Móra Veronika: GÉNTECHNOLÓGIA A MEZŐGAZDASÁGBAN
(kissé rövidítve)

A monokultúrákra, a vegyszerezésre és a nagy energia-bevitelre alapozott termelés nem biztosítja az élelmiszer-ellátást és nem képes megőrizni a természeti környezetet. A vegyszerezés és a gépesítés okozta környezetszennyezés, a csökkenő táplálkozási értékű élelmiszerek előállítása miatt a mezőgazdaság saját jövőjének zálogát éli fel: a biológiai sokféleséget. Egyre kevesebb fajtát termelünk: csak amelyek megfelelnek a gépek és a vegyszerek igényeinek, és nem az adott táj éghajlati, ökológiai viszonyait vagy a fogyasztók minőségi élelmiszerrel való ellátását tartjuk szem előtt. A változatosság pedig szükséges a jövőbeli nemesítéshez és szelekcióhoz, a változó körülményekhez alkalmazkodó új növény- és állatfajták létrehozásához. A fajták megőrzéséről a génbankok nem képesek gondoskodni: a termelésből kivont változatok örökre elvesznek számunkra. A belterjes mezőgazdaság 40-50 éve alatt már változatok ezrei tűntek el a modern változatok egyeduralmának árnyékában.

Ezzel szemben az élelmiszer-biztonságot szolgáló mezőgazdaság a természettől tanul, a tájba illeszkedik, a sokféleségre alapozva teszi állandóvá a termelést. A genetikailag módosított növényeknek az alábbiak miatt - nincs helyük. A módosított növények termesztése éppúgy igényli a vegyszerezést és a gépesített, monokultúrát, mint hagyományos.

Az USDA (az amerikai Mezőgazd. Minisztérium) 1996 óta végzett vizsgálatai szerint a módosított növények termesztése nem igényel kevesebb vegyszert, és még jelentősen nagyobb termést sem eredményez. Elterjedésük újfajta gondokhoz vezet: a ma már termesztésben lévő, módosított fajták túlnyomó részét képviselő rezisztens növények felgyorsítják a vegyszerekkel szemben ellenálló gyomok és kártevők megjelenését, ami a nagyobb hatású vegyszerek újbóli bevetését teszi szükségessé. Ehhez járulnak a lehetséges közvetett hatások, az ökológiai rendszerek megváltoztatása, egyes fajok kiszorítása, a baktériumflóra megváltoztatása.

A mezőgazdasági géntechnológia megítélésekor az egészségügyi hatásokat is figyelembe kell venni. Egy új gén bevitele egy élőlény összecsiszolt, finoman szabályozott génállományába olyan durva beavatkozást jelent, amelynek következményeit még csak sejtjük. A gének, kromoszómák pontos működéséről alkotott ismereteink még szegényesek, ennek ellenére az elmúlt években gyorsan piacra dobott módosított fajták termékei ma már a teljes táplálékláncban megjelentek.

Vizsgálatok hiányában nehéz előrejelezni, hogy szervezetünk hogyan fog válaszolni az új, gyakran vírusokból, baktériumokból származó gének termékeire (fehérjéire): kelthetnek-e allergiát, lehetnek-e mérgezőek? Önmagában az a tény, hogy egy új fehérje nem hasonlít más allergiakeltő fehérjékre, nem jelzi előre a szóban forgó anyagra való reakciónkat. Ugyanakkor az eddigi szórványos kísérleti adatok (pl. Pusztai Árpád patkányetetési vizsgálatai) arra utalnak, hogy számolnunk kell a nemkívánatos - hatások megjelenésével.

A mezőgazdasági géntechnológia nem jelent mást, mint a jelenlegi gazdálkodási forma továbbvitelét és újabb szintre fejlesztését: a szennyezés új alakja jelenik meg. A genetikai szennyezés az idegen gének ellenőrizhetetlen szétterjedésével és a természeti rendszerek megjósolhatatlan pontjain való felbukkanásával jár. A módosított fajták elterjedése tovább fokozza a genetikai változatosság elszegényedésének folyamatát is. A genetikailag módosított összetevőt tartalmazó élelmiszerek nem a minőségi ellátás, hanem a tömegtermelés, a - junk food igényeit elégítik ki. A géntechnológia első piacra dobott termékei, a szója és kukorica kifejezetten a feldolgozott élelmiszerek gyártási illetve a nagyüzemi állattartás takarmányozási céljait szolgálják.

A géntechnológia alkalmazása jelentősen felgyorsította az agrár-iparban a vállalat-összeolvadási hullámot: ma már maroknyi szereplő irányítja a világ vetőmag-és élelmiszertermelésének és kereskedelmét.

A géntechnológia terjedése maga után vonta a szabadalmi rendszerek módosítását is: a felfedezés és találmány közötti különbség elmosásával lehetővé vált az élő anyag sejtek, szövetek, sőt teljes élőlények, köztük állatok, növények szabadalmaztatása is. Ez áll a géntechnológiai fejlesztések eredményeinek erőltetett ütemű piacra dobása mögött: vetőmagok után begyűjtött jogdíjak hozzák az igazi hasznot. A szabadalmi védettség alatt álló fajták egyfelől növelik a gazdálkodók függőségét, másrészt tovább csökkentik a fajták számát és változatosságát. A géntechnológia szemlélete és tudományos háttere is a végletekig leegyszerűsítő és életidegen. Az élőlények génállományát mint gének egyszerű összegét tekinti, és figyelmen kívül hagyja a bonyolultságot és szabályozottságot, ami az élővilág változatosságának alapját jelenti.

A gének mindenhatóságába vetett hit elfeledkezik a környezeti kölcsönhatásokról és életünket a DNS-bázissorrendek képletére egyszerűsíti. A genetikai módosítás kérdése tehát súlyos környezeti, egészségügyi, társadalmi-gazdasági és erkölcsi kérdéseket egyaránt felvet. A kilencvenes évek eleje óta ezért világszerte felmerült szabályozásának kérdése.

Magyarországon mintegy két és fél év előkészítő munka után 1999 január 1.-én lépett hatályba a géntechnológiai tevékenységről szóló törvény (1998/XXVII.), amelyről hazai és külföldi kormányzati szakértők egyaránt felsőfokban beszélnek. De csakugyan ilyen jó-e ez a törvény? Az EU két idevágó direktívája, a 219/90 és a 220/90 alapján készült, és egyes vonatkozásaiban szigorúbb előírásokat tartalmaz annál. De meg lehet-e a törvény erejével gátolni a módosított élőlények ellenőrizetlen elterjedését? A vegyi és a radioaktív szennyezéssel szemben a genetikai szennyezést élőlények hordozzák, amelyek változnak és szaporodnak; ha egyszer belekerülnek a táplálékláncba, onnan eltávolítani őket többé nem lehet. Ezért a géntechnológia alkalmazásával szemben elsőrendű fontosságú lenne a sokat emlegetett elővigyázatossági elv alkalmazása, ezt azonban az eddigi tapasztalatok nem támasztják alá. A törvény megengedő szellemű: gerince egy engedélyezési folyamat, amely kiterjed a módosított élőlények létrehozására, kibocsátására, forgalmazására és szállítására, behozatalára és kivitelére, kivéve a kísérleti, zárt rendszerű géntechnológiai tevékenységet. Ez utóbbiról sajnos még nyilvántartást sem kell vezetni, azonban ez a törvénynek csak egyik hiányossága.

Az engedélyezési eljárás kétlépcsős: a kérelmek a szakminisztériumok géntechnológiai hatóságaihoz futnak be, amelyek egy formai ellenőrzés után továbbítják azokat a tényleges szakmai elbírálást végző Géntechnológiai Engedélyeket Véleményező Bizottsághoz. Ennek 17 tagja az MTA, több minisztérium, valamint az egészség és környezetvédelmi társadalmi szervezetek képviselői közül kerül ki. A bizottság az engedélykérelmeket támogathatja, feltételeket szabhat rájuk vagy elutasíthatja. Az elmúlt másfél év során eddig kizárólag mezőgazdasági haszonnövények: kukorica, cukorrépa és repce kísérleti kibocsátására kértek és kaptak engedélyt nagy nemzetközi vállalatok, mint a Monsanto, a Novartis az AgrEvo és Pioneer Hi-Breed és újabban hazai intézetek is. Az engedélyek alapján végzett előkísérleteket a fajtaminősítés által megkövetelt további, legalább hároméves vizsgálat követi, ez azonban nem terjed ki a génmódosításból következő fajlagos környezeti és egészségügyi kérdésekre.

Genetikailag módosított vetőmagok csak a fajtaminősítést követően és újabb, immár forgalmazási engedély birtokában, legkorábban 2003-ban kerülhetnek hazai kereskedelmi forgalomba. Eddig egyetlen beadott engedélykérelem sem talált végső elutasításra, a Bizottság legfeljebb kiegészítő adatokat kért vagy bizonyos biztonsági megszorító intézkedések (pl. védősáv kijelölése, a termés megsemmisítése) megszabását javasolta a hatóságnak. A testület többségében biotechnológus vagy genetikus tagjai fent leírt gondok egy részét valószínűtlennek, más részét (főként a közvetett hatásokat) a Bizottság hatáskörén kívül esőnek ítélve söprik le az asztalról, a környezetvédők hiábavaló érvelése ellenére.

Mindemellett a közelmúltban a magyar kormány is aláírta a Biológiai Biztonsági Jegyzőkönyvet, a módosított élő szervezetek kezelését és nemzetközi forgalmát szabályozó nemzetközi egyezményt. Ez is fontosnak tartja az elővigyázatos megközelítést, talán ennek hazai átvételétől remélhetünk majd némi előrelépést. A törvény maga is módosításra szorul, és több végrehajtási utasítás hiánya is nehezíti a betartatását.

A jogszabályi hiányosságok mellett azonban gyakorlati nehézségek is vannak. Bár a hazai kereskedelmi termesztés megindulásáig még van némi haladékunk, az élelmiszer-alapanyagok és késztermékek behozatala terén nem megnyugtató a helyzet. Magyarország évente több tízezer tonna szóját hoz be, elsősorban állati takarmány céljára, de szója a sok feldolgozott élelmiszerekben is található, szójaliszt, -fehérje, -olaj vagy lecitin formájában. A törvény elírja a módosított élőlényekből származó vagy azok felhasználásával készült termékek jelölését, de az élelmiszerekre vonatkozó külön szabályok ezt csak akkor teszik kötelezővé, ha a módosított összetevő DNS vagy fehérje formájában van jelen. Ezzel a módosított növényekből készült élelmiszerek széles köre kiesik a jelölésből. Ahol pedig ténylegesen alkalmazni kellene a címkét, a megfelelő vizsgálati-ellenőrzési háttér hiánya teszi lehetetlenné a végrehajtást. Ugyanis az erre kijelölt hatóság, az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet (OÉTI) nem rendelkezik azzal a laboratóriumi lehetőséggel, sem anyagiakkal, ami szükséges lenne a rendszeres vizsgálatokhoz. Így csak az élelmiszer-feldolgozó és -forgalmazó cégek önkéntes kötelezettségvállalására és ígéreteire hagyatkozhatunk.

Mindez arra mutat, hogy ez a törvény nem képes a géntechnológia ellenőrzésének megvalósítására. Ezért hosszabb távú célunk csak a genetikailag módosított élőlények kibocsátásának és alkalmazásának késleltetése vagy teljes betiltása lehet, mindaddig, amíg a felmerülő aggályok és kockázatok kérdése megnyugtatóan nem tisztázódik. Egyáltalán nem biztos, hogy erre a közeljövőben sor kerül, hiszen a kérdések nagy része éppen jelen tudományos ismereteink lyukaival függ össze- talán csak egy új tudományos forradalom adhatná meg a válaszokat. De ez a szemléleti (avagy paradigma) váltás meggyőződésem szerint egyben a géntechnológia alkalmazásának felesleges és szükségtelen voltáról is meg fogja győzni mind a gazdálkodókat, mind a döntéshozókat, mind pedig a közvéleményt.

THE ECOLOGIST 30/5/56, July/August 2000, Tom Wakeford: The Appliance of Science (A tudomány eszköze) A szerző szerint Nagy Britanniának sürgősen új rendszabályokra lenne szüksége a tudósok felelősségének a biztosítására.

A "Science and Public Affairs" c. lapban van egy rovatom, amelyben az év egyes eseményeiről írtam volna, - ezt most megvétózták. A kiadó nem engedélyezte az írás megjelenését. Indok: a Royal Society tagjai "azt nem szeretnék". A kiadó már tavaly vitába bonyolódott a társasággal, mert leközölte Peter Melchett génpiszkálással kapcsolatos cikkét. A cenzúra jól működik. A Lancet szerkesztőjét, Richard Hortont telefonon figyelmeztették, hogy az állása veszélybe kerül, ha közli Pusztai Árpád tanulmányát, de a telefonáló ezt tagadja. Azt már nem tagadják, hogy számítógépes listán sietősen értesítik tagjaikat a genetikai ügyekről.

Az 1960-as években a Royal Society lapja, a Philosophical Transaction hirdetésben adta az olvasók tudtára: "A Royal Society alapszabálya, hogy testületként semmilyen tárgykörben nem nyilvánít véleményt." Az utóbbi években ez a szöveg már eltűnt; úgy látszik, hogy a brit adófizetők pénzéből olyan szervezetet támogatnak, amely a tudományosság látszatát fenntartva tevékenyen elősegíti a nemzetekfeletti biotechnológiai cégek érdekeit.

Sok kutató kételkedik a genetikai kísérletek kedvező voltával kapcsolatban de nem mer nyilatkozni, mert fél, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését. A kormány a Royal Societyt használja fel politikai nyomásgyakorlásra. - Pi

THIRD WORLD RESURGENCE No.114/115, p. 30. Mae-Wan Ho: The CaMV promoter story (A CaMV promoter története)

A cikk szerzője munkatársaival közös szakcikkében világított rá arra, hogy a genetikailag módosított növényekben elterjedten használt, a karfiolmozaik-vírusból származó, a génműködést előidéző, előmozdító ("promoter") DNS szakasz alkalmazása súlyos kockázatokat rejthet magában. A CaMV ugyanis a növény minden sejtjében, állandó és a szervezet saját génjeihez képest többször erősebb működésre készteti a vele összekapcsolt gént, azaz kikerüli az élőlényben természetes módon működő szabályozási rendszert, és állandó felfokozott anyagcserét idéz elő, ami hozzájárul a módosított szervezet ingatagságához. Emellett ez a CaMV egy ún. rekombinációs "forró pontot" is tartalmaz, azaz olyan helyet, ahol nagyon gyakran fordulnak elő mutációk.

Laboratóriumi körülmények között már bebizonyosodott, hogy a vírusokból származó génszakaszok rekombinálódhatnak más vírusokkal, új típusokat hozva létre. Minden génállományban vannak olyan aktív vagy "alvó" vírusok, amelyekkel ez bekövetkezhet. A bírálók szerint a "előidéző" azért nem jelent kockázatot, mert az emberek a növényekkel együtt régóta fogyasztják a vírust is. Ez azonban nem helytálló, mivel a teljes vírus másként viselkedik, mint a "meztelen" DNS-darabok, amelyeket a sejtek képesek felvenni, és saját génállományukba építeni. A teljes CaMV vírus ezzel szemben nem olvad bele a gazdanövény DNS-ébe. Az előidéző ezen kívül a növényben természetesen jelen levő mozgó genetikai elemeket is aktiválhatja. Ezek az eredmények különösen aggasztóak annak fényében, hogy az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatalnak egy per kapcsán nyilvánosságra hozott anyagaiból kiderült, hogy az első piacra dobott módosított szervezet, az érésgátolt Flavr Savr paradicsom nem állta meg a helyét a biztonságossági vizsgálatokban, azóta pedig egyetlen növény esetében sem végeztek átfogó teszteket. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No.114/115, p 38. Peter Montague: Trouble in the garden (Baj a kertben)

A tavalyi év folyamán a biotechnológiai vállalatok világszerte csapásokat szenvedtek el. A Monsanto 1999 végén egyesült a Pharmacia&Upjohnnal, de ennek során le kellett választania géntechnológiai üzletágát egy külön céggé, aminek egy részét el kívánja adni. A Novartis és az angol-svéd AstraZeneca bejelentették, hogy egy önálló vállalatban egyesítik biotechnológiai tevékenységüket, amit aztán szintén eladnak. E folyamatoknak több oka van:

Az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hivatala (FDA) ellen indított per folyamán tavaly kiderült, hogy az FDA saját kutatói belső feljegyzésekben már a kilencvenes évek elején figyelmeztettek a módosított élőlények kockázataira. A 44 000 oldalnyi, eddig bizalmas anyagban a szakértők vitatták a "lényegi azonosság" elvét, és felvetették a másodlagos hatások lehetőségét. Az akkori iparbarát politikai légkörben azonban ezeket lesöpörték az asztalról. Az 1992-ben kihirdetett szabályok szerint, a cégek maguk eldönthették, hogy termékük "általában biztonságosnak tekinthető-e".

A biztosítótársaságok következetesen visszautasították a genetikailag módosított élőlényekből származó károk biztosítását, hivatkozva az ismeretlen nagyságú kockázatokra.

Egyre növekvő mennyiségű tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy a módosított növények újabb gondokat gerjesztenek, és az amerikai gazdálkodók már amúgy is nehéz helyzetét tovább súlyosbíthatják.

Nyilvánvaló, hogy a biotech iparnak a "világ élelmezését" illető ígérete csak vágyteljesítő gondolkodáson és nem gazdasági valóságon alapult. 1999-ben, amikor felmerült az ún. "második nemzedéki" közvetlen táplálkozási előnyöket nyújtó (pl. A-vitamínos rizs) módosított növények gyakorlati alkalmazásának lehetősége, egyből kiderült a címkézést elutasító korábbi érvelés tarthatatlansága. Közben a közvélemény-kutatások kimutatták, hogy az amerikai fogyasztók 80%-a szükségesnek tartja a módosított szervezetekből készült élelmiszerek jelölését. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No.114/115, p.6. Lim Li Lin: Biosafety talks end on mixed note (Vegyes eredménnyel végződnek a biobiztonsági tárgyalások)

Idén január végén Montrealban 134 ország elfogadta a Biológiai Biztonsági Jegyzőkönyvet. Ezt eredetileg tavaly februárban, Cartagenában kellett volna véglegesíteni, de akkor a nagy mezőgazdasági kivitelre termelő országok, (az ún. Miami Csoport) ellenállása miatt a tárgyalások kudarcba fulladtak. Az ellentétek még a szeptemberi bécsi egyeztetések folyamán is - három fő tárgykör körül csoportosultak: a jegyzőkönyv hatálya, más egyezményekhez (különösen a WTO-hoz) való viszonya és az élelmiszer vagy takarmánycéllal forgalmazott génmanipulált élőlények engedélyezésének módja. Montrealban eleinte nehezen indult be a folyamat: az Egyesült Államok és Kanada minden kezdeményezést aláásott, de a hét közepére nyilvánvalóvá vált, hogy a Miami Csoporton belül is ellentétek keletkeztek. A miniszterek megérkezésével új remények születtek, és a megbeszélés utolsó napjára sikerült a legtöbb vitás kérdésben megegyezésre jutni. Ennek megfelelően a végső szövegváltozat szerint a jegyzőkönyv hatálya kiterjed minden élő módosított szervezetre (a korábbi korlátozási kísérletek ellenére), és a szövegbe bekerült az elővigyázatosság elvére való hivatkozás is (azaz a tudományos bizonyíték hiánya nem lehet alap egy módosított élőlény kockázatmentességének kinyilvánítására). Ezekben az eredményekben fontos szerepet játszottak a cartagenai tárgyalások óta eltelt évben növekvő európai fogyasztói ellenállás és az új tudományos felismerések, amelyek hatására az EU, amely korábban a Miami Csoporthoz közeledett gyökeresen megváltoztatta a jegyzőkönyvvel kapcsolatos álláspontját. Így a tavaly decemberi WTO-tanácskozáson az EU környezetvédelmi miniszterei torpedózták meg a WTO biotechnológiai munkacsoportjának felállítását. Maga a biobiztonsági jegyzőkönyv pedig kinyilvánítja, hogy ez a határozat nem rendelhető alá más nemzetközi egyezményeknek, így főként a WTO-nak.

A tárgyalások kezdetét nyilvános viták és rendezvények előzték meg, több mint ezer ember részvételével. A montreáli tárgyalások utolsó napján a tanácskozás helyére érkező küldötteket tüntetők többszáz fős csoportja fogadta, akik dacolva a mínusz 20C-os hideggel előző éjszaka a helyszínen virrasztottak. Ekkorra már csak a génmanipulált élelmiszerek és takarmányok jelölésének kérdése maradt nyitva, amelyek (kölcsönös megegyezéses megoldásként) végül "tartalmazhatnak" feliratot kell kapjanak a jegyzőkönyv értelmében. A Miami Csoport a génmódosított termények elkülönített kezelése ellen is tiltakozott. Ennek a kötelezettsége végül nem jelent meg a szövegben, de a jegyzőkönyv hatályba lépése után tárgyalásokat kell kezdeni a címkézés és az elkülönített kezelés részletes szabályainak megalkotására. Ugyancsak tárgyalásokat kell kezdeni a genetikailag módosított szervezetekhez kapcsolódó felelősségi és kártérítési szabályok elkészítésére is. Franciaország felajánlotta a résztvevő felek első, idei tanácskozásának megszervezését, ami azért is lenne sürgős, mert a rohamtempóban elfogadott jegyzőkönyvben számos olyan pont maradt, amit Cartagena óta nem vitattak meg. De a legfontosabb mégis az, hogy megszületett a genetikailag módosított szervezetek kérdését kezelő első nemzetközi jogszabály. A jegyzőkönyvet a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek következő konferenciáján, Nairobiban fogják megnyitni aláírására (68 ország megtette -- a ford.). - MV

PANUPS - panups@igc.topica.com - , küldi "J. Halász Judit" - jhalasz@levego.hu - (Pesticide Action Network Updates Service) -- June 29, 2000

Genetikailag módosított növényeket 1999-ben 39.9 millió ha-on vetettek, ami 44%,-os növekedést jelentett, adja hírül az International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications (ISAAA). A jelentésük címe: "Global Review of Commercialized Transgenic Crops: 1999"

12 országban termelnek genetikailag módosított növényeket. A táblázat: vetési terület millió ha-ban.

A növények: főleg szója, kukorica, gyapot és canola, kis mennyiségben burgonya, papaya, tök. - Pi.

Web: http://www.panna.org

THIRD WORLD RESURGENCE No.117. p. 2. The Danube mining disaster (A dunai bányakatasztrófa)

----A februári ciánszennyezésről, itt-ott pontatlanul (a Dunát és Tiszát folyton keverik), de elég átfogó adatokkal. Nem ez volt az első ilyen jellegű szerencsétlenség: 1984-ben Pápua Új-Guineában, 1995-ben pedig a guyanai Omaiban történt hasonló szennyezés. Utóbbi esetben 4 millió m3 ciános víz ömlött a folyóba és a földekre, aminek következtében 18 000 embert kellett kitelepíteni. A cikket egyébként egy török szervezettől vette át a TWR, így viszonylag sokat írnak a szennyezésnek a Fekete-tengerre gyakorolt lehetséges hatásairól. Törökországban az égei-parti történeti város, Pergamon mellett működő aranybánya ellen küzdenek a környezetvédők. Ebben is egy ausztrál tulajdonban (Normandy cég) álló vállalat, az Eurogold érdekelt. A bánya megnyitása előtt a helyi közösséggel persze semmilyen formában nem egyeztettek, a környezeti hatástanulmány szerint pedig üzemeltetése semmilyen környezeti kockázatot nem jelent, annak ellenére, hogy a telep működő törésvonalon helyezkedik el! A pergamoni lakosok szervezete pert indított az Eurogold ellen és el is érték a működtetés felfüggesztését. Számukra a romániai eset tanulságai ezért nagyon fontosak lehetnek. - MV

THE ECOLOGIST 30/5/46, July/August 2000, Ed Metcalf: Nor any drop to drink - The world is running out of water (Egy csepp ivóvíz sincs - kifogy a vizünk a földön)

Régen a sivatagos területeken egy-egy szent embert jelöltek ki, aki gazdálkodott a szűkös ivóvízzel. A víz erőt, hatalmat jelent. Izrael vizének 2/3 része olyan területről ered, amelyet katonai megszállás alatt tartanak (a Golan és a Nyugati part). 1990-ban Husszein jordániai király azt mondta, hogy országa kizárólag a víz miatt háborúzik Izraellel. Kadhafi szerint a következő közel-keleti háború a víz miatt fog kitörni. Két évtizeddel ezelőtt India és Banglades arról vitáztak, hogy mennyi vizet van joguk kivenni a száraz évszakban a Gangesből. Törökország Nagy Anatóliai Terve (öntözés és vízi erőmű a Tigris és az Eufrátész rovására) erősen érinti Szíriát és Irakot. Szíria öntözési tervei Irakot sértik. Egyiptom vize nagyrészt Szudántól és Etiópiától függ.

A világ vízkészletének 1%-a iható, a többi tengervíz és a sarkvidékek jege. Az egyetlen vízpótlást a szárazföldekre hulló eső jelenti. A vízfogyasztás minden 20 évben a kétszeresére nő. Abszolút hiány lesz vízben 17 közel-keleti országban, valamint Dél-Afrikában, Pakisztánban, India nyugati és déli részén, Észak-Kínában.

Kínában a városok és az ipar vízkivétele fenyegeti a Sárga Folyó vízkivételét, egyre kevesebb jut a mezőgazdaság számára, egyre kevesebb jut el a tengerig.

Az öntözést általában mindenütt rosszul csinálják, mert a víz 60-85%-a sosem éri el a növények gyökerét. A vizet gyorsabban szivattyúzzák ki a gazdálkodók, mint ahogy az pótlódik a földalatti tározókban. Indiában évente 0,5-0,7 m-rel csökkennek a vízszintek, Kínában sok helyen 1,5 méterrel. A Peking alatti víztározó szintje 1965 óta 59 méterrel apadt (!).

Líbia a Szahara alatti vizet akarja kitermelni és a sivatagban mezőgazdasági termelést szándékozik megvalósítani.

Jól ismert Kalifornia Központi Völgyének és az Ogallala víztározónak, valamint az Aral tónak az esete.
Minden csepp számít. Csökkenteni kell a vízfogyasztást, meg kell javítani az öntözés hatékonyságát - átluggatott csövekben kell a növények gyökereihez vezetni a vizet. Gyűjteni kell az esővizet - esővíz aratásnak nevezik ezt egyes helyeken.

Európában egyre szennyezettebbek a folyóvizek. Az Egyesült Államokban az ipari üzemek már szorgalmasan tisztítják, újra hasznosítják az elhasznált vizüket, annyira magas az ára.
A sótalanítás ára annyira magas, hogy azt csak az olajsejkségek tudják megfizetni.
Nem foglalkozik a cikk a vízkereskedelmmel, amelyről korábban írtunk: a nemzetekfelettiek Kanada és Alaszka gleccservizével kívánnak kereskedni. Lásd M. Barlow cikkét a 351. Gaiaban. - Pi.

THE ECOLOGIST 30/5/51, July/August 2000. Caspar Henderson: Eau Dear (Drága víz, frangolul, mert hogy a franciák uralják a piacot)

A nemzetek feletti cégek uralják a világ vízkészleteit - ennek az eredménye vesztegetés ökológiai szerencsétlenség.

Ahhoz, hogy az ivóvíz-helyzet ne legyen még rosszabb, a következő 20 évben legalább 75 md $-ra lenne szükség. Folyik a harc a magánosítás kiterjesztése érdekében, a hágai Világ Víz Fórum ebben a tekintetben új csúcsot jelentett.

Bolíviában Cochabamba városában idén áprilisban a vízművek új tulajdonosa 35%-kal akarta emelni a vízárakat. A kemény tüntetések során 175 ember sebesült meg, hatan meghaltak, s a kormány visszavonta a magánosítási szándékát. (l. Gaia 364 - Civil Press).

A nemzetekfelettiek követelik a francia minta bevezetését: 30 év koncesszió a magáncégeknek.

Puerto Ricoban. Trinidadban és Budapesten a kormányok feltárták, hogy a tulajdonosok (a francia Vivendi, az angol Severn Trend és a francia Suez-Lyonnaise des Eaux) komoly mulasztásokat követtek el a karbantartás, a javítások, az adminisztráció és a pénzügyek területén, nőtt az anyagi hiány.

Azt tételezik fel, hogy a vetélkedés jó dolog. A víz esetében ilyen nem létezik. A világban három francia cég uralja a piacot: a Vivendi, a Suez-Lyonnaise des Eaux és a Saur/Bouygues összesen 70%-ot.

A magánosítás és a korrupció egymástól elválaszthatatlanok - malayziai, mozambique-i példák.

A "magánosítás politikai bizottsága", a víztársaságok és a nemzetekfelettiek szorosan összefüggő klubja most tavasszal a hágai Világ Víz Fórumon egy, a vízzel kapcsolatos új rendet akart ráerőltetni a világra, egy olyan kerettervet, amelyben nem játszik jelentős szerepet semmiféle közösség, nyilvánosság. Azonban köszönet a Fórumon részt vevő szakszervezeteknek, környezetvédőknek, független szervezeteknek, kiderült, hogy ezek az uralkodók meztelenek. - Pi.

THIRD WORLD RESURGENCE No. 118/119 p.5 Sanjay Sangvai: Gujarat drought: The sustainable solutions (Szárazság Gudzsaratban: a fenntartható megoldások

) Az idei kiterjedt szárazság nem érhette meglepetésként az indiai Gudzsarat állam kormányzatát, még sem tettek komoly erőfeszítéseket vízmegosztási és -feltöltési intézkedések érdekében. Ezzel szemben érvként használták az aszályt a Narmada folyón épülő, régóta vitatott gát befejezéséhez. Ugyanakkor az eddigi tervek alapján világos, hogy a gát alig könnyítene a száraz területek sorsán: az épülő cukorgyárak, Baroda és Ahmedabad városok, valamint a vízkereskedelmi tervek a tározó által szolgáltatott víz nagy részét el fogják vinni. Az építő cég pénzért kívánja árulni a vizet az ipari létesítmények számára így téve kifizetődővé a beruházást, a száraz területek több, mint 90%-a továbbra sem jutna vízhez. A gát építése feléli az állami költségvetés öntözésre szánt összegének 85%-át, így a kisebb tervek megvalósítására nem marad pénz. Ugyanakkor a vízhasználat decentralizált, és így a megoldásnak is annak kellene lennie. Társadalmi szervezetek által támogatott tervezetek bizonyítják a kisléptékű megoldások sikerét, például kutak és városi víztároló ciszternák "újjáélesztése" révén. Az elmúlt száz év adatai azt mutatják, hogy egy szárazabb év után erős monszun következik, és ez a mintázat az utóbbi években sem változott, így az esővíz visszatartása és a talajvíz ügyes kiaknázása megakadályozhatná a vízhiányt. Ugyanakkor meg kell szüntetni a belterjes növénytermesztés által megkövetelt túlzott vízkivételt, és azt a legeltetés, az erdészet, a helyi termesztés fejlesztésével kell helyettesíteni. Az öntözési terveknek figyelembe kell venniük az adott térség optimális szükségleteit, a felszínt és az ökológiai viszonyokat egyaránt. - MV

THE CCPA MONITOR Vol. 7/3, p. 1 July/August 2000 Mel Clark: Control of Canadas water yielded to U.S. by NAFTA (A NAFTA ellenőrzése Kanadának az Egyesült Államok számára kinyert vize felett)

A GATT védelmet biztosított Kanada ivóvizének, amely helyreállításához félre kell dobni a NAFTA-t és csak a GATT-on belül szabad kereskedni az Egyesült Államokkal. A NAFTA szövegében sehol nem szerepel, hogy egy szövetségi államnak vagy tartományi kormánynak joga lenne szabályozni az Egyesült Államokba való vízkivitelét.
A cikk részletesen ismerteti a jogi szabályozás pontjait. - Pi.

THE ECOLOGIST 30/5/38. July-August 2000 - Rob Edwards: July 2030: Going back to the future

Kis utópia. Kivonat. 2030, az Északi Sark jege elolvadt, 13 éve megszűnt a Golf-áram. Skóciában virágoztak a krókuszok, ezt hóvihar követte, majd jött a fagyos nyár. 2006-ban hurrikán pusztította az Egyesült Államok keleti partját, a 2010-es indiai árvíz miatt tömeges kivándorlás, háború India és Pakisztán között, Kasmírban atomrobbanás. 2015-16-ban milliók haltak éhen Kelet-Afrikában. Délamerikában egy genetikailag módosított vírus kiszabadult és 2026-ban már emberekre is átterjedő járványt okozott, de remélték, hogy az nem lesz annyira rossz, mint a 20 évvel korábbi marha-kergekór járvány.Mindez előre látható volt, akár a vízért folyó háború Közel Keleten.

A 2014 évi mediterrán csúcs az északi államok nyomására korlátozta a helyváltoztatást. Az élelmiszerhiány, malária és bőrrák miatt Görögország és Olaszország nagy része lakhatatlanná vált, sivataggá változott. Anglia és Skandinávia didergett.

A szétesett világban a Zöld Kiber Gerillák jelentettek valami kis reménységet. Ezek nemzetközi szervezetté váltak. Most éppen a genetikailag módosított marhák elleni küzdelmük során egy számítógép-vírussal három bankot és egy tucatnyi bevásárlóközpontot kényszerítettek bezárásra . - Pi