Tibet, avagy jelentés a gyarmatról

["Minden kinevezés bűncselekmény" -Rőczey János]

Három hír.
Szeptember elején az ENSZ értekezletet szervezett vallási vezetők számára, ahová a Dalai Lámát nem hívták meg. Nem, mert Kína a Biztonsági Tanácsban ehhez nem járult hozzá.

A Világbank támogatni akarta Kína tibeti beruházásait, hogy ezzel egy nemzet felszámolását segítse elő. A támogatás egyelőre meghiúsult, Kína szándékai nem. (Lásd Dönsz Teodóra írását a 4503 oldalon).

Október elején Budapestre látogat a Dalai Láma - Várható, hogy Kína jegyzékben fog tiltakozni a fogadás külsőségei miatt.

Minden márciusban a tibeti felkelés évfordulóján a kínai követség előtt tüntetünk, szót emelve Tibet megszállása és elnyomása ellen. Nem csak mi, hanem még sok nép a világon. Személyünkben bennünket, magyarokat is érint ez az elnyomás. Bennünket is sokszor szálltak meg tatárok, törökök, osztrákok, oroszok, franciák, románok, szovjetek. Jól ismerik ezt a saját történelmükből a lengyelek, a mai korzikaiak, kurdok, indiánok, baszkok, írek, a chiapas indiánok és az egész úgynevezett "negyedik világ". Tibet helyzete különösen súlyos, mert ősi hagyományaikat, vallásukat, nyelvüket, életmódjukat, termelési szokásaikat rendszeresen, napról napra a haladás nevében, börtönökkel, erőszakkal igyekeznek gyökeresen kiirtani.

Bennünket (már? még?) nem börtönöznek be. A pénzhatalom, a bankok uralma, a Vaspata más eszközökkel él. Az idegen gyarmatosítók fegyveres erőszak nélkül igyekeznek megváltoztatni életünket, szokásainkat, nemzeti azonosságunkat, tudatunkat, nyelvünket, kultúránkat.
Az idegen katonák azonban nálunk is éppen úgy jelen vannak, mint Tibetben. A hatalmas agymosás eredményeként a lakosság felének hetven százaléka így szavazott. A másik fele fölöslegesnek tartotta, hogy véleményt nyilvánítson. Pi.

Egyesületi Híradó

CIÁNMÉREG ÉS VIDRAVÉDELEM - KÖNYVBEMUTATÓ

Budapest, 2000. augusztus 25., péntek (MTI) - Ciánméreg és vidravédelem címmel írt könyvet Gera Pál, az "alapítvány a Vidrákért" szervezet elnöke. A szerző naplószerűen követi nyomon a vidrák élőhelyein végzett kutatómunkát a január végén bekövetkezett környezeti szerencsétlenség után - hangzott el pénteken, budapesti sajtótájékoztatón.

Az "Alapítvány a Vidrákért" szervezet nemzeti parkok munkatársaival, egyetemi hallgatókkal, valamint más szakemberekkel karöltve végzett felmérést arról, hogyan hatott a Tisza vidékén élő vidrákra a ciánszennyeződés. A munkában mintegy negyvenen vettek részt - mondta Gera Pál.

Ismertetése szerint a vidrák eltűntek a folyó területéről, de nem pusztultak el. A kutatók mindössze két tetemet találtak, ám nem bizonyítható, hogy ezek elhullását a cián okozta.

A munka résztvevői folyamatosan figyelték az állatok élőhelyét, valamint nyomaik után kutattak. Február közepén bukkantak az első példányokra a Tisza-tónál. Az állatok a Tisza árterületén lévő folyók, patakok vidékére telepedtek át a szennyezés elől.

Miután a tiszai árvíz tovább hígította a cián töménységét és időközben sok halfajtát is visszatelepítettek, június elején már a legerősebben szennyeződött területeken, a Tisza felső szakaszán és a Szamos mentén is megjelentek az első visszatérő példányok.

Az alapítvány elnöke elmondta: idő kell ahhoz, hogy a 300-400 példányt számláló teljes vidra-népesség visszaköltözzön az eredeti élőhelyre. Azt, hogy ez egyáltalán megtörténik-e, csak egy év múltán lehet bizonyosan megmondani.

Gera Pál megjegyezte, hogy a Tisza mentén élő vidra-állomány igen gazdagnak tekinthető, hiszen a nyugat- és észak-európai elterjedési területen összesen tartanak számon ennyi állatot. Beszámolt arról is, hogy a nyári szaporulatból származó vidrakölyköket is megfigyelhettek már a Tisza mentén. Legalább 5-10 évet vesz azonban igénybe, hogy meg lehessen állapítani: mennyi nehézfém halmozódott fel az állatok szervezetében, és ez milyen hatással lesz ez a későbbi állományra, mondta Gera Pál.

Az alapítványt az ELTE Természetvédelmi Klub hozta létre 1995-ben. A Környezetvédelmi Minisztérium 2001 végéig biztosítja számukra a megfigyelési munkával járó költségeket.

Varga Judit küldte Floridából:
"Itt az ígért (modern korhoz vágó) vicc, nemrég kaptam, éppen Magyarországról, lehet ismered is.
Jézus monda: -Mondjátok ki vagyok én?
Ők felelék: - Te vagy létünk eszkatológiai manifesztációja, a kerigma1, melyben interperszonális kapcsolataink legvégső értelme tárul fel előttünk.
Jézus kérdé: -Mi???"

Oroszlányból

Orbán Ferencnétől kaptam rövid levelet arról, hogy a kerettantervek bevezetésével az iskolákban a természettudományok oktatása háttérbe szorul.
Nem értek hozzá, jórészt már unokáim is kinőtték az iskolákat. Érdekelne mások tömör véleménye, szívesen lehoznám. Úgy tudtam, hogy az anyanyelvünk, az irodalom, a zene-ének, művészetek (színház, mozi) oktatása került háttérbe.
Hogy van ez, mi a véleményetek? Pi

A moziból

ÖSZTÖN (THRILLER??) RENDEZTE: JON TURTELTAUB

Az Ösztönnel -a D.Quinn Izmael c. regénye nyomán készült filmmel- szerencsére nem egy Free Willy-t kapunk, de a Quinnre jellemző katartikus élmény elmaradt. Oldja a felkeltett feszültséget a boldog szirup, a szökés a civilizációnkat jelképező börtönből (utalás a könyvre) de valami hiány maradt, bennem, aki ismerem a könyvet. Hatalmas indulatot képes kiváltani, de nem ad irányt ennek az erőnek. A mondanivaló pár mondatba besűrítve, éppen annyi, amennyit a történet különösebb nehézség nélkül elbír, ennek ellenére jó film, Anthony Hopkins meggyőzően alakítja az emberi erőszakra erőszakkal válaszoló antropológust. A történet kevéssé árnyalt, akárcsak a könyv: ruandai börtön, két gyilkosságért elitélt rab - gorillák között megtalált eltűnt tudós. Az első perctől fogva világos miért ölt Ethan Powel, az Egyesült Államokban is a fegyőröket puhítja, akik gondolkodásmódjukban és öltözetükben hasonlatosak a husánggal hatástalanított vadőrökhöz.

Az Őt vizsgáló karrierista afroamerikai pszichológus (tanítvány) eközben fölszabadítja a börtön lakóit, megváltozik, állást változtat és közelebbről megismeri (behatóbban?) a tudós lányát.

Az elvevők szó háromszor-négyszer hangzik el szinonim kifejezéssel, meghagyók helyett egyszer ,,törzsi kultúrák" szerepel, hát nem sok. A történet sok helyen merít az eredetiből vagy utal rá, a vezérhím neve Góliát stb. Az erőszakosság arra utalhat hogy a "Story of B"-t is alapul vették (amit sajnos még nem olvashatunk magyarul), vagy a thrillerségre. Nem művészfilm. andr

Több áttételen át érkezett a következő hír: Léderer György, Zivatar utca 14, Budapest 1024 nyílt levelet intéz Ligetvári Ferenc miniszterhez és Grespik Lászlóhoz, mert a Budapest II. Zivatar utca 14/a alatti kertben, zöldövezetben az önkormányzat négy, egyenként 7-5-4 szintes iroda- és lakóépület + 37 garázs építésére adott engedélyt. Az engedélyezett 20%-os beépítési hányadot hatalmas mértékben túllépik. Pi

A Kék Forrás Környezet- és Természetvédelmi Egyesület és a Magyarok Háza előadássorozata: Vizek és Emberek a magyar múltban a 2000. év őszén. Szervezik Obermayer András, Rajnai Miklós és Szabó Béla István. Szeptember 21: Horváth Gergely Krisztián: Moson vármegye a 19. században. Október 19: Takács Károly: Árpád-kori csatornarendszer nyomai... November 16: Szabó Béla István: Út és határ. A Duna és a Tisza szerepe. December 7: Tálos Géza: A magyar folyónevek. Az előadások a Budapest V. ker. Semmelweis u 1-3 alatt, csütörtökönként este 6 órakor lesznek

A Szerkesztő és felesége egy hetet üdült a Mátrában, ezért kevesebb hírt tudott begyűjteni. Egyébként szép, napos idő volt, láttak hatalmas hangyabolyokat, őzet, rézsiklót, gyűszűvirágot, sok-sok csattanó maszlagot és nem kevés tarra vágott hegyoldalt. Néhol nem ismertek rá a 27 éve gyakran látott vidékre.

A Szerkesztő minden érdeklődőt szeretettel lát ökofilozófiai előadásain szerdán 14 és 15.30 óra között a TTK Pázmány Péter sétányon lévő új épületében III. emelet, 3.113. szobájában.

KÖNYVAJÁNLAT: JOSÉ SARAMAGO. Nálunk a klubban sokan olvassuk, már nem tudom, ki hozta be először valamelyik könyvét (Józsi? Vera? Fidusz?). Aki nem ismeri, annak ajánlom. Portugál író, Nobel-díjas. Magyarra hét könyvét fordították le

SÍKLAKY ISTVÁN: Felebaráti szeretet vagy önimádat - Krisztus vagy Mammon?

Az életnek, az emberek együttélésének fő kérdése: mi a jó és mi a rossz, és mi a dolgunk a világban? E fő kérdésre két tipikus, egymással ellentétes válasz adódik. Az egyiket "krisztusi" válasznak nevezhetjük - bár köthetnénk ezt a választ Buddha, Kon-fu-cse, Krisna vagy Mohamed nevéhez is -, míg a másik választ Mammonhoz, a pénz és az önzés hagyományos bálványához köthetjük.

A "krisztusi" válasz szerint jó az a cselekedet, az a magatartás, ami embertársunk, embertársaink számára megkönnyíti, hogy harmonikus, békés, derűs, alkotó, szellemi örömökben gazdag életet élhessenek, rossz pedig az, amely megnehezíti, hogy ilyen életet éljenek. Ez már magában foglalja azt is, hogy mi a dolgunk a világban. Ennek a "krisztusi"válasznak a bibliai megfogalmazása: "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!"

A Mammon nevével jelölhető válasz olyasféleképpen fogalmazható meg, hogy jó az, ami nekem kellemes, tekintet nélkül arra, hogy ez mások kára, bánata, szenvedése árán jut-e osztályrészemül. Ez fejeződik ki az "aki bírja marja", "kaparj kurta, neked is jut" mondásokban.

Az "Összefogás a fennmaradásért mozgalom" azoknak a közös cselekvése, akik az alapkérdésre az itt "krisztusinak" nevezett választ adják. Tervezetünk, "A fennmaradás társadalmi programja" erre az alapelvre épül. Sok embernek manapság az a tapasztalata, hogy az ilyen emberek elenyésző kisebbségben vannak a Mammon-követőkhöz képest. Hát akkor nem is lehet megvalósítani a célunkat?

A történelem azt mutatja, hogy a Mammon törvényére épülő társadalmi együttélés nagyon kevés ember számára tesz lehetővé "kellemes" életet - ezek Mammon rendszerének haszonélvezői - és jobbára ezeket is megfosztja a derűtől, a békességtől, a szellemi örömöktől. Az emberiség nagy és egyre növekvő része Mammon rendszerének vesztesei közé tartozik. Ebből következik, hogy azokat is, akikben elhalványult az itt krisztusinak nevezett törvény, javarészt fel lehet világosítani arról, hogy "kellemességekhez" is inkább juthatnak, ha a felebaráti szeretet alapján rendeződik be a társadalom. Így tevékeny szövetségeseivé válhatnak azokbak, akik belső törvényük alapján munkálkodnak egy ilyen társadalom kialakulására. Ez ad esélyt az "Összefogás a fennmaradásért" mozgalom számára.

INDIÁN FILOZÓFIA Dr. Augustin Béla -- augustin@pronet.hu -- küldte a MME-nek.

Kedves Barátaim!
Mostanában találkoztam ezzel az elgondolkodtató és megfontolandó gondolatmenettel, amit most angolból magyarra fordítva közreadok

Indián világszemlélet
A legszembetűnőbb különbség az indián és a fehér ember világszemlélete között az, hogy milyennek látják saját szerepüket a világban. A fehér ember felfogása szerint az élet minden más formájához képest felsőbbrendű és jogában áll az egész világot saját belátása szerint használni. A többi élőlény értékét kizárólag az határozza meg, hogy mennyire hasznos az ember számára. E világszemlélet valójában "a természet tökéletesítése az ember hasznára".

Az indián felfogás szerint az ember egy érzékenyen kiegyensúlyozott világ része, amelyben minden alkotórész - az élet minden formája és a természeti elemek - kapcsolatban áll a többivel és kölcsönösen hat egymásra, valamint minden alkotóelem egyaránt fontos. Az indiánok úgy gondolják, hogy kizárólag az ember képes felborítani ezt az egyensúlyt.

Tragédia, hogy a fehér ember meggondolatlanul keresi a Szent Fejlődés útját, ám mindezideig nem volt képes időt szakítani arra, hogy észrevegye ezt az alapigazságot, melyet most kénytelen döbbenettel tudomásul venni. A fehér ember, aki mindig buzgón tanította a "primitív népeket", mindig is vonakodott azoktól tanulni. Dr. AUGUSTIN Béla

KÁLLAI ESZTER GONDOLATAI 2000 húsvétján.- Részletek egy 2,5 sajt-oldalnyi írásból) --- 1983-ban indult a "Szépen magyarul - szépen emberül" mozgalom. Célja, hogy a fiatalokban erősítse az anyanyelvért való felelősségérzetet és az önbecsülés igényét.

(Az alábbi írás a Magyar Köztársaság országgyűlési képviselőnőinek, képviselőinek készült. Hogy ők hogyan fogadják, az az ő dolguk, az ő felelősségük.)

I.1. A világból annyihoz van jogunk, amennyiért kötelességet vállalunk!

I.2.Az embernek tudatosan kell vállalnia azt, amit a növény- és állatvilág ösztönösen végez. Gondoskodni az élet folytatásáról, tökéletesedéséről.

I.3. Az élet továbbadása, továbbvitele, szolgálata egyrészt, az élet csodálatosságának felmutatása, tisztelete, dicsérete másrészt, ez az ember alapvető kettős feladata itt a Földön.

I.4.Mindent a szerint kell értékelni, mennyire segíti, hogy az ember teljesíthesse ezt a küldetését.

II.1. A szerelem, miként a hit - magánügy, de a gyerek az közügy, az a társadalom kincse, jövője. Egy házasság a gyerekekért volt, van, kellene lennie, s éppen ezért kellene természetesnek venni, hogy egy életre szól. A társadalomnak csak azokkal a párokkal kell foglalkozni, akik azért jelennek meg, hogy bejelentsék, életszövetséget kötöttek család alapítására: utódok felnevelésére. A gyerekek keresztelőjének, a közösség előtt való bemutatásának kell az igazi társadalmi eseménnyé válnia. Ez az első ünnepe annak a szerződésnek, amelyet az anyával, apával köt a közösség egy új - a lehetőség szerint minél értékesebb - taggal való gazdagodás reményében, érdekében.

II.2. A társadalom feladata egyben érdeke, hogy a lányok nővé, jó feleséggé, jó anyává, majdani jó nagymamává; a fiúk igazi férfivá, jó férjjé, jó apává, majdani jó nagyapává nevelődjenek.

II.3. Ki kell mondani: szülni nem kötelesség. Jogot szerez a szülésre, a társadalmi támogatottságra az a nő, aki teljesíti azokat a kötelességeket, amiket a társadalom elvár tőle ahhoz, hogy meg legyen a valószínűsége annak, hogy a társadalom számára valóban értékes tagot nevel.

II.4.Ebben a mostani - egyéniségre épülő - világban a gyerekért elsősorban az anya felelős. Ma a régi, hagyományos család Európában, Amerikában eltűnőben van. Valamikor egyértelmű volt, hogy a "családért" a férfi, az apa felelős. Szerepe ma is nélkülözhetetlen, de a régi módon ez a szerep már nem játszható. Meg kell találni az újat. Ám a gyerekek addig sem maradhatnak magukra. Jelenleg nincs más mód, mint az anyát felelőssé tenni

Az anyának kell felelnie saját lelkiismerete és a társadalom előtt azért, rajta lehet számon kérni azt is, hogy gondoskodott- e gyermekének méltó apáról. Apáról, aki a törvény előtt vállalja, hogy a gyermek nagykorúságáig - annak nemcsak anyagi szükségleteiről igyekszik gondoskodni, hanem ott lesz annak játszótársának, vezetőjének, példaképének, tanács-adójának, barátjának, segítő társának.

II.5.Ki kell dolgozni, mindenütt szokásba hozni a társadalmi megmérettetési szertartásokat, így az ifjúvá, majdan felnőtté avatás szertartásait fiúkra, leányokra. Itt az ismeretei, képességei mellett erkölcsi nézeteiről is számot kell adnia a fiatalnak.

II.6. Az, hogy az élet a fogantatás pillanatától élet, ez nem lehet vita tárgya. Egy kicsit is érző nő minden "kaparás"-t gyilkosságként, halálként él meg. Azonban ha mégis azt akarja, bizonyára nagy oka van rá (a már élő gyerekeiért való felelősségérzet, - testileg nem alkalmas, lelkileg nem érett az anyaságra, stb.) s nem lehet tőle elvenni a jogot, hogy megtehesse. (Úgy is megteszi, ha elhatározta: egy nő két dologért képes mindenre: hogy legyen gyereke, vagy hogy ne legyen.) Azonban "Szépen, emberül" nem lehet mellébeszélni. Az egyértelmű TISZTA SZÓ azt jelenti, néven nevezzük a dolgokat. "Beszélj magyarul" ha gyermekkoromban nagyanyám erre szólított, azt jelentette, beszélj egyenesen, őszintén. A szabadosságba túlburjánzott szabadság is kapja meg, amit akar. Legyen joga gyilkolni, gyilkoltatni, lelke rajta. Vannak országok, ahol engedi a törvény? Igen. Rendben! Magyarországon is engedjék újra azt, hogy az orvosilag megengedett határidőig egy nő megölethesse a szíve alatt hordott életet - pontosabban mondják ki, hogy törvényileg nem büntetik.

De Magyarországon mostantól magyarul beszéljünk! Arra a csodálatos állapotra, amikor egy nő új életet hordoz a szíve alatt, magyarul régebben azt mondták: "áldott állapot" vagy "várandós" vagy "jövője van", ma "terhes"-nek nevezik. Ez a kifejezés már ösztönösen is az életelleneseket segíti. A tehertől minden értelmes ember meg akar szabadulni, így szinte természetesnek tűnik, hogy terhesség-megszakításra megy. Meg kell szüntetni az egészségügyi intézményekben a "Terhesrendelés" feliratokat, tessék kicseréltetni életrendelés-re, várandósrendelésre.. Meg kell tiltani, hogy az egészségügyi dolgozók "terhes"-nek szólíthassák a jövendőbeli kismamát, s rögtön arról kezdjék felvilágosítani, hogyan szabadulhat meg a nem várt elettől. A nő is, ha úgy dönt, hogy megöleti a benne fejlődő gyermeket, mostantól "életmegszakítás"-t, a "jövője" elvételét kérje, kérhesse.

Így vállalják a törvényhozók is az igazi felelősséget! Mert az, egyrészt, hogy hoznak egy végrehajthatatlan "erkölcsös" törvényt, másrészt hogy szócsavarással megpróbálják elhazudni a dolgokat (nem életről és halálról beszélnek, amikor pedig arról van szó), nem minősíthető felelősségvállalásnak. Ha egy képviselőnek tiszta a lelkiismerete, mert mind törvényhozóként, mind állampolgárként, mind magánemberként mindent megtesz, hogy ebben az országban az élet tisztelete és szolgálata legyen a legfőbb érték, akkor nem fél az igazságtól.

-- Ha a törvény tisztán és egyértelműen kimondja: eddig és eddig, ilyen és ilyen körülmények között a nő társadalmilag büntetés nélkül meggyilkoltathatja gyermekét, s a gyilkosságok számát is szigorúan számon tartva, azokat egyre szigorodó következményekkel látja el - hiszem: az anyagi okokból gyilkosokká kényszerített igazi nők dörömbölnek majd - előbb-utóbb - az országház kapuján olyan gazdasági törvényekért, amelyek azt szolgálják, hogy anyákká lehessenek, világra hozhassák szerelemben fogant gyermekeiket.. A gyilkosok, a bűnösök, a cinkosok köztünk vannak: én, te, ő - MI

.....

"Mi dolgunk a világon? Küzdeni és tápot adni lelki vágyainknak"
Legyen a 21. század az ANYÁK, a családot összetartó anyák, a tudásból eredő megértés, a megértésből fakadó szeretet százada "szépen, emberül"! Új anyatiszteletet kell teremtenünk. Kidolgozni ennek a szertartásait. Így legyen!

Embertársam! Testvérem! Kívánok neked, nekünk minden jót. Gyermekmosolyt, amelyben tisztára moshatjuk arcunk. Tiszteld az édesanyákat!

Budapest, 2000. húsvét Kállai Eszter "Szépen, emberül" Alapítvány 1243 Pf.: 698 Villámposta: szepen.emberul@matavnet.hu

VARGA JUDIT (Varjuposta@aol.com) leveléből, néhány részlet.
Rendszeresen belenézek a HIX filozófiai fórumába. Mint látom a résztvevők leragadtak a részleteknél..... Az ateista, lelke legmélyén arra vágyakozik hogy végre valaki bizonyítsa már be neki hogy van Isten, nyomozza, kutatja, így sokkal de sokkal többet foglalkozik Istennel és ezzel együtt a nagy és örökös kérdéssel mint egy magát hívőnek mondott "átlagember". A levelezés vallásos résztvevői pedig, természetesen... bizonytalanok hitükben (ki nem az?), kételkednek... naponta teszik fel (másokon keresztül) önmaguknak a kérdést és mi van ha mégsincs (Isten)...??? ...

Megérintett pár soros üzeneted. "A világegyetem célja, hogy felfogja önmagát". Tetszik. Sosem találkoztam ezzel a megfogalmazással. ... A mi célunk is hogy felfogjuk önmagunkat, nem? Lehetne olyan egyszerű. De mi emberek nem tudunk nem bonyolultan működni. Valamikor régen, ez (talán) könnyeb volt, mert az emberek közelebb álltak a természethez, önmagukhoz, az Istenhez. Bizony jól eltávolodtunk az eredeti tervtől (ha egyáltalán létezett valami ilyesmi). Vagy: a baj ott van, hogy magunkkal akkor foglalkozunk, amikor már minden másnak eleget tettünk, amikor fáradtak vagyunk. Önmagunknak már csak saját morzsáinkból jut...Hozta ezt a civilizáció és annak modern világa. Az erdő nem ismeri fel a fát.
Az Istennel valahogy már régen úgy vagyok, hogy van is meg nincs is. Nincs mert elérhetetlen. Van, mert mindenben ott találom.

Üdvözöllek! Jutka (Varga Judit)

THIRD WORLD RESURGENCE No.114/115, p 58. Gerard Coffey: Indigenous people power in Ecuador (A bennszülött népek hatalma Ecuadorban)

Idén januárban mintegy 20 000 indián szállta meg Quitót, az ecuadori fővárost, a kormány lemondását követelve. Lemondatták a törvényhozást, és helyébe saját népi parlamentjüket állították. Fellépésüket a lakosság 70%-a támogatta. Melléjük állt a katonai vezetők egy része, és rövid ideig a bennszülöttek által támogatott Nemzeti Megmentési Kormány vette át a hatalmat. Az elégedetlenséget elsősorban a Világbank és a Valutaalap tanácsai nyomán romló életkörülmények, a kifizethetetlen államadósság által a gazdaságra rótt terhek idézték elő. Az Egyesült Államok azonban a támogatás megvonásával fenyegetve rávette a katonai vezetők egy részét, hogy állítsák vissza a "törvényes" kormányzatot és alkotmányosságot, a felkelőket támogató ezredeseket pedig katonai bíróság elé állították. Azonban ha a kormány nem hajtja gyorsan végre az ígért gazdasági változtatásokat, újabb felkelés várható. A bennszülött mozgalmak rájöttek, hogy van hatalmuk, és képesek annak gyakorlására is. Mostani vereségük ellenére megerősödve követelhetnek igazságot és jobb körülményeket minden ecuadori számára. MV

THIRD WORLD RESURGENCE No.114/115, p. 2. Pete Sheat and Jennifer Freedman: US military under pressure in Panama and Puerto Rico over ecological damage (Az amerikai katonaság nyomás alatt áll a panamai és puerto ricói környezetszennyezés miatt)

Az Egyesült Államok Puerto Rico területének 12%-án birtokolja, közöttük a stratégiai fontosságú tengerészeti gyakorlóterületet Vieques szigetén. Itt 1938 óta folyik fegyverek és robbanóanyagok kipróbálása. A lakosság a sziget közepére kényszerült, annak két vége elzárt terület. Tavaly áprilisban egy civil alkalmazottat megölt egy eltévedt bomba, ami felszínre hozta az ott élők mélyen gyökerező elégedetlenségét. Ennek nyomán diákok, családok foglalták el a gyakorlóterületet, az engedetlenségi fellépés még nyolc hónap múltán is folytatódik, és a Puerto Ricó-i kormány támogatását is élvezi. Az amerikai hadsereg komoly környezeti károkat is okozott a szigeten - a rák előfordulási aránya itt 27%-kal magasabb az országos átlagnál, amit a hadsereg által használt elszegényített urániumnak tulajdonítanak. A sziget valaha gazdag korallzátonyát és halállományát is tönkretette a katonait tevékenység. Az amerikai kormány már 1983-ban ígéretet tett egy több millió dolláros kárfelszámolási eljárásra, de ez a pénz soha nem jött meg. A tiltakozás hatására azonban tavaly ősszel Clinton azt ígérte hogy öt éven belül befejezik a katonai tevékenységet Vieques-en, abbahagyják az éles robbanószerek használatát és egy 40 millió dolláros fejlesztési csomagot ajánlottak fel a sziget 9000 lakosának, ugyanakkor azonban fenn akarták tartani évi 90 nap nem meghatározott jellegű katonai gyakorlatozás lehetőségét. Ez a lakosok és a kormányzó számára egyformán elfogadhatatlan volt, ugyanakkor úgy érzik, hogy a nyomás fenntartásával sikerülhet térdre kényszeríteniük a haditengerészetet.

A Vieques-i tiltakozások a karibi térség más országaiban is éreztetik hatásukat: a panamai elnök követelése nyomán Clinton tavaly szeptemberben változtatott korábbi, a katonaságot támogató álláspontján, és kijelentette, hogy megpróbálnak megoldást találni a csatorna menti, katonai eredetű környezeti károk felszámolására (ld. GAIA 355. szám). Kanadában egyébként 100 millió dollárt költöttek a volt amerikai katonai bázisok kárelhárítására. Úgy tűnik azonban a panamai kormány sem eléggé érdekelt a szennyezés megszüntetésében, inkább egy állandó és egyre jobban ehúzódó kártérítési jogalapot keresnek. Remélhető azonban, hogy a Vieques-i győzelem példaértékűvé válik, és hozzájárulhat nemcsak a panamai, de a hondurasi és Costa Rica-i kontra bázisok nyomán maradt károk felszámolásához is. MV

THE ECOLOGIST 30/5/62, July/August, 2000. Mónica del Pilar Uribe Marín: "Not a single bomb more!" (Egyetlen bombát se többet!)

Vieques kis karib-tengeri sziget, mintegy 9400 lakossal, 40 mérföldre Puerto Rico keleti partjától. Azt a szigetet az Egyesült Államok immár hatvan éve céltáblaként használja. Pusztulás fenyegeti az élővilágot, a szigetlakók egészségét, a helyi gazdaságot és a régészeti emlékeket. Ebből a szigetlakóknak már elegük van.

1930 óta kényszerítik a szigetlakókat földjeik elhagyására, eladására. A sziget 75%-a a haditengerészet tulajdona, amit azonban bérbe is adnak hadgyakorlatok céljára más nemzeteknek. A szigetet szinte állandóan bombázzák a hadihajókról, évente mintegy 180 alkalommal. Ezzel nem akarnak felhagyni, mert úgymond, csak két helyen vizsgálhatják az elszegényített urán töltetű páncéltörő lövedékeket. A két hely egyike Vieques. Ezt a vizsgálatot 1980-ban kezdték, azóta mintegy 300-800 tonna mennyiséget hagytak itt.

Pusztul az állatvilág, a rákokban például húszszor annyi a rákkeltő nehézfém, a kadmium és a kobalt, mint másutt. (No persze, ezeket az emberek is fogyasztják...)

A flotta megsérti az Egyesült Államok egy sor törvényét: a Veszélyeztetett Fajokra, a Tiszta Vízre, a Tiszta Levegőre vonatkozó és más törvényeket. Mozgalom indult: az érintett területen halászok, diákok, tanárok, vallási vezetők telepedtek le és elérték a bombázások átmeneti felfüggesztését. Eredményt értek el: 2000 januárjában a Clinton-kormány és Puerto Rico kormánya tárgyalni kezdett. Clinton még 5 évig akarta folytatni a bombázásokat. Pedro Russell kormányzó ezt a javaslatot nem fogadta el, végül egyezmény született: 2003 május elsején a tengeri haderő eltávozik, addig kizárólag vaktöltényt használhatnak, évente legföljebb 90 napon, a sziget 40 millió $ fejlesztési segélyt kap, s a sziget nyugati részén egy területet már 2000 december 31 előtt átadnak. (A cikk szerzője kolumbiai író). Pi

THE ECOLOGIST, Vol 30 No 4. June 2000. p. 52. Kirpatrick Sale: Again, the savage Indian (Újra, a vad indián)

A szerzőt megdöbbenti az amerikai indiánokról alkotott új és zavaró nézet. Shepard Krech III antropológiát tanít a Brown Egyetemen, most jelent meg egy könyve: "Az ökológikus indián: Mítosz és történelem". Azt kívánja bizonyítani, hogy sosem éltek ökologikus indiánok, éppen ellenkezőleg, ők felelősek az állatok és azok lakóhelyének elpusztításáért. Az indiánok 19. sz.-i vadászati szokásairól ír.

Azonban az indiánok a hódítókkal való 16. századi első kapcsolatuk után nyugat felé vándoroltak, s életmódjuk gyökeresen megváltozott a korábbi hagyományaikhoz képest. Bejöttek az európaiak és 17 behurcolt betegség által okozott járvány a népesség 95%-át kipusztította. Akik túlélték a hódítást, azok alkalmazkodtak az új utakhoz, pl. a piactársadalomhoz. Ezért kezdték a 19 sz.-ban öldösni a bölényeket. Az európaiak tették tönkre kultúrájukat, semmisítették meg szokásaikat és kényszerítették őket a kapitalista rendszer elfogadására. Pi