Természeti csapások?

Sorra sújtanak bennünket a csapások. A tavalyi ár- és belvíz, a cián és egyéb mérgek bejövetele, az újabb árvíz, most egy szinte sosem-volt aszály.
A természettől kaptuk ezeket? Egyiket sem. Mindet mi emberek okoztunk.
Akik tarra vágták a Kárpátok erdőségeit, megszűntetve azok víz-visszatartó képességét, s ezzel növelve a folyók vízhozamát, akik ehhez még betömték a vízlevezető árkokat is, amelyek a belvíz egy részét elvezethették volna.

Az a nemzetekfeletti cég, amelyik idejött aranyat bányászni Kelet-Európába; azok, akik nem szabályozták és ellenőrizték ezt a műveletet (csak lusták és buták voltak vagy esetleg valamilyen más érdekük is fűződhetett ehhez?)

És mi mindannyian, akik minél többet akarunk fogyasztani és ezzel egyre jobban emeljük a légkör széndioxid-szintjét, megzavarva az időjárást, megváltoztatva az éghajlatot.
Elszárad a termés, megdöbbentő árakat látunk a piacokon, idén még nem ettem egy cső kukoricát és befőzni sem tudunk - szerencsére még van több üveg tavalyi lekvárunk.
A kutyameleg után jött a zimankó. Lehet, hogy a maradék termés júliusban elfagy?
A piac szabályoz? És ha nem?
Mi jöhet még? - Pi.

CENZOR(R)OL(L)Ó

Végh László barátom közlésre küldött egy hosszú, mintegy 13000 leütést tartalmazó cikket a Napi Magyar Nemzetnek. A cikk egy részlete meg is jelent a lap június 28-i számában. Egy helyen három pont következett, utána a semmi. A következő 6000 leütés, a teljes cikk 46%-a kimaradt. A szerző erről a szerkesztői szándékról semmit sem tudott. Az alábbiakban a leközölt részből kevesebbet, a kicenzúrázottból többet közlök. Tehát:

VÉGH LÁSZLÓ: A HARANGGÖRBE TETEJÉRE ÉRVE
- az embernek messzebbre kell nézni -

Az ezredvégi ember csak a mával foglalkozik. A fogyasztói társadalmak gépezete számára zavaró lenne, ha a reménybeli fogyasztó gondosabban, előre tekintve mérlegelne.
Az emberiség történelme fordulóponthoz érkezett, olyan kihívásokkal kerültünk szembe, amilyennel eddig még nem találkoztunk. A civilizáció a pusztulás küszöbére juthat.
A mai ember a természetből kivett nyersanyagokat szemétté alakítja. Ózonpajzs, széndioxid, túlhalászás, talajpusztulás, édesvíz-hiány, hamarosan a gabonatermelés mennyisége is csökkenhet.
A haranggörbe tetejére érünk, a kőolajtermelés már nem növelhető, sőt a felszínre hozott mennyiség nemsokára évről-évre csökken.
Ha a haranggörbe tetejét elérjük, az olajárak - hasonlóan, mint az 1973-as olajválság idején - rövid időn belül a többszörösükre növekednek. Ez a világ pénzügyi és kereskedelmi rendszerének összeomlásával járhat együtt.

Az olajárak emelkedése máris állandó fenyegetés.
A mai termelés, amely azon alapul, hogy az üzem nyersanyagokból és energiából készterméket és hulladékot állít elő, nem tartható.
Másrészt nagyon sok új dolgot is fel kell még fedezni. Mindehhez nincs sok időnk, a fenntartható világgazdasági rendszert kb. ötven éven belül ki kell építenünk.

Idáig közölte a Napi Magyar Nemzet június 28-án.
(Az alábbiakban következik a kihagyott rész kivonata)
A fogyasztói társadalom csak az elitje számára biztosít értelmes és alkotó munkát, a nagy többségnek csak a lélektelen robot jut. Mindezért az ember nagyon sok olyan dolgot vehet meg, amire igazából nincs is szüksége. Az ember azonban sok minden mást is szeretne csinálni, mint termelni és cuccokat vásárolni. Elsősorban a szellemi értékek, mint a társas és közösségi kapcsolatok, a kultúra, a művészetek és sok más amik az embert boldoggá tudják tenni. Az anyagiak korlátosak, a szellemi értékek határtalanul gyarapíthatók.

A világunkat emberibbé kell tenni. Ha inkább a szellemi értékek felé fordulunk, akkor az anyagiakból jóval kevesebb is elég. Az evolúciótól pont a szellemi képességeinket kaptuk mint különleges adottságot. Ha elsősorban a szellemi értékeinkért élünk, illeszkedünk a világ rendjéhez, a természet hordoz bennünket és megmaradhatunk. Ha rendkívüli szellemi képességeinket elsősorban az anyagiak halmozására fordítjuk, akkor kizsigereljük erőforrásainkat, tönkretesszük a környezetünket és az élethez, a gyermekekhez sincs igazából kedvünk. Az ilyen ember, mivel nem illik a világ rendjébe, a természetes kiválasztódás elvének megfelelően elpusztul.

Az átmenet kulcstényezője a feladata tudatára ébredő értelmiségi. Nem az a dolga, hogy a fogyasztói gépezetnek alárendelje magát és a gazdasági növekedés, reklám szavakat szent tehénként tisztelje és megalázkodva, tenyerét tartva szolgálja a pénz világát. A globalizálódó világgazdaság, miközben az emberiséget a szakadék szélére hajtotta, egyúttal hatalmas értékeket is létrehozott.

Az embernek kell messzebbre nézni, nem szabad hagynia, hogy a piac egyébként a maga területén tökéletesen működő törvényei katasztrófába hajtsák az emberiséget. .
Ha az értelmiség nem tudja megakadályozni a fenyegető válság kirobbanását, azaz folytatódik a pazarlás, a multinacionális cégek érdekeinek mindenek felé való helyezése, a szellemi értékek további sorvasztása, akkor az áldozatok között ott lesznek az értelmiségiek, az elit is. Valószínű nem sikerül a válság terheit csupán a szegény országokra hárítani, az ott élők milliárdjait feláldozni, őrizni az USA, Nyugat-Európa, Japán és más gazdagabb ország kiváltságait. A nélkülözés ezeket az országokat is sújtani fogja. Beláthatatlan, mit csinál majd a nemzedékek óta jólétben élő, gátlástalan pazarláshoz szoktatott átlagember, ha nem lesz a kocsija tankjában benzin és üresen tátonganak a megamarketek polcai.

Ki tudja, hogyan viselkednek majd az éhező és fázó emberek, akik kisgyermekkoruktól fogva a tévék előtt ülve, gyilkosságok tíz és százezreit nézték végig, és ráadásul fegyver is van otthon. Félrevezetve és becsapva érzik majd magukat. Azok ellen fognak fordulni, akik vezették őket, akikre hallgattak.. Az elsőszámú bűnbak a tudós, ez máris érezhető. De nem sok jóra számíthatnak a közgazdászok, újságírók, az elektronikus média munkatársai, a tanárok, mert a tömegek egyénenként is felelőssé tehetnek majd mindenkit, aki értelmiséginek számít és a pazarló fogyasztás bálványainak hódolt, azokat szolgálta.
Az értelmiséginek ezért ma gondosan mérlegelni kell, hogy ő személyesen mit tehet a világ sorsának jobbra fordításáért. A legnagyobb veszélyt a hagyományait, erkölcsi tartását, egyéniségét veszített, egyformává gyúrt, és szabadságukkal élni képtelen emberek sokasága jelenti. Az ilyen emberekből álló tömegek képtelenek a világ helyzetének megértésére, alkalmatlanok a változásokkal járó terhek viselésére, a sok-sok tudást, munkát, együttműködést igénylő feladatok elvégzésére. Minél számosabban lesznek közösségeinkben a többet tudó, tisztábban gondolkodó, önmagukért és másokért felelősséget vállalni, lemondani is képes, jövőbe tekintő emberek, annál könnyebb lesz az átmenet.

Az ÉDES ANYANYELVÜNK 2000. júniusi számából, Graf Rezső: A mindennapok nyelvi hordalékából c. írásából: Napilapokban jelentek meg ezek.

"A nagy sikert arató vígjáték a mozgalmas éveknek nem a történetét, hanem az emberi aspektusait emeli ki." Magyar szóval: vonatkozásait, szempontjait. "A szövetátültetéssel járó procedúra nem általánosan elfogadott gyógymód." Másképpen: eljárás(mód). "Ő az Alkotmánybíróság döntéséhez tartja magát, mivel annak van jogi relevanciája." Érthetőbben: érvényessége, jelentősége.

Marosvásárhelyről

A Pitypang részletesen beszámol az idei Föld Napi rendezvényekről. Közösen ünnepeltek az állami intézmények és a nem-kormányzati szervezetek. Március 10-én szakértői vita volt Maros megye természetvédelmi területeiről. Március 14.-én szintén a Környezetvédelmi Hivatallal együtt a megye védett növényeiről és állatairól, a kipusztulással fenyegetett fajokról beszélgettek.

A Rhododendron környezetvédelmi szervezet április 21-én a város központjában osztotta ki a "Miért kell óvnunk a fákat?"-címmel meghirdetett fogalmazás-verseny nyerteseinek a díjait. Bemutatták a Rhododendron gondozásában megjelent "Marosvásárhely évszázados fái" című könyvet, s helyi tanácsi határozatot kezdeményeztek a város régi fáinak védelmére.

A nyertesek díjazása után élőláncot alkottak a Rózsák-terén levő már sok-évtízednyi múltnak örvendő virágóra helye körül (ugyanis az idén a virágóra még mai napig sincs beültetve), tiltakoztak ama hatósági terv ellen, amely szerint itt helyeznék el az ezredforduló előtt tisztelgő majdani emlékművét. (A levél vége nem érthető.)
Ábrán Péter

Marosvásárhelyről,

Koalíció jött létre a marosvásárhelyi környezetvédő szervezetek többsége között: Fókusz Öko Központ, Milvus Csoport, Pro Biciclo Urbo, Erdélyi Kárpát Egyesület, Outward Bound1, Mind Control, Biokertész Csoport, és ez másfél évi munka után látványos eredményeket is hozott. A munkacsoport az Alter Eco nevet vette fel.

A Fókusz Öko Központ által kezdeményezett havi rendszeres találkozók során e szervezetek igyekeztek azonosítani és rendszerbe foglalni Marosvásárhely környezetvédelmi gondjait. Menet közben ezen találkozók kibővültek és néhány alkalommal úgynevezett Zöld Kávéházi összejövetelek zajlottak le, amelyre már a helyi önkormányzat és a Környezetvédelmi Kirendeltség vezetői közül is eljöttek.

Az Alter Eco fokozatosan eljutott oda, hogy a gondok és a javasolt megoldások világossá váltak és négy csoportba sorolta őket: parkok, víz, hulladékkezelés és közlekedés.
A munkacsoportot ezért felkészülve érte, hogy Marosvásárhely Általános Városrendezési Tervét (ÁVT) 2000 februárjában nyilvános vitára bocsátották.
A lakosságot sikerült idejében sajtóhírveréssel hatásosan megmozgatnia és felhívni a figyelmet az ÁVT legelképesztőbb hibáira. Az éles lakossági tiltakozás nyomán meg tudtuk akadályozni néhány nagy forgalmú utca szélesítését, ami egész házsorok eltűnésével járt volna.
Ezután az önkormányzat növekvő készséget tanúsított a zöld szervezetekkel való együttműködésre. A fenntartható városfejlesztés elvei kezdenek bekerülni a köztudatba. A jelenleg zajló helyhatósági választásokon is néhány jelölt saját munkatervébe foglalta a fenntartható fejlesztés fogalmát. A Polgármesteri Hivatal és a szervezetek közötti jó viszony példa értékű lehet Romániában és újdonságnak számít az ÁVT heves nyilvános vitája is.

Marosvásárhely egyike azon hat romániai városnak, amelyek ki fogják dolgozni az "Agenda 21" helyi stratégiáját. Ezt a tervezetet romániai kormányzati szervezetek mellett az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (PNUD) is támogatja. Szervezeteink részt akarnak vállalni ebben a munkában, és egy füzetet jelentettek meg "Zöld Munkaterv Marosvásárhelynek" címmel. Ez megfogható javaslatcsomagot mutat be a meglévő gondok megoldására.

Varga István
Pro Biciclo Urbo Egyesület, Marosvásárhely villámposta cím: probiciclo@hotmail.com

Levegő Munkacsoport: Az előző számban hírt adtam róla, hogy a Levegő Munkacsoport egy agymosó lapban hirdetett. A hirdetést Rádics Tamás "szakközdász" adta föl. Írásbeli választ most éppen úgy nem kaptam, mint arra a korábbi kérdésemre, hogy miért nem volt fontos a vasút senkinek a győri országos értekezleten. A szervezet több tevékeny tagja nem tudott Rádics hirdetéséről! Azonban megnyugtattak, hogy a nevezett már több hete nem dolgozik náluk.

Megjelent a Leleplező 2000 II/3. száma. A tartalomból: Drábik János: Milyen lesz az új világrend? Denis Small: A privatizáció inkább piratizáció (kalózkodás) Összefogás a Fennmaradásért: Kulcsár Péter, Éliás Ádám, Tőke Péter, Csontos Gábor, György Lajos, Samu Mihály írásai, tüntetés a Vigadó előtt. Drábik János, Tőke Péter további írásai, és Horváth József, Györfi Gyula, Bilecz Endre, Schmidt Attila, Gömöri Endre, Dupka György és Peter Sheldon cikkei. 214 oldal, kapható az újságárusoknál.

Népszabadság 2000. július 8. Hiba a MiG-ek felújítása? Peter Tufo: Új gépek kellenek. Szabó: A NATO ismeri lehetőségeinket. Borókai Gábor nem kívánt nyilatkozni, a nagykövet kijelentéseire a Külügyminisztériumnak kell reagálni. Horváth Gábor külügyi szóvivő: A NATO elfogadta a magyar MiG-29-eseket.

Magyar Nemzet 2000. július 8. Amerikai lobbi a MiG-bírálatok mögött? Peter Tufo: Magyarország hibát követ el, ha pénzt költ az idejétmúlt MiG29-esek felújítására.
A Munkáspárt elnöksége a leghatározottabban elítéli az amerikai nagykövet nyílt beavatkozását a magyar belügyekbe. Követeli, hogy a magyar kormány kérjen hivatalos magyarázatot.

CORPORATE EUROPE OBSERVATORY
Küldi: "Olivier Hoedeman" paxaran@antenna.nl, 2000. június 27. Millau (France) turns into "Mini Seattle" (Millau-ból kis Seattle lesz.
Independent Media Center France, http://www.france.indymedia.org/

A világ figyelme erre a húszezer lakosú kis városra irányul. Jose Bove-ot, a Francia Parasztszövetség alapítóját és szóvivőjét valamint 10 társát bíróság elé állítják mert lerombolták a város McDonalds éttermét. A tárgyalás alatt tízezrek fognak tüntetni Millau-ban és egyebütt. - Pi (Megjegyzés: Ha Millauban jártok, menjetek ki a Tarn folyó völgyébe, csodálatos! Például egy régi kicsi román templom. Meg van egy cseppkőbarlang is ott egy hegyben, az Aven Armand. Az szédítő! Alig mertem bemenni. Pi)

Megjelentek Buvári Márta írásai "Józan polgári ésszel" címmel. Különös értékük, hogy a Szerző semmiféle dogmához nem kötött, saját értelme, logikája szerint ítél sokféle tárgykörben, pl.: A hatalom; Piactársadalom; Koldulni Szabad? Munkanélküliség; Gyógyít-e a börtön? Fajgyűlölet? Abortusz; Nőemancipáció; Gyerekemancipáció; Iskola; Etika; Kié Budapest; Nyelvművelés; Európa stb. Kiadta: Erasmus Bt. 75 oldal.

FCNL LEGISLATIVE ACTION MESSAGE, küldi RRGilman@aol.com 2000 július 6-án. (A Kvéker Törvényhozási Figyelő üzenete)

Levelet írtak, aláírásokat gyűjtve a képviselők között, amelyben sürgetik az Elnököt, csatlakozzanak a taposóaknákat eltiltó nemzetközi egyezményhez.
Ez összhangban van az "Orvosok az Emberi Jogokért" szervezet felhívásával, amelyik július 10-11-én 200 képviselővel gyűlést rendez ebben az ügyben. Az elmúlt 3 évben az a legnagyobb fellépés az aknák eltiltása ellen.
A szerződést eddig 137 ország írta alá, de közülük csak 96 erősítette meg.
Felhívják a képviselőiket, hogy tegyenek lépéseket ebben az ügyben. - Pi.

ÜZLETI 7 - 2000. március 20. Bogár László: A gazdaságpolitika és a magyar XXI. század (2.) Ismertető a következő számból. Tájkép a Seattle-i csata után

A nemzetállamok egymás közötti egyeztető mechanizmusa sorra csődöt mond. A globalizációval mint korunk meghatározó világjelenségével a nemzetgazdaságok és nemzetközi szervezeteik egyelőre nem tudnak mit kezdeni - fejtette ki Chikán Attila, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem professzora az Egyetem Elnöki Kollégiumi ülésén tartott előadásában.

Az exminiszter a tavaly decemberi seattle-i WTO Világkonferencia - amelyen a magyar küldöttséget vezette - tapasztalatáról szólva értelmezte a globalizációt. Az egész világban gondolkodás három fő tényezőjét határozta meg. Ezek: a tőke- és pénzmozgás szabadsága, a szállítási és információs technológia fejlődése és a kulturális homogenizáció, azaz az amerikanizálódás. Mindezek együttes hatása rendívül szerteágazó. A professzor szerint a globalizáció kedvező a világ tőkéjének hasznosulása szempontjából, és kétségtelen, hogy világszerte előnyökkel jár, de az ellentéteket is kiélezi.

A WTO, mely a GATT utódaként 130 tagországot egyesít a kereskedelem nemzetközi szabályozására jött létre. Közismert, hogy a tavaly decemberben Seattle-ben rendezett világtanácskozás látványosan csődöt mondott. A civil szervezetek jelentős tömegeket mozgatva mindvégig tüntettek a nemzetközi szervezet működése és a multik világuralma ellen. Olyannyira, hogy a nyitónapon a 4000 küldött az ülésteremig sem juthatott el. A seattle-i "csata" azonban más szempontból is figyelmeztető jel a világ számára. Kiderült, hogy a világkereskedelmi szervezet túlbürokratizált, több okból már-már döntésképtelen. Mindezek eredményeként a tanácskozáson egyetlen megállapodás sem született.

Chikán Attila meggyőződése, hogy - leszűrve Seattle tanulságait - továbbra is tárgyalni kell, mert egyetértésen alapuló nemzetközi szabályok nélkül a világkereskedelem elvadul, áttekinthetetlen lesz. A multik földrészeken átívelő hatalma és a nemzetállamok közötti feszültségek tovább erősödhetnek. Ez a válság elviselhetetlen méretűvé válhat az emberiség számára, ha nem sikerült egyezségre jutni a világgazdaság résztvevőinek. Nagy Dénes

ÜZLETI 7, 2000. március 20. Kihasználatlan EU-támogatások.

A PHARE határ menti együttműködési programjának 820 millió eurós keretéből csupán 221 milliót használtak fel a közép- és kelet-európai országok 1994 és 1998 között - állapította meg az Európai Számvevőszék jelentése. Magyarország esetében a félmillió eurónál kisebb tervezetek hiányára hívja fel a figyelmet a szervezet. Nagy Dénes

CEE BANKWATCH NETWORK---jozseff@bankwatch.org 2000 április 20.
ENSZ és a globalizáció (Agence France-Presse)

Az ENSZ főtitkára, Kofi Annan tegnap a pénzügyminisztereknek és diplomatáknak arról beszélt, hogy szégyenletes és elfogadhatatlan a legtöbb ember kirekesztése a globalizáció és az új műszaki eljárások jótéteményeiből, s hogy az osztályrészük a nyomor, az éhezés és a betegségek. "Azt gondolom, mindannyian belátjuk, hogy feladatunk ennek a megváltoztatása".

Annan ezeket az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának éves ülésén mondta azoknak, akik részt vettek Világbank és Valutaalap washingtoni ülésén, amikor a tüntetők ezen intézmények politikáját ellenezve igyekeztek meghiúsítani az ülést.

Hivatkozva a washingtoni tüntetésekre, Annan beszélt a "heves támadásokról, amelyekkel az emberek támadják a globalizáció érdemeit és hibáit, kérdéseket téve fel a szervezeteinknek és azt mondva nekünk, hogy többet kell tennünk és azt jobban kell csinálnunk." - Pi

THE CCPA MONITOR vol. 6 No. 9. p. 1. March 2000 - Aaron Freeman: The Export Development Corporation - Environment, human rights go unprotected in overseas projects (Kivitelt Fejlesztő Társaság - A tengerentúli munkák során védtelenek leszek a környezet és az emberi jogok)

Egy hatalmas kolumbiai vízierőmű tönkreteszi a bennszülött közösség élelmiszerforrásait és malária-járványt okoz. A kínai Három Szurdok Gát közel kétmillió ember kitelepítésével jár. Guayanában egy kanadai tulajdonban lévő bánya derítőjének a gátja megrepedt és 3,2 milliárd liter cianidot és nehéz fémeket tartalmazó folyadék ömlött az ország fő folyójába, tönkretéve a halászatot és a turizmust.

Ezt a három dolgot az köti össze, hogy mindegyiket a kanadai adózók pénzéből a Kivitelt Fejlesztő Társaság (Export Development Corporation, alább "Társaság") pénzeli. A szövetségi királyi Társaság gondoskodik a kereskedelmi és politikai kockázati biztosításról, 1998-ban 200 országban 4183 fogyasztójuk volt, segítségükkel a cégek 35 milliárd $-t forgalmaztak. 1999-ben 21%-kal nőtt a forgalmuk. A Társaság nem különbözik más magáncégektől. Amíg az US Export-Import Bank, az US Overseas Private Investment Corporation, a Világbank beruházásainál léteznek bizonyos etikai szabályok, Kanada messze elmarad ezektől.

A Társaság, mint Korona-intézmény, adót nem fizet. A törvények szabályozzák a magáncégek külföldi tevékenységét, de a Társaságot semmiféle törvény nem kötelezi az alapvető közösségi-népjóléti és környezeti előírások betartására.

A Társaság igen sok vízierőmű építését támogatja. Az említett kínai Három Szurdok Gát a jelenleg építés alatt álló legnagyobb mértékben környezetpusztító építkezés, a folyót egy ipari hulladéktárolóba és pöcegödörbe tereli és 10-12 ezer éves régészeti emlékeket tesz tönkre. A kolumbiai Urra-gát ellen tiltakozó indiánok közül a félkatonai alakulatok hatot megöltek, további tízen "eltűntek".
A Társaság segítséget nyújt kínai, dél-koreai, román, argentin és török atomerőművek létesítéséhez. *

1999 márciusában a kanadai kormány bejelentette, hogy szándékában áll törölni a legszegényebb országoknak a Társasággal szemben fennálló adósságát. 1999 áprilisában a Társaság elfogadta az Etikai Kódex környezetvédelmi keret-szabályozását. Májusban a Társaság aláírta az UNEP nyilatkozatát, utolsóként a nagy kanadai pénzügyi intézmények között. Ezek pozitív lépések, de nem elégségesek.

Az etikai kódex pl. elsősorban a Társaság alkalmazottainak az emberi jogaira vonatkozik és nem az érintett közösségek jogaira.
A Parlamentnek meg kell követelnie a Társaságtól, hogy ragaszkodjon a szigorú szabályozáshoz. Meg kell akadályozni, hogy kanadai társaságok ártsanak az embereknek és a környezetnek. - Pi.

THE ECOLOGIST vol 30 No2 April 2000 p. 16, Gregory Palast: The Project (A terv)

(Részletek egy öt oldalas cikkből.)
Blairt nem érti meg a nemzete. A hagyományos baloldal a miniszterelnököt álszentnek tartja, a vállalatok talpnyalójának, aki elárulta a Munkáspárt eszméit. Az országot olyanok vezetik, akik értenek ahhoz, hogy megválasztassák magukat, de nincs filozófiájuk. Mandelson, aki bízott Blairben, azt mondta: "Az új Munkáspárt több legyen egy választási gépezetnél, legyenek értékei és eszméi."

Azonban Blairnek van egy terve, célja: át akarja alakítani nemzetének társadalmi-gazdasági lelkületét.
1998 májusában kezdődött. Blair kinevezte Paymaster-Generallá (a szótár szerint főhadbiztos) - egy kis miniszteri állásba Geoffroy Robinsont, aki gondot viselt Anglia legnagyobb villany-társaságára, a PowerGen-re, s egyben a munkáspárt cukrosbácsija lett. A PowerGen Anglia és Wales áramának 85%-át termelte, és össze akart olvadni az East Midlands és a Houston Industries cégekkel. Ehhez az ipari-kereskedelmi miniszter, Margaret Beckett hozzájárulása kellett volna - az ő neve azonban a miniszterelnökségen "Minister No" volt. Mint öreg munkáspárti csataló hajthatatlan volt, a gázturbinás fejlesztéshez sem járult hozzá, mert az 1997-es választásokon megígérte, hogy megmenti a szénbányákat. (A gáz-fejlesztés azok jórészének a bezárását jelenti). A dologba a Clinton-kormány is beavatkozott, mire július 27-én menesztették Beckett asszonyt - utóda Mandelson lett.

Jelenleg a brit áramipar már az EÁ cégeinek a birtokában van. Ez azonban csak első volt Blair ajándékai között. A második a Wal-Mart brit terjeszkedése volt: ez lenyelte az angliai Asda hálózatot.
Blair Candide-dal vallja: "Az amerikai minden lehető gazdaságok legjobbika". (Pi: Inkább Panglossal....)
Erre mi sem jellemzőbb, mint hogy 15 év alatt a reálbérek 3%-kal csökkentek, miközben a nemzeti termelés 14%-kal nőtt. A növekedés - összesen 8,7 billió $, a lakosság felső 20-a birtokába került. Az Új Gazdaság elsöpörte a szakszervezeteket, a munka biztonságát, a nyugdíjat és más kedvező dolgokat, a jelszó a "munka méltányossága" lett.

A latin-amerikai válság előtt minden rendben volt, de ahhoz, hogy Brazíliában megőrizzék a pénz értékét, a Világbank és a Valutaalap 41 milliárd $-hitelt adott. Ezzel elkerülték a gazdasági összeomlást, Cardosot újra megválasztották elnöknek és a British Gas bekebelezte a Sao Paolo Gáztársaságot, az amerikaiaké lett a Rio és Sao Paolo villanytársaság és egy csővezeték.

Brazília fővárosa London lett. A Világbanknál kidolgoztak egy "Brazília-tervet" - amelynek a lényege "csökkenteni a béreket/juttatásokat, a nyugdíjakat, növelni a munkaidőt, csökkenteni a munka stabilitását, csökkenteni az állások számát."

Az információ több, mint egy eszköz, az maga a termék. A jövőben egyre nagyobb szerepet játszik az új info-agro-üzletág (bocsánat), a Monsanto, AstraZeneca közötti adatcsere, amely gyorsítja az üzletet. A Zöld Forradalom csökkentette Amerika világméretű mezőgazdasági szerepét, de most, hogy a magvak és az állati hormonok védett tulajdont képeznek és fizetni kell értük - s helyreállt az EÁ uralma.

Volt valaha egy Codex Alimentarius, de 1966 óta a WTO módosította azt, s egy nemzet sem mondhatja, hogy egy élelmiszer káros, ha a WTO az áldását adta reá. Ha egy nemzet nem tud visszautasítani egy élelmiszert, akkor a gyártója nyugodtan termelhet. Mint annak idején az ópium-háborúban, amikor a britek és amerikaiak ágyúi nyitották meg a távolkeleti piacokat.

Mutual Recognition Agreement (MRA) - kötöttek egy kölcsönös elismerési egyezményt. Ha az egyik ország elfogadja, akkor a többinek is el kell, legyen az orvosi eszköz, génpiszkált étel..- Az MRA a TABD Szent Kelyhe.

Hogy micsodának a kelyhe?
A TABD a Trans-Atlantic Business Dialogue. Ez Nyugat 100 leghatalmasabb vállalatának a munkacsoportja, amelyik 33 féle környezeti, fogyasztói, munkásvédelmi jogszabályt akar megsemmisíteni vagy azok méregfogát kihúzni. (1999. október). Pl. olyasmit, hogy az Exxonnak 5 milliárd dollár kártérítést kell fizetni az olajszennyezése büntetéseként. *

1988 november 13-án a New York Times-ban egy valóban különös levél jelent meg Tony Blair aláírásával. Ebben megköszöni Clintonnak és az Egyesült Államok egészének, hogy bevezette őt olyan egyszerű élvezetbe, mint amilyen például kiválasztott diktátorok bombázása és rátérítette az Amerikai útra.

Bill, Tony és a vállalati Amerika között mintha valóban szerelem lenne.

Blair más, mint tanítója. Ő HISZ. Nem tehet róla. Benne semmi sincs Clinton hideg cinizmusából. *

Címlapkép: Az országúton oldalkocsis motor robog, Clinton vezeti, az oldalkocsiban Blair vicsorog. Az út szélén döbbent ember, ló, kutya, menekülő tehén és süni. - Pi

THIRD WORLD RESURGENCE No.112/113 p.6 John Samuel: The holy cow of microcredit (A mikrohitel szent tehene)

A mai világgazdaság egyik jellemvonása a hitel, mint piacteremtő eszköz. A hitelen alapuló növekvő fogyasztás a gazdasági növekedés egyik fő motorja, és ez az emberek jólétét is egyre inkább hitelképességükön méri le. A hitel üzletág terjeszkedéséhez azonban új vásárlóerő megteremtésére van szükség. Ezzel párhuzamosan a fejlődésről alkotott kép is átalakul. Míg korábban a fejlesztést a jótékonyság és a társadalmi gondoskodás keverékének látták, a hetvenes években a képességnövelés és a tervek megvalósításának szakmaisága lépett az előtérbe, mára pedig maga a fejlesztés is üzletté vált. Mindez életre hívta a mikrohitel megközelítést, amelynek legsikeresebb megvalósítója a Muhammad Yunus által megálmodott és vezetett Grameen Bank. (L. Gaia 337 és 339). Ez bebizonyította, hogy a társadalom legalsó rétegeiben élő nők is hitelképesek lehetnek, és megfelelő segítséggel képesek lehetnek a kapott kölcsönök visszafizetésére is. Ha a szegény nők hozzáférhetnek egy vállalkozás beindításához szükséges indító tőkéhez, az nemcsak a szegénység felszámolásában, de a nők társadalmi szerepének javításában is komoly szerepet játszhat. Ez a módszer azonban a fejlesztési politikába is belopta a szabadpiaci gondolkodásmódot. És itt kezdődik a probléma, ha a mikrohitelek sikerének mérésében a visszafizetési arány fontosabbá válik a közösség bevonásánál, ekkor a mikrohitel többé már nem a szegényeket szolgálja, hanem a nagybankok piacszerzési terveit. A tartós sikerhez az szükséges, hogy a közösségek maguk alkossák meg terveiket, képessé váljanak a döntéshozatalra, és így visszaszerezhessék az életük feletti társadalmi és gazdasági ellenőrzés egy részét. Ezt jól mutatja az Önfoglalkoztató Asszonyok Egyesületének (SEWA) 25 éves története is. A kívülről jövő Grameennel ellentétben a SEWA estében maguk az asszonyok kezdeményezték a közösségi intézmények, közöttük egy szövetkezeti bank felállítását is. Tevékenységüknek csak egy része a mikrohitelezés, ami mellett a közösségszevezés, a hatalmi viszonyok átszabása, az önazonosság megtartása éppolyan fontos. - MV