David Reynard 1993-ban azzal az indokkal perelte a maroktávbeszélők üzemeltetőit, hogy az okozta a felesége agydaganatát és halálát. 1995-ben a bíróság ellene döntött, de mivel egy tévéműsor nyomán több millió ember aggódni kezdett, az ipar támadásba ment át. Megbízták Georg Carlo közegészségügyi szakembert, hogy végezzen vizsgálatokat. Ő kimutatta, hogy a készülék zavarja a szívritmus-szabályozókat. (Lásd alant). Az ipar csak akkor volt hajlandó tovább támogatni a kutatásait, ha nem foglalkozik a telefonok és a szívritmus kapcsolatával.

Amit ezek után felfedezett, azt a telefonipar a legszörnyűbb rémálmaiban sem tudta volna elképzelni. Azt találta, hogy a hallóideg jóindulatú daganatának (acusticus neurinoma) a kockázata azoknál az embereknél, akik már hat éve használják a készüléket, 50%-kal magasabb, mint a lakosság többi részénél. A használati idő és a daganat gyakorisága között adag/hatás összefüggés van.

Kimutatta, hogy a ritka neuro-epitheliális daganatok valószínűségét a készülék használata kétszeresére növeli, mégpedig a jobb oldalon, ahová a készüléket helyezik. Genetikai károsodásokat is igazolni tudott.

Tavaly októberben levélben hívta fel a legnagyobb ilyen cég, a CEO figyelmét a veszélyekre és arra, hogy nem igaz az állításuk a készülék veszélytelen voltáról. Ezen a téren semmiféle fogyasztóvédelem, kockázati tájékoztatás nem létezik.

A U.S. Food and Drug Administration részéről Elizabeth Jakobson és Thomas Wheeler, a Cellular Telecommunication Industry Association igazgatója megállapodott, hogy az utóbbi támogatni fogja az FDA ilyen irányú kutatásait. Carlo meglepődött és bírálja a megállapodást: "az FDA befeküdt a ipar ágyába!"

A cikkben tudományos hivatkozás nincs, az újságíró szerzők elérhetősége: russell@essential.org vagy rob@essential.org. - Pi

Igyekeztem George Carlo cikkeket olvasni, de a Medline adattárban agydaganatosat nem találtam, csak szívritmusosakat. A következőben ott van G. Carlo is a szerzők között:

N ENGL J MED 1997 May 22;336(21):1473-9Hayes DL; Wang PJ; Reynolds DW; Estes M 3rd; Griffith JL; Steffens RA; Carlo GL; Findlay GK; Johnson CM Interference with cardiac pacemakers by cellular telephones (Kölcsönhatás a szívritmus-szabályozó és a hordozható távbeszélő között) (Mayo Clinic, Rochester, MN 55905, USA.) -

Van rá bizonyíték, hogy az elektromágneses tér és a szívritmus-szabályozók között zavaró kölcsönhatás lehetséges és a hordozható (celluláris) telefonok, egészségügyi gondokat okozhatnak. Ez a kölcsönhatás akkor jön létre, ha a ritmusszabályozó bekerül a horhozható telefon elektromágneses mezejébe.

980 betegen 5533 vizsgálatot végeztek, EKG ellenőrzéssel. Ha a készüléket közvetlenül a szív fölé teszik, akkor a betegek 20%ában volt kimutatható hatás, klinikailag jelentős tünetek 6,6%-ban voltak. Különösen egyes szűrő nélküli szabályozók esetében fordult elő gyakran (28-56%), szűrő esetében csak 0,4-0,8%-ben.

Ha a készüléket a fül mellé tették, ahogyan szokásos, akkor nem okozott zavart, így tehát semmiféle kockázatot nem jelent. az egészségre. Tehát Mokhiberék túlzó módon idézik Carlot. Pi

Egy korábbi cikkükben emlegetnek agydaganat-félelmet, de az összefoglalóban semmi kézzel fogható (Rothman KJ; Chou CK; Morgan R; Balzano Q; Guy AW; Funch DP; Preston-Martin S; Mandel J; Steffens R; Carlo G, Epidemiology 1996 May;7(3):291-8)

De mielőtt rohantok bunkofont venni, olvassátok el a 299. Gaiaban, hogy az elektromágneses tér (akár a fény) csökkenti a tobozmirigyből a melatonin-felszabadulást, a melatonin viszont csökkenti a sejtburjánzásokat. Ezzel rendesen foglalkoznak, erről kapcsolatban sok cikk olvasható, 1999, sőt 2000-ből is - semmi biztos és további vizsgálatok szükségesek. Egyébként már két embert láttam Budapesten, akinek a bunkofonja drótos kapcsolatban volt a fülében lévő kis szerkentyűvel, a dróton a száj magasságában lógott, amibe belebeszélt. Először azt hittem, hogy a villamoson egy nő értrelmes kinézése ellenére magában beszél

A következőről lásd korábban erről a Gaia 360, 14. fejezetét.
CCPA MONITOR 6/8, February 2000, p. 24. Agnes Bertrand and Laurence Kalafatides: The WTO and public health - Privatization of public health systems to be accelerated (A közegészségügy magánosítása gyorsulóban van)

Az orvosi-gyógyszerészeti iparág a világ egyik vezető üzletága szerint az egészségügy magánosítása elkerülhetetlen. Ezt sürgeti a WTO, a szolgáltatási iparágak szövetsége (American Coalition of Service Industries). A szolgáltatás része a távközlés, a szállítás, elosztás, posta, biztosítás, turizmus, szórakoztatás - s szerintük az egészségügy is.

Jövedelmező iparággá akarják tenni a kórházakat, a járó beteg rendeléseket, a szociális juttatásokat. A betegeket át akarják alakítani fogyasztókká, a kórházakat egészséget árusító bevásárlóközpontokká. A főáramlatú gazdaságtan logikája szerint nem az emberi szükségletek, hanem a fizetőképes kereslet számít, a készpénz-fizetés. Lesznek drágább és olcsóbb árucikkek, a vevő jövedelméhez igazodva.

Az alapelv: nem az egészség hoz hasznot, hanem a betegség. A megelőzésnek az orvosi-gyógyszerészeti iparág számára semmiféle jelentősége nincs. Háborút hirdetnek a természetgyógyászat, a gyógynövények stb. ellen. A kormányok szabad utat engednek ennek a folyamatnak, a WTO szerint ebben az ágazatban is utat kell engedni a versengésnek. Az orvosláson belül is föl akarják használni a távközlést: táv-kórismézés, távgyógyászat ("telemedicine"). Ez sokmilliárd dolláros üzletág.

A cikk szerzői franciák, emlékeztetnek az amerikai parancsuralom más megnyilvánulásaira: ha nem fogadják be a hormonkezelt állatok húsát, akkor ellenintézkedésekkel válaszolnak.
A cikk forrása az Ecologist 1999. októberi száma (365. oldal) - Pi

EUROPEAN VOICE 9-15 March 2000
Simon Taylor: Drug firms fight Lamy 'threat' to patents on life-saving medicines (Gyógyszergyártó cégek szembeszállnak Lamyval, aki fenyegeti az életmentő gyógyszerek szabadalmát)

Olivier Hoedeman küldi 2000 március 14-én. (paxaran@antenna.nl)
Pascal Lamy titkos ülést tartott a négy legnagyobb gyógyszergyár vezetőjével (Glaxo, Aventis stb) a WTO szellemi tulajdont védő szabályokról - változtatásokat javasolt. A jelenlegi egyezmények szerint a kormányok különleges körülmények között érvényteleníthetik a cégek szabadalmi jogát (válságállapot, pl. AIDS).

Az Európa-Bizottság múlt ősszel javasolta, hogy tegyék meg ezt az Egészségügyi Világszervezet által megjelölt 306 "lényeges szer" esetében. Az AIDS-betegek 94%-a nem tudja megfizetni a drága gyógyszereket.

A gyógyszergyárak ellenzik ezt, mondván, a harmadik világban a szegény nemzetek úgy sem tudják hatékonyan használni a szereket. Figyelmeztetnek rá, hogy a kereskedők fölvásárolhatják az olcsó szereket és másutt drágán eladhatják azokat - megkárosítva a gyárakat, amelyek azokba sok pénzt fektettek.

"A szabadalom az üzletünk lényeges része, harcolunk a szellemi tulajdonjogok felszámolása ellen.", mondta a szószólójuk. Az Orvosok Határok Nélkül nevű jótékonysági intézmény, (Médecins Sans Frontieres, MSF) is hallatja a hangját a szegény népek érdekében, de félő, hogy Lamy el fogja fogadni a gyárosok érveit.

Tavaly az EÁ kereskedelmi megszorításokkal fenyegette Dél Afrikát, amikor az új törvényt akart bevezetni az úgynevezett kényszer-szabadalmaztatás (ez az eljárás neve) megengedése érdekében. Lamy elődje, Leon Brittain támogatta Washingtont, figyelmeztette Dél Afrikát, hogy Pretoria gyógyszerekre vonatkozó törvénye ellentmondásban van az ország WTO iránti kötelezettségeivel és annak bevezetése káros hatással volna az európai gyógyszeriparra. Clinton azonban felhagyott a korlátozásokkal való fenyegetéssel.- Pi.

INTERNATIONAL TRADE REPORTER Volume 17 Number 11 Thursday, March 16, 2000 Page 433 Environment, Küldi Olivier Hoedeman (paxaran@antenna.nl)
Daniel Pruzin: WTO Delays Releasing Decision in Complaint By Canada Against France's Ban on Asbestos (A WTO késlelteti a határozathozatalt Kanadának Franciaország elleni, az azbeszt-betiltási panasza ügyében)

A vitát elhalasztották. A vita vezetője, az újzélandi Adrian Macey szerint a döntéshez még időre van szükségük. A panaszt Kanada 1998 november 25-én nyújtotta be.

Az azbeszt-szabályozáson lehet lemérni a WTO környezeti és közegészségügyi kérdések iránti érzékenységét. A vita lényege, hogy Franciaország 1996 decemberében megtiltotta az azbeszt behozatalát és eladását. Kanada adja el a világon a legtöbb azbesztet, a termelők között a második helyen áll.

Kanada szerint a tilalomnak nincsenek elégséges közegészségügyi indokai és az megsérti a WTO szabályait, így a 2. pontot, a "kereskedelem technikai akadályozásáról" szóló szerződést, és további pontokat, amely szerint az emberi, állati és/vagy növényi életet védő szabályozáshoz megfelelő tudományos alapok és kockázatbecslés szükségesek.

Egy idei ülésen a szakértők egybehangzóan állították, hogy a krizotil-azbeszt rákkeltő hatású. A szakértők között amerikai szakember is volt. Az EÁ ebben a vitában az EU-t és Franciaországot támogatja.

Kanada szerint a krizotil-azbeszt megfelelő ellenőrzés mellett biztonságos. az EU 2005 januárjától teljes tilalmat akar reá bevezetni.

Copyright Š 2000 by The Bureau of National Affairs, Inc., Washington D.C - Pi.

Részletek PAPP ANNA: A vadcseresznyefa és a zöld sündisznó című írásából

"A minap a vasi táj szépségéről, kultúrtörténeti emlékeiről, neves várairól, természetvédelmi kirándulóhelyeiről, az itt élő emberekről , a tágabb Pannon táj sokarcú kultúrájáról és örökségéről kezdtem írni, amikor megtörtént a csoda:

Évek óta őrzök egy képet egy nádfedeles házikóról, és a fejem felett a feszület mellett függött egy kis falusi templom képe, közvetítve felém a havas, tiszta, egyszerű, érintetlen szépséget. Ősidők óta élt a lelkemben a vágy; élni olyan házikóban és emberek között, akik még tudják, mi a tisztelet a környező világgal, a növényekkel, az emberekkel, a nagy egésszel, a világmindenséggel szemben. Akik naponta meggyőződnek kemény munkájuk révén az élet csodájáról, a munkájuk izzasztó, de a végső elfáradás után érezhető gyönyörűségről, s az ezt követő megérdemelt pihenésről. Az ember emberségéről, aki segít a bajbajutottakon, minden érdek és ellenszolgáltatás nélkül, csupán szívjóságból, mert így diktálja a belső hang, ami errefelé tisztábban cseng az emberek szívében. Ezen a tájon olyan lenne az élet, amilyet Sík Sándor lelkemben felcsendülő gondolatai megjelentetnek: "Embernek lenni! - Csak semmi egyébnek, - De annak egésznek, épnek, - Föld-szülte földnek, - És Isten lehelte szépnek."

Hosszú évekig lakótelepen éltünk, ahol feltűnt az emberek furcsa mássága, az idegenségük, a kirekesztettségük, magányuk, nemtörődömségük, hidegségük. Néha közelükben úgy éreztem, megdermedek. Elkezdtem kapaszkodókat, menedéket keresni, jaj csak ilyenné ne váljak. Virágokkal, kisállatokkal, szép képekkel vettem körül magam, és béreltem egy feltöretlen földdarabot, ahol a gyermekkorom után másodszor érintett meg a teremtés rendezettsége, a színek, illatok, fények olyan harmóniája, amely derűssé teszi a robotszerű hétköznapokat s olyan teljességet nyújt a léleknek, mely nélkül emberi életet élni nem lehet.

Olyan munkám volt, hogy napról-napra embereken segíthettem, ahol még fontos volt a mosoly tündöklése, mert erőt meríthettek belőle (...) Csoda volt, de elillant. (...) a munkanélküliség réme engem is elért, és hetekre megrendítette a lelkemet, de a MINDENSÉG nem hagyott el (...) A lakótelep parkjában leültem egy farönkre és faggatni kezdtem a MINDENSÉGET, aki válaszolt is kétségeimre, a patak csobogásával, a szellő susogásával, a felhők futásával, a kavicsok szépségével, az állatok mosolyával, a növények illatával, s a gyermekek tiszta mosolyával.

Megszületett a lelkem válasza is, mert ilyenkor, mikor meginog a világ, összeomlik a harmónia, eluralkodik belsőnkben a zűrzavar. Ilyenkor valójában belső békénket, a megnevezhetetlent, Istent keressük, a belőle, felőle áradó bizonyságot kutatjuk.

Arcod keresem
Felleltelek Istenem fiam arcában, - kutyám okos tekintetében, - szerelmem szép vonásaiban, - kertem tündöklő virágaiban,- a lemenő Nap tűzkorongjában, - s a Hold fényes ragyogásában, -s a gyermekarcokon, mely munkám értelme, - s a koldusban, ki a templom kövén földig hajolva köszönte csekély adományomat. S minden szépben, keservben és fájdalomban, - szenvedésben, melyeket adtál Istenem, - melyhez erőt is öntöttél a lelkembe, szívembe, hogyha meg is görnyeszt, akkor is elviseljem derűs lélekkel, s vándoroljak tovább a nekem szánt földi utamon, FELÉD, ELÉD! HOZZÁD URAM!"

THE ECOLOGIST, Vol. 30, No 1, January/February 2000 Darryl Eilson: Grandfathers Story (Nagyapa története) (Tömörített fordítás)

A szerző az A-juma és Atsuge törzsek, a Pit folyó nemzetségének tagja, költő és mesemondó. Jelenleg a Davis-i (Kalifornia) egyetem hallgatója. (A Pit folyó Kalifornia északi részén van.)

A szerző törzsének mondái szerint Mis Misa egy kicsiny, de erős szellem, aki fenntartja a Mindenség és a Föld közötti egyensúlyt, biztosítja a Nap és Föld kölcsönhatását. Mis Misa akadályozza meg, hogy a Föld elvándoroljon valamerre a Mindenségben. Fenntartja az évszakokat és az élethez szükséges légkört.

A rege szerint az első teremtett hegy az Akoo-Yet (Shasta-hegy) volt; ez szent hely, ennek a mélyén lakik Mis Misa.

A régi törvény szerint, ha tiszta szívvel megyünk fel a hegyre, kapcsolatba kerülünk a Mindenség fényeivel és sötétségével, akkor Mis Misa dalaitól a lelkünk összeköttetésbe kerül a Mindenség szívével. Kevés ember képes erre. Erre születnünk kell és szorosan kötődnünk a nemzethez is. Így marad meg a társadalom egyensúlya. A tanítás szerint az emberek addig lesznek, ameddig engedelmeskednek a Mindenség lelkének.

A szerző arról ír, hogy miután a civilizáció behatolt a lakóhelyükre, nagyon kevés ember gondolkodik ilyen módon. A "neveltetésünk" túlegyszerűsítő gondolkodási mintázata miatt sokan szégyellik nyelvüket, dalaikat, hagyományaikat.

Mégis, az euro-amerikai behatolás sosem lesz képes teljesen megsemmisíteni az ősi dalokat, nem tudja elfeledtetni az életről szóló szép gondolatokat, sem az élet virágzását fenntartó szertartásokat.

A civilizáció és azok számára, akik az Akoo-Yetet Shasta hegyként ismerik, Akoo-Yet és Mis Misa sohasem lesz szent. A modern emberek nem hallják a dalait. Azok pusztán "természeti erőforrások", az Egyesült Államok tulajdona. (Pi: a térképen shastai vízi erőműre leltem!) A faanyaga értékes forrás, sokak személyes hasznára. Sem az amerikai kormány, sem a vállalatok emberei nem veszik észre Akoo-Yet erdeinek élővilágát: nem látják az állatokat és madarakat, akiket elpusztítanak vagy elüldöznek az erdők kiirtásával. Nem látják a mindenség egyensúlyához szükséges rovarokat és pillangókat az erdőben.

Úgy vélik, hogy ezt a hegyet "fejleszteni" kell a síelők és hegymászók szórakoztatására, be szeretnék építeni az oldalát és utakat létesíteni. Cirkuszt akarnak csinálni ebből a csodálatos hegyből.

NAGYAPA FIGYELMEZTETÉSE
A szerző 1973-ban meglátogatta idős nagyapját a kunyhójában Atwamban (Kaliforniában). Fivérével kimentek nézni a tiszta éjszakai eget. Ünnepélyes volt, csend és nyugalom. Még egy prérifarkas sem vonított. A 90 éves öregember a Holdra mutatott: "Látjátok rajta a sebhelyeket? A nagyanyám sok évvel ezelőtt azt mondta, hogy volt egyszer egy háború, az felhasználta a holdat. Meggyulladt és nem volt elég víz a tűz eloltására."

Később egyszer nagyapjuk szólt a félelmeiről, hogy miként fogják az egész Földet elhasználni, hacsak minden ember nem hagy fel az élet és a források pusztításával. A ragyogó hegyet nézte: "Ott lakik az erő, amely megteremti a Mindenség egyensúlyát, Mis Misa." Nem szokás megtörni a mesélő mondatai közötti csendet. Most azonban megszólalt: "Nagyapa, tudod-e, hogy a fehér ember házakat akar építeni az Akoo-Yetre?" - Nagyapja megdermedt. Egy idő múlva megkérdezte: "Meg tudod-e mondani, hogy miért akarják ezt tenni?" Néha úgy kellett megmagyarázni a dolgokat, mint egy gyereknek. "A pénz és a szórakozás miatt." Elmondta, hogy működik a sífelvonó. Nagyapa így szólt: "El kell mondani az embereknek Mis Misa történetét. " És elkezdte mesélni.

MIS MISA TÖRTÉNETE
"Amikor Quon (az ezüstszürke róka), a hatalom, ami mindent teremtett amit csak ismerünk, és Jamol (a prérikutya) aki mindent meg akar változtatni, amit Quon teremtett) elkészültek a világ teremtésével, Quon megalkotott egy törvényt. Ezt belehelyezte Akoo-Yet mélyébe, ezzel a hegynek feladata lett, s minden hegyek között a leghatalmasabb. A törvényt népünk Mis Misa néven ismeri. Ő kicsiny és láthatatlan, de ha gondosan figyelsz, hallhatod az énekét. Azt tanultuk, hogy legyünk gondosak, óvatosak a hegy közelében, mindig jó szívvel közeledjünk feléje. Mis Misa tudja, mire gondolsz. Ha nem figyelsz, nem hallod az énekét.

Misa Mis feladata egyensúlyban tartani a Földet a Mindenséggel. Quon, amikor megteremtette a Földet és a Mindenséget, sok mindent megértett. Azt is, hogy nem lehet mindent jól csinálni. Ő bölcs hatalom. Ezért teremtette meg Mis Misat, aki a hegyben él."

Néhány évvel később Nagyapa elhagyta a Földet. Követte a rendeltetését. Egyszer megmutatta, hova megy, ha meghal: egy kis foltot a Göncöl-szekérben.

A MESE TANULSÁGAI
A Földet szükségtelenül pusztítjuk. Irtjuk az erdőket, haldokolnak a folyók, a városok felett szürke az ég és bűzlik a levegő. Lebetonozzák a mocsarakat, ahol virágok éltek. Elhordják a hegyeket. Elterelik és elszennyezzük a folyókat. Megfúrjuk a földet, a szívét, a vérét, a zsigereit saját hasznunkra fordítjuk.

Az ember és a természet között hatalmas űr tátong, az emberek nem érzik, hogy a Természet részei, azt gondolják, hogy azt meg kell szelídíteni, meg kell változtatni, le kell győzni, meg kell javítani.

A tévében szörnyű háborúkat látunk, amelyek célja a mások, a többi nép feletti uralkodás: ki birtokolja a Föld gazdagságát. A harcokban Földanyát rabszolganőnek tekintik. A feladata, hogy nyersanyagokat adjon a háborúhoz, vizet a szomjas hadseregeknek, élelmet a menetelő katonáknak, és megjutalmazza a győztest.

A Földet pusztulás fenyegeti. Elfogadhatatlan az emberek és társadalmak versengése annak érdekében, hogy eljussanak a csúcsra. Itt az ideje, hogy megmentsük a Földet, vagy csak egy elhasznált "Hold" maradjon belőle, ha minden anyagát elfogyasztottuk.

Az "építkezők" és a "haladók" Akoo-Yetben csak anyagi értéket látnak, a szentség értékét nem fogják fel. Meddig bocsátja meg nekünk ezeket a hibákat a Természet?

A szerző így fejezi be. "Hajnalonként ha a csillagok között járok, a fülemben csengnek Nagyapa szavai. Felnézek a Holdra és aggódom. Lenézek a Földre és látom hogy a vállalatok létének az értelme csak az önzés és a haszon. Látom a síró, éhező gyerekeket szerte a Földön. Látom, amint Nagyanyám és Nagyapám földjét érzéketlenül hasznosítják. A környezetért aggódó embereknek ezzel szembe kell szállniuk. A gyerekeknek tisztelettel kell fordulniuk a természet felé, összhangban kell élniük vele. Kötelességünk, hogy megvédjük szeretteinket életútjukon át.

De ne féljünk: miénk az erő, amelyik a Földet a Nap körül keringeti, Mis Misa. - Pi.

THE ECOLOGIST Vol 30 No. 1. January/February 2000, p. 9. Bede Griffith: Return to the Centre (Visszatérés a középpontba)

"Ausztráliában az állatokat megszemélyesítik, azaz úgy kezelik, mintha célokkal rendelkező emberi lények volnának és a mitológiájukban a megszemélyesített fajokat őseiknek, kulturális hőseiknek tekintik. A megszemélyesítés ezen folyamata révén a természetre úgy tekintünk, mint személyek társadalmára amelyből a társadalmi és erkölcsi rend felépül" (A.R. Radcliffe-Brown)

Hol találjuk meg az "örök vallást", a sanatana dharmát, ahogyan azt a hinduk nevezik? Alapként vagy forrásként minden vallásban megtaláljuk, de az túl van minden meghatározáson. Nem az érzékeink vagy az ész, hanem a lélek mélységének tapasztalása révén ismerjük. Ezt a mélységet nevezik Középpontnak. Ez az a forrás, amelyből minden vallás ered, az a cél, ahová mindegyik el akar jutni, és ott van minden ember szívében. Ez az a Középpont, ahonnan az emberiség jött és ez az a Középpont, ahová vissza kell térnie. Minden vallás ennek a megismerését kutatja és ki akarja dolgozni a visszajutás útját.

Minden embernek önmagában kell meglelnie ezt a Középpontot, életének az Alapját, Törvényét. El van rejtve minden lélekben, várva, hogy felfedezzék. Ez egy elrejtett értékes gyöngyszem. Azonban ez most el van rejtve a szokásaink mélyében, a világunk védőgátat épít köréje. Ez az eredeti éden, ahonnan mindannyian jöttünk, - ahogy Wordsworth mondja: "Kis gyerekkorunkban a menyország körülöttünk van." Mindannyian egyszer ártatlanok voltunk, de beestünk ebbe a világba és "egy lángpallosú angyal" megakadályozza, hogy visszatérjünk.

Mindezek a titkok el vannak rejtve a tudatalattinkban. Az eredeti Éden még mindig létezik, valahol túl mirajtunk, de a viselkedésünk rétegei már a születéskor kialakulnak; ehhez a világhoz kötnek oda bennünket, működni kezdenek már akkor, amikor még az anyaméhben vagyunk, szövik a maya1 1(csalódás, illúzió, látszat) nagy hálóját, amely elrejt bennünket a valódi Énünk elől és elidegenít az otthonunktól. Azonban mindenhol rá lehet lelni a visszatérés útjára. Az ősi vallások minden mítosza és szertartása a tudattalan rejtett titkainak a fölfedezése és út az Én fölfedezéséhez.

Ha meg akarjuk találni a visszatérés ösvényét, akkor készen kell állnunk, hogy tanuljunk minden ősi hagyományból, a régi afrikai és ázsiai vallásoktól, az ausztráliai bennszülöttektől, az amerikai indiánoktól. Mindezek a népek, amelyeket elnyomtak és majdnem kiirtottak a gyarmatosító nemzetek, magukban hordják az ősi bölcsesség kincseit. A civilizációnk pszichológiailag kiegyensúlyozatlan marad, ameddig nem szolgáltat igazságot ezeknek a népeknek. Mindezek a népek megőrizték az ember természet iránti együttérzését. A természet nem azt jelenti a számunkra, mint a tudósnak, egy hideg értelemmel vizsgálandó külső tárgyat, hanem az saját lényük élő része.

A törzsi vallások követői saját magukat a természet részének tudják, rokonságban vannak a Földdel és az éggel, a növényekkel, az állatokkal és a madarakkal. Tudják, hogy a Természet Anya méhének gyermekei, hogy a világ, mint Thalész mondja, "tele van istenekkel". Ezek az "istenek" nem elképzelések, kitalálások, hanem a természet élő erői-hatalmai, akik jelen vannak a földön, a tengerben és az égben. Ők a "pszichikai" világ részei, amelyet csak álmainkból ismerünk, amelyik azonban nem kevésbé valós, mint a fizikai világunk. Ebben a világban ott vannak az ősök lelkei. Ebben a külső világban az emberiség nincsen elszigetelve tértől és időtől, hanem kapcsolatban van a holtak lelkével.

A tudattalan mélyében egyek vagyunk az egész természettel, az egész emberiséggel, nyitottak az isteni Lélek felé, amelyik ott van mindannyinkban.

Az ősi bölcsességet őrzik a hindu templomok. A templom a kozmosz és a lélek képe. Ha körbejárunk egy ilyen templomban és megszemléljük az istenek szentélyeit, a lelkünknek összhangba kell kerülnie a kozmosz erőivel és meg kell, hogy találja a Középpontot. A templom középpontja a garbhariba, az anyaméh, amelyben megtaláljuk a lingamot és a yonit, a férfi és a nő házasságának a jelképeit. A templomi szertartás a lélek belső átalakulásának a külső jele, a lélekben elrejtett isteni lét fölfedezése.

A kókuszdió feltörése jelképezi a lelkünk kemény külső héjának a föltörését, aminek a célja a benne lévő isteni lét fölfedezése. A homlokunkra szórt hamu jelképezi az alacsonyabb én, az önző ego elégetését, s hogy a valódi Én minden tisztátalanságát elégettük. A szemek közötti vörös folt a "harmadik szem" jelképe, a bölcsesség, amely "egyetlen", szembeállítva a két szemmel, amelyek látják a kettősség világát. Mindezek célja, hogy képessé tegyék a lelket a Középpontjának a fölfedezésére; hogy megszabadítsák az elkülönült egotól és egybeolvasszák a kozmikus egységgel. Jelképezi az Énhez, Isten megismeréséhez visszavezető utat.

Mindezek a vallások a kozmikus szövetségből, az egész emberiség számára adott általános kinyilatkoztatásból eredek. Istennek a természeten és lelken át való kinyilatkoztatása. Az egész kozmosz Isten kinyilatkoztatása. És így, a mindenség rendje és szépsége a Teremtő bölcsességének és jóságának kinyilatkoztatása.

Bede Griffith (1906-1993) 1932-ben lett bencés szerzetes, 23 évvel később elhagyta a rendjét és Indiába ment, hogy "fölfedezze lelkének másik felét". 1968-ban egy délindiai ashramban talált otthonra. Sannyasi lett, össze akarta olvasztani a hindu hagyományt saját szerzetesi életével. A kultúrák közti spirituális párbeszéd vezető alakja. Pi

A vallások szertartásai néha furcsák. Hol a határ? A mexikói aztékok számára természetes és dicső dolog volt az isteneknek feláldoztatni. Manapság ilyenről nem tudunk, de az alábbi sem semmi.
"HIX AZSIA" (azsia@hix.com)

2000. I.27. Kerekes Antal (akerekes@pacific.net.sg [Singapore])
Thaipusam - Tamil ünnep --- Múlt héten élményben volt részünk.Megnéztük a talán legfontosabb Tamil ünnepi felvonulást a Thaipusam-ot. Ekkor az egyik fő istenüknek, Murganak mutatnak be áldozatot. Az áldozat egyfajta önsanyargatós menet. Egy feldíszített, kalitka szerű fémszerkezetet cipelnek magukon. A cipelés lenne a dologban a legkevesebb. A bőrükbe kampókat akasztanak, arra nehezékeket tesznek, szájukat, nyelvüket átszúrjak stb.

Ebben a 20 kilót is meghaladó súlyú ketrecben vonulnak végig két templom között több km-en át. Az utolsó 500 méteren a templom előtt hatalmas torlódás alakul ki, így azt a távot több mint egy óra alatt teszik meg. A menet így néz ki. Elől a hangos, vidám baráti fiú társaság, teli torokból énekel (torkaszakadtából üvölt), fütyül tapsol, táncol. Láthatóan nagyon élvezik a dolgot, nem úgy mint a mögöttük főszerepet játszó "áldozat". Néha ő is megpróbál bemutatni pár tánclépést, pörög egyet a parádés "ruhájában". Azért csak meg kell mutatni ki a legény a gáton! Persze a dolgukat megnehezíti, hogy a szájuk vízszintesen van átszúrva egy pálcával, a nyelvük pedig kidugva függőlegesen kispékelve. A keret és a bőrük között lévő pálcák azért jók, mert ha mozog a keret, a pálcák is mozognak a bőr alatt. Ínycsiklandozó érzés. Volt aki a hátába kérte a kampókat. Azt vagy a barátai feszítették kézzel (szép kis barátok mondhatom) vagy kiskocsit húzott maga után egy faoltárral.

Az áldozat mögött pedig a család hölgy tagjai sorakoztak fel. Némelyikük az ünnep színébe, sárgába öltözve fején egy köcsög tejet egyensúlyozott. Szemmel láthatóan csöppet sem sajnálták, fiukat, testvérüket, férjüket - kinek kije vonult fel.

Az a lényeg, hogy az emberek imádkoznak ehhez az istenhez, kérnek tőle valamit. Ha ez a dolog beteljesedik, akkor hálájuk jeléül beneveznek a menetbe. Ki mekkorát kíván akkora terhet vállal. A kívánság lehet egyszerűen egy családtag felépülése, gyerek születése, egy jó állás és hasonlók. Az áldozatok között képviselte magát vékony kis tizenévestől az ősz fejű nagyapáig minden korosztály.

A felvonulás előtt egy hónapig szigorúan előirt böjtöt kell tartaniuk. Az utolsó napokban csak egy meghatározott dolgot ehetnek (nem tudom mi az) és a templomban a földön alszanak.

A böjt alatt nem dohányozhatnak, nem ihatnak alkoholt és nem élhetnek nemi életet. Ha ezt mind betartják nem éreznek fájdalmat és nem véreznek. Ez utóbbi igaz lehet, mert én egy csepp vért nem láttam. A fájdalommal nem tudom, hogy álltak, de páran rendesen elfáradtak. Legtöbbjüket útközben kis időre le kellett ültetni és megmasszírozni az izmaikat, de volt aki kicsit elájult, azt felmostak és ment tovább. Igaz, vezetni kellett. Mikor beértek a végső templomba, maradék erejüket összeszedve pörögni - táncolni kezdtek, míg a paphoz nem értek, aki megáldotta őket. Innen kivánszorogtak egy parkba, ahol társaik megszabadítottak őket kedves játékszerüktől.

Nekem meg napokig zúgott a fejemben a sok kántálás, csörgő, síp, dob zaja. Az álmaimat jobb ha le sem írom

Üdv, Anti -Szingapúrból-