: hol és mikor gyűjtötték a leideni példányt. Általában azt tartják, hogy ez az a példány, amelyet Forster fogott. Forster részletes leírása azonban nem teljesen illik rá a mi madarunkra. Másrészt az is valószínűtlennek tűnik, hogy ez lenne az egyik Anderson által gyűjtött példány, hiszen túlságosan eltér Ellis és Webber rajzaitól.

    Rokona is veszélyben van

    A fehérszárnyú cankó kihalásának okairól nem sokat tudunk mondani. Cook expedíciói óta senki nem közölte, hogy látta volna a madarat. Valószínűnek látszik, hogy eltűnésében fő szerepet játszottak a behurcolt patkányok. A faj legközelebbi rokonát, az óceáni cankót (Prosobonia cancellata) szintén a kihalás fenyegeti. E faj története hasonló a fehérszárnyú cankóéhoz. Szintén Cook harmadik útja során gyűjtötték, és előbb angol nevet ("barred phalarope", vagyis "csíkos víztaposó") kapott Lathamtól, mielőtt Gmelin tudományos nevet adott volna neki. A fehérszárnyú cankótól eltérően azonban a Cook expedícióján gyűjtött óceáni cankók mind elvesztek.

    Illusztráció: http://www.geocities.com/carmelbird/birds/

    Természettudományi Múzeum, Leiden

    Forrás:
    http://naturalis.kennisnet.nl/300pearls/default_hu.asp

    [ vissza ]