WWF SAJTÓKÖZLEMÉNY 1999. november 16. Japán a bálnavadászati tilalom eltörlését tervezi.

A japán bálnavadászok már a 13. - "tudományos" bálnavadászatra készülődnek. A WWF (Világ Természetvédelmi Alap) helyteleníti Japán gazdasági ösztönző politikáját, mely arra készteti a fejlődő országokat, hogy szavazzanak a bálnák kereskedelmi célú vadászatának ismételt megindulására. Japán így szeretné megszüntetni a világszerte érvényes bálnavadászati tilalmat, és ezzel együtt megkezdeni a bálna-termékek nemzetközi kereskedelmét. Japán az általa nyújtott Fejlesztési Segélyprogramot arra használja fel, hogy ösztönözze 13, korábban bálnavadászatot folytató ország csatlakozását az egyezményhez. A megcélzott országok között szerepel több fejlődő ország. A csatlakozások elérése szavazattöbbséghez juttathatja Japánt az egyezményen belül, mely a tizenhárom éve érvényes kereskedelmi célú bálnavadászati tilalom feloldásához vezethet. A tilalom célja, hogy véget vessen annak a nagymértékű bálnavadászatnak, melynek a világ bálnanépességének nagy része már áldozatul esett.

- Japán visszaél a fejlődő országok támogatásával, oly módon, hogy nemzetközi fórumokon szavazatokat vásárol - mondta Cassandra Phillips, a WWF bálnavédelmi felelőse. - Az ilyen lépések megszegik a nemzetközi szerződéseket.

A japán bálnavadász hajóhad a világméretű tilalom hatályba lépése óta minden évben tartott vadászatot a Csendes-óceán déli részén. Még 1994-ben is, amikor az IWC kimondta a teljes bálnavadászati tilalmat a térségben. Az IWC-nek arra a rendelkezésére hivatkoznak, amely a kis mértékű, tudományos célokat szolgáló genetikai kutatásokat engedélyezi. Japán ebben az évben a tilalom ellenére 440 példány kilövését és értékesítését vette tervbe. Ezenkívül egy javaslat előterjesztését fontolgatja, a Veszélyeztetett Állat- és Növényfajok Nemzetközi Kereskedelmét Szabályozó Egyezmény (Convention on International Trade in Endangered Species of Flora and Fauna) felé, melyben bizonyos bálnafajok átminősítését kéri, az I. sz. függelékből a II. sz. függelékbe. (1)

Látható, hogy Japán az IWC-ben mellette álló országok szavazatára számít a CITES-ben is.-- tette hozzá Ms Phillips - Az érintettek mindkét egyezmény kijátszására törekednek. Ha ez megtörténik, a világ bálnáinak sorsa sajnos egy ország kezébe kerül.

A CITES - l. fentebb, más néven az ún. Washingtoni Egyezmény (1973) három különböző fokozattal dolgozik. Az elsőt a nemzetközi kereskedelem a kipusztulás szélére jutatta, ezért ezeket a fajokat élőhelyeikről kereskedelmi céllal begyűjteni tilos, tehát a vadon befogott I. függelékben szereplő faj, ill. a belőlük készült termékek nem kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. Ide tartozik az összes cet és bármely részükből készült termék. A másodikban lévő fajok esetében engedélyezhető a nemzetközi kereskedelem, de csak szigorúan szabályozott formában. A harmadik csoportba azok az élőlények kerülnek, amelyek az előfordulási helyükön védettek, és az illető országnak nemzetközi együttműködésre van szüksége ahhoz, hogy ennek érvényt szerezzen.

A bálnavadászat megakadályozása érdekében hozott 1985-86-os nemzetközi bálnavadászati tilalom bevezetése óta több mint 18.000 bálnát pusztítottak el a világ óceánjain, elsősorban Oroszországban, Japánban és Norvégiában. A tilalom óta Japán több, mint 3.600 minke bálnát ölt meg, úgymond - tudományos kutatás céljából, ám a bálnahús végül is a japán piacra kerül. Norvégia 3.039 minke bálnát ejtett el a tilalom bevezetése óta, ebből 671-et az IWC tiltó rendelkezései életbelépésének időpontja után, mellyel a létszám további csökkenését idézte elő. Norvégia ezzel egy időben benyújtotta tiltakozását a tilalom ellen, és tudományos kutatás címszó alatt még 146 bálnát pusztított el.

Mára a tizennégyből csak hat bálnafaj maradt a veszélyeztetetté nyilvánítottak között. A sort a grönlandi bálna vezeti, mint a legveszélyeztetettebb a nagytestű bálnák közül és sajnos nem következett be növekedés a faj egyedeinek számában. A kék bálnából a valaha élt legnagyobb testű emlősből a Földön mára csak kb. 500 egyed maradt, és számuk az intézkedések ellenére sem nő. A kanadai St. Lawrence folyó olyan szennyezett, hogy a benne élő beluga bálnák elhullott tetemeit mérgező hulladéknak nyilvánítják és ennek megfelelően távolítják el a vízből. (További adatok: Cassandra Phillips: cphillips@wwfnet.org

WWF Sajtóközlemény 1999. november 25. Megéri-e a XXI. század végét Európa legveszélyeztetettebb macskaféléje?

Kipusztulás fenyegeti az ibériai hiúzt, fennmaradásának utolsó esélye a WWF Angliai Képviseletének védelmi tervezete maradt. Erre hívja fel a figyelmet az európai ragadozók megmentése érdekében folytatott WWF mozgalom.

A világ legveszélyeztetettebb macskaféléje az ibériai hiúz, a kipusztulás szélére került. Eredeti hazájában, Spanyolországban feltehetően kevesebb, mint 600 példány él, és alig 50 egyed a szomszédos Portugáliában. A hiúzállomány fenyegetettségének főbb okai az élőhelyének megszűnése, kedvelt táplálékának, az üregi nyúl számának megfogyatkozása, valamint az emberi tevékenység. Az ibériai hiúznak sürgős segítségre van szüksége ahhoz, hogy átvészelje a XXI. század első felét. Az európai támogatási alapok, mint pl. a Közös Agrárpolitika (Common Agricultural Policy, CAP) és az EU Fejlesztési Alap által támogatott beruházások hozzájárultak az ibériai hiúz utolsó élőhelyeinek feldarabolódásához és megszűnéséhez. Európa most egy új lehetőséget kínál az egyedszám-csökkenés megállítására, az ún. Natura 2000 tervezet keretei között: ennek célja a védett területek összeurópai hálózatának a kialakítása, Európa legveszélyeztetettebb fajainak és élőhelyeinek megmentése érdekében. Az EU tagországok egyetértenek azzal, hogy az EU Fejlesztési Alapból megteremtsék az ibériai hiúz védelmének hosszú távú kereteit.

A Natura 2000 Európa történelmében a legfigyelemreméltóbb természetvédelmi kezdeményezés- mondta Guy Beaufoy, - "Az ibériai hiúz utolsó esélye?" című WWF közlemény szerzője. - Elegendő területet kell biztosítani a hiúz számára és gondoskodni kell a megfelelő védelméről is. Ez a kezdeményezés nem biztos, hogy önmagában elegendő lesz. A WWF véleménye az, hogy a spanyol kormány által nemrég kialakított ún. Fajlagos Természetvédelmi Területek (Special Areas of Conservation, SAC) által nyújtott védelem nem megfelelő. Nem tartalmazzák ugyanis a fontos hiúz-élőhelyeket és csapásokat, továbbá a javasolt SAC területek egy részén út- és gátépítési munkálatok folynak, az állatok vándorlását erdő- és vadvédelmi kerítések akadályozzák. Ha a tervezett létesítmények építése folytatódik, a WWF becslése szerint a jelenleg is széttöredezett hiúznépesség Spanyolországban 20 vagy még több darabra szakadhat.

Megjegyzés: Az európai ragadozók közül egyik sincs olyan nagy veszélyben, mint az ibériai hiúz.
Tények az ibériai hiúzról (Lynx pardinus) Védettségi foka: Az ibériai hiúz a világ legveszélyeztetettebb macskaféléi között van, Európa legveszélyeztetettebb ragadozó faja közül az egyik az ibériai hiúz, a másik az európai nyérc (Mustela lutreola). A CITES I. és II. függelékének jegyzékén is szerepel mint a Berni Egyezmény fokozottan védett faja.

Jelenlegi népesség: A legutóbbi becslések szerint kevesebb, mint 600 egyed él Spanyolországban, Portugáliában 40-53 egyed. Négy nőstény él fogságban.

100 évvel ezelőtt még elterjedt volt az Ibériai félsziget déli részén, ahol még ma is jelen van. 1960 és 1990 között a hiúzállomány 80%-a tűnt el. Az állomány azóta is folyamatosan zsugorodik.

A legfőbb veszélyeztető tényező a hiúz legfőbb zsákmányának, az üregi nyúlnak a 95%-os állománycsökkenése. - Ennek okai pedig a fertőzés, a túlzott vadászat, az élőhelyek megszűnése, és az emberi tevékenység.

Egyetlen olyan esetről sem tudunk mely során a hiúz emberre támadt volna, az is csak ritkán fordult elő, hogy a hiúz a haszonállatokban tett kárt. A legfőbb veszély az ember által a hiúz gyilkos természetéről szóló téves nézet elterjedése jelenti. A hiúzállomány nagy része a brit és más külföldi vadászoknak esett áldozatul, a vadászat módját szabályozó előírások, pl. a csapdahasználatról szóló rendelet megszegésével. Az úthálózat további fejlesztése és a növekvő forgalom egyaránt fenyegető tényezők a hiúzok számára.

Kilátások a jövőre nézve: Ha a jelenlegi folyamatok folytatódnak, az ibériai hiúz valószínűleg a XXI. század első felére eltűnik, ami nagy szégyen lenne egész Európára nézve.További információk: Lucy Farmer, WWF Angliai Képviselete, tel: + 44 171 978 2551, mobil: + 44 780 329 4770

THE ECOLOGIST Vol 29 No7. November 1999 The Editors: Ending The Nuclear Century - A nukleáris évszázad befejezéséért - (Teljes fordítás)

A nukleáris kérdéskör közel jár ahhoz, hogy kikerüljön az emberek érdeklődési köréből. Az emberek többsége nem tudja a saját otthonához legközelebb eső erőmű nevét sem. Igen kevesen tudják, hogy azok miként működnek és még kevesebben vannak tisztában azok rettenetesen veszélyes voltával. Ezen nukleáris kérdésekkel foglalkozó füzet előkészítése során többen megkérdezték, hogy miért akarjuk feléleszteni ezt a halott kérdést. Világossá teszi ezt az idén szeptember 30-án a japán urániumtermelő üzemben történt szerencsétlenség. A nukleáris sugárzás leukémiát és másféle rosszindulatú daganatot okozva még mindig sok embert öl meg, és még sokkal többen fognak ezek miatt meghalni, ha megengedjük, hogy az ipar megvalósítsa a terveit.

Évtizedekkel ezelőtt azt hallottuk, hogy a nukleáris energia "biztonságos, tiszta és olcsó" áramot ad. Ma már tudjuk, hogy egyáltalán nem biztonságos, erősen szennyező és még drága is. Ez természetes, mivel az atomenergia nagyon szorosan kapcsolódik a katonai felhasználáshoz - annak mellékterméke - ma már nem szükséges erről érvelni. Kicsiny szigetünk és a szomszédos országok tele vannak mindenféle nukleáris erőművekkel, és az embereket egy olyan energiaforrástól hozták függő helyzetbe, amelynek a következményeit általában nem ismerik a kormány elfogultsága miatt.

Megengedik, hogy a nukleáris ipar tovább növekedjék, anélkül, hogy bármiféle megbeszélést folytatnának a lakossággal s ebben segítenek az áltudomány és a megalkuvó politikusok. Vannak hosszadalmas vizsgálatok, mint pl. Windscale esetében, amelynek eredménye már kezdetben el volt döntve.

Életünk jórészt a technokraták és a mérnökök kezében van. Ezek gyakran robotolnak és ha egy kis hibát követnek el, egy rossz gombot nyomnak meg, milliók halálát vagy súlyos betegségét okozzák.

A legtöbben, ha elgondolkodnak a csernobili szerencsétlenség, Three Mile Island áldozatain, vagy a winsdscale-i 1957 évi eltitkolt tűzeseten, azt gondolják, hogy ezek véletlen balesetek voltak és hasonlók nagyon valószínűtlenek a tapasztalt Nyugaton. Azonban tudjuk, hogy például Nagy Britanniában néhány évvel ezelőtt néhány másodperc hiányzott egy nukleáris leolvadáshoz, amely katasztrofális lehetett volna mindannyiunk számára. Az EÁ.-ban hasonlóképpen éppen, hogy elkerültek egy szerencsétlenséget. Az Ecologist ezen számának több írásából megtudjuk, hogy Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, Japánban és egyebütt évtizedek óta borotvaélen élünk.

Ezen rettenetes forgatókönyveken túl jelenleg is igen sokan különféle sugárzásoknak vannak kitéve; a nukleáris berendezések szennyezik a belégzett levegőt, az élelmiszereket, - annak érdekében, hogy biztosítva legyen egy iparág fentmaradása. Egy olyan iparágé, amelynek létezése megengedhetetlen környezeti, társadalmi és gazdasági okok miatt, s amelyik nem lenne képes fentmaradni a kormányok közvetlen és közvetett támogatása nélkül.

Azonban ha világosan látható, hogy az ipar nem tartja be az ígéreteit, akkor a vezetők hogyan és miért engedik működni őket?

Peter Bunyard és Pete Roche megkísérelnek válaszolni ezekre a kérdésekre, megvizsgálva a nukleáris ipar hazugságainak, elhallgatásainak, botrányainak és a megvesztegetéseknek a történetét. Chris Busby tanulmányában a radioaktív sugárzás egészségre gyakorolt veszélyes hatásaival foglalkozik, adatok tömegével bizonyítja, hogy nem létezik "biztos adag" és hogy ha egy adott adag sok kis részletben, ismételten kerül az emberbe, az veszélyesebb, mint ha egyszerre.

Más cikkek arról tudatnak, hogy a független szabályozó intézmények nem annyira függetlenek, mint gondoltuk és hogy kiemelkedő tudósok saját előmenetelüket a közösség érdeke elé helyezik. A nukleáris ipar és támogatóinak a története tökéletesen bemutatja azt a meggondolatlanságot, amellyel a mindenáron való iparosítás ráerőlteti magát a világra és azt is, hogy mekkora szakadék van a politikai vezetőink cselekedetei és az őket megválasztó polgárok érdekei között. - Pi.

(A füzet közel 50 oldalon kizárólag nukleáris kérdésekkel foglalkozik. Ha helyünk engedi, még mást is lefordítunk.)