FCNL LEGISLATIVE ACTION MESSAGE (Kvéker törvényhozási bizottsági fellépés), küldi RRGilman@aol.com, 2000. január 27.

2000 Január 20-án az EÁ Legfelsőbb Bírósága visszautasította három, a katonai szolgálatot lelkiismereti okból megtagadó személy fellebbezését, akik vallásos meggyőződésük miatt nem hajlandók szövetségi jövedelmi adót fizetni, mert az katonai célra is felhasználható. Az volt a kérdés, hogy Priscilla Adams, George és Edith Browne, mindhárman kvékerek, kényszeríthetők-e pénzbírság (és annak kamatai) megfizetésére. Kifejtették a bíróság előtt, hogy a katonai adók, büntetések megsértik a szabad vallásgyakorlás alkotmányosan biztosított jogát.

Lewis képviselő (GA) beterjesztette törvényjavaslatát (a Vallási Szabadság Béke--adó Alapról), amelyik lehetővé tenné a szolgálatot lelkiismereti okból megtagadók számára, hogy adóbefizetésük ne kerüljön összeütközésbe a hitükkel. Jelenleg 27-en támogatják a javaslatot. - Pi.

THE ECOLOGIST Vol. 30.No 1, January/February 2000 Vincent Rossi: Sacred Cosmology in the Christian Tradition (Szent kozmológia a keresztény hagyományban)

(A szerző keleti-ortodox teológus és környezetvédő, az Epiphany Journal [Vízkereszt...] alapítója. Ez a negyedéves lap a hagyományos keresztény spiritualitással foglalkozik. A kaliforniai, Santa Rosa-i World Stewardship Institute tanára.)
"Where is Life, we have lost in living; where is the wisdom, we have lost in knowledge; where is the knowledge, we have lost in information?" T.S. Eliot (Ferenc Győző fordításában: Hol az Élet, mely életünkben elveszett? Hol a bölcsesség, mely tudásunkban elveszett? Hol a tudás, mely ismeretünkben elveszett?)
Eliot fél évszázaddal ezelőtt feltett kérdései ma is élők: a kereszténység elveszítette az ősi bölcsességet, azt újra meg kell találnia. Ez lényeges feladata az életünknek.

A KERESZTÉNY KOZMOLÓGIA VISSZASZERZÉSE
Sokan igénylik, hogy a kereszténység legyen újra a Kozmoszba ágyazva, hogy a vallás jelentsen valós erőt, s adjon erkölcsi és lelki energiát a föld pusztulásának a megállításához. Ez a Teremtésbe való beágyazódás fontos része volt a vallásnak. A korai egyházak ezt a "kozmikus" hitet közvetítették.
Chesterton szerint "a vallás nem templom, ahová belépünk, hanem a Kozmosz, amelyben élünk" - és: "a keresztény eszme nem kipróbálás után lett kiválasztott; nehezen találtunk rá és nem vizsgáltuk meg."
A keleti kereszténységben a lélek üdvözülése kapcsolatos azzal, hogy miként viszonylik a teremtéshez. Az ortodox keresztény hagyomány nem antropocentrikus, hanem "theoantropokozmikus"

A VALLÁS ELVÁLÁSA A KOZMOSZTÓL
Miként szűnt meg a korai egyház Isten-, ember- és kozmosz-központú világnézete? Az ökológiai válság gyökere Philip Sherrard szerint végső soron teológiai. A teológiai értelmezés elválasztja a teremtett rendet az isteni valóságtól, olyan módon, hogy a teremtést megfosztja minden spirituális értékétől és csak az anyagi folyamatokat és a kizsákmányolni való "forrásokat" hagyja meg belőle.

A Konstantinápolyi Pátriárka szerint: "Fel kell ismernünk az emberközpontú ideológiák kudarcát, amely századunk emberében spirituális űrt és bizonytalansági érzést okozott. Ezért sok ember a megváltást új vallásos és vallásos jellegű mozgalmakban, szektákban vagy az anyagi értékek bálványozásában keresi. A természeti környezet fentmaradását is veszélyezteti ez a folyamat, a tudomány és a műszaki haladás kezdi helyrehozhatatlanul elpusztítani a természetet. Az Ortodox Egyház ezt a pusztítást nem nézheti tétlenül és arra szólítja fel a híveit, hogy minden évben szeptember első napján szenteljék imáikat és könyörgésüket a teremtés megőrzésére, hogy a természet érdekében kövessük az Egyház eucharisztikus és aszkétikus hagyományait."

Miként találhatunk rá a vallás kozmikus kiterjedésére? Mindenekelőtt fel kell támasztani azt a látásmódot, hogy nem csak a vallásnak kell beágyazódnia a Kozmoszba, hanem hogy a világ be van ágyazódva Istenbe. (Panenteizmus: metafizikai/ teológiai álláspont, amely szerint a világmindenség Istenben van benne. Steiger Kornél: Filozófiai kislexikon, 1999, Fiesta-Saxum.) Ennek a felismerésnek az elveszítése vezetett a vallásnak a természettől való elkülönüléséhez. Peter Sherrard szerint:

"Isten, Ember és Teremtés között kölcsönös függés, egymáshoz illeszkedés és kölcsönösség van, de ezen felismerés elveszett a keresztény tudatból -- ez a mai ökológiai válság fő oka. Ha a kereszténység pozitív választ akar adni erre a kihívásra, akkor újra rá kell ébrednie ezen összefüggésekre."

AZ EMBER ELTÁVOLODÁSA A TERMÉSZETTŐL
Az ember természettől való elidegenedésének politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és egyéni következményei vannak. A "környezet" szón általában a "természeti világot" értjük, vagy vallásos értelemben a teremtést. Éreznünk kell, hogy a "környezet" szó elválasztja egymástól az emberi és a nem emberi világot; az utóbbiba beavatkozhatunk és azt céljaink érdekében kihasználhatjuk.
Wendell Berry írja: ".a tudás a szeretetből származik, vagy azzal együtt keletkezik, senki sem jut tudáshoz információ alakjában."

AZ EREDETI KRISZTUSI VILÁGNÉZET
A szent kozmológia Keleten és Nyugaton egyaránt a keresztény világnézet része volt. Az üdvözülés kozmikus és személyes dolgot jelentett. Nem csak az emberi lényeket foglalta magában, hanem az összes létezőt a mindenségben, a teremtett rendben az emberi mikrokozmosz és a makrokozmosz kölcsönössége alapján. Nem csak az Egyház volt a Kozmoszba ágyazott, hanem a Kozmosz is az egyházba.

Hitvalló Szent Maximosz szerint a tanítója azt mondta: Isten Szent Egyháza az egész Kozmosz képe, látható és láthatatlan dolgokkal; az egységet és különbözőséget is jelent. Az Isten által teremtett lények, akár intelligensek és testnélküliek, valamint a testtel rendelkezők zseniálisan szövődnek össze sokféle alakban.
A Krisztus inkarnációjával kezdődő új korszakban az Egyház az új Kozmosz.

LOGOSZ ÉS TEREMTÉS
A teremtés egy rend megnyilvánulása, amely ugyanakkor transzcendálja (felülmúlja) azt, belülről fenntartja és megnyilvánul általa. Az intrinsic, transcendens, immanens Rend - a Logosz, Isten örök fia. A keresztény teológiában a Logosz kapcsolódik a görög filozófiai értelméhez: az a mindent felölelő racionális Rend, amelyik egyesíti a természetet, társadalmat, egyéneket és istenséget. Ez a "nagy Kozmosz"; a keresztény értelmezés szerint Isten igéje, szava - "Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; ... (Ap. Csel. 17:28).

SZIRIAI SZENT EPHREM Hímnusza:
Miként a víz körülöleli a halat, amelyet az érez,
Így érzi minden teremtmény Istent.
Ő szétterjed a levegővel,
És a lélegzettel belép a bennsőnkbe.
Elvegyül a fénnyel,
És belép, ha nézel, a szemeidbe.
Elvegyül a lélekkel,
És belülről vizsgál téged, milyen vagy.
A lélekben lakik.

SZENT DIONÜSZIOSZ AZ AEROPAGITA
Az V.-VI. században élt keresztény újplatonikus filozófus volt. Kiegészítette a hagyományos keresztény kozmológiát.

A Kozmosz hierarchiájáról írt, ő használta először ezt a szót. A teremtett világ részei az égi, angyali lények, akik tudományos mérésekkel nem észlelhetők. Ez a hierarchia nem utasításokat továbbító rendszer, az mindent, az egész természetet felöleli. Az embereket nem lehet "megmenteni" a teremtés "megmentése" nélkül. Az ortodox vallás szerint a kozmosz megdicsőülése nélkül az ember sem istenülhet meg.

HITVALLÓ SZENT MAXIMOSZ
Élt 580-662. Számára a Kozmosz örök integritás-paradigmája magától értetődő volt, a Logosz is örök, amely mindent megért, megmagyaráz és körülölel. Véleményének a lényegét diakosmesisnek nevezte: mindaz, amit tudunk az emberiségről, a mindenségről: kölcsönös. Ez annyit jelent: hogy miként látjuk a világot, attól függ, miként látjuk önmagunkat, és fordítva: hogy magunkat milyennek látjuk, az attól függ, hogy milyennek látjuk a világot. Egy résztvételi mindenségben élünk, a megfigyelő és a megfigyelt egybefonódik és egymásra hat.

Genesis: Isten az embert saját képére és hasonlóságára alkotta. Nagy a távolság az Isten által alkotott természet és az általunk alakított között: ez minden rendetlenség és összhang-hiány oka a világban.
Kegyelettel őrizzük a természetellenes rendetlenséget és az isteni teremtő akarattól, a kijelölt céltól való eltérést (teleológia); hogy mit tettünk és milyen célunk van (gazdaságtan/ökológia).

SZENT MAXIMOSZ, LITURGIZÁLVA A VILÁGOT
A liturgia a görög leit-ourgos kifejezésből ered: "az emberek munkája". A bizánci egyházban a liturgia a hely volt, a közvetlen kapcsolat az emberi tudás és etikus cselekedet között.
Szt. Maximosz az Isteni Liturgiát szent kozmológiaként értelmezte. A mindenségről alkotott élő jelképében Istent, az Egyházat, a Kozmoszt, a Szentírást és az emberiséget ikonok ábrázolták. A liturgia elvezet a szeretethez, a létezés és a tudás összhangjához, a békéhez, az ember feladatának beteljesüléséhez. A hiteles liturgia szerinte működő kozmológia.

Az asztrofizikusok és evolucionisták mindensége spirituálisan üres, abban nem látható a Kozmosz, mint egész, de a liturgia megláttatja velünk a kozmikus embert.
A liturgia a teret és időt átalakítja liturgikus térré és idővé, amelyben az örökkévalóság értékei érvényesülnek, továbbá átalakítja az emberi természetet egyesítve a tudatot, szívet, akaratot, lelket és a testet egy teljességben, létrehozva egy személyt, akinek a képességei az igazságra, istenségre irányulnak. Erre csak olyan ember képes, aki érzékeli a környezetrombolás rossz voltát.

A liturgiától megvilágosodott emberiség képes eljutni a gyógyuláshoz, a személy és a Kozmosz összhangjához. A vallás és a tudomány is a Kozmosz része, a Kozmosz pedig Istenben van. Az Egyház és a Kozmosz kölcsönösen egymás részei. A hatékony keresztény erőfeszítés célja a következő évezredben a szent kozmológia illetve Kozmosz helyreállítása. - Pi.

CÉDRUS 2000. március, III/3, p. 6.
THE ECOLOGIST, Vol. 30, No1, January/February 2000, p. 4-8. Edward Goldsmith: Religion at the Millenium - (Vallás az ezredfordulón)

Három évvel ezelőtt egy hajón, útban Patmosz felé, János, Pergamon metropolitája azt mondotta, hogy a környezetpusztítást bűn! A megállapításával az anglikán és római katolikus méltóságok, valamint a hindu, dzsainista és zoroastriánus szónokok egyetértettek, azonban egyikük sem ébredt annak a tudatára, hogy ez a nyilatkozat vádirat a mai ipari társadalom ellen.

A természet fokozódó pusztulása a mai társadalmak által haladásnak, fejlődésnek nevezett folyamatnak a következménye. Erről ritkán mondják meg, hogy ez a világnak árucikkekkel való helyettesítését jelenti, az a 3 md év alatt evolválódott természet helyetti pótszer.

A "környezetrombolás - bűn" állítást az emberek akkor fogadják el, ha nincs ellentétben a világnézetükkel. Ez mindenkire érvényes - a művészre, a teológusra és a tudósra. Az utóbbi csak akkor fogadja el tudományos igazságként, ha laboratóriumi körülmények között igazolták azt. Ez azonban valójában csak illúzió, mivel az igazolás csak az intuíciónk révén keletkezett hitet támasztja alá észérvekkel és ezzel törvényesíti azt. Polányi Mihály, a tudományfilozófus írta: "Egy alapvető hit elfogadása vagy elvetése esetében a bizonyítás vagy a cáfolat lényegtelen; ha nem hiszünk el valamit, amíg azt nem bizonyították be, akkor saját akaratunkat leplezzük és el akarunk bújni egy hamis ürügy mögé. "

TUDOMÁNY MINT VALLÁS
A főáramlatú tudósok mindent megtesznek annak érdekében, hogy megóvják az elfogadott elképzelésüket azokkal szemben, akik azt alá akarják aknázni. Az a gondolat, hogy a környezet rombolása bűn, nem csupán összeegyeztethetetlen a mai hatékony világi fölfogással, hanem még azzal is fenyeget, hogy megcáfolja azt a legalapvetőbb tételt, miszerint a tudomány, a technológia és az ipar anyagi és műszaki paradicsomot fog teremteni a földön. Ebben az elképzelt világban meg fognak szűnni az évszázadok óta bennünket szorongató gondok - a nyomor, a betegségek, a munkanélküliség, otthontalanság, a bűnözés, a kábítószerezés, sőt - egyes tudósok arról biztosítanak, hogy maga a halál is.

Ebből a fölfogásból következik, hogy minden ember-alkotta jó dolog a gazdasági fejlődés következménye. Az egészség olyasmi, amit a kórházban osztogatnak vagy az orvosoktól kapunk, a korszerű eszközök és a gyógyszerek révén. A jog és a rend a rendőrségnek, a bíróságoknak és a börtönöknek köszönhető. Semmiféle értéket nem tulajdonítunk a természeti világ pótolhatatlan jótéteményeinek, amely biztosítja az éghajlat állandóságát, a talaj termékenységét, a vízraktárak újratelődését, és mindazt, ami a bolygó működéséhez szükséges. Ezeknek nincsen gazdasági "költségük", tehát büntetlenül pusztíthatók.

Ilyen a főáramlati tudósok hozzáállása, akik befeketítik a természeti folyamatokat. Darwin úgy írta le a természetet, mint ami "ügyetlen, pazarló, hibákat elkövető" és Sir Peter Medawar "a természet saját mesterkéletlen rögtönzéseiről" írt.

A főáramlatú tudomány szerint a természetes világ önző, erőszakos és kegyetlen. Darwin szerint "az egész természet háborúban áll", és legkiválóbb tanítványa, T.H. Huxley egyetértett vele. 1890-ben ezt írta: "A moralista szemszögéből az állati világ olyan, mint egy gladiátor-játék. A teremtményekkel jól bánnak, felkészítik a küzdelemre, amelyben a legerősebb, a leggyorsabb és a legravaszabb boldogul. A nézőnek nem kell lefelé fordítani a hüvelykujját és nem adnak kegyelmet. Ez a természet (gladiátori) szemlélete."

A darwinisták és a szociobiológusok szerint lehet egy jó világot teremteni, amelyben erkölcsösen viselkedünk egymással szemben, de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, hadat kell üzennünk a természet gonosz világának. Miként Huxley mondja: "a társadalom erkölcsi haladása nem a kozmikus folyamat utánzása, még kevésbé az attól való megfutamodás, hanem annak legyőzése." Ez a fő tanok egyike, valójában egy világi vallásos kultusz, amelyik Nyugat korai vallásos történetéből ered. A gnosztikusok, a korai kereszténység ezen "eretnekjei", hasonlóan a mai tudósokhoz, a természeti világot rossznak mondták. Nem kételkedtek abban, hogy a kozmoszban van rend és törvény, de úgy vélték, hogy "az merev és ellenséges rend, zsarnoki és rossz törvény, amelyben nincs jó szándék, jóság, idegen az ember szándékaitól, belső lényegétől."

A gnosztikusok szerint Isten és a Kozmosz nincsenek többé szoros kapcsolatban, mint a klasszikus világban. Egymásnak idegenek, egymással ellenségesek. Így az ember kozmikus magányra van ítélve, akár a tudomány szerint. Jacques Monod elismeri ugyan, hogy az animista ember a természeti világ részének tekintheti magát. "Az animizmuson épül az ember és természeti világ közötti szövetség" - mondja, "egy mély szövetség, amelyen kívül úgy látszik, csak rettenetes magánosság van. Azonban ma a tudomány feltárta előttünk ezt a szörnyű igazságot, a régi szövetség összetört, s az ember végül tudja, hogy egyedül van a mindenség végtelenségségében, amelyben nincs szerepe, nincsenek kötelességei, s amelyben létrejötte puszta véletlen." Ez a meglepő dogma nagyrészt más dogmákon alapszik, a természeti folyamatok - életfolyamatok, evolúció véletlen voltán. Ezek összeegyeztethetetlenek az élő világ szerkezetéről és működéséről rendelkező tudásunkkal.

Van azonban egy nagy különbség a gnosztikusok és a mai főáramlatú tudomány között. Az előbbiek szerint Isten elvárta, hogy az ember elszakadjon a gonosz világától és életét a szellemi dolgokra korlátozza. Az utóbbi, a tudomány, bár elfogadja ugyanazokat a kiindulópontokat, egészen más következtetésekre jut. Abban egyetért, hogy a világ nem hatékony és rosszul tervezett - de erre a válaszuk nem a belőle való elmenekülés, hanem annak újratervezése és átalakítása, jobb tervek alapján. Ez a végső feltételezés és a végső istenkáromlás. A Homo Scientificus isteníti önmagát. A feladata a világ újrateremtése.

Az élő világ rendjének a fenntartása csak mostanában, Lovelock és Lynn Margulis munkái nyomán lett nyilvánvaló - a tudósok kisebbsége számára. Ők mutatták ki, hogy a bioszféra, vagyis az élőlények világa a geológiai és légköri környezettel együtt egyetlen élőlényt alkot. Lovelock Gaia-nak nevezi, a görög földistennő neve után. Lovelock hangsúlyozza a gaiai rend fenntartásának a fontosságát. Ezt a tényt a tudósok az emberiség és a természet kárára semmibe veszik. Ezt csak most fogjuk föl; minthogy rendszeresen megváltoztatjuk a légkör összetételét és megértjük, hogy ez a láncreakció vezet az éghajlat állandóságának a fölborulásához.

A HOLIZMUS FONTOSSÁGA
Ellentétben a tudósok érvelésével, én úgy érvelek, hogy a természeti rendszerek különböző szintjein a szervezetek - tudatosan vagy nem - arra törekszenek, hogy fenntartsák annak a nagyobb egésznek a rendjét, amelynek maguk is a részei. L. von Bertalanffy írta le a biológiai rendszer szintjén az életfolyamatoknak a "teljes egészt fenntartó jellegét". Ennek nyomán Ungerer megkísérelte, hogy a felismerést a teljesség céljára alkalmazza.

Természetes, hogy az élő rendszerek alkotórészeinek egy általános rend fenntartására kell törekedniük, miután evolúciójuk célja volt, hogy a nagyobb egészben betöltsék a fajlagos szerepüket s saját jólétük, életben maradásuk annak lététől függ. Eugene Odum, akinek "Az ökológia alapjai" (Fundamentals of Ecology) című kézikönyve évtizedeken át az amerikai diákok tankönyve volt, leszögezi, hogy "az egyén nem maradhat életben hosszabb ideig a többi egyén nélkül, ahogyan a szerv sem képes hosszabb időn át létezni a szervezet nélkül". Így a széttöredezett családban felnőtt gyerekek, a társadalmi gondozók szerint, gyakran érzelmileg ingatagok és nagyobb esélyük van rá, hogy ne tudjanak alkalmazkodni a környezetükhöz s bűnözőkké váljanak.

A család egy összetartó közösség része kell hogy legyen, amelyik annyira fontos a hagyományos világban, ahol az emberek nem tudják elképzelni az életet azon kívül. Természetesen ugyanígy az egyének, a családok és a közösségek nem maradhatnak életben, ha a természet vagy az ökoszféra az önzés következtében elpusztul. Sajnos ezek az alapvető alapelvek csak akkor válnak nyilvánvalóvá, ha az életfolyamatokat a teljességhez való viszonylatukban vizsgáljuk. A főáramlatú tudósok az életfolyamatokat az egésztől elszigetelve szemlélik, s azokat véletlen, cél nélküli és önmagukért létező dolognak tekintik. Semmi sem mutatja be ezt jobban, mint Richard Dawkins tanulmányai: szerinte "nincs szelektív előnye vagy fontossága a nagyobb egész állandóságának és épségének."

Ilyen szemlélet mellett nem lehet megalapozni a "mindent fenntartó" tevékenységet és nem lehet megkülönböztetni egymástól az élő világot fenntartó és leromboló magatartást. Ez a kulcsfontosságú megkülönböztetés idegen a főáramlatú tudomány számára, pedig az ősi vallásokban, pl. a zsidó hitben is, létezett.

MIÉRT HAGYTÁK CSERBEN A FŐÁRAMLATÚ VALLÁSOK A FÖLDET?
Ahogy azt a nézetet, hogy a környezetrombolás bűn, lehetetlen összeegyeztetni a mai tudománnyal vagy a gnoszticizmussal, ugyanígy lehetetlen a mai főáramlatú vallásokkal is. Ezek ugyan nem tekintik a természetet vagy a kozmoszt gonosznak, de ritkán mutatnak bármilyen érdeklődést is utána.

A mai vallások nem töltik be többé eredeti szerepüket, hogy összekössék az embert a társadalommal, s a mindent magában foglaló kozmosszal. Az atomizált társadalomban csak személyek közti kapcsolataink vannak és még a vallások sem jelentenek többet, mint a ma társadalmába be nem illeszkedő és nem-ökológikus embernek azon Istennel való kapcsolatát, akit ugyanilyen jellemvonásokkal ruháznak fel.

A főáramlati vallás utat tévesztett és vissza kell térnie a gyökereihez, majd tovább kell lépnie s tanulnia kell az ősi népek bölcsességéből.
A törzsi vallások hite szerint is a természet pusztítása bűn - gyakran éppen ez a legalapvetőbb tanításuk. Például Robert Parsons a Sierra Leone-i kono népről szóló könyvében írja, hogy a vallásuk "nem csupán az emberi viszonyok rendszere, hanem az magában foglalja az embereknek a Földhöz, mint egészhez való viszonyát, az emberek kapcsolatát a termőfölddel és az alkotó erők láthatatlan világával. A vallás mindezeket következetes egészbe foglalja össze."

A kono-k számára "a Föld több, mint a talaj lélek nélküli részecskéinek az összessége; a Föld élőlény, Isten-asszonya, korlátlan teremtő erővel, amellyel létrehozza a forró égövi növényzetet. A kono-k fő gondja, miként a többi törzsé is, a kozmikus összhang fenntartása"

Henrick Kraemer antropológus megjegyzi, hogy az ősi társadalmakban "az alapvető érdek a társadalmi összhang, állandóság és a jólét megőrzése. A vallásos szertartásoknak és a mágikus gyakorlatoknak főleg ez a céljuk. Mindenki, aki együtt élt egy primitív néppel és megkísérelte, hogy tudatilag azonosuljon vele, ismeri azt a mélyen gyökeredző félelmet, amelyet az egyetemes vagy társadalmi összhang és egyensúly zavara idéz elő. Ennek az összhangnak a megsértése, például a mindenség szintjén - esetleg egy szokatlan természeti jelenség - vagy társadalmi szinten a hagyományok áthágása, esetleg egy zavaró esemény - testületi vagy vallásos tevékenységet vált ki az összhang helyreállítása érdekében. Ennek a célja a földjeik termékenységének, egészségüknek, a család biztonságának, törzsük egyensúlyának és jólétének a megóvása mindennel szemben, ami veszélyezteti azt."

Valójában, a törzsi nép minden tevékenységének ugyanez a célja: a kozmosz rendjének a fenntartása. Ennek az elvnek a megsértése, így a szent szertartások semmibe vétele, a tabukat sérti meg, és Roger Caillois szavai szerint "az a cselekedet tabu, amelyik megsérti az egyetemes rendet, a természet és a társadalom rendjét." Ha így cselekszünk, "a föld nem fog többé termést adni, a marháink terméketlenné válnak, a csillagok nem követik a kijelölt útjukat, halál és betegség lesz földünk sorsa." Aki megsért egy tabut, az kozmikus bűn elkövetésében vétkes.

És, valójában ez igaznak tűnik. Az utóbbi viharok és áradások Orissában és Vietnamban, a pusztító szárazságok szerteszét a világon az erdők kiirtásának és a légkör vegyi összetétele megváltoztatásának a következményei. Egyre inkább felborítjuk az ökoszféra rendjét. Akár tetszik nekünk, akár nem, a törzsi népek vallási kultúrája elmondja az igazat a kozmoszhoz való kapcsolatukról. Természetesen ezt különleges módon teszi, nem az értelmünkhöz, hanem szívünkhöz és a lelkünkhöz szólva, megmutatva az utat, amelyen járnunk kell. (Pi: Óhatatlanul eszünkbe jutnak az egyre súlyosabb árvizeink, amelyek nem véletlenek.)

VALLÁS ÉS ÖKOLÓGIA
Roy Rappaport leszögezi, hogy a törzsi népek hitből vagy megismerésből eredő tudása "nem olyan jellegű, mint amit az analitikus megállapít a valóságról, hanem az olyan viselkedési minta, amelyik megfelel mind a szereplők, mind az egész ökoszféra jólétének". "Egy mintázat megfelelő voltát nem annak a pontossága, hanem az alkalmazkodó hatékonysága igazolja" - a rendszerelmélet értelmében. Ha megfelel ennek a feltételnek - akkor az igaz.

Lényegtelen, hogy az istenek történelmi alakok vagy nem azok. Ők mindenek felett archetípusok. Ugyanezt el lehet mondani a hagyományos főáramlati vallások igazságairól. Lényegtelen kérdés, hogy az Ószövetségben leírt özönvíz valójában megtörtént-e? Az özönvíz a káosz erőit jelképezi, amelyek elszabadultak, amikor az emberek nem tartották be a kozmikus szövetséget. Noé özönvize archetípus, nem szükségképpen történelmi esemény, és mint archetípusnak a szerepe sokkal fontosabb az alkalmazkodó emberi viselkedés meghatározásában mint bármilyen lehetséges, tudományos igazság vagy történelmi tény.

Az Ecologist ezen számának a valódi célja mindenekfelett megmutatni, hogy ezeket a mai vallások ősi teológiájában létezett eszméket szem elől tévesztettük. Ha így van, akkor fel kell támasztanunk ezeket, mert csak ezen az úton tudják a vallások ösztönözni az embereket, hogy egyesüljenek a káosz erőivel szemben, amelyek létünket fenyegetik. - Pi

Kedves Piros!
Küldenék egy nekem tetsző idézetet:
GYŐRI-NAGY SÁNDOR: KULTÚRANTROPOLÓGIA (műveltségélettan), Egyetemi jegyzet, 1999, Szt. István Egyetem, Gödöllő.

"A szerves társadalmak önálló tudásbirtoklói a civilizációs folyamatban tudásvesztőkké válnak. Sorsuk negatív lenyomata azokénak, akiknek sikerült a társadalmi tudás átszervezésének vezérlőpultjához kerülniük. A tudásvesztők változó társadalmi kényszerek foglyaivá válnak: munkaerővé, amelyik épp kell, vagy nem kell, amelyiket védenek valamiképpen vagy egyáltalán nem. Munkaerővé amelyikre szükség van, ha munkaerő-piaci éberséggel, alkalmazotti lojalitással, életfogytig friss át- és továbbképz(őd)ési hajlandósággal, esetleges különleges (értelmiségi) tudással és különleges adottságaival nélkülözhetetlenné tudja magát tenni. De lakhelyét, családjához, rokonságához való viszonyát ugyanígy a piaci értékrend függvényében kell alakítsa. A szabadság bűvöletében él, s észre sem veszi, hogy ez az ő rendelkezési szabadsága, csupán másoké - vele."
Ugyanabból a jegyzetből néhány eszmefuttatás a magyar szavakban rejlő filozófiáról:
"fejlődés: A magyar fej felé való elmozdulást, emelkedést ért rajta! Értelmesedést, ami pozitív, hisz az érzéssel, érintéssel közös tövű. Nem elszakadás, nem puszta emberérdekűség, hisz erő, eredet. ős-Isten is!"
"A táj: A tálhoz, tányérhoz hasonló, tejjel-mézzel folyó, tojással tápláló, az embert tenyerén hordozva kényeztető tájban nem véletlenül nevezte megtelepülése helyét tanyának a magyar ember."
Röviden ennyi, ma befért az időmbe, hogy írjak néhány sort, az időjárás ugyanis nem engedi a kertészkedést.

Üdvözlettel Kovács Zoli,
Jászárokszállás, 2000 április 3.