Lehet-e felgyorsulva lassítani?

A Sajtszemle hasábjain talán levetkőzve gátlásainkat, érdemes számot vetni azzal, amire a rohanás, szervezkedés, kiabálás mozgalmár életünkben sokszor nem jut idő: önmagunkkal. Vagy beszéljek inkább egyes szám első személyben? - hátha ez a vágyam nem sokakban merül fel, és kicsit erőszakosnak éreznék felvetésemet.

Beszélek hát arról, mit gondolok én visszatekintve az elmúlt pár aktivista évre, és a bennem újra és újra felmerülő kétségeket és kérdéseket is elétek tálalom szemezgetésre és emésztésre.

Mi az egyik legfontosabb és legjellemzőbb érzés, ami eszembe jut: hogy jó ide tartozni, jó ETK tagnak lenni, jó együtt működni, és jó együtt kiábrándulni is néha. Az ÜGY vagy ESZME elkötelezett híveként jó együtt cselekedni, kisebbíteni és lassítani a világot ötödik sebességre kapcsolva. Jó azért kardoskodni, hogy a világ emberléptékű, harmonikus, nyugodt és igazságos hely legyen, ahol az emberi kapcsolatok mélysége a gazdagság igazi fokmérője, és az elidegenedést még hírből sem ismerik.

Aki már volt együtt tüntetni, követelni, fát ültetni, szemetet szedni és még sorolhatnám, az ismeri ezt a közösségi érzésből táplálkozó "flow"1 élményt, az eredményességtől független eufórikus érzést: hogy CSINÁLUNK VALAMIT. Kialakulhat valami szenvedélybetegség féle is "de jó lenne megint egyet tüntetni együtt!". A mókuskerék pedig csak rohan tovább velünk, és a feladatok pedig egyre csak jönnek.

Milyen feladatokra leszünk, bocsánat, leszek én érzékeny? Ez itt a kérdés. Feladatnak tekintem azt, hogy az állami gondozott gyerekeknek legalább egy évben egy hétig paradicsomi állapotot biztosítsak, hogy ezt vagy azt a bankárt egy kicsit piszkáljam, hogy ő viszont már ne érezze magát olyan jól (kinek-kinek érdemei szerint). Feladatnak érzem azt is, hogy a világ jó irányba haladjon valahogy előre, hogy sokan kövessék azokat az elveket, amiket én vallok.

Azt viszont nagyon kevésszer tartom feladatomnak, hogy ha hazajövök fáradtan egy tüntetés, vagy egy hírlevél-szerkesztés után, a családtagjaimat ne mint az ÜGYÖN velem osztozó személynek tekintsem, hanem egészen egyszerűen hasonlóan fáradt és törődést igénylő embernek. A tevékenységem addig korlátozódik, hogy itthon ledőlhessek kimerülten - ma is javítottam egyet a világon. Visszatekintve az elmúlt hónapokra, vajon mennyi hét, mennyi nap, mennyi óra az, amit rájuk szántam két ÜGY között, és ne adj Isten: esetleg magamra?

Mennyit nyer az a világ, ahol a lassítani akaró emberek egyre gyorsabban élnek, amikor már nincs idő, csak egy tüntetésen kommunikálni (a "flow" érzés biztosított, megjegyzem), amikor a barátságok elvtársossággá alakulnak lassan, amikor már egy éve nem bírtam egy könyvet sem végigolvasni. Mitől lesz jobb, ha én elszürkülök, és célgéppé leszek, ha hajtom magamat, és azt hiszem, még nincsen baj, még nincsen baj, hiszen annyi minden történik velem egy nap sosem vagyok egyedül.

Vajon mit jelent teljes életet élni? Egy ESZMÉÉRT feláldozni magunkat: talán vannak szerencsések, akik ebben hisznek. Én sajnos nem. Habár feladatok és javítanivalók mindig vannak ezen a tódozott-fódozott világon, azzal már senki nem fog törődni, hogy minket összetódozzon-fódozzon, ha végleg szétestünk. És vajon ki adja meg a diagnózist: most kellene egy kicsit abbahagynod, mert ettől a ponttól kezdve már idült lesz az önmagaddal való kommunikáció-hiány.

Jó lenne, ha lenne egy olyan mozgalom is, ami a világ helyett az én lelkem javításával van elfoglalva. Amíg nincs ilyen, addig kénytelen vagyok valóban lassítani és kicsinyíteni - és bevenni a FELADATOK közé a sok elmaradt találkozás, elmélkedés, és csend bepótlását. Babar

"Ha a kicsik, a kevesek, a láthatatlanok tesznek valamiért valamit, arra mondják azt, hogy magától alakul ki?

Gy.O.

Vissza a kozmikus Tudathoz?

Babar szerkesztőségije arra indított, hogy két Adbusters2-anyagot a bölcselet rovatból áthozzak ide.

ADBUSTERS 30, p. 28. Kalle Lasn és Bruce Grierson: Malignant Sadness (Rosszindulatú szomorúság) - (Rövid kivonat csak)

Mit mondanál egy emberről, aki így viselkedik:
Mindig, mindig megy, ritkán van egy pillanata, amikor gondolkozik.
Gyors érzelmi kilengései vannak, az álmodozástól a hebehurgyaságig, a dühöngésig, a kétségbeesésig.
Képtelen egy feladatra összpontosítani néhány percnél (vagy másodpercnél) hosszabb ideig.
A fejében állandóan a szex, a pénz és a hatalom van.
Egyre jobban eladósodik lényegtelen dolgok megvásárlása miatt.
Rendíthetetlen meggyőződése, hogy a boldogság elérhető egy részvényár-emelkedéssel, egy kebelnöveléssel, egy mazatlani (Mexikó) nyaralással.

Martin Seligman szerint a depresszió az EÁ-ban járványos. Miért vagyok aggódó? Miért vagyok szomorú? Miért nem tudok szeretni? Miért nem tudom, miként kell élni, miként kell meghalni? A válasz talán a közös tudatalattinkban van.

Mi mindennek az oka, mi ez az egész? Társadalmi elszigetelődés? A modernitás betegsége? Elektronikus környezet? Fogyasztói kapitalizmus? A tudat válsága? Posztmodernizmus?

A gyógyítás: az amerikaiak mindezen gyógyszerekkel akarnak segíteni. Prozac, Zoloft, Halcion, Seduxen stb.

p. 42. Basil Smallwood: Take a pill - The pharma-cologizing of America (a szerző - álnév). Vegyél be egy tablettát -Amerika farmakologizálása).

A gyógyszerek tökéletes eszközök arra, hogy a viselkedésünket egyformábbá tegyék. Ez az egyetlen módszer a kultúránk lelki egészségére?

ADBUSTERS No30, June/July 2000, p52.
Alan Casey beszélgetése Theodore Roszakkal Ökopszichológia: visszatérés a természethez.

Az ökopszichológia szerint attól vagyunk betegek, hogy már nem vagyunk kapcsolatban a természettel.
Elidegenedtünk a természettől, semmibe vesszük azt. Az élővilág uralkodó faja, az ember, feltehetően kóros lelkiségű. A pszichológiának semmi reménye nincs arra, hogy egy egészségtelen városi-ipari társadalomban egészséggel találkozzék. Hidat akarunk építeni az ökológusok és pszichológusok között. Az ökopszichológia kifejezés 8 éves, Theodore Roszaktól származik (A Föld Hangja, 1992.3). A könyv behatol a kozmológiába és a történelembe, vizsgálja a Gaia-elméletet és felelősségre vonja a pszichológiát, mert nem lép túl az emberi tudaton és nem kerül kapcsolatba a természeti környezettel. A könyvből egy mozgalom származott: Roszak alapította a San Francico-i ökopszichológiai csoportot, ő a Kaliforniai Állami Egyetem Ökopszichoógiai Intézetének az igazgatója, Allen Kannerral és Mary Gomes-szal együtt adja ki az "Ecopsychology" c. folyóiratot. Roszakot kiábrándította, hogy sem a pszichológusok, sem a mozgalom nem fogadta el, s másfelé fordult. Legújabb könyve: The Gendered Atom: Reflections on the Sexual Psychology of Science. (A nemzett/szűlt atom: gondolatok a tudomány szexuálpszichológiájáról)

Casey: Amikor a Föld hangja megjelent, igen nagy volt az érdeklődés a környezeti kérdések iránt. Ön mégis élesen bírálta a környezetvédőket. Miért?

Roszak: A bírálóik szerint mélabúsak voltak ("doomy and gloomy"). Ők egy puritán társadalmi etikát hirdettek, ami sok embert fenyegetett. Például 20 éven át foglalkoztak az eldobható pelenkák kérdésével, bűntudatot keltve az amerikai anyákban, hogy szennyező hulladékot termelnek. Amikor elhatározták, hogy megoldják ezt, akkor ráébredtek, hogy a helyette alkalmazott eszközök károsabbak: forró vízre, fehérítésre, áramra stb van szükség. Elhatározták, hogy nem rágalmazzák tovább az anyákat.[ A Science szerkesztőségi cikkében foglalkozott a pelenka-kérdéssel, 249:1488, 1990 szeptember 28, Gaia: 170)]

C.:Miként vetődött fel az a gondolat, hogy hidat építsen az ökológia és pszichológia közé?

R.:A környezettel kapcsolatos viselkedésünk annyira ésszerűtlen, hogy megérdemli a pszichológiai elemzést. A romboló fogyasztósdi nem csak a kapzsiságból ered. A vásárlás valamilyen megnyugvást jelent, menekülést az élet gondjaitól. A fogyasztósdi szenvedéllyé vált. Ez már a pszichológia területe, de a pszichológusokat nem érdeklik a környezeti kérdések.

C.: A Föld hangja nem ad gyakorlati tanácsokat a pszichológusok számára és kevéssé hivatkozik a környezetvédőkre. Az inkább tudománytörténet.

R.: A könyv a kozmológiáról szól inkább, mint bármiről másról. Nem azért írtam, hogy mozgalmat indítsak. De boldog lettem volna, ha a környezetvédők fölhasználják az eszméimet.

C.: Tehát csak a könyv megjelenése után törekedett rá, hogy az ökopszichológiából mozgalmat teremtsen?

R.: Többen elhitették velem, hogy ez fontos mozgalom lenne. Megszületett a mondat: "A pszichológiának ökológiára van szüksége és az ökológiának - pszichológiára.". Ezzel mindkettő csak nyerhet.

C.: A könyvének a hatása csalódást okozott Önnek. Miért?

R.: Maga a környezetvédő mozgalom és a hivatásos pszichológia is gátakat épített maga köré. A környezetvédők taktikája az volt, hogy megijesszék és megszégyenítsék az embereket. Kétségtelen, hogy ez anyagilag hasznos és növeli a tömeget a tüntetéseken. De lehet-e ezt a végtelenségig csinálni? Kiállni mint Kasszandra a hallgatóság elé és azt mondani: "Csak egyedül én tudom a világon, hogy mennyire borzalmasak a dolgok" - ez beteg dolog.

Az ökopszichológia feladata feltárni, hogy mi a környezetvédők cselekvésének az oka, kiváltója.

C.:És a pszichológusok?

R.: Közülük ehhez nagyon kevesen kapcsolódnak. A pszichológiának nagyon sok ága van - de egyiket sem érdekli ez. Egyetlen csoportot sem találtam, amelyik a környezeti viselkedést kutatja. Az az ironikus, hogy sok pszichológust azért fizetnek, hogy elősegítsék az emberek nagyobb fogyasztását. Hogy hozhatjuk át őket a másik oldalra, hogy elősegítsék a természet védelmét?

C.: Miért van ettől meglepve? A legtöbb könyvében azt mondja, hogy a pszichológia maga egy tisztán városi, ipari jelenség és azzal, hogy a tudomány képtelen fölfogni a természetet.

R.:Talán a "csalódottság", "kiábrándultság" a helyes kifejezés az érzéseimre. Ha feltárunk egy kérdést, megvitatjuk azt és bemutatunk egy másik lehetőséget, azt reméljük, hogy az emberek azt komolyan veszik. Végül is egy könyv hatására a szavak értelme megváltozhat.

A pszichológusok ellenállnak annak, hogy a munkájuk során alkalmazzák a természeti környezet létét, fogalmát. Miért nem akarják észrevenni az emberi kórtan környezeti kapcsolatait? A gyógyítani akaró pszichológia áruló. Meggyőzi az embereket arról, hogy a boldogságuk, egészségük a társadalmi viszonyoktól függ. Ez teljes cenzúrát jelent. Ha valaki egy ipari országban pszichológiával foglalkozik, el kell rejtenie, el kell nyomnia azt a tényt, hogy kárt okozunk az élő természetben. Ha komolyan vesszük, hogy ez az egyéni egészség tényezője, akkor lemondunk az ipari haladásról.

C.: Mint tevékeny résztvevő, azt akarta, hogy a pszichológusok segítségével változtassák meg az élővilág jogi meghatározását. Meg tudja ezt magyarázni?

R.: Az EÁ-ban az Élővilág Törvény (Wilderness Act) a törvénykezés kulcspontja. Ennek a lefektetése volt a környezetvédő mozgalom legnagyobb győzelme. Ez meghatározza az élővilág jótéteményeit és lehetővé teszi a törvényes védelmét. Időnként kiegészítésekkel látják el. Azt reméltem, hogy a pszichológusok segítségével a jótétemények előnyök közé be lehet tenni a lelki egészséget. Ez új dolgot jelentett volna, mint pl. hogy egy közösségben nevelkedő gyerekek egészsége számára mennyire fontos egy erdő. Azt javasoltam, hogy a környezeti jogászok a pszichológusok hatására vegyék tudomásul, hogy egy külszíni bányafejtés lelkileg káros egy közösség számára.

Casey: Vajon az ökopszichológia megkérdőjelezi-e a kultúránk, sőt a fajunk egészségét, egyáltalán egészségesek voltunk-e valaha?

Roszak: Ez túl nehéz kérdés a számomra, mert elvisz a történelem előtti korokba, olyan időkbe és helyekre, amelyet nem ismerhetünk meg. Az első megválaszolhatatlan kérdés, hogy miként jutottunk ebbe a helyzetbe. Elképzelhetjük magunknak a történelem előtti paradicsomot, amelyben az emberek tökéletesek és egészségesek voltak. Talán valamelyik génünk teszi lehetővé, hogy őrültek legyünk és talán az intelligenciánk alapja egy ilyen tényező. Talán az intelligencia ára egy bizonyos fokú depresszió és neurózis.*

Roszak új könyve: The Gendered Atom: Reflections on the Sexual Psychology of Science. (A nemzett/szűlt atom: gondolatok a tudomány szexuálpszichológiájáról) kutatja a férfi elfogultságát a tudományos kutatásban és kimutatja, hogy a természethez való viszonyunk hogyan befolyásolja előítéleteinket. - Pi

Molnos Angéla gyűjtéséből:
"Nyelvünk legnagyobb baja az idegen hatása befogadására való nagy készségünk... sokszor nem a magunk nyelvén gondolkozunk.." (Szinnyei József, 1830-1913)

"Tiszteld s tanuld más mívelt népek nyelvét is, ... de soha ne feledd, miképpen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség." (Kölcsey Ferenc, 1837)

Apátistvánfalváról

A Hársas-patak völgyében, "fokozottan védett" területen az önkormányzat 8-9 km hosszan tarra vágott egy égerligetet, a patak partján. A fokozott védettség miatt legalább néhány öreg odvas fát meghagytak volna bagolyfészeknek vagy a jégmadaraknak vadászni.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatósága szerezte meg magának az Őrség fölötti természetvédelmi felügyeletet. Megbízottjuk, Kovácsné Havas Márta erdőmérnök válasza telefonon tett bejelentésemre: nem kívánnak intézkedni - bár a tett szerintük "nem kívánatos"-, "úgyis kisarjad majd a liget".

Csakhogy az irtás hónapokig tartott. A természetvédelmi őrnek látnia kellett volna, és figyelmeztetnie az irtókat. De nem tette. A patak pedig a falu főútjáról (védett képű település) is jól látható. Most a faanyag traktorral történő elszállításával trancsírozzák szét a szomszédos "fokozottan védett" lápréteket.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park természetvédelmi őrét 1990 óta sem én, sem a feleségem, sem egyetlen ismerősünk, sem egyetlen általunk ismert helybeli a Vendvidéken, terepen nem látta, pedig állandóan járjuk a terepet, terepen élünk, s az elméletileg itt illetékes őrt a városból ismerjük.

2000. április 27.
Üdvözlettel Kiszely Károly

Budapestről
(Fohász)

Közeledik a nyár – előtte még lenne néhány segélykérő szavam tagtársainkhoz. Óhatatlanul a Himnusz szavai (Balsors akit régen tép...) jutnak eszembe, amikor városi lány lévén alig értem, hogyan vagyunk képesek egyszerre árvizet, belvizet és fenyegető szárazságot alkotni, pedig nyakunkon mind a három!

Fohászkodjunk Istenhez, de van egy magyar mondás is: Segíts magadon, Isten is megsegít!

Sajnos az elmúlt évek sorozatos csalódásainak, illúzióvesztéseinek egyik következménye, hogy sokan már a "környezetvédelem" szóra is csak legyintenek. A nemzetközi tanácskozások, a különböző "Zöldek" közti viták, veszekedések közben a számtalan bába közt lassan elvész a gyerek. Elfelejtjük, hogy nemcsak élővilágunk, hanem közvetlen környezetünk is van s ez többek között a körülöttünk levő épületek összefirkált falaiból, szemétládának használt virágágyakból, szomjazó fákból áll. Tudom, miénk a Föld, miénk a bioszféra, magunknak tesszük tönkre. De azért itt, Budapesten még kicsit közelebb is rengeteg dolgunk lenne!

A Roosevelt téren természetvédők tiltakoznak a mélygarázs miatt kivágandó fák érdekében. De miért csak akkor fogunk össze, csak akkor cselekszünk, ha már baj van, amikor valami ellen kell fellépnünk? Miért nem vesszük észre közvetlen környezetünket, miért nem törődünk vele, miért nem tesszük szebbé, vidámabbá, lelket melengetővé? Ez nem könnyű a mindent elborító falfirkák között. Az "elkövetőkkel" készített fontoskodó beszélgetések helyett miért nem próbáljuk már az óvodában, iskolában, otthon minél fiatalabb korban felhívni a gyerekek figyelmét arra, hogy értékeljék a tiszta, szép környezetet, és ne tegyék önmaguknak (is) tönkre?

Hogy az utcai virágládák nem szemétládák! Sokan előszeretettel szórnak frissen ültetett virágágyakba minden elképzelhető szemetet: cigaretta-csutkát, tejeszacskót, banán- és narancshéjat, és még amire éppen nincs szükségük. Vagy ingyen piacnak tekintik őket, a virágokat gyökerestől kitépve, hogy azután egész nyáron ott tátongjanak az áruló lukak. Vagy rátelepszenek a ládákra, rádobálják csomagjaikat, a virágokat úgy összetörve, hogy már ellopni sem érdemes őket.

A fák tövébe elásott öntözőcsöveket, melyeknek célja, hogy gyökerük vízhez jusson, szinte mindenütt, nem tudni kik és miért, szeméttel betömik, úgyhogy nemhogy a tápláló víz, de még a levegő se jut be oda, ahová szánták. Ehelyett ott és a még esetleg megmaradt virágok földjébe is mindenféle méreg jut (pl. a nikotin!), amit az eső felold és közvetít a gyökerekhez. Ha a szomjazó fák alá, földjüket fellazítva, minden ház lakói felváltva, csak hetenként egyszer néhány vödör vizet öntenének, meghálálnák! Hiszen ők adnak a tikkasztó melegben árnyékot, ők fogják fel a levegőbe állandóan pufogtatott halálos mérgek nagy részét, helyette friss levegőt termelve – és még annyi minden mást tesznek értünk!

De ezt nálam szebben mondja el "Az Erdő fohásza": (A szerzőjét nem ismerem, több erdőben láttam kiírva)

VÁNDOR,
ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
ÉN VAGYOK
tűzhelyed melege hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap
elől és gyümölcsöm oltja szomjadat.
ÉN VAGYOK
a gerenda, mely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
ÉN VAGYOK
házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele,
VÁNDOR
ki elmégy mellettem, hallgasd kérésem:
NE BÁNTS!

Kovács Mária

ÚJABB KÉRDÉS A LEVEGŐ MUNKACSOPORTHOZ: Az előző számban föltettem a kérdést, hogy az Országos Találkozó közlekedési tagozatának a határozatában miért nem történt említés a vasútról és miért nem ellenzik, legfeljebb lassítani javasolják az autópálya-építést. Még nem kaptam választ továbbra is várom. Annyit tudok csak, hogy András, Ági és Klári nem voltak ott a tagozati ülésen, hogy ki igen, azt nem tudom?

MEA CULPA! Valahogy elfeledtem beírni ide az előző számban a hírekbe egy nagyon fontos könyv megjelenését. Most pótolom - talán nem késő.

Síklaky István: A fennmaradás társadalmi programja - A pénzuralmi rendszer alternatívája - Éliás kiadó, 2000, 272 oldal, Éliás Ádám előszavával, a címlapon az Összefogás a Fennmaradásért jelvényével - (Salca Mária munkája). Tartalom: 1. A fenntartható társadalom alapelvei és értékrendje; 2. Résztvevő demokrácia; 3. Közgardasági alapfogalmak; 4. Pénzreform és a hitelezés társadalmasítása; 5. Adórendszer, öko- és szociálpolitika; 7. A közélet és a gazdaság rendbetétele; 8. A Fennmaradás Program megvalósítása. Megrendelhető: Éliás Kiadó, Tököl, Bem József u 4, 2316, kapható a Zöld Boltban, a Püski és a Szkítia köyvesboltokban. (1200.-Ft).

ASÓKA RENDELETEI (The edicts of Asoka - Edited and Translated by N.A. Nikam and Richard McKeon, Midway reprint - The University of Chicago Press - Chicago & London, 1959-1978) magyar fordításban olvashatók a világhálón: www.bocs. Van hozzá kapcsolat az ETK honlapjáról is.

Megjelent az IGEN 2000. májusi, (12/5) száma, éppen a GAIA lezárása után. A tartalomból: Április 25 - Réti Gábor több kérdésről ("Készül Demszky Gábor Bős-Nagymarosa?" /t.i. a Roosevelt téren/ "És amilyen gyötrelmes és reménytelen a nagycsütörtök éjjel, úgy fáj, hogy ez az ország, hívők és nem hívők (akik úgy mondják, szintén a zsidó-keresztény kultúra talaján állanak) nem képesek összhangba kerülni Istennel, emberrel, természettel")--- Szőnyi Szilárd: Jutalomjáték ("...miután a Napi Magyarországgal való összevonása miatt kényszerű és fájdalmas búcsút vettem a Magyar Nemzettől, nem beszélek azokról a méltánytalanságokról, hazugságokról, aljasságokról, amelyeket a jobbiknak nevezett oldalon tapasztaltam"); Hit (Csoma Áron és Hegyi Bálint); Tarjányi Zoltán: Misekalauz; Balogh Viktor: Szülők napja; B. Petőfi Ágnes beszélgetése Prószéky Gáborral - Helyesírás, nyelvpolitika - ("Nincs is mesterséges intelligencia, csak gyorsaság van?"); Czakó Gábor: Az elvetett kő; Agytakarítás (Czakó Gábor, Vértesaljai László, Huszthy Ádám); Vita; Anya nem csak egy van; Bitter Ákos: Korkép a németországi katolikus egyházról; Magyarul; Egyháztáji.

Megjelent az Ökotáj 23-24. száma. A tartalomból: Z.J.: Miért épít egyetemet az ember? Molnár Tamás: A modern egyetem gondjai; Taxner-Tóth Ernő: Egyetem és akadémia; Kellermayer Miklós: Bevégeztetett? Andrásfalvy Bertalan: Egyetemi felvételi- és ösztöndíjrendszer; Eff Lajos: Létezni beavatatlanul; Lázár Imre: Kollégium a magasban; Márczi Imre: Az Academia Nova Budapestiensis Alapítvány célkitűzései; Zsolnai László: Gazdaság és etika; Bencze Lóránt: "A kicsi szép!";Hollós, László beszélgetése Diana Schumacherrel és fordítások: Jean Chevalier, D.W. Orr; And Akman, Gerd Bayer, Peter Rosset, Th. Dethlefsen, Dana Meadows, Noam Chomsky; könyvismertetések.

A SEED EUROPE NEWSLETTER, April 2000
"Dear heads of the World bank and IMF...", A Világbank és a Valutaalap tisztelt vezetőinek!

Mi az Anarchista Labdarúgó Csapat, szívélyesen meghívjuk Önöket, hogy vegyenek részt egy focimérkőzésen, április 16-án reggel 6 óra 30-kor. A mérkőzésnek kemény tétjei/díjai lesznek, ha mi győzünk, önöknek törölniök kell az Harmadik Világ egész adósságát, és ha győznek, mi Szeptemberben nem fogunk tiltakozni a jelenlétük ellen Prágában. Úgy gondoljuk, hogy ezek a tétek ésszerűek és semmi okát nem látjuk annak, hogy Önök ezt visszautasítják.

Reméljük, Önök megértik, hogy ha nem vesznek részt a mérkőzésen, akkor bánatpénz kell fizetniük, ami annyit jelent, hogy mi győztünk, tehát el kell törölniük az adósságokat.

Köszönjük szépen és találkozunk a középbedobásnál,

az Anarchista Labdarúgó Csapat,
A fejleményekről még nem tudok, de majd utána nézek. Fidusz

Megjelent: The Ecologist 30/3. Több mindent hozok majd belőle, azokon kívül néhány cím: Who cares about global trade? The great divide. The lost world of Thesiger. Consuming mistery. Comments. Amazon rainforest - soya cultivation. Court in the act - food safety (Food and Drug Administration). Monsantos terminator - and Rural Advancement Foundation International).

Megjelent a Krisztusi Szolidaritás 2000. áprilisi száma, benne: Rabszolgaság az iszlámban (A Korán és iszlám tudósok vallási okokkal igazolják a rabszolgaság intézményét. A keresztény és animista nőket, gyerekeket rabszíjra fűző szudáni milicisták is erre hivatkoznak). Türkmenisztán: lerombolt templom; Kolumbia: veszélyes szolgálat; Szudán: gondos ellenőrzés.

"Kisebbíts, lassíts, ne központosíts és legyél a megtartó folyamatok résztvevője" -

Theodore Roszak