Az Új-Zélandon egykor élt kacagó bagoly neve onnan ered, hogy a madarak egymást a kacagáshoz hasonló hangokkal hívogatták. Ez a földi vadászatra szakosodott faj valaha benépesítette az Északi- és a Déli-szigetet is. Az északi szigetről körülbelül 1890 táján tűnt el. A Déli-szigetről származó utolsó hitelt érdemlően bizonyított előfordulási adata 1914 júliusából való, mikor is a South Canterburyben lévő Bluecliffs közelében egy elpusztult madarat találtak.

Kipusztulásuk oka még ma sem világos, azonban gyakran kapcsolatba hozzák azt kedvenc zsákmányállatuk, a "helyi" Kiori patkány (Rattus exulans) főszigetekről való eltűnésével. Ámbátor ez a rágcsáló faj is viszonylag késői bevándorló, a polinéziai hajósok hurcolták be úgy 900 táján. Ez idő előtt a baglyoknak más fajokat kellett zsákmányolniuk, így érthetetlen, hogy mért nem voltak képesek visszatérni korábbi étrendjükre a patkányok kipusztulását követően.

A vadászat nem játszott jelentékeny szerepet kipusztulásukban, bár a faj egyedei rendszeresen felbukkantak az európai természettudományos gyűjteményekben, élő és holt állapotban egyaránt. Feltételezhetően a többi új-zélandi madárfajt is veszélyeztető tényezők - úgymint az erdőirtás, a ragadozók és betegségek behurcolása - okozták e bagolyfaj pusztulását is.

Forrás:
http://naturalis.kennisnet.nl/300pearls/default_hu.asp

[ vissza ]