A tavaly december seattle-i WTO- tanácskozás kudarcában fontos szerepet játszottak az utcai megmozdulások, de a tárgyalások sikertelenségét elsősorban az okozta, hogy a fejlődő országok fellázadtak az ellen, hogy a WTO részvételük nélkül döntött a sorsukat alapvetően befolyásoló egyezmények megalkotásáról. A megbeszélés előkészítése során a két fő gazdasági hatalom az Egyesült Államok és az EU kizárólag a közöttük fennálló ellentétek elsimítására – pl. a mezőgazdasági támogatások, illetve a befektetések és verseny területén – törekedett, annak érdekében, hogy világméretű erőként fellépve formálhassák a nemzetközi gazdaságpolitika arculatát, és nyomásgyakorló erejükkel a világ többi részét ennek követésére kényszerítsék. A fejlődő országok már elejétől fogva elégedetlenségüknek adtak hangot, mivel a WTO megalakulása óta az ígért előnyökből semmit sem érzékeltek, sőt piacaik megnyitásának kényszere tovább rontotta hazai gazdaságuk helyzetét. A fejlődőket kizáró, nem átlátható tárgyalási módszer Seattle-ben is folytatódott: a fő kérdések zömét kötetlen, zárt ún. "zöld szoba" üléseken vitatták meg. Ezekre Charlene Barshefsky, az EÁ gazdasági megbízottja – konferenciaelnöki helyzetével visszaélve – hívta meg azokat, akiket jónak látott. A legtöbb fejlődő ország miniszterei és képviselői eközben a folyosókon voltak kénytelenek ténferegni, hírmorzsákra lesve. Ezek után nem csoda, ha a tanácskozás harmadik napján az afrikai, majd a karibi küldöttek csoportja éles hangú közleményben jelentette ki, hogy nem fognak aláírni semmiféle záródokumentumot. Egy el nem fogadott nyilatkozat-tervezet nagyon kínos kudarcot jelentett volna Barshefsky és a WTO elnöke, Mike Moore számára, ezért inkább úgy döntöttek, hogy hagyják a tanácskozást kudarcba fulladni. A WTO jövője most attól függ, hogy a fejlődő országok képesek lesznek-e a Seattle-ben megalapozott nyomás fenntartására, miközben Barshefsky és Pascal Lamy EU-megbízott a maguk részéről felhatalmazták a WTO igazgatóját a "seattle-i folyamat" továbbvitelére. Ez azonban megint a nagyhatalmaknak kedvezne, míg a WTO valamennyi tagját tömörítő tanács bevonása a demokratikusabb folytatás záloga lehetne. MV

THIRD WORLD RESURGENCE No.114/115 p. 48. Chakravarthi Raghavan: WTO: North South differences continue after Seattle (Seattle után is folytatódnak az észak-déli ellentétek)

A WTO tanácsa február 7.-én megvitatta a különböző egyezményekről szóló tárgyalások folytatásának módját, de ezzel a viták is folytatódtak. A fejlődő országok szerint a mezőgazdaságról és a szolgáltatásokról szóló tárgyalásokat a megvalósítással (ti. a szingapúri napirenddel), valamint a befektetési és szellemi tulajdonjogi egyezmények felülvizsgálatával kapcsolatos további megbeszéléseknek kell kiegyensúlyozniuk. A vita részben arról zajlott, hogy a felülvizsgálatok határidejét eseti alapon állapítsák-e meg (illetve módosítsák); sokan attól félnek ugyanis, hogy ez kétoldalú taktikázgatásra és nyomásgyakorlásra adhat teret. Világossá vált, hogy a fejlődők most még kevésbé támogatják egy új, átfogó kereskedelmi tárgyalási forduló elindítását, mint Seattle előtt. Továbbra is kérdéses a belső átláthatóság kérdése – e téren a fejlődők ragaszkodnak az egyetértéses döntéshozatalhoz. Mindebből nyilvánvalóvá vált, hogy a WTO-nak az év végéig jócskán van mit rendbe tennie a saját háza táján, de Mike Moore szerint a szervezet ismét visszatért a rendes kerékvágásba. MV

THIRD WORLD RESURGENCE No.117. p. 5. Martin Khor: Havana Summit critiques globalisation (A világgyarmatosítást bírálja a havannai csúcstalálkozó)

Április 10-14 között Havannában tartotta első csúcstalálkozóját a fejlődő országok többségét tömörítő G-77-es csoport. Az értekezlet egy nyilatkozat és egy munkaterv elfogadásával, valamint egy Déli Egyeztető Bizottság felállításával végződött. A hozzászóló állami vezetők többsége keményen bírálta az igazságtalan szabadelvű kereskedelmi rendszert, a Dél számára folyamatosan romló kereskedelmi feltételeket, az adósságcsökkentés hiányát, a bizonytalan tőkeáramlást és a technológia átadásának korlátozását. A nyilatkozat az alábbi fő kérdésekkel foglalkozik:

- a nemzetközi pénzügyi rendszer megújítása,
- külső adósságok,
- Dél-Dél együttműködés,
- adat-továbbítási módszerek stb.

MV

CORPORATE EUROPE OBSERVATORY, "Olivier Hoedeman" ---- paxaran@antenna.nl, 2000. június 21.

G-15: A fejlődő országok támadják a globalizációt.
A G-15 1989-ben kezdte támogatni a fejlődő nemzetek gazdasági növekedését, akkor 15 ázsiai, afrikai, latín-amerikai tagjuk volt. Már 19-en vannak, a most felvett Iránnal és Kolumbiával.
Az Associated Press előző napi száma arról tudósít, hogy a kairói gazdasági csúcstalálkozójuk alkalmával 19 fejlődő ország küldöttei a globalizáció fenyegetéseiről, az adósságválságról és a terrorizmusról tárgyaltak.

A globalizáció a legszegényebbek számára lehetséges forrást jelenthet, de fölborítja a világgazdaság egyensúlyát. Bár haraggal szóltak a gazdag országokról, párbeszédet akarnak azokkal, a hitelek elengedését vagy a törlesztések átütemezését várják.

Az afrikai országok adóssága 1998-ban 350 milliárd $ volt, Nigériáé pl. 31 milliárd.
A globalizáció káros a legszegényebbek számára, a nemzetközi gazdaságban minden ország számára egyenlő esélyeket kell teremteni. A tanácskozáson felszólalt Mubarak, Patterson jamaikai miniszterelnök. Az utóbbi szerint nagyobb és demokratikusabb világkormányzásra van szükség. A globalizmus szerinte közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket; kifejezte kívánságát, hogy engedjék el az adósságokat.

(Az összes tagország most Algéria, Argentína, Brazília, Chile, Egyiptom, India, Indonézia, Irán, Jamaica, Kenya, Kolumbia, Malaysia, Mexikó, Nigéria, Peru, Szenegál, Sri Lanka, Venezuela és Zimbabwe.) Pi

FCNL: LEGISLATIVE ACTION MESSAGE (Kvéker törvényhozási figyelő), küldi RRGilman@aol.com; 2000. július 27.

Lépjünk fel az iraki életek megmentése érdekében. Az Irak elleni gazdasági intézkedések már 10 éve tartanak, ezeknek véget kell vetni. Fel kell hagyni a bombázásokkal is. Kérik, hogy ennek az érdekében mindenki írjon levelet a képviselőjének.
Augusztus 6-án tömeggyűlést is szerveznek ennek az érdekében. Lásd:
http://www.fcnl.org/issues/int/iraindx.htm.

Adósságcsökkentés és nemzetközi fejlesztési segítség.
A Szenátus elfogadta azt a törvényt, amelyik lehetővé teszi a legszegényebb országok adósságának csökkentését, illetve ennek a támogatását, továbbá az AIDS elleni küzdelemhez való segítségnyújtást. Sokkal kevesebbet akarnak adni, mint kellene, pl. családtervezési segítséghez 555 m helyett 385-425 m-t, menekültügyekre 678 m helyett 657 m-t, a nemzetközi fejlesztési bankoknak 1,094 helyett 700-900 milliót, környezetvédő eljárásokra 175 millió helyett 36-50 milliót.
Összehasonlításul: a kongresszus 4,5 milliárd dollárt ad katonai célokra, és a kolumbiai kábítószer-háborúra.
Ezekben az ügyekben is kér levélírást.

IRAK
Tíz évvel ezelőtt, augusztus 6-án vezették be az Irak elleni rendszabályokat. VASKI KAMILLA küldött két írást ezen alkalommal Az elsőt viszonylag részletesen közlöm, a másodikból csak pár szót - de a teljes anyagot eltettem angolul. Aki kéri, annak a rendelkezésére áll.

DAVID CROMWELL: The Unreporting of Iraq
Irak kérdését a "liberális" és "független" sajtó a szőnyeg alá söpri. A kormányok propaganda-kereskedői nem is említik meg az iraki nép szenvedéseit, az újságírók meggyőzik magukat, hogy semmi sem történik, s ha esetleg igen, az nem fontos.

Nemrégiben nagy "bruhaha" fogadta Norman Finkelstein könyvét ("A holokauszt-ipar"), amelyben arról írt, hogy a zsidók és más áldozatok náci időszak alatti szenvedéseiből mekkora hasznot lehet húzni. Natasa Walter újságíró szerint: "az amerikaiak és a britek ugyanúgy a népirtás miatt tördelik a kezeiket, de nem beszélnek a saját maguk által elkövetett emberiség elleni bűntettekről". Ezek a bűnök, a négerek rabszolgaságba hurcolása és a gyarmatosítás - régen voltak. Ma, érvelnek, az Egyesült Államok és támogatója, Nagy Britannia, mindenütt a világon védelmezik a szabadságot a zsarnokság ellen.

Azonban most is folyik egy, az Egyesült Államok által mozgatott népirtás, amelyiknek a létezését a nyugati elit tagadja. Arról a népirtásról szólok, amelyik méreteiben túlterjed Amerika természeti népeinek kiirtásán, a feketék rabszolgaként való dolgoztatásán. Sok millió ember halt meg és további milliókat ítéltek kínzásokkal és nyomorban töltött életre az Egyesült Államok beavatkozásai nyomán a Fülöp-szigeteken, Koreában, Vietnamban, Laoszban, Kambodzsában, Guatemalában, Chilében, Brazíliában, Koszovóban, Irakban és másutt. Az Egyesült Államok és a britek tevékenyen közreműködtek Szuharto 1965-66-os katonai puccsa alkalmával, amely során mintegy egy millió ember öltek meg, ezt követte 1975-ben Kelet Timor megszállása mintegy 200 000 halottal.

Ezek kellemetlen tények, amelyek alapján a nyugatiak már nem is annyira "kedves fickók". A II. világháború óta Nyugat és az Egyesült Államok üzleti és katonai érdekei azonossá váltak. Ezek büszkék a demokráciájukra, a törvény és rend tiszteletére - holott olyanok, mint az elefántok a porcelánboltban.

Az öbölháborúban, 1990 és 1991 között Schwarzkopf tábornok szerint legalább 100 000 iraki katonát öltek meg, sokat nem a harctéren, hanem menekülés közben. Ezek nagy része kurd és síita volt. A bombázások miatt amerikai és francia források szerint mintegy kétszázezer ember halt meg.

Az iraki népirtás folytatódik: gazdasági megszorítások révén. Több mint félmillió 5 év alatti iraki gyerek halt meg élelmiszer, ivóvíz és a gyógyszerek hiánya miatt.

Clinton és Blair szerint erről Szaddam Husszein tehet. Ha a sajtót kérjük, hogy írjanak ezen emberiség elleni bűnökről, azt felelik: "már írtunk erről néhány hónappal ezelőtt". Ez volt a válasz, amikor Londonban tiltakozó gyűléseket rendeztünk. David Edwards-ot is visszautasította a Guardian, amikor szeretett volna a 10. évforduló alkalmával írni Irakról a lapban.

Denis Halliday szervezte az ENSZ "olajat élelemért" műveletet Bagdadban - ő is népirtással vádolta a Nyugatot. Miért nem vált ki ez semmit a médiában? Ez nem összeesküvés. Sokkal finomabb, hatalmasabb, mindent átható dolog, ahogyan Chomsky, Edward Herman, David Edwards és mások bebizonyították. Működnek a piaci erők, ki kell elégíteni a hirdetőket és a nemzetekfeletti tulajdonosokat. A sajtó nem akar szembekerülni a politikai és üzleti elittel. "Elnök úr. Külügyminiszter úr, Honvédelmi miniszter úr, kérem...A legtöbb újságírónak már nincs is kapcsolata a hatalommal. "Kormányforrások szerint..." "Érthető, hogy a miniszterelnök úgy véli..." Kevés a kivétel.

A katonai intézményeknek ma megvannak a sajtófelelősei. Martin Howard Nagy Britannia védelmi minisztériumának a "hírigazgató"-ja igen szorgalmas propaganda-háborút folytat Irak állandó törvénytelen amerikai-angol bombázása érdekében. Az Independent c. lap megvédte az amerikai-angol őrjárat-repüléseket a repülésmentes területen, amelyeket azért létesítettek, hogy megvédjék az északi kurdokat a déli síitákkal szemben. Azonban, mivel az ENSZ határozat felszólít az iraki kisebbségek védelmére, nem lehet katonai kényszert alkalmazni a zónákban.

Amikor Clinton 1996 szeptember 3-án és 4-én elrendelte az Irak elleni rakétatámadást, a heti rádióüzenetében azt mondta: "Azzal a céllal rendeltem el a támadást, hogy kiterjesszem a repülésmentes zónát". Ezt egyoldalúan tette az ENSZ felhatalmazása nélkül. De hát mikor kért az Egyesült Államok felhatalmazást az ENSZ-től, ha a saját céljait meg akarta valósítani? A New York Times ezek után 1998 február 25-én azt írta: "Semmiféle ENSZ-határozat nem intézkedik a tilos zónákról"

Martin Howard szerint a brit vagy amerikai repülők nem felelősek irakiak idén május 17-én okozott haláláért, a NATO gépek aznap nem szálltak fel. 1998 decembere óta, 18 hónap alatt 300 iraki halt meg és további 800 megsebesült - erről Howardnak nincs mondanivalója. Arról az ENSZ-határozatról sem, hogy Irak fegyverzetének a csökkentése érdekében a területen leszerelést kell végrehajtani.

Az igazság az, hogy Irak szomszédjainak a felfegyverzése ellentétes ugyanezen ENSZ határozattal, amely az Irak elleni gazdasági megszorításokat elrendeli.

Az ENSZ Gyerek-alapja szerint a megszorítások naponta 200, 5 évesnél fiatalabb gyereket ölnek meg. Az amerikai és angol lakosságnak sejtelme sincsen attól, hogy a nevükben miket csinálnak a kormányaik.

Ezek a tények összeegyeztethetetlenek azzal a hittel, hogy a szabadelvű-demokratikus Nyugat lényegében jó. Jack London szerint "A mi magasztalt civilizációnk alapja a vér, vérrel van átitatva és sem te, sem én, és egyikünk sem képes megszabadulni ettől a skarlát színtől" Nem egy jóindulatú társadalomban, hanem egy szörnyű rendszerben élünk, amelyik a hatalmat és a hasznot az igazság és élet elé helyezi. Az elit azon tagjai, akik ebből a rendszerből a legnagyobb mértékben részesednek, ennek teljes mértékben a tudatában vannak.

A sajtó hazugságokkal táplál bennünket. Ahogy Orwell írta: "Ha a szabadság egyáltalán jelent valamit, akkor azt a jogot jelenti, hogy megmondjuk az embereknek, amit azok nem akarnak hallani." Csak akkor tudunk megelőzni egy újabb Vietnamot. Egy másik Kelet-Timort. Egy másik Irakot.

Ezt követi David Edwards cikke: 21st Century Genocide: A Mission of Peace to Iraq Ebből csak vázlatosan néhány szót.

Augusztus 11-én öttagú női küldöttség utazik Basrába (30 és 76 között), ahol 350 tonna elszegényített uránt lődöztek szét és ahol nincs gyógyszer, nincs vér, nincs elég oxigén és a császármetszést érzéstelenítés, fájdalomcsillapítók nélkül végzik. Gyakran nincs áram, sem tiszta víz, az emberek alultápláltak, sok daganatos megbetegedés, tífusz és hasmenés fordul elő.
Csekély remény: a Mobil Oil és a Caterpillar tractors cégek sürgetik a kereskedelmi tilalmak feloldását. Pi.

TIBET ÉS A VILÁGBANK
Küldi Hendrey Tibor -- sambhala@elender.hu -- , 2000. június 23.
Az eredeti üzenet feladója -- sft@igc.org --
Meg kell állítani a Világbank tibeti betelepítési tervezetét. Az Európa Parlament 13 tagja levelet küldött Wolfensohn-nak, hogy hozza nyilvánosságra a Bank jelentését, s több ország parlamenti képviselői le akarják állítani a tervezetet (Németország, Hollandia, Belgium, Írország, Svájc, Svédország, Ausztria, Egyesült Királyság, Észtország, Litvánia, Skócia, Franciaország).
Július 1-jén és 2-án Washingtonban tüntetés, telefonok és levelek Wolfensohnnak.

THE ECOLOGIST 30:5:15, July/August 2000, Campaigns - Tibet/China - BP "develops" Tibet (A Világbank "fejleszti" Tibetet)

A PetroChina cég a Tibet észak-keleti részén lévő Tsaidam-medence gázmezőit akarja kiaknázni. Itt tibeti és mongol nomádok élnek. A gáz mennyiségét 250 millió m3-re becsülik és a kinyerés aggasztó környezeti hatásokkal járna. A BP Amoco a vállalkozás fő támogatója. Írjatok levelet Sir John Browne címére, Chief Executive, BP Amoco, Brittanic House, 1 Finsbury Circus, London EC2, távmásolat: 44 207 4965656. Másolatot kér tibetsupport@gn.apc.org Pi

KÖZÉP- ÉS KELET EURÓPAI BANKFIGYELŐ HÁLÓZAT HÍRLEVELE, 7. szám, 2000. augusztus

Dönsz Teodóra: Egy lezárult, mégis nyitott tervezet
Július 7-én kicsit ünnepelhettek a világ emberi jogokért küzdő szervezetei, akik a Világbank Kínai Nyugati Szegénységcsökkentési Tervezete ellen emelték fel a szavukat. A tervezet egy gát építését, nomád pásztorok lakta száraz területek öntözéses gazdálkodássá való átalakítását és 58000 kínai földművesnek a 25%-ban tibetiek által lakott Dulan tartományba történő áttelepítését foglalta volna magában. Az áttelepítés csak elvben lett volna önkéntes és fennállt a kisebbségben lévő tibetiek kulturális elnyomásának a veszélye.

Először az érintett tibetiek kértek segítséget nyugatra száműzött társaiktól 1999 áprilisában, majd két hónappal később a Nemzetközi Mozgalom Tibetért (ICT) felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Világbank Független Vizsgálóbizottságához (Inspection Panel), arra hivatkozva, hogy a tervezet a Bank több alapelvét (így az erőszakos áttelepítést tiltó, a bennszülött lakosságot védő, a környezeti hatásvizsgálatot és adatok kiadását előíró alapelveit) sérti. A Bizottság jelentését, mely 2000 áprilisára készült el, a Bank szigorúan titkos anyagként kezelte a vezetés válaszával és a Bank elnökének a jelentésben foglalt bírálatokat elsimító levelével együtt. Csak egy kiszivárogtatott példány jutott el a sajtóhoz, de ez elég volt ahhoz, hogy az ezt követően a nemzetközi sajtóban megjelenő cikkek alapján a tiltakozók igazolva lássák érveiket.

Eközben a Bank Information Center csoportot szervezett az Igazgatótanács tagjainak meggyőzésére, s több ezer tibeti tüntetett Washingtonban, a tervezet visszavonását követelve. Ugyanakkor társadalmi szervezetek és parlamenti képviselők a világ minden tájáról arra szólították fel az országukat képviselő világbanki igazgatót, hogy szavazzon a terv ellen. Ebben a mozgalomban a Bankfigyelő magyar munkacsoportja is tevékenyen részt vett.

2000. július 6-án tárgyalt a Világbank Igazgatótanácsa a terv sorsáról. Miután a tiltakozó levelek és a tibetiek tüntetése hatására a közgyűlés hat órás vitában is képtelen volt egyetértésre jutni, az Igazgatótanács feloszlatta az ülést. Az épületen kívül tüntető tömeg kitartóbb volt, az igazgatók távozásáig hangoztatták követelésüket.

Kína, ráunva, hogy több, mint egy éve húzódik a terv elfogadása, következő nap visszavonta támogatási igényét. De hogy egészen ne nyugodjanak meg az emberi jogi szervezetek, hozzátette: saját forrásból valósítja meg tervét. Retorika vagy reális esély? A jövő eldönti.

Ennek ellenére sikernek tudható be, hogy az Igazgatótanács elismerte a kérdéses alapelvek és a Vizsgálóbizottsági eljárás érvényességét.

ÚJ KALÁSZ 2000. június-augusztus, A teremtmény felelőssége rovat - Dupla anziksz. (Itt csak a második)

"ÚTTÖRŐK NYAKKENDŐ NÉLKÜL"
A másik képeslapon gyümölcsfákkal tarkított dimbes-dombos táj. A házak nem zártsoros településrendben, hanem elszórtan találhatók. Nincs a közelben gyár, az utakat sem aszfaltozták. Ezt a falut ugyanis halálra szánták. Az ítélet-végrehajtás első lépése a helybeli iskola megszűntetése szokott lenni. Aztán a falucskát hozzácsatolják valamelyik nagyobb településhez. Az önállóság elvesztése növeli a tehetetlenség érzését. Község és lakói ezután már ijedtségtől sarkalt futóversenyben távolodnak egymástól. Csak néhány makacs öreg marad ott meghalni. A képeslapunk mégis megelevenedett. Egyetemet végzett, zöld hajlamú fiatalok kezdték birtokukba venni. Nem turisztikai céllal mentek oda, hanem életteret kerestek: közelséget a természettel, közösséget egymással. A pénzük ugyan kevés, de nem nincstelenek, mert vannak javaik és értékeik, melyeket megoszthatnak. Senki sem jár máshová dolgozni, a föld eltartja őket. Aszalvány készül az ügyesen összeeszkábált, napmeleggel működő cserenyéken. Kelendő a házilag gyúrt száraztészta, de a faragó sem győzi a rendeléseket. Nem járnak piacolni, portékáikat a kiterjedt ismeretségi körben értékesítik. A városba vezető úton közös autó közlekedik, amikor bevásárolni kell vagy netán orvosra van szükség. Ritkán betegszenek meg úgy, hogy a javuláshoz ne volna elegendő a természetgyógyász tudománya. A gyerekek szabadon kószálhatnak, játszadozhatnak a tágas térben, megismerkedve fű-fa-virággal, számtalan csodával. Az iskoláskorúak magántanulók: hetente kétszer jön hozzájuk egy nyugdíjas tanár. Fizetsége a téli tüzelő, ami kikerül az erdőből, no meg az öröm, hogy öregségében is jó szolgálatot tehet. A későbbiekben iskolát is szeretnének építeni, s remélik, hogy ha még több lesz a gyerek, a pap is gyakrabban látogat majd a faluba.

Az új telepeseknek nincs szükségük unaloműző csatornákra, mivel reggeltől estig akad tennivalójuk: a sokféle munka, melynek fortélyait érdeklődve tanulgatják. Jól megvannak a reklámok információi nélkül. Nem kísérik figyelemmel, hogy milyen tápot ajánlnak a cicusnak, náluk a macska egerészni szokott, így a télire elvermelt, betárolt termények védelme sem okoz gondot. Ilyen elszigeteltség mellett hogyan fognak a gyerekek beilleszkedni a globalizáció világába? - rémüldözik a városi önállótlanságba süppedt hallgatóság. Ezen a kérdésen csak mosolyognak a Nappal kelő-nyugvó, a természethez bölcsen alkalmazkodó emberek békéjével. Valószínűleg a gyermekeik is ugyanolyan boldogok lesznek, mint ők.

UTÓIRAT
A minap arról tudósított az újság, hogy Magyarországon 660 ezer mezőgazdasági állás szűnt meg, ám 350 ezer főt foglalkoztatnak az őrző-védő vállalkozások. A jelenleg összeszámlálható mintegy 3000 faluból 950 van kihalófélben. Az európai uniós tagság (még inkább a globalizáció!) azzal is járhat, hogy a magyar termőföldön német tulajdonos foglalkoztat majd kurd vendégmunkásokat. (Magyar Nemzet, május 2, 12. oldal.)

Kedveseim, mit is mondhatnék egyebet, mint hogy aki szendergett, az ocsúdjon!
Szívélyes üdvözlettel, Unger Zsuzsa"

ÉLŐFALU HÁLÓZAT 44. HÍRLEVÉL, 2000 Szent Iván hava
A tavaszi hőség és zsongás-bongás okozta bódultság illetve egyéb felhalmozódott halaszthatatlan ügyek (pl. rajzoló írónk vizsgái) késleltették jelen szám elkészülését.
Hibaigazítás: Az a bizonyos mondat nem Lányi András nevéhez fűződik. Az ő mondata: "Kísértet járja be Európát, a konzumizmus kísértete"
Hírek a szolgáltatásokról. namzi

Visnyeszéplak: Iskola: a szennai ált. iskola kihelyezett tagozatot fog működtetni Visnyeszéplakon és egy tanítót fizetnek. Ehhez kibővítik a Faluházat.
Szeretnének 1000 m-es védőövezetet kialakítani, ahol tilos lenne a favágás.
Nandafalva: Gerzsány Robi járt ott, Szegedtől 20-km-re, egy hindu közösségnél. 1979-ben kezdték, most 7-8 család él az egymástól fél-egy km-re lévő házakban. Bővebbeket a Kagylókürt 28. számában.
Robi a tavalyi Ecotopia táborról is beszámol.
REC képzés fiatal környezetvédők számára szeptemberben, Szentendrén. Jelentkezés július 31-ig, Adriana Graciuz-nál: 06-26-311-199 v. 311-294.
Az Összefogás a Fennmaradásért Mozgalomról.
Dosztojevszkij és Mereskovszkij idézetek.

ÉLŐ KÖZÖSSÉGEKRŐL nagyon jó írások, webhelyek, küldi RÁTKAI JÁNOS -- Janos.Ratkai@oracle.com -- , továbbítja FIDRICH Robert -- fidusz@zpok.hu -- (MTVSZ)

2000 június 23. - A "szándékos-célzatos közösség" gyűjtőfogalom ökofalvak, együttlakók, kommunák, diák szövetkezetek, városi lakó szövetkezetek és hasonlók egy fogalommal megragadására. A http://www.ic.org web hely ezt a növekvő közösség-mozgalmat szolgálja.
Fontos info forrás közösségkeresőknek, meglevő és formálódó közösségeknek és barátaiknak.
Intentional Community is an inclusive term for ecovillages, cohousing, residential land trusts, communes, student co-ops, urban housing cooperatives and other related projects and dreams...Államok szerint csoportosítva kapcsolatok a közösségek honlapjaira:
http://www.ic.org/iclist.geo.html
- Ajánlom az egyik nem-szektás közösség saját honlapját is: http://www.twinoaks.org
-Ajánlok egy értelmes, hiteles cikket a közösségekről: http://www.humanscapeindia.org/hs0300/hs3003t.htm
A cikk írója 1988 óta több mint 250 közösséget látogatott meg Észak-Amerikában, és maga is különféle közösségekben élt több mint 20 évet.

(A Magyar Demokratának beküldtem:)
A lapzárta napján, szeptember 14-én a tehergépkocsik már napok óta lezárják Franciaország, Belgium, Anglia, Hollandia útjait az üzemanyag-árak emelése miatt és már nálunk is erősen méltatlankodnak a fuvarozók, a szállítók. Angliában alig lehet üzemanyagot kapni, Lengyelországban és Németországban is megkezdődtek a tiltakozások. Miniszterelnökünk a Kossuth-rádióban ma arról beszélt, hogy a MOL 75%-ban külföldi tulajdonban van, a kormány semmit sem tehet az itthoni áremelések ellen. Szépen, logikusan elmagyarázta a helyzetet, a napilapokban is elemzések jelennek meg. Ezekben főleg a termelési adatokról, a kínálat és a kereslet arányáról szólnak. A szokásos egy ok, egy okozat. Szó sem esik az oksági láncolat, körfolyamat olyan pontjairól, mint a növekedés-téboly, a fogyasztás állandó felkorbácsolása, a fölösleges szállítgatások, vagy az olajtermelő arab országok anyagi érdekeken túlterjedő haragja azon hatalmak ellen, amelyek nem segítik elő az önálló palesztin állam kikiáltását. Nem tudjuk, hogy az egészben nem játszik-e szerepet a bankok, a pénzhatalom és elsősorban az olajtársaságok valamiféle jelentős haszonnal járó új üzleti trükkje, azt sem tudjuk, hogy nem a Lockheed-Martin által irányított NATO készül-e megszállni egy-két "ultranacionalista", "fundamentalista" vagy netán "baloldali" olajtermelő országot. Lehetséges, hogy a pénzhatalmi rendszer újabb válsága jelent meg ilyen alakban - amely válságot természetesen a szegény országok és a szegény emberek bőrére, a mi bőrünkre fognak megoldani.
Azt alig merem remélni, hogy a pénzhatalom fájdalmas, de szebb jövőt ígérő összeomlásának a kezdetén vagyunk.
Megoldás? Nem lehetséges, hogy kijutva a pénzhatalom mókuskerekéből, a másik oldalon avatkozzunk be: autózzunk, buszozzunk, repüljünk, fogyasszunk kevesebbet, hadd maradjanak eladatlanul a készleteik? Pi.