Mi az a nemzetközi közösség?

THE ECOLOGIST, Vol 29, No. 8. December 1999. Editorial: Jeremy Seabrook: What is the "International Community"?

A Nemzetközi Közösségnek nevezett valami - új jelenség, ami az elmúlt két-három évben nagyon tevékeny lett. Elégedetlenségét fejezte ki Pakisztán kétségtelenül megvesztegethető kormányának megdöntése miatt, új bombázásokat hajtott végre Irak ellen, együttérzését fejezte ki a Mitch forgószél áldozataival kapcsolatban, sürgette Japánt, hogy újítsa meg a bankrendszerét és megtámadta Jugoszláviát a koszovói kegyetlenkedések miatt.

De mi tulajdonképpen ez az alaktalan, világméretű véleményalkotó testület? Mi az a "Nemzetközi Közösség" és kinek az érdekeit szolgálja? Bill Clinton és Madelaine Albright a leghatározottabb támogatója, felbukkan, ha valahol környezeti szerencsétlenség, háború, gazdasági összeomlás van, s közlik a "Nemzetközi Közösség akaratát". Amint ezt az "akaratot" kinyilvánítják, Kelettől Nyugatig minden újságíró és politikus szajkó módjára ezt ismételgeti, anélkül, hogy megvizsgálnák az értelmét, s hogy kinek az érdekében van az. Valójában a szép szavak leplezni igyekeznek az Egyesült Államok hatalmi törekvéseit.

A nem hivatalosan megteremtett "Nemzetközi Közösség" veszélye, hogy kiszorítja a névleg felelős ENSZ-et. Ha az nem akar részt venni a játékban, akkor a "Nemzetközi Közösség" megtalálja annak a módját, hogy rákényszerítse az akaratát az engedetlen országokra. Koszovóban a katonai szövetségek történetében eddig ismeretlen módon a NATO játszotta el az emberiességi szerepet.

A "Nemzetközi Közösség" az Öböl-háborúban született. Iraknak a Kuvait elleni támadásából fakadó jogos aggodalommal és az emiatt létrejött szövetséggel kezdődött, majd ebből alakult ki alaktalan arculata. A közösség akaratát a "világ közvéleményének" nevezik, de "megoldásai" nem a világot, hanem az egyes uralkodó hatalmak érdekeit szolgálják. Ábrándokat kergetnek és az egyes országok elleni önkényes, gyakran "zsarnokság-ellenes", vagy (mint most Koszovóban) emberiességi beavatkozásaik véletlenszerűek.

Fellépéseik során nem ismerik fel a helyzet összetett, bonyolult voltát és nem látják, a távolabbi célt, megoldást. Nem tudják megelőzni az újabb Pinochet vagy Milosevics féle zsarnokok hatalomra jutását.

A "Nemzetközi Közösség" aláássa az ENSZ eredeti eszméjét. Az ENSZ egyre inkább elavult alapelve mindig magában foglalta a tagok közötti nagy különbségeket. Elfogadta a sokféleség létét, az áthidalhatatlan ideológiai ellentéteket. Ez gátolta az elhamarkodott cselekedeteket, amelyek a megsemmisítő fegyverek révén a bolygó pusztulásához vezethettek volna.

A Nemzetközi Közösség nem tűri a különbségeket, az eltérő véleményeket. A "közösség" eszméje arra utal, hogy nincsenek összeütközések és elfojtják az eltérő nézeteket. Azonban a "közösség" szó kétélű.

Van egy szint, amelyiken valós értelme van: ez a lakóterület, a szomszédság, az a hely, ahol az emberek találkoznak egymással, a közelség, az atyafiság kötelékei; a valódi közösség támogatja a gyengét és a sebezhetőt. Azonban ha a "közösség" szót világméretűre nagyítjuk, az már elveszíti az értelmét. Főleg abban az értelemben használható, hogy megbüntetik azokat, akik nem felelnek meg az Egyesült Államok által meghatározott politikai és gazdasági állandóknak. Ennek a közösségnek a tagjai az EÁ, a szövetségesei és a talpnyalói. Az ENSZ-et a nemzetköziség eszméjével együtt legyőzte a Nemzetközi Közösség nyilatkozata, amely fenyegeti a pária országokat, a törvényen kívüli uralmakat és "gaz államokat".

Különös ellentmondás, hogy amikor a világméretű közösséget tartjuk a legfontosabb elvnek, a valódi, helyi közösségeket mindenütt a bomlás és szétesés fenyegeti - mert a Nemzetközi Közösség által a leginkább támogatott "világméretű gazdasági egységesítés" így követeli. Valójában a NATO koszovói beavatkozása révén fellángolt a szerencsétlenség, amelyet úgymond meg akartak akadályozni - az albán közösségek romokban vannak, az egész Balkánon ott vannak a befogadásukat remélő menekültek.

Ha a Nemzetközi Közösség a függetlenséget képviselné és nem az erőseknek a gyengék feletti uralmát; ha nem az egyeduralmának a fenntartását akarná, akkor jelentene valamit a népek számára. Erről azonban szó sincs. A Nemzetközi Közösség csak a Föld és népei jövőbeli sorsára vonatkozó nyugati (amerikai) tervekre csinált szépítő kifejezés.

Az ENSZ megújítása már nem lenne képes a hatalmat a kevesebb előjoggal rendelkező országok felé közelíteni. Ehhez már késő van. A "közösség" határtalan önzésében kevéssé törődik a valódi közösségekkel, a világ egészével, - azt a végtelenségig ki akarja zsákmányolni.

Ezek az aggodalmak már idejüket múlták. A Nemzetközi Közösség egy egyoldalú hatalom által létrehozott találmány, amellyel a Föld minden országát a saját képére akarják alakítani. Az ENSZ semmit sem fog tenni a gyengék megsegítésére, ha ez a Nemzetközi Közösség bárkin is ki akarja tölteni a haragját, aki vitatja a világ feletti felügyeletének a jogát, és akit a szükséges erővel rá kell kényszeríteni a szerintük helyes és észszerű útra.
(Jeremy Seabrook londoni újságíró. Az írás már részben megjelent a Third World Network Features-ben.) - Pi.

Egyesületi Híradó

A Zöld Utánpótlás Munkacsoport közgyűlési beszámolója

Azzal kezdeném, hogy a Zöld Utánpótlás Munkacsoportra ráférne egy kis utánpótlás! A törzstagok lassanként kiöregszenek az egyetemről, a "friss" egyetemisták pedig valahogy nem botlanak belénk.

Persze 1-2 azért akad. Pl. ennek az évnek nagy "nyereménye" Verus, aki némi kavarás után kémia-környezettan szakon folytatja tanulmányait az ELTÉ-n. Hipp-hopp átvette a Zöld Levél szerkesztését, tárgyal gondnoknőkkel és HÖK-elnökökkel, cipeli a papírt, ragasztja a faliújságot…stb. Kellene belőle több. (Lehet, hogy ezt a klónozás dolgot mégiscsak meg kéne gondolni?)

Persze az emberhiány ellenére nem tétlenkedtünk ebben az évben sem. Folytattuk a PAPÍR KÜLÖNGYŰJTÉSÉNEK SZERVEZÉSÉT: idén sikerült beépülni az ELTE Tanárképző Főiskolájára, ill. kisebb mértékben az Izabella utcai Pszichológia Tanszékre, elkezdődött a gyűjtés a TTK lágymányosi épületeiben, valamint megtettük az első lépéseket a Közgáz irányába is. Az Ajtósi koleszban Mari seperc alatt megszervezte a papír és a szerves hulladék különgyűjtését, sőt még egy igen szép és egészen öko faliújságot is rendszeresített. Talán "kapcsolatai" révén sikerül az ELTE magasabb köreiben is elhinteni a szelektív papírgyűjtés gondolatát. Mindenképpen szeretnénk elérni, hogy a gyűjtés az egyetemi "hulladékkezelés" szerves részévé váljon, azaz nélkülünk is működjön, mert így hosszú távon –most már látjuk- nem működik.

Az elmúlt évben rendszeresen jártunk a BENEDEK ELEK GYERMEKOTTHON állami gondozott csemetéihez. Nyáron tábort szerveztünk nekik Jákotpusztára. Ez egy remek hely! Rengeteg állat, nagy terek; más nem is nagyon kellett a gyerekeknek, hogy jól érezzék magukat. A táborba ezúttal Noémi is eljött, s ezentúl ő is járni fog a gyerekekhez.

A ZUP tagok ezeken kívül besegítettek a többi munkacsoport munkájába ill. egyéb zöldülésekben is részt vettek/vesznek: Babar a bankfigyelés mellett műsort vezet a Civil Rádióban, Dóra növényeket vizsgál, Mese "HuMuSz-ozik". Balogh Emese

Csoóri Sándor: A teremtő nyelv. = Faltól falig.

Egy menasági (székelyföldi) asszony életét panaszolva, ilyen mondatokat ejtett: "Akkora bánatra jutottam, hogy faltól falig sírtam... már-már ártatlanságomból is kitagadtam volna magamat." Kicsi fiáról szólva meg ezt: "Mit tudhat még egy suhanc ág?"

... beszélhetünk folyékonyan, szépen, választékosan, akár gyöngyöket szórva is szét mondatainkban, ha nem a nyelv belső tartása, igazságérzete, jelleme indít bennünket útra. Szókincs? Csak akkor ér valamit, ha értéke elsősorban a gondolatnak van, amit közölni akarunk. A menasági asszony elejtett mondatában nincs különleges szó, meghökkentő cifraság, csillogó előkelőség, mégis ismeretlen mélységek tárulnak benne föl. Ha csak annyit mond, hogy volt idő, mikor nagyon sokat sírtam, akkor is az igazat mondja. Pontosabban szólva: nem hallgatja el az igazságot. De hogy azt mondta: faltól falig sírt - a leghétköznapibb szavaknak olyan kiterjedést, tágasságot és erőt kölcsönzött, amely a legpazarabb szógazdagságnál is lenyűgözőbb. (László Andor gyűjtése)

Esmeralda

Az alábbi, ciánnal kapcsolatos anyagokat február 14-én reggel vettem le a gépemről. Köszönet értük Feiler Józsefnek, Fidusznak, Hamar Józsefnek, Nagy Dénesnek, Varga Zoltánnak.

A KHVM honlapjáról! 2000 február 13. - néhány részlet. (Csak itt olvastam mennyiségről.)
Január 30-án éjszaka a romániai Nagybányánál egy - a bányászati tevékenységből visszamaradó - szennyvíztározóból ciánvegyületekkel szennyezett víz került a Szamos jobboldali mellékfolyójába, a Lápos patakba.
A szennyezésről a román Vízügyi, Erdészeti és Környezetvédelmi Minisztérium a Dunai Regionális Riasztórendszeren keresztül hivatalosan tájékoztatott.

Eszerint 10.000 m3, 7.800 mg/l ciántartalmú szennyvíz került a folyóba. (Később a Kolozsvári Vízügyi Igazgatóság már 100.000 m3 szennyvízről tájékoztatott.).( Ez 78 vagy 780 tonna ciánid!! Ugyanis a 7.800 mg az 7,8 gramm. Ha ezerszer kevesebbet, 7,8 mg-t akartak volna írni, akkor pont helyett vessző kellett volna és a két nulla felesleges. 7,8 g a szenny egy literjében lehetséges. És ha a szennyben 7,8 mg/l lett volna ott fent akkor hogyan is lehetett volna annál több sokkal alább a folyón? Szóval kár vitázni, ez ilyen sok cián volt. A kirgizeknél annak idején még 2 tonna sem került a csatornába. )

A szennyezés január 31-én megérkezett a magyar szakaszra és a maximálisan kimutatható összes ciánid szint 32,2 mg/l volt. Ez az érték nagyságrendekkel túllépi a magyar felszíni vizes szabványban a legrosszabb minőségű vízre el írt 0,1 mg/l-es értéket, és messzemenőn meghaladja a vízi élővilág számára mérgező 0,2 mg/liter értéket. - Halpusztulást is észleltek, s jelentős a folyó élővilágának romlása is.

Február 4-én reggelre a szennyezés elhagyta a Szamost, megkezdődött a tiszta vízre jellemző élővilág megjelenése. Már nincs frissen elhullott haltetem.

A Tiszán levonuló ciánid szennyezés hulláma elérte a Kiskörei-tározót. A szennyezési maximumok 3,5-4,0 mg/l érték körül alakultak. A tározó vízszintjét a téli üzemmódhoz képest 1,0 m-rel megemelték, így kb. 100 millió m3 többlet víztömeg és a vízlépcső részben felső átbukásos üzemeltetése segíti a szint csökkenését.

HAMAR JÓZSEF ökológus (tiszaklub@externet.hu)
Szabad ég alatti földtöltéses zagy-gyűjtőtó Európában tilos. -- A cián eü határértéke 0,1 mg/l. A februárban mért értékek: Szamos Csengernél 32,6 mg/l, Tisza Lónyánál 13,5 mg/l, Kisköre felett 3,8 mg/l.
Valószínű, hogy a Szamos és a Tisza élővilága Tokajig teljesen kipusztult, még mikróba sem maradt. Tokaj és Kisköre alatt a pusztulás jelentős, lejjebb közepes vagy kisebb lehet.
A helyreállás idejét a víznél 1-2 évre becsülik, a mederben 10-15 év.

FIDUSZ írja február 13-án, az MTI alapján - Juhász Attila zentai polgármester szerint a halállomány 80%-a kipusztult.
Belgrádi jelentés: Szerbia nemzetközi bíróságon követel kártérítést a Tisza meggyilkolása miatt.

VARGA ZOLTÁN (zvarga@tigris.klte.hu) február 12-án írja:
Kedves Barátaim!
Úgy tudom, hogy a ciánid-szennyeződés a Szamos romániai szakaszán is súlyos volt. Hamar Józsitól tudjuk, hogy febr. 1.-én Csengernél a Szamosban 32.6 mg/l ciánidot mértek. Honnan jött az oda, ha a Szamos romániai szakaszán nem észleltek halpusztulást? Erre két magyarázat létezik: A: meg sem nézték, B: nem is volt már ott hal, mert a korábbi szennyezések során kipusztult.

Mivel mindazok a lények (baktériumok, moszatok, élőbevonat stb.) súlyosan károsodtak, amelyek a víz öntisztulását végzik, ezért a Tiszába kerülő bármilyen települési és ipari szennyezés sorsa és hatása ezután másként alakul, mint eddig!!
Követendő út: az Esmeralda-t felszámolni és a vagyonából kártalanítani. Ettől még az ökológiai rendszer visszafordíthatatlan kárai nem állnak helyre, a természeti értékek nem pótlódnak.

KÜLFÖLDI HÍREK:

NAGY DÉNES szemlézte: www.index.hu
A ciánszennyezés romániai sajtóvisszhangja
A magyar kárigényeket túlzottnak tartják. A Máramaros megyei prefektus képtelenségnek nevezte, hogy míg a Szamos romániai szakaszon a szennyeződés nem érintette komolyabban az élővilágot, addig Magyarországon tonnaszámra pusztulnak a halak. A Mediafax Hírügynökség szerint Magyarország felnagyítja a történteket.

FEILER JÓZSEF: február 11-i hírügynökségi anyagok
Egy román miniszter vádolja az Esmeraldát, hogy nem közölték azonnal - mi történt; korábban több figyelmeztetést kaptak, de nem törődtek azokkal. A cég mindezt tagadja.

*
Brett Montgomery, az Esmeralda tulajdonosa: "...kételkedem. Ekkora térfogatú vízben, ekkora távolságban nem lehetett ilyen halpusztulás, más tényezőknek kellett közrejátszaniok. Nincs katasztrófa, nem volt gátszakadás, csak túlfolyás a sok csapadék miatt. Az egész dolgot eltúlozták....Kizárólag azt a 4 döglött halat láttam, amiket egy gyerek felemelt."

Az asztrál újságok címoldalon hozzák a döglött halak képét a Tisza partján.
DONELLA MEADOWS is írt a ciánozásról, Lontay Zoltán írta meg neki - a 768-as Környészben olvasható a cikke,

Jelentés egy eljövendő új gyarmatról

VASKI KAMILLA továbbította 1999 december 22-én.
PAUL HELLYER, a Kanadai Akció Párt vezetőjének beszédéből néhány mondat illetve gondolat.

A kormány új népszavazási szabályozást akar bevezetni, s eltereli az emberek figyelmét arról a tényről, hogy Kanada iparát és forrásait egyre nagyobb sebességgel vásárolják fel az amerikaiak. Igen közel vagyunk ahhoz, hogy az Egyesült Államok bekebelezze Kanadát.

Quebec kiválása érdektelen kérdés, mert mindkettő, Kanada és Quebec is el fog tűnni a térképről. Sok ezer nagyvállalat lett az amerikaiaké, pl. most a történelmi Kanadai Nemzeti Vasút Társaság egyesült a sokkal nagyobb amerikai vasúttársasággal - ez egy lépés afelé, hogy "egy országgá" váljunk.

Az amerikaiak fő célja a WTO-tárgyalások során, hogy könnyebbé tegyék az óriás cégek, főleg amerikai nemzetekfelettiek behatolását Kanadába, megvalósítva a haszonelvű egészségügyi ellátást és oktatási rendszert, az amerikai stílusú eü és oktatási rendszert.

A NAFTA és a WTO megállapodásai fenyegetik Kanada és Quebec függetlenségét. Már beszélnek az EÁ-kal való vámunióról, ami eltörli a határokat, s az amerikai dollár használatáról, ami véget vetne Kanada létezésének.

Tragédia, hogy ezzel rövidesen szembe kell néznünk. Chrétien miniszterelnök a quebeci elszakadási törekvésekkel szemben nemzeti egységről beszél s minderről el akarja terelni a figyelmet.

A fő kérdés ma: akarjátok-e, hogy az EÁ bekebelezze az országunkat? Igen vagy nem? Kanadaiak akarunk-e maradni?

A liberális kormány cinikus politikai mesterkedésével megöli Kanadát azzal, hogy mindent áruba bocsát.
További adatok: Paul Hellyer: (416) 535-1008 --- - Pi

VASKI KAMILLA küldte 2000. január 6-án - PAUL HELLYER, a Kanadai Akció Párt vezetője vádolja a kanadai kormányt, mert az félrevezeti a polgárokat.

"A Kanada és EÁ közötti szabadkereskedelmi megállapodás nem elsősorban kereskedelmi egyezmény. Az beruházási megállapodás, amelyik révén az elmúlt évtizedben Kanada nagy részét eladták."

Hellyer rámutatott, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás és a NAFTA olyan záradékokat tartalmaz, amelyek az EÁ vállalatainak ugyanolyan jogot biztosítanak Kanadában, mint az ország saját polgárainak. Lehetővé teszi a nagy vállalatok behatolását és terjeszkedését (Wal-Mart, Costco, Home Depot) és a kanadai cégek megvásárlását. Kivételt képez a bankrendszer, szállítás-közlekedés, kultúra és szociális területek, de a Chrétien kormány ezek védelmét is fel fogja számolni.

A szabad-kereskedelmi megállapodásokra sosem volt szükség, a kiviteli cégek megtanulták, hogy "nem létezik olyan dolog, mint szabad kereskedelem az Egyesült Államokkal." Ma a szerződések célja a beruházás és nem a javak és szolgáltatások szabad áramlása.

Egy népszavazáson a lakosság 71%-a úgy vélte: a szabad kereskedelem rendelkezik pozitív vonásokkal, DE 61% haragszik a szövetségi kormányra, hogy nem tesz meg többet a kanadai vállalatok külföldi kézbe kerülése ellen.

Fenyegetik természetes erőforrásainkat, kultúránkat az amerikai értékek helyettesítik, fenyegetik annak megkülönböztető jegyeit.

Ha a közeli jövőben nem állítjuk meg ezt a folyamatot, Kanada örökre be fog olvadni az Egyesült Államokba. Ez a világtörténelem legnagyobb vértelen politikai csapása lesz. A Kanadai Akciós Párt minden meg fog tenni, hogy oktassa és szervezze a kanadaiakat, hogy el tudják ezt kerülni. A következő választáson eldől, hogy Kanada újjászületik-e vagy elbukik.

Kapcsolat: Paul Hellyer, Canadian Action Party-- (416) 535-4144, www.canadianactionparty.ca, villámlevél: cap-pac@istar.ca - Pi

VVVV (Valódi válasz Verának: Válassz! - Hová lett a mozgalom? c. szerkesztőségi cikkre, GAIA, 358.sz., 4363-4.o)

Kedves-kedves Vera, baj van (a zöld mozgalommal), hát persze, hogy baj van!
Ahhoz, hogy az ember hosszú útra induljon, fölszerelés és élelem kell, azaz tartalék. Ha a tartalékok elfogynak, vagy mennyiségük csökken, akkor a "racionalizálás" időszaka következik: a lendület csökken és a kétkedő hangok megerősödnek. Mit gondoltál? Bármely önmagától született mozgalom, egyesület-egylet nem ugyanazokon a szakaszokon keresztül fejlődik, ahogy az ember?

A gyermek-ifjúkorában minden hamvas és szép, nincsenek megoldhatatlan föladatok, a lendület és a teherbírás óriási, az önzetlenségnek nincs határa. És természetesen ez radikalizmussal jár, amely a megszokottságba burkolódzott "felnőttek-öregek" számára botrány.

"Nem!"-et mond az ifjúság az eddig jónak hitt, megszokott életre, "Nem!" a köznapi vágyakra, "Nem"-et az elfogadott életcélokra. Ez a "Nem"-kiáltás segélykiáltás. Segélykiáltás azok felé, akik már, vagy még? tudnak "Igen"-eket mondani. Ugyan nem a legszerencsésebb módja a segélykérésnek, de aki már nevelt kis- és középkamaszokat, tudja, hogy ez az egyetlen segélykérési mód, amikor nem kell a kérőnek megaláznia magát, sőt: kezdeményezője lesz a változásoknak.

Hihetetlenül fontos ez a szerep, de nem elég az előrejutáshoz. "Az emberélet útjának felén egy sűrű-sötét erdőbe tévedtem én, s az igaz utat nem lelém..." - nemcsak Dante, hanem én sem. Mondjuk a legegyszerűbbet: kétfelé ágazik az út. Az egyik útra akkor lépünk, amikor úgy érezzük, hogy elfogytak a tartalékaink, ráébredünk arra, hogy amit eddig tartaléknak, pontosabbnak érteknek hittünk, nem az, vagy a célokat elérhetetlennek véljük, s el is fordítjuk szemünket róluk. "Paradigma-váltás" (bocsánat! - életvitel-váltás) zajlik le - tudományosan mondva. Szépen pedig úgy, ahogy Karinthy találkozott egy fiatalemberrel..... S nekiállunk tartalékokat szerezni, szerezni és szerezni mindenáron: elfogyasztókká válunk, átesve a ló másik oldalára. "Ilyen a világ, ilyenek az emberek, nem lehetünk mi sem mások, mert akkor azután megnézhetjük magunkat, mire jutunk, kilóg a fenekünk a gatyánkból, stb., stb..." Igen, ezen az úton a szerencsésebbeknek gatya fedi majd a hátsóját, aki pedig áthull az öldöklő küzdelemben a rostán, az "nem számit"!

A másik útra úgy kerülünk, hogy észrevesszük, hogy bizony "kilóg a fenekünk a gatyánkból", tudatosul is bennünk, hogy "igen, baj van a ruházattal", de nem ezt tartjuk a legfontosabbnak. Hanem azt, hogy valahogyan biztosítsuk a megfelelő utódlást, olyanokkal, akikben van erő és lendület - és - a hagyományok értékelésének képessége. Akik elfogadják, hogy mi megálltunk, mert meg kellett állnunk, ugyanis más föladataink lettek, de tudjuk az irányt és segítünk mindazoknak, akiknek haladnak. Mik ezek a más föladatok? A rögzült információ továbbadása, azaz a családalapítás, a megújuló információ, azaz a tudás továbbadása, nevelés, közösségalakítás. Emiatt - úgynevezett állapotbeli kötelességeink miatt - bizonyos tényekkel megalkuszunk, elfogadunk másokat, de jaj nekünk, ha ujjunk nem mutatja az irányt - jaj nekünk, az "írás" tudóinak! Árulóvá leszünk.

Tudod mi a másik árulás? Amikor az ember valaminek neki sem kezd, vagy föladja a küzdelmet, mert nem tudja száz százalékosan véghezvinni. Amikor azt hiszi, hogy nem érdemes, mert nem valósulnak meg a dolgok az ő életében. Hadd ne vigasztaljalak meg! Nem bizony, nem valósulnak meg. Az olyan ember, mint Te is, valahol a lelke mélyen másokért sürög-forog. Célja túlmutat saját magán. Csendes véleményem szerint önföláldozó magatartást csakis valamilyen transzcendens (önmagán túlmutató) belső képpel lehet hosszú távon kitartóan megvalósítani. Tudod mi vagy? Írástudó, és ennek az ösztökéjét érzed, amely ellen hiába rugdalózol.

Vera, abban teljesen egyetértek Veled: a legnagyobb föladat most az, hogy az ember kinevelje az utódait! Annak ellenére, hogy ezt nem támogatják komoly forintokkal. Mert nekünk valahol meg kell állnunk, vagy másképp tovább haladnunk. Itt, ezen a helyen hiányzik a mozgalom - hol van a lelkes társaság utódja? Még nem késő, forduljunk a fiatalok felé, a még sokkal fiatalabbak felé és ma kezdjük el a nevelést. Nem lángoló, nem lobogó, aprómunka ez, évekig tart, s nem mi látjuk az eredményét. De erre csak a mi korosztályunk képes, az ifjúság nem! Most már tudom. Mivel Te azért mégis jóval később jutsz az én koromba, Neked több időd lehet.

Ismered Sík Sándortól "A megfáradt Odüsszeusz"-t? Aki nézi a fiatalok lándzsavetését, s magában morogja: "hogy én akkor kétannyira dobtam? Ma már nem érdekes" És Mécs László "Kamaszok"-ját? Akik "az útépítést átveszik, a hídépítést átveszik, az Istent megsüvegelik, mert ők már a rend..." Én valahol itt tarthatok: de a fiatalok?

Szeretnének lobogni. Valakinek táplálni kell őket, különben kialszanak. Ők a mozgalom - ha vannak. Te pedig? Hogy kétszer annyit tudtál? Nem érdekes? Dehogynem, csakhogy ezt nem Te és/vagy a fiatalság tartja majd számon, hanem létsíkokkal magasabban az, aki mindent tud. - zsgy.

Csináljuk a dolgunkat

Vasárnap délelőtt szól a telefon. Név szerint keres egy hölgy egy káeftétől. Valami üdülési előadásra hív, a 60 év alattiak ajándékot kapnak. Mondom - túlkoros vagyok. "Sebaj, akkor is érdekes lehet Önnek." Elbeszélgetünk a hirdetési módszerekről. Mentegetődzik: "Nekem ez a dolgom, végzem". Mire én: "Jómagam is. Nekem az a dolgom, hogy homokot szórjak a pusztító világgyarmatosítás kerekei közé. Az öné, hogy azt kikotorja és olajozza a kerekeket."
Békében elköszöntünk egymástól. - Pi