Amikor egyetlen héttel a tavaly decemberi seattle-i WTO tanácskozás előtt a genfi titkárság rohammunkában próbálta összeállítani a még rengeteg zárójeles (tehát nem egyeztetett) részt tartalmazó szövegtervezeteket és okmányokat, többen arra gyanakodtak, hogy az Egyesült Államok szándékosan lassítja a folyamatot, hogy "hazai pályán" majd mindent az ellenőrzése alá vonhasson. De az értekezlet előtti hétvégén beszállingózó küldöttek számára egyértelművé vált, hogy nem titkos összeesküvésről, hanem egyszerű szervezetlenségről van szó. A csendes előzetes egyeztetésekre számító küldötteknek csalódniuk kellett, mivel Charlene Barshefsky vasárnap estig meg sem jelent. A hetekkel korábban elküldött bejelentkezéseket sok esetben rosszul tartották nyilván, vagy egyszerűen elvesztették, a sokat dicsért amerikai technológiának pedig híre-hamva sem volt tapasztalható. Az első hivatalos WTO-rendezvényre november 29.-én került sor, egy civil szervezetek számára rendezett szűkebb körű tanácskozás alakjában, amelyre azonban csak gondosan megválogatott hozzászólókat hívtak meg, a WTO-t bíráló hangok csak a közönség soraiból hangozhattak el. De ez a rendezvény is rosszul kezdődött: egy törött ajtó miatt elrendelt bombariadó órákkal késleltette a kezdést. A Seattle-i szervezők a látszat kedvéért egy szakszervezeti tüntetést engedélyeztek, de utána a tüntetők a következő két napra elfoglalták az utcát. A rendőrség könnygázt vetett be, és behívta a Nemzeti Gárdát, maga az értekezlet pedig ostromviszonyok közepette zajlott. Maga Clinton is támogatásáról biztosította a szervezett tüntetőket, remélve, hogy így nyomást gyakorolhat a többi WTO-tagra a munkaügyi és környezetvédelmi kérdések felvétele érdekében.

A hivatalos tanácskozás munkája elméletileg négy csoportban zajlott, de ezekben valódi viták szinte alig voltak, a levezető elnökök gyakran eltorzítva idézték az elhangzottakat, csak a támogató hozzászólásokat emelve ki. Emiatt az előző, szingapúri közgyűlésen nyitva maradt kérdésekben semmilyen haladást nem sikerült elérni, több ország határozottan tiltakozott az ellen, hogy egyáltalán elkötelezze magát a folytatás mellett. Eközben az EÁ és az EU zárt, kétoldalú tárgyalásokat tartott a mezőgazdaság illetve a befektetés és a verseny terén, valamint informális "zöld szobákban" próbálták meg a kiválasztott fejlődő országokat rávenni arra, hogy fogadják el terveiket és elképzeléseiket. Válaszként a Costa Rica-i küldöttség egy munkacsoportot hívott össze a munkaügyi kérdések megvitatására, ennek jogszerűségét azonban többen vitatták, mire az ülést elnapolták. Az utolsó napon kizárásuk miatt felbőszült küldöttek egy csoportja pedig egyszerűen berontott az egyik "zöld szoba" ülésre. Ebben a helyzetben Barshefsky számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok terveit nem tudja megvalósítani, és a Fehér Házzal való tanácskozás után felfüggesztette a konferenciát. A WTO igazgatója szerint ez önmagában még nem lenne különös, korábbi értekezletek is végződtek kudarccal. Olyan azonban még nem fordult elő, hogy a folytatás módjára és irányára nézve még csak elképzelések sem születtek. A szervezés minőségét az is mutatja, hogy az utolsó napon hajnalban többen távoztak, mivel nem értesültek arról, hogy lesz még egy záró ülés, aminek a szövegét sem kapták kézhez. Barshefkynek az itt elmondott beszédét szórványos taps fogadta, Mike Moore mondanivalóját azonban síri csenddel üdvözölték a még jelenlévő küldöttek.

1.Ezek után idén januártól ún. "felhatalmazott" tárgyalások kezdődtek a mezőgazdasági és a szolgáltatásokról szóló egyezmények kibővítéséről és felülvizsgálatáról. Egyelőre azonban az sem világos, hogy pontosan miről is fognak szólni ezek a megbeszélések, sőt még abban sincs egyetértés, hogy a genfi titkárság által előkészített anyagok szolgálhatnak-e egyáltalán a további tárgyalások alapjául. A kudarc ellenére Mike Moore úgy ítélte meg, hogy ő három évre kapta igazgatói mandátumát, és ezt az időt ki is fogja tölteni. - MV

(E számban található még az afrikai, karibi országok, a bennszülött népek és a társadalmi szervezetet seattle-i nyilatkozatainak teljes szövege.)

THIRD WORLD RESURGENCE No.117. p. 36. Russel Mokhiber &Robert Weissman: The meaning of April 16 (Április 16. jelentése)

Idén áprilisban a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap washingtoni közgyűlése alkalmából ismét tüntetők tízezrei foglalták el az utcákat, tiltakozva a nemzetközi pénzügyi intézményeknek a szegényeket sújtó és a gazdasági gondokat felerősítő politikája ellen. Az esemény előtti hetekben az amerikai sajtó meglepően nagy terjedelemben foglalkozott a szerkezet-átalakító tervezetek hatásaival. Ugyanebben az időszakban két nagyhatású személyiség - Joseph Stiglitz a Világbank leköszönő igazgatóhelyettese és David Felix, a Washington Egyetem professzora - is súlyos bírálattal illette az IMF tanácsait és módszereit. Az ázsiai gazdasági válság kialakulását elemezve Stiglitz arra a következtetésre jutott, hogy az IMF gazdaságilag elhibázott politikája nagymértékben hozzájárult annak létrejöttéhez. Az IMF gyakran harmadrangú közgazdászai a helyi viszonyok ismerete nélkül adnak egyenszabású tanácsokat az országnak, a szervezeten belüli döntéshozatal átláthatatlan.

A tüntetések során figyelemre méltó volt az amerikai szakszervezetek tevékeny részvétele. Míg a szakszervezeti vezetők még két évvel ezelőtt is a kivitel által serkentett gazdasági növekedést támogatták, mára azok véleményéhez csatlakoznak, akik szerint minden országnak ki kell alakítania a helyi szükségleteket kielégítő termelési lehetőségeket. A tüntetők állásfoglalását magáévá tette a fejlődő országok G-77-es csoportja is, amelynek a Bankkal és az IMF-fel szemben megfogalmazott bírálatait nagyban felerősítheti az amerikai emberek tiltakozása. A közgyűlésen felszólaló világbanki és IMF-es vezetők ugyan nem hagyhatták figyelmen kívül a tüntetések létét, de azt is világossá tették, hogy folytatni szándékoznak eddigi tevékenységüket. - MV

Környezeti nevelés

ÖKOTÁJ 23-24, 2000, 45. oldal
THE ECOLOGIST, Vol.29, No2, May/June 1999 David W. Orr: Education for Globalisation (Nevelés a világgyarmatosítás számára)

Napjaink nyugati oktatási rendszere, amelyik mindenütt a világon sikeresen kiszorította a helyi nevelési rendszereket, a diákokat majdnem kizárólag a városi létre, az ásványi tüzelőanyagoktól való függésre és világkereskedelemre készíti fel. A gyerekeket kicsi koruktól arra tanítják, hogy miként lehet a legjobban vetélkedni. Arra azonban már nem tanítják meg őket, hogyan éljenek egy valóban fenntartható társadalomban.

Ma a világban az egyetemet végzett, ilyen-olyan tudományos fokozatokkal rendelkező emberek nem tudják, mit jelent az éghajlat-változás, a természeti rendszerek pusztulása, s hogy mi a jelentősége a biológiai különbözőségnek. Elie Wiesel ír arról, hogy Auschwitz és Dachau tervezői Kant és Goethe örökösei voltak. Nem értékekről tanultak, hanem elméletekről, nem tudatosságról, hanem elvonatkoztatásról, nem lelkiismeretről, hanem hatékonyságról, nem kérdezni tanultak, hanem válaszokat kaptak. Ez pontosan érvényes a mai nyugati nevelésre is.

A nevelés nem szolgálja a tisztességtudást, a körültekintést, vagy a bölcsességet.
Nem az oktatás, hanem egy bizonyos fajta oktatás menthet meg bennünket. A mai iskolák a gyerekek figyelmét a vállalati hatékonyság felé irányítják s nem válik belőlük kíváncsi és nyitott felnőtt.

A MODERN NEVELÉS HAT MÍTOSZA
Ezek Francis Bacontől, Galileitől, Descartes-tól erednek.
1. "A tudatlanság egy megoldandó feladat"
A tudatlanság az emberiség elkerülhetetlen állapota. Sosem leszünk képesek felfogni a világot a maga teljességében. A tudás növekedése magával hozza a tudatlanság más alakjait. 1929-ben nem tudtuk, hogy a klór-fluoro-karbon (CFC)-szerű anyagok mit csinálnak az ózonnal, de ennek nem volt jelentősége, hiszen a vegyület nem volt ismert. Amikor 1930-ban Thomas Midgely előállította a CFC-ket, ez a tudatlanság már az életünket kezdte fenyegetni. A felfedezéssel nőtt a tudásunk, de a tudatlanságunk is.

2. "Elegendő Tudással és Technológiával igazgatni, irányítani tudjuk a Földet"
A Föld és az élő rendszerek összetettsége ezt sohasem teszi lehetővé. Csak vágyaink, gazdaságunk, politikánk és közösségeink kezelhetők. Magunkat kell átalakítani, hogy illeszkedjünk egy véges bolygóhoz és nem a bolygót kell megváltoztatni, hogy megfeleljen végtelen igényeinknek.

3. "A Tudás (és ezáltal az Emberi Jóság) növekvőben van"
Az információrobbanást nem szabad összetéveszteni a tudás és a bölcsesség növekedésével. Bár bizonyos fajta tudásunk növekedik, másokat elveszítünk. Az egyetemek egyre kevésbé alkalmaznak olyanokat, akik pl. madártannal, vagy fajok rendszertani osztályozásával (taxonómiával), hanem molekuláris biológiával vagy génmódosításokkal foglalkoznak, mert az jövedelmezőbb.

A nemzeti, népi tudás is megszűnik. A falusiak a városokba költöznek, s elvész az adott területre vonatkozó, személyes, helyi tudás. Az egyetemek elutasítják a "népi kultúrát". Page Smith írta, hogy az egyetemeken végzett úgynevezett kutatás nagy része értéktelen, nem járulnak hozzá az emberiség, vagy akár csak egy részének nagyobb egészségéhez és boldogságához.
Lehet, hogy az élet és a fenntarthatóság számára szükséges dolgok tekintetében egyre tudatlanabbak leszünk.

4. "A Világ Rendes és Takaros"
A mai nevelés a világot részekre darabolja, amelyeket tudományágaknak nevez. Ezeket igyekszik egymástól elkülöníteni. Emiatt 12-21 évnyi tanulás után a diákok semmit sem tudnak a dolgok egységéről. Ennek súlyosak a következményei. Pl. olyan közgazdászokat képzünk, akiknek sejtelmük sincs az ökológiáról vagy a termodinamikáról. Ezzel magyarázható, hogy pénzügyi rendszerünk egy mázsa eladott búza árát beszámítja a nemzeti össztermékbe, de elfeledkezik arról, hogy kivonja belőle a termesztés során elvesztett 3 mázsa talajnak az árát. A hiányos képzésünk miatt azzal bolondítjuk magunkat, hogy gazdagabbak vagyunk a valóságosnál.

5. "A Nevelés Célja, hogy "Sikeres" Embereket Képezzen."
Thomas Merton szerint olyan embereket képzünk, akik semmire sem alkalmasak, kivéve hogy részt vegyenek egy mesterséges társasjátékban. Azt tanácsolja a tanítványainak: "legyél bármi, ami akarsz, légy bolond, részeges, vagy fattyú, de minden áron kerüld el a sikert." A valóság az, hogy a bolygónak nincs szüksége több "sikeres" emberre. Olyanokra van szükség, akik jól megvannak a helyükön. Olyanokra, akiknek van erkölcsi bátorságuk csatlakozni a küzdelemhez, hogy a Föld lakható, igazságos és emberséges legyen. S ennek semmi köze a sikerhez, amint azt meg szokták határozni.

6. "Nyugat kultúrája képviseli az emberi teljesítmény csúcsát"
Ez természetesen a kulturális önhittség vagy pimaszság legrosszabb alakja, s a történelmünk félreértelmezése. Úgy vélik, ha "győztek" a hidegháborúban, akkor eszményi minta lehetnek a többiek számára. Nyilvánvaló, hogy az állami kommunizmus, mint gazdasági rendszer, megbukott, mert túl magas áron túl keveset termelt. A kapitalizmus is megbukott, mert túl sokat termel és azt kevesekkel osztja meg. A kommunizmus aszkéta erkölcsöt hirdetett, a kapitalizmus minden erkölcsöt lerombol. Ez nem az a boldog világ, amilyennek a politikusok és a hirdetések bemutatják. Egy szétbomló kultúrában élünk. Nem táplálja az emberi szellemiség nemesebb részét, a képzeletet, az esztétikai vagy spirituális érzékenységet, sem a nagylelkűséget, gondoskodást, együttérzést. A gazdasági-technokrata világnézet elpusztítja azt, ami az emberi lélekben szeretetreméltó.

A GLOBALIZÁLT JÖVŐ NEVELÉSE
A jelen nevelés csaknem lehetetlenné teszi a visszatérést egy falusi életmódhoz. Egyformán városi életre nevelnek, ilyen lesz az emberek szaktudása, tudata, függése és várakozása.
Hogy tud akkor valaki falun élni? Egy amish barátom írja: "Az apám rengeteg dologhoz értett, amire egy falusi közösségben szükség van. Gazdálkodó volt, csépelt, fűrészelt, gyümölcsöt termelt, ácsmunkát végzett, kovács volt, vízvezetéket szerelt." - Ilyenek ma már Nyugaton nem léteznek, s lassan máshol sem. Ezzel együtt elveszett a tudat sokféle minősége. Ez ismeretlen a specialisták számára.

A NEVELÉS ÜZLETÁG
A cél világklasszis munkaerő képzése, amelyik képes a világgazdaság vetélkedésében helyt állni. Ennek érdekében a vállalati érdekekért újjáalakítják az oktatási rendszert. Bush elnök javaslatára hozták létre a "New American Schools Development Corporation" (Új Amerikai Iskolafejlesztési Társaság). A General Motors, Xerox stb támogatásával az egész iskolarendszert át akarják alakítani. Az üzleti világ belépett az iskolarendszerbe. Az Egyes Csatorna ingyenes az Egyesült Államok összes iskolásgyereke számára, de ellentételezésként minden nap 2 percen át hirdetéseket sugároz 8 millió iskolás gyerek számára.

Az iskolák vállalatok által történő elfoglalása éppen a legrosszabb irányba viszi az iskolásgyerekeket, fölkészítve őket a globalizált, technokrata, fogyasztó, széttöredezett világra. Ezekkel nem lehet helyrehozni, amit elrontottak. - Pi

MAGYAR NEMZET 2000. április 15 (az utolsó szám!) - részletek: Végh László: Vásároljon szórakozva

- a fogyasztás mint a szorongás gyógyszere -
Az anyagi jólét és a boldogság közötti kapcsolat nagyon szerény. Az anyagiak csak addig fontosabbak, amíg a legalapvetőbb biológiai, fizikai szükségleteink kielégítéséhez kellenek. Ha a szegények sem fáznak és éheznek, akkor ők és a gazdagok közel azonos eséllyel lehetnek elégedettek az életükkel.
Csíkszentmihályi Mihály eredményei nyomán tudjuk, hogy az ember akkor érezheti magát elemében, ha képességei határán tevékenykedve halad valamilyen cél felé. Ez a Csíkszentmihályi által tárgyalt örömteli állapot, a flow, - magyarra áramlatként fordították - a munka és a szabadidő során egyaránt elérhető. Ha a cél túl könnyen elérhető, akkor az unalom, ha a célkitűzés nagyra törő, akkor a sikertelenség miatti szorongás fenyegeti.

A fogyasztói társadalom szerint a birtoklás tesz boldoggá- ami nem igazolható. Az ember ugyan ragaszkodik a tulajdonhoz, de a javak halmozása nem alapvető szükségletünk.
A reklámozási módszerek igen hatékonyak. A reklámok azokat célozzák meg, akik nem tudatosan választanak valamit. A hirdetés üzenetét úgy igyekeznek eljuttattatni, hogy az az oda nem figyelő emberre is hasson.

A híradófilm szalagjába bevágott Coca-Colás palackot vagy pattogatott kukoricát mutató filmkockákat a néző nem veszi észre, de a szünetben mindenki siet Coca-Colát vagy pattogatott kukoricát venni. (A módszer be van tiltva)
A feszültebb állapotban lévő ember agya nagyon sok külső jelzést feldolgoz. Például a gépkocsivezető állandóan figyel, mert készülnie kell az esetleges váratlan eseményekre is. A vezető feszültebb állapotában is észleli az óriástáblákat. Senkit sem érdekelnek a sportpályáját övező reklámok, azonban mert a nézők erősen figyelnek, a mérkőzés velejárójaként észlelik azokat..
A keményebb reklámozási módszereknél feszültebb, izgatottabb állapotba hozzák az embert, és azután rögtön, mutatják a reklámokat.
Az új, a szokatlan, az ismeretlen figyelemfelhívó hatására, csábítására épít a kereskedelmi rádió és tévé is. Az ember különösen érzékeny az erőszak, az agresszió látványára, jeleire. Ezek mindenkit feszültebb állapotba hoznak, ezért az erőszak, a pusztítás mutogatása a kereskedelmi tévék általánosan használt eszköze. A magyar kereskedelmi adókban az erőszakos jelenetek aránya 60-65% között mozog.

A reklámot lehet még a szexhez, jobb esetben a játékossághoz, vagy a humorhoz is kötni.
Hírműsorok: A háborúk, a terrorizmus, a természeti csapások, a szerencsétlenségek biztos hírek.
A kereskedelmi csatornák kínálatát az akció-, a katasztrófa- és horrorfilmek, a krimik, a szappanoperák határozzák meg. A kazettákon eleve be vannak jelölve a pontok, hová - kell berakni a reklámokat.
A híradó vagy a film végén vagy a film megszakítása után mindig a fogyasztás derűjét és szépségét mutató reklám következik, az izgalomtól, a szorongástól való megszabadulás pillanatában mindig a fogyasztás és a vásárlás örömeivel szembesülünk, az testesíti meg a jót, a menekülést, az életet.

Az átprogramozott tudatú emberek a tévéműsorok keltette szorongást is fogyasztással csillapíthatják. Bár nem éhesek, de esznek, nassolnak a tévé előtt. A szorongó ember hazaérve mohón eszik vagy elmegy vásárolni. Sok amerikai nagyon sok élelmiszert az eredeti csomagolásban, felbontás nélkül dob ki: nem azért vették meg azokat, mert szükségük volt rá. A fogyasztói társadalom polgára már nem azért vásárol, mert szüksége van valamire, hanem mert egyszerűen jólesik vásárolni.

A szegények különösen hátrányos helyzetben vannak. A reklámok teljesíthetetlen vágyakat keltenek bennük, hisz esélyük sincs arra, hogy valamit a legszükségesebbeken kívül megvehessenek.
Viszont bőven van idejük, a legnagyobb nyomorban élő falusi emberek és a kisnyugdíjasok közül is nagyon sokan a kereskedelmi tévék adásait nézve töltik napjaikat. A fogyasztás szorongásoldó hatása így bennük is kifejlődik, de mivel nincs pénzük, nem mehetnek el csak úgy vásárolni. Ezért a nyomorukat még nagyobbnak érzik, mint amilyen. Amikor egy szegény, főleg munkanélküli cigányok lakta drávaszögi falu önkormányzata a rendelkezésre álló pénzt arra költötte, hogy a portákra parabolaantennákat szereltetett fel, nem fogta fel, mit is tettek, mit szabadítottak rá a falu lakosaira. - Ollózta: Pi

THE CCPA MONITOR Vol 7 No 1, May 2000, p. 2. Editorial; NGOs@war (Független szervezetek @-háborúja)

Az amerikai hadügyminisztérium nyugtalankodik amiatt, hogy a világháló az adatok gyors összegyűjtésének és terjesztésének a világméretű kezdeményezések szervezésének, a kormányok és nagyvállalatok elleni támadásoknak az eszközévé válhat. Új szót alkottak a független szervezetek és az üzleti/politikai vezetők közötti erőszakmentes összeütközésre: ez a "social netwars" - társadalmi hálózati háború.

A független szervezetek világhálón jelentkező megerősödése után a Fehér Házhoz kapcsolódó Rand Intézet egy jelentést készített a kérdésről. Ebben megállapítják, hogy az "információs forradalom" során a nemzetállamok hatalma eltolódik a civil társadalomban a független szervezetek felé, s egyre nagyobb a kormányok, főleg a parancsuralmi rendszerek fenyegetettsége. A társadalmi hálózati háború célja, hogy megváltoztassa a közvéleményt vagy a vezetők nézeteit, esetleg mindkettőt.

A világhálónak nagy jelentősége volt a WTO elleni küzdelem kibontakoztatásában - korábban hasonló lehetőség nem létezett. Olyan szervezetek és emberek tömegei kapcsolódtak be a küzdelembe, akik addig nem tudtak semmit a WTO létezéséről. A szervezetek fellépése megrázta a nyugati kormányokat és erősítette a szegény országok erkölcsi elkötelezettségét.

A hálózaton mozgalom bontakozott ki a taposóaknák, a Többoldalú Beruházási Egyezmény, a genetikailag módosított élelmiszerek ellen és a Harmadik Világ adósságainak elengedése érdekében (Jubilee 2000). A világháló nélkül ezekről kevesen vettek volna tudomást.

A jelentés figyelmezteti a Pentagont, hogy nagy szövetség van kialakulóban a béke és a leszerelés érdekében.
A Rand-jelentés szerint a kibontakozó harc fenyegeti a neoliberalizmust és magát a kapitalizmust. A hálózati háború alapvetően a jelenlegi intézményrendszer ellensége.
A magunk részéről az lenne bölcs dolog, ha még nem ünnepelnénk. A hálózati háború hatékony eszköz, de nem több annál. - Pi

CIVILPRESS HÍRLEVÉL II/25. 2000. június 27. mikida@zpok.hu
AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN ELNÖKÖT JELÖLTEK A ZÖLDEK:

elnökjelöltté nyilvánították Ralph Nader ügyvédet. Nader szerint a Pentagonnak fel kellene hagynia a rakétavédelmi tervekkel. Újratárgyalná a kereskedelmi egyezményeket, különös tekintettel a WTO-ra oly módon, hogy a környezeti, munkaügyi és fogyasztóvédelmi témákról külön egyezmények rendelkezzenek. Hangsúlyozta: a kongresszusnak a nagyvállalatok helyett az állampolgárokra kellene figyelnie. Nader szerint a politika főárama a Zöld Párt értékei felé mozog. Nader alelnök-jelöltje Winona LaDuke, egy odzsibve indián aktivista, az észak-minnesotai Fehér Föld rezervátumból.
Közvélemény-kutatási adatok szerint Nader 4-6%-os támogatottságra számíthat jelenleg.

TÜNTETÉS AZ EXPO ELLEN

2000. június 1. Az Expo 2000 világkiállítás megnyitóját tüntetők zavarták meg, akik eltorlaszolták a kiállításra vezető utat és vasutat, égő gumiabroncsokat helyeztek a Hannover felé vezető vasúti sínekre. Harminc tüntető rövid ideig elfoglalt egy gyalogosátjárót, mások kötélen az út fölé ereszkedtek, emiatt a hatóságok leállították a forgalmat. Néhányan szemetes tartályokat gyújtottak fel, és megrongálták a jegykiadó automatákat.
Az "Expo No" feliratú táblák mindenütt láthatóak voltak a bejárat környékén, ahol Johannes Rau német elnök elvágta a piros szalagot, és hivatalosan megnyitotta a rendezvényt.

[Az 1992-es sevillai világkiállítást is élénk tiltakozás övezte. A megnyitó elő estéjén a spanyol csendőrök agresszíven léptek fel az egyébként békés tömeggel szemben, egy ismeretlen elkövető kővel dobálta a csendőröket, akik közül az egyiknek széttört a koponyája. Ezután a csendőrök (valószínűleg tűzparancs nélkül) belelőttek a tömegbe. 42 embert kellett kórházba szállítani, köztük olyanokat, akik éppen miséről tartottak hazafelé. Ezután többszáz külföldit, főleg német autonómokat toloncoltak ki.

E sorok írója egy független helyi rádióadó jóvoltából helyszíni tudósítást küldött a Magyar Rádió Oxigén műsorának, amely azonban nem közölte a hírt. Más magyar sajtótermékekben sem szerepelt információ az eseményekről, melyek a világlapok címoldalán szerepeltek - mki]

JCTURMEL@AOL.COM, 13 Apr 2000
Turmelt letörölték a világhálóról

Sziasztok!
Ha jól értettem, John Turmel (nagy Helyi Cserekereskedelmi Rendszer, azaz "LETS" szervező) dolgait letörölték a világhálóról. Úgy látszik, kezdenek utána menni a WTO és a világgyarmatosítás ellen küzdő mozgalomnak? Lehet, hogy egyre nagyobb szerep hárul a független internet-szolgáltatókra (APC)?
Azt hiszem, jó lesz megerősíteni a ZPOK-ot, és a ZPOK biztonságosságát is...
Üdv: Fidusz
(A támogatók jegyzékét törölték ki, újraformatálták, elmentek a címek, a kapcsolatok útjai. Aztán itt van a helyreállított jegyzék: 6 oldal)
(Fidusz! Minek a rövidítése az az apc? Pi)

THE ECOLOGIST Vol 30 No 3, May 2000 p. 9. News: Nader for president (Nadert elnöknek)

A veterán zöld, Ralph Nader másodszor indul az EÁ elnökválasztási küzdelmében. Nincs nagyzási hóbortja, de azt akarja, hogy a környezet szerephez jusson a politikában. Ha elér 5%-ot, akkor a a Zöld Pártnak állandó helye lesz a washingtoni kerekasztalnál.

Az ADBUSTERS 30. számában Kalle Lasn is foglalkozik Naderral, szerinte támogatják a baloldali esernyőszervezetek, öko-feministák és bogaras emberek. Az amerikai demokrácia elfajult: csak a vállalatok által támogatott republikánusok és a vállalatok által támogatott demokraták között választhat. Mostantól minden villámpostája végén ott lesz Gore és Bush arcképe, alattuk: "tweedledum" és "tweedledee" (magyarul két egyforma ember) és a szöveg: légy zöld - szavazz Naderra. - Pi