THIRD WORLD RESURGENCE, No.110/111, p. 37. Martin Khor: Why developing countries cannot afford new issues in the WTO Seattle Conference (Miért nem engedhetnek új témákat a fejlődő országok a WTO Seattle-i Konferenciájára)

Az ENSZ 1999-es Kereskedelem és Fejlődés jelentése világosan bemutatja, hogy a kereskedelem felszabadítása nem feltétlenül előnyös a fejlődő országok számára, mivel a behozatal nagymértékű megnövekedését eredményezi, amit nem követ a kivitel hasonló emelkedése. A kilencvenes években ezek átlagos kereskedelmi hiánya a GDP 3%-pontjával volt magasabb, mint a hetvenes években, miközben a gazdasági növekedés 2%-ponttal alacsonyabb. A kormányok ugyanis felszabadíthatják a behozatalt, de a kivitel ellenőrzésére nem képesek, mivel ez egyrészt az áraktól, másrészt a rendelkezésre álló infrastruktúrától és vállalkozási kapacitástól függ. Ebből a szempontból viszont a fejlődő országok helyzete folyamatosan romlik, kiviteli termékeik ára csökkenőben van. A seattle-i WTO találkozón ezért az iparosodott országoknak erőfeszítéseket kellene tenniük a fejlődők felé tett korábbi kötelezettségeik megvalósítására, és a már létező WTO egyezmények széleskörű felülvizsgálatára. Ez a következőket foglalja magába:

1.) A Mezőgazdasági Egyezményt, amely a mezőgazdasági termékek kereskedelmének felszabadításával a belterjes, nagyüzemi gazdálkodást részesíti előnyben, az önfenntartó kisbirtokosok millióinak kárára, akiknek termelésétől ma a fejlődő országok többségének élelmiszer-biztonsága függ.
2.) A Szellemi Tulajdonjogokról szóló Egyezményt, különös tekintettel annak 27.3b pontjára, amely előírja az élet szabadalmaztatását megengedő nemzeti szabályozás megalkotását, a közösségi és hagyományos tudás kárára (ld. erről korábbi GAIA-kat is).

A seattle-i tárgyalásokra tervezett új témák hasonló problémákat hordoznak:

1.) Befektetés – a Többoldalú Befektetési Egyezmény mintájára megalkotandó WTO-szerződés veszélyezteti a hazai cégek és termelők fennmaradását és csökkenti fejlődési lehetőségeiket.
2.) Közbeszerzések – a tervezett egyezmény növelni kívánja az átláthatóságot a kormányzati beszerzések terén, ami jó dolog, de egyben korlátozza a kormányok szabadságát is abban, hogy mit kitől vesznek meg. Fő célja, hogy piaci hozzáférést biztosítson a külföldi vállalatoknak ezen téren is.
3.) Versenypolitika – a tervek szerint ezen a téren is megszűnne a kis és közepes vállalkozások számára nyújtott minden előny, és így versenyképtelenné válnának, ami megint csak a nemzetekfelettiek piaci uralmát erősíti.

A Seattle előtti és utáni időszak kulcsfontosságú a fejlődő országok számára - elérhetik, hogy a WTO egy fejlődést támogató szervezetté váljon, de ha meghajolnak az ipari országok nyomása előtt, akkor folytatódik a világ továbbra is a hatalmasok gazdasági érdekeinek megfelelően alakul. - MV

FEILER JÓZSEF: Globalization's Double Edge (A kétélű globalizáció) 2000. január 10.

Robert J. Samuelson az International Herald Tribune 1. oldalán arról ír, hogy az évszázad végén a globalizáció kétélű kard: a gazdasági növekedés hatékony eszköze, terjeszti az új műszaki eljárásokat és emeli az életszínvonalat a gazdag és a szegény országokban egyaránt, de e mellett hatalmas, ellentmondó folyamat, amelyik fenyegeti a nemzeti függetlenséget, károsítja a helyi kultúrát és a hagyományt, e mellett gazdasági és társadalmi bizonytalansággal fenyeget.

A Világbank számadatait idézve Samuelson azzal érvel, hogy a gazdasági egymásrautaltság kettős hatású. Kedvező körülmények között mindenki számára segítséget nyújt, de kedvezőtlen helyzetben mindenkinek kárt okoz. A globalizáció ígérete felülmúlhatja a veszélyét, de a veszély is valós dolog.

A lap 8. oldalán David Hole vezető közgazdász a gazdasági globalizációval kapcsolatban azt írja, hogy a Valutaalap, a Világbank és más 1945-ben létrehozott testületek értékelése vegyes. Azt ígérték, hogy növelik a nemzetközi együttműködést és elősegítik a terhek jobb elosztását. A Kelet-Ázsiai pénzügyi válság és annak továbbterjedése Oroszországba és Latin-Amerikába azt eredményezte, hogy ezek a szervezetek megkísérlik erőfeszítéseiket a mentési műveletek felől a megelőzés felé irányítani. - Pi

MENTSÜK MEG KANADÁT címmel rendeztek Ottawában 1999. augusztus 20-án és 21-én egy tanácskozást. Azon mondott beszédet PAUL HELLYER.
A teljes terjedelme több mint 6 Gaia-oldal, nem fordítottam le, csak néhány gondolatot idézek belőle.

"Ó Kanada, ki fog-e állni érted valaki?" az előadás címe.
Mit jelent a globalizáció?
Megszűnik a mindenki számára hozzáférhető egészségügyi ellátás, oktatás, nő a munkanélküliség. A folyamat előnyeit kizárólag a nemzetekfeletti vállalatok fő részvényesei és vezetői élvezik.
Szabad kereskedelem? Az 1988-es választásokon a miniszterelnök azt ígérte, hogy szabadon bejutunk az EÁ piacaira. Ez nem így lett, erősen korlátozott pl. a fa, acél, cement stb. mindenféle bevitelünk.
Van egy új jogi fogalom ("national treatment"), ami az EÁ beruházói számára ugyanazon jogokat biztosítja, mint a kanadai polgároknak.

A demokrácia helyét a monarchia új alakja váltotta fel. Nem vagyok Amerika-ellenes. Vannak emberek a politikai élet egész területén, a baloldaltól a jobb oldalig, akik ugyanezt gondolják. (Kortenre is hivatkozik). Részletesen beszél a nagyvállalatok és személyi jogaik kialakulásáról. A NAFTA-ról és az Ethyl-ről (MMT)

A nemzetek-felettieknek akkora hatalmuk van, hogy az amerikai függetlenségi háború összes célja megsemmisült. Ezek a Föld új királyai. Nem piacgazdaság, hanem korlátlan, közel abszolút monarchia. Újrateremtik a dickensi állapotokat, a hét napos, napi 13 órás munkaidővel - pl. Hondurasban. Kitörölnek 100 évet a törvénykezésből - munkások jogait illetően.

Két kormány van, írja Lewis Lapham, az állandó és az átmeneti. Az állandó: a legnagyobb társaságok, jogi cégek és agymosodák (PR firms), az átmeneti: a megválasztott. Ennek színészei azt mondják a színpadon, amilyen szöveget az állandó kormány a kezükbe ad.

Az emberek szerint mindegy, hogy a liberálisakra vagy a konzervatívakra szavaznak.
Ha a Dole vagy a Chiquita elhatározza, hogy nagyobb részt akar az európai banánpiacból, az EÁ kormánya szorítóba lép az érdekükben. Európával kereskedelmi háború van kialakulóban. A banán termelői, karib kistermelők ehhez a kérdéshez nem szólhatnak hozzá. Az emberek nem számítanak egy világméretű társadalomban.
Először a nagyvállalatok, utánuk az emberek.
Kanada segíti a Monsanto terminátor magvainak a terjedését. Az amerikaiak többezer kanadai céget vásároltak meg már eddig is, szalámi módjára szeletelnek fel bennünket. A kormány kezében lévő szolgáltatásokat magánosítani kell (must be...), még az egészségügyet és az oktatást is.

A neoklasszikus monetarista gazdaságtan Milton Friedman és a chicagói iskola nevéhez fűződik. Nem lehet újnak tekinteni, ez a rendszer létezett a nagy 29-30-as válság előtt is. Rossz rendszer ez.

1974 előtt a keynesiánus korszakban a központi bankok több kérdésben segítséget nyújtottak a központi kormánynak, 1974 után a neoklasszikus iskola tanai alapján ez megszűnt, fokozódott az infláció és a munkanélküliség. Addig évente 2,8%-kal nőttek az árak, 74 után 5,6%-kal. A munkanélküliség 4,74%-ról 9%-ra emelkedett. Hallatlanul nőtt az eladósodás:

Az államok eladósodása fenntarthatatlan. A jelenlegi adósságokat sosem lehet megfizetni. Össze fog omlani a gazdaság, ha nem változtatják meg a bankrendszert. Erről többet a könyvemben: Stop: Think.

És Kanada? Az utolsó két kormány eladott bennünket 30 ezüst pénzért és hazudtak nekünk. Számukra semmi sem volt szent: az iparunk, a forrásaink, a környezetünk, a kultúránk. A pénzünk sem: fogadjuk el az US dollárt, létesítsünk vámuniót - ami az ország halálos ítélete.

A parlamenti pártjaink mindegyike elfogadja a globalizációt, mint a jövőnk kulcsát. Van egy egész nemzedékünk, ezek a fiatal emberek sosem láttak egy jó kormányt és nem is hiszik, hogy olyan létezik.

Végül fölteszi a kérdést, hogy a következő választásokon van-e reménye a Kanadai Akció Pártnak (Canadian Action Party) - s igennel felel. Bízik azokban, akik korábban a MAI ellen küzdöttek.

Miként lehet kibújni a cenzúra rabságából? Az internet révén, ahogyan a MAI esetében.

"Jelent-e nekünk valamit a hazánk? Számít-e nekünk? Ha igen, gyújtsuk meg a remény és szenvedély lángját a kanadai hazafiák szívében. Biztosítsuk, hogy gyerekeink és unokáink legyenek képesek még énekelni: Ó Kanada, őrt állunk érted." - Pi.

JOHN TURMEL küldte 1999 december 21-én. Csak pár sornyi részlet belőle (TURMEL@freenet.carleton.ca) (Továbbította: Vaski Kamilla) - Csak rövid kivonat.

A Seattle-i WTO tanácskozás előtti és alatti napokról. Már november végén a WTO ellenzői gyűléseket rendeztek. Az egyiken Jerry Mander elnökölt. Egy mondata: "A gazdasági globalizáció és a szabad kereskedelem természetellenes dolgok".

Michel Chossudovsky is tartott előadást, - ebből: "Meg kell kérdőjelezni egy olyan rendszer törvényességét, amelyik tönkreteszi az emberek életét. Le kell leplezni a politikusok alattomos kapcsolatait a hatalmas pénzügyi érdekeltségekkel, át kell alakítani az államszervezeteit, megszűntetve azoknak a pénzügyi intézményekkel való kapcsolatait, le kell szerelni a pénzpiacot, be kell fagyasztani a spekulációs kereskedelmet, megszűntetni a pénzmosást, felszámolni az adójogilag területen kívüli ("offshore") bankrendszert, újra el kell osztani a jövedelmeket és a vagyont, helyre kell állítani a közvetlen termelők jogait, a jóléti államot. Meg kell teremteni a tartós világbéke feltételeit."

"A LE KELL BONTANI A KATONAI-IPARI ÉS BIZTONSÁGI RENDSZERT, AMELYIK FENNTARTJA A PÉNZÜGYI ÉRDEKEKET, MEG KELL SZŰNTETNI A NATO-t ÉS A FEGYVERGYÁRTÁST. Harcot kell folytatnunk a WTO-t fenntartó hazug médiával, a bolygószintű csalással, helyre kell állítani a sajtószabadságot. A hatalmas világméretű média-óriások gyártják a híreket és eltorzítják a világ eseményeit. Össze kell zúzni a társadalmainkat átitató hamis tudatot, ami megakadályozza a kritikus vitákat és elleplezi az igazságot. Helyre kell állítani országaink és népeink függetlenségét. A küzdelemnek legyenek széles alapjai, ölelje fel a társadalom minden részét és szintjét, minden országban: bizalomban egyesítve a munkásokat, parasztokat, független termelőket, kis üzleti vállalkozókat, művészeket, egyházi embereket, diákokat és értelmiségieket. Az embereknek egyesülniük kell, kezet nyújtva egymásnak, megértve, hogy ez a gazdasági rendszer miként rombol és dönt nyomorba.
*
Az Első Metodista Egyház szövege:
Megfizetem tartozásomat a hadseregnek és a rendőrségnek, hogy kezeljék a viszályokat; megfizetem tartozásomat az orvosoknak és nővéreknek, akik megvédik az életemet; megfizetem a tartozásomat azoknak, akik megjavítják az utakat és a csatornákat; megfizetem a tartozásomat azoknak, akik segítséget nyújtanak a szegényeknek; megfizetem tartozásomat még a hivatalnokoknak is; de sosem fogom megfizetni a tartozásom kamatait.

Nem baj, ha meg kell fizetnem az adósságomat, de ellenzem, hogy azért fizessek, amit nem kaptam meg - a kamatot. Ha minden fizetségem a törlesztésre megy, a hitelt törlesztem, semmi gond, de a Biblia és a Korán is elítéli a kamatot.

A tüntetéseken is ez volt az egyik jelszó: "Töröljék el a tartozás kamatait."

A metodista templomban egy felirat arról szólt, hogy John Pozzi kidolgozott egy kamatmentes bankrendszert (Global Resources Bank: http://www.grb.net)

Részletesen ír a WTO alatti tüntetésekről, amelyen táblákon népszerűsítették a LETS1-rendszert (tálentum-rendszer nálunk)..

(Jött a csata. A rendőrség gumilövedékeket és ideggázokat használt, de mérsékelt volt: nem öltek meg senkit és nem törték össze senkinek a csontjait.) A beszámoló szerzője szeretett volna tálentum-ügyben Gates-szel beszélni, de ez nem sikerült. El akarta mondani, hogy annak, és a kamatmentes hitelnek a révén milliók életét lehetne megmenteni. Naponta százezrek életét.

John C. "The Engineer" Turmel, Founder, Abolitionist Party of Canada 915-2045 Carling Ave., Ottawa, K2A 1G5, Tel/Fax: 613-728-2196 LETS Abolish Interest Rates http://www.cyberclass.net/turmel For TURMEL topics http://www.egroups.com/group/turmel - Pi.

ÜZLETI 7 --2000 január...? Interjú Boros Imrével, részletek

"A korábbiakban a beruházásoknál főleg a hazai, ezen belül az állami költségvetési pénzek játszották a fő szerepet, ehhez társultak a hazai vállalkozások fejlesztései, magánszemélyek megtakarításai és a külföldi tőke. ... a folyamat elején még igen vékonyan csörgedeztek az EU segélyek, és bár ezek növekedtek, gyakorlatilag olyan évi 25 milliárd forintnyi összeget lehetett elkölteni. Ha tagokká válunk, ez a pénz elérheti az 500-600 milliárd forintot is. ... a Horn-kormány idején ugyancsak elhanyagolták ezt a területet (ti az EU pénzeket). Annak idején csak arról hallottunk, hogy mit jelent a külföldi tőke az országnak, milyen eredményeket értünk el vele.

Ez igaz. A tőke munkahelyeket teremt, új ipari kultúrákat hozott ... de... a profitot zsebre teszi... sőt néha még az a veszély is fenyeget, hogy kivonul az országból. Ezzel szemben a segélyek véglegesen és visszavonhatatlanul Magyarországon maradnak. Egymilliárd forint működő tőke és egymilliárdos segély nettó haszna közötti különbség toronymagasan az utóbbi javára húzza le a mérleget.

Ráadásul a segélyek segítenek megszűntetni az ország fizikai és szociális infrastruktúrájának elmaradottságát. Ezt a feladatot sem a hazai, sem a külföldi tőke nem vállalja fel, hiszen itt nincs profit.

... A környezetvédelem az egyik legelhanyagoltabb Magyarországon. ... A kormány megvizsgálta az ország környezeti állapotát. Megállapította, hogy az Unió környezetvédelmi szabályaihoz való felzárkózás mintegy 2500 milliárd forintjába kerül az országnak. ...az Unió arra kér minket, hogy az ebből a szempontból legveszélyeztetettebb területeken lépjünk először. Ilyen az ivóvizek szennyezettségének megállítása. Magyarán, csatornázni és tisztítani kellene. Jelenleg csak a csatornázáshoz 800-1000 milliárd forintra lenne szükség. A PHARE eddig is adott kamatmentes hitelt erre a célra, 2000-től viszont a tisztítóműveket is belevette a programba...."

Ugyanebben a számban Csath Magdolna cikke: Egy tál lencse igézetében... a magas növekedési mutatók és a bérek növekedésének elmaradása közti ellentétről ír. Mellette egy nem kibetűzhető nevű író szintén hasonló témájú cikke: Elfelejtett életszínvonal.

Nagy Dénes

THIRD WORLD RESURGENCE No. 108/109. p. 18. Pennie Azarcon-La Cruz: Why Asian groups are campaigning against a new Round (Miért lépnek fel ázsiai csoportok egy új Forduló ellen?)

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) idén novemberben Seattle-ben tartja harmadik miniszteri találkozóját, amelynek napirendjébe három új tárgykört fognak felvenni: a befektetések, a verseny és a közbeszerzések ügyét. Az ezek nyomán (esetlegesen) születő új egyezmények lényege új piacok megnyitása, mivel az iparosodott országokban nincsenek új fogyasztók és így a vállalatok számára terjeszkedési lehetőségek.

A befektetés lényegében a Többoldalú Befektetési Egyezmény (MAI) újraélesztését jelenti, ami a külföldi cégek számára a helyiekkel azonos jogokat biztosítana a föld- és ingatlantulajdonban, kormánytámogatásban, adókedvezményekben és szerződésekben, valamint megengedné a haszon szabad átcsoportosítását. Bár a külföldi befektetések teremthetnek munkahelyeket, a helyi vállalkozásokat is tönkreteszik. A versenyről szóló tervezet is hasonlókat tartalmaz: "megkülönböztetés nélküli egyenlő versenyfeltételeket" kell biztosítani a külföldi és hazai vállalatoknak. A közbeszerzés terén a kormánymegbízatásokat kell megnyitni a külföldi pályázók előtt, a hazaiak előnyben részesítése nélkül. Ez azért is fontos terület, mert a közbeszerzési eljárások a nemzeti össztermék 30%-át is kitehetik. De ez nem kereskedelmi, hanem belpolitikai kérdés kellene, hogy legyen.

Az ázsiai szervezetek tiltakoznak ezek ellen, ehelyett a WTO meglévő egyezményeinek felülvizsgálását, kiigazítását és átalakítását követelik. Különösen fontos e tekintetben a Szellemi Tulajdonjogokról szóló egyezmény 27.3b pontja, amely lehetővé teszi az életformák szabadalmaztatását. A szabadalmak kizárólagos uralmat és ennek megfelelően magasabb árakat eredményeznek. A fejlődő országoknak meg kell nyitniuk piacaikat a külföldi befektetők előtt, míg azok technológiáikat ilyenformán elzárják tőlük. Az életformák viszont az egész emberiség közös örökségét jelentik, ami felett senki nem gyakorolhat kizárólagos ellenőrzést.

Társadalmi szervezetek feladata, hogy az emberek széles rétegei számára érthetővé tegyék a WTO gyakran nehézkes gazdasági nyelvezetét, és hogy nyomást gyakoroljanak az átlátható, nyitott és demokratikus működés érdekében. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, amely szerint a fontos döntések jó része nem a teljes üléseken, hanem kis, zárt, nem hivatalos megbeszéléseken születik. Az új egyezmények tervezeteit pedig a döntés előtt legalább hat hónappal hozzáférhetővé kell tenni a civil társadalom számára is.

Bár a gazdasági liberalizáció egyes fejlődő országok számára előnyös is lehet, ez csak azoknál következik be, amelyek már erős kiviteli feldolgozóipart teremtettek, és amelyek haszonra tehetnek szert az ipari országok védővámjainak lebontásából. - MV