Jávai bíbic
    Vanellus macropterus (Horsfield, 1821)

    A jávai bíbicet (Vanellus macropterus (Horsfield, 1821)) általában a "veszélyeztetett, talán kipusztult" fajok kategóriájába sorolják. Utolsó megfigyelése 1939-re esik, amikor Kelet-Jáváról közöltek egy példányt. Számos későbbi kutatás eredménytelennek bizonyult. A faj valamikor elterjedt volt Szumátrán, Jáván, és ha a leideni Nemzeti Természettudományi Múzeum cédulái pontosak, akkor Timor szigetén is. Mivel egyik területen sem látták már több mint fél évszázada, ezért kihaltnak kell tekintenünk.

    A jávai bíbicnek különös megjelenést adtak a fején lévő lebenyek, illetve a szárnyán látható hosszú sarkantyú. Kipusztulását vélhetően az okozta, hogy a mezőgazdaság terjeszkedése miatt felszámolták az élőhelyét. A múltban a jávai rizsföldek a vulkánok termékeny hegylábi vidékeire szorítkoztak. Ahogy azonban a lakosság létszáma gyarapodott, a síkságokat is fokozatosan művelésbe vonták, és ezzel a madarak élőhelyei - a nedves szavannák - megsemmisültek.

    A leideni Nemzeti Természettudományi Múzeum őrzi a legtöbb jávai bíbicet. A négy kitömött példány, a 35 bőr, a két csontváz és a 15 tojás jó képet ad a fajról. A példányok többségét: 28 jávai bíbicet Max Bartels vadászai segítségével gyűjtötte be 1907 és 1925 között.

    Természettudományi Múzeum, Leiden

    Forrás:
    http://naturalis.kennisnet.nl/300pearls/default_hu.asp

    [ vissza ]