A 2000-es év első nagy csúcsértekezlete Havannában volt áprilisban, a második szeptemberben New Yorkban. Ez a második jóval nagyobb nyilvánosságot kapott.

Az első a G77 értekezlet volt, amiben 133 ország vett részt. Ezek az országok a világ lakosságának 80%-át képviselik. Az elnevezés eredete: az ENSZ 1964 évi alapító értekezletén 77-en voltak (UNCTAD).

Az áprilisi csúcs államfők részvétele mellett leszögezte, hogy a globális gazdasági rendszer veszélybe sodorja Dél országait.

A New York Times-ben Barbara Crosette azt írja, hogy a "csúcsértekezlet leleplezte a világgazdaságot és jelképeit" (a Világbankot, a Valutaalapot és a WTO-t), azonban elhessegeti ezt a gondolatot, mondván: "a jelszavak és szónoklatok keveset tesznek az emberi fejlődés és az új gazdasági rend megvilágítása érdekében." "A szakértők szerint a szegények érdekében semmit sem érnek a globális elméletek és a nemzetekfeletti vállalatok elleni a hanták". "A szakértők meg akarják győzni a nemzetekfelettieket, hogy segítsenek a munkások életét jobbá tenni".

Minden csúcsértekezlet Nyilatkozatot hoz nyilvánosságra. Ennek sok kegyes szövege mellett vannak ilyen csípős mondatai is: "arra kell késztetni a gyógyszeripart, hogy a leglényegesebb gyógyszereket a fejlődő országokban is tegyék hozzáférhető azok számára, akiknek azokra szükségük van".

Kofi Annan beszélt a beavatkozás kényszerhelyzetéről. Szerinte a nemzeti szuverenitás nem szolgálhat védőpajzsul azok számára, akik "indokolatlanul megsértik az emberek élethez való jogát". Ez szónoki szinten általában elfogadható. Azonban a következő mondatában van egy törés: "A tömeggyilkossággal szemben nem lehet lemondani a Biztonsági Tanács határozata alapján végrehajtott fegyveres beavatkozásról." - Azonban az Egyesült Államok és szövetségesei jogszerűnek tartják, hogy egy ilyen felhatalmazás nélkül is beavatkozzanak. Annan népszerű Nyugaton, mivel a gazdagok és hatalmasok érdekét szolgálja, de ebben az esetben a Déli Csúcs pártján állt, amelyik elveti a hatalmasok "úgynevezett humanitárius beavatkozását" ha megsértik az ENSZ Kartát és a "nemzetközi jog általános elveit".

Több idézet: A Déli Csúcsértekezlet Nyilatkozata "határozottan elutasítja a törvények és szabályozások valamint a kényszerítő gazdasági eszközök idegen területeken való alkalmazását, beleértve a fejlődő országok elleni egyoldalú korlátozásokat."

A Nyilatkozat ragaszkodik "a fejlődő országok azon jogához, hogy szuverén módon cselekedhessenek, ne avatkozzanak be mások a belügyeikbe..." "Minden országnak joga van ahhoz, hogy saját pénzügyi politikáját használja", "minden ország elidegeníthetetlen joga, hogy megválassza a saját politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális rendszereit, anélkül, hogy azokba más államok beavatkoznának". Felszólít a globalizáció a fejlődés vonatkozásában való újrafogalmazására és élesen bírálja a nemzetközi integráció egyes alakjait, amelyek központosítják a politikai és gazdasági hatalmat. Ezt Nyugat globalizációnak nevezi és azt állítja, hogy "nincs más lehetőség" (az Thatcher nevezetes jelszava).-
Mindez Washington ellen irányul.

"Elő kell segíteni az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok tiszteletét, beleértve a fejlődéshez való jogot". Ez utóbbit az Egyesült Államok erélyesen elutasítja.

"Legfontosabb a fejletlenség, az éhség, az írástudatlanság, a betegségek, az éhezés és a nyomor leküzdése."

"Felszólítjuk a nemzetközi közösséget, hogy valósítson meg egy igazságos és egyenlőségen alapuló gazdasági rendszert." "Meg kell újítani a nemzetközi gazdasági irányítást, azt demokratikusabbá, áttekinthetőbbé kell tenni".

"Az ipari országok termelési és fogyasztási rendszere fenntarthatatlan és azon változtatni kell, mert az az egész bolygó életét veszélyezteti".

Felszólítja a fejletteket, hogy "a pénzügyi támogatás mellett lássák el a fejlődőket környezetbarát módszerekkel."

Az Egyesült Államok nem törődik a kyoto-i egyezménnyel, az üvegház-gáz kibocsátása továbbra is növekszik. Az Egyesült Államok több más kötelezettségét sem teljesíti. A kormány 107 millió $-t kért a koszovói és Kelet Timor-i békefenntartás költségeire, de ezt a Ház és a Szenátus fukarul elutasította. Az adósságcsökkentés csak szóvirág marad, szigorú szabályokhoz ("reformokhoz") kötik azt.

Azt mondják, hogy a szegények számára a kereskedelem nagyobb segítséget jelent, mint a segély. Annan felszólította Észak országait, hogy engedjék be Dél jó áruit. Erre csak ímmel-ámmal kaphatók, mindenfélét kitalálnak ez ellen. (a kereskedelmi korlátokat összekeverik a védelmi ügyekkel).

Éppen amikor a Déli Csúcs összeült, a Clinton kormány nyilvánosságra hozta, hogy ellenzi a Világbank javaslatát, amely szerint megengedték volna hogy Afrika, Ázsia és Latín-Amerika szegény országai vám és korlátozás nélkül szállítsák a termékeiket az Egyesült Államokba, ami "nagy gazdasági előnnyel járna a fejlődő országok számára".

Az ENSZ-nyilatkozat sokkal némább, mint Dél országaié, de a színfalak mögött a hangulat hasonló. A Boston Globe-ban John Donnelly vezércikkének a címe: "Afrikai vezetők támadnak", azzal vádolva az ENSZ-et és a Nyugatot, hogy nyomorban tartják a világrészt. Donnelly arról ír, hogy a globalizáció még gazdagabbá teszik a Nyugatot és még nagyobb nyomorra ítélik őket. Pontosan ez a Déli Csúcs üzenete.

A Világbank javaslata a gambiai magánosításra tönkreteszi a földimogyoró-ipart, mert egy külföldi vevő a feldolgozást külföldre viszi és az ország külföldről hozhatja be a saját termékét.

Afrikai vezetők rámutatnak, hogy "az utca hangja" Nyugaton azt ismétli, amit a fejlődő országok már évek óta hangoztatnak nemzetközi fórumokon igen csekély sikerrel.

Többen állítják, hogy "lehetséges egy szövetség". Ez a népi mozgalmak szintjén alakulhat ki, amiben sok lehetőség és ígéret van és bizonyára nem kis aggodalmat okoz majd magasabb helyeken. - Pi.

THE ECOLOGIST Vol 30 No 6. September 2000 -Tony Benn: Free us from free trade (Szabadíts meg a szabad kereskedelemtől) (A szerző munkáspárti parlamenti képviselő)

Nagy Britanniában a fontos emberek egyöntetűen elfogadják a szabad kereskedelmet és a világméretű kapitalizmust. A nemzetekfelettiek szabad kereskedelmet akarnak, mert az adja meg nekik a szabadságot. A Citynek szüksége van rá, hogy pénzügyi központként virágozhassék. Az üzérkedők függnek tőle. A legtöbb laptulajdonos és kiadó el van kötelezve neki. A BBC annyira oda van érte, hogy óránként mondja be az árfolyamokat, ez van már a napi imádság helyett.

Az az igazság, hogy a szabad kereskedelem előnyei nem láthatók a világban. Azt állították, hogy a szabad kereskedelem csökkenti a gazdagok és szegények közötti szakadékot. Tíz évvel ezelőtt a világon 147 dollármilliárdos volt, 5 éve 247, ma a számuk 447. Ezek együttes gazdagsága egyenlő a föld lakossága felének az évi bevételével.

A Világ-egészségügyi Szervezet (WHO) szerint a Földön a gyerekek egy ötöde nyomorban él, a lakosság harmada nem jut hozzá a fontos gyógyszerekhez. Évente 12 millió 5 évesnél fiatalabb gyerek hal meg, ezek 95%-a a nyomorral kapcsolatos betegségek miatt. Évente félmillió anya hal bele a szülésbe és több mint egy millió hal meg tetanusztól. Miként segít ezen a a világgyarmatosítás és a szabad kereskedelem? A gazdagság leszivárog? Ezt csak a gazdagok, Bill Gates stb. hiszik el.

A WTO bizalmas jelentését megkapta az Európa Parlament egyik tagja - felhívta rá a figyelmemet. Ebben ez áll: "Miként tudják a WTO-tagok biztosítani, hogy a nemzeti egészségügyi rendszer ujjászervezése piacon alapuló legyen?" Ez nem valósulhat meg, ameddig az egyik ország azt mondja a többinek: "Ti megkülönböztetéseket alkalmaztok velünk szemben, mert nálatok van egészségbiztosítás és a mi munkásainknak nincsen, ezért nektek is vissza kell azt fejlesztenetek, hogy ne jussatok tisztességtelen előnyökhöz."

A világméretű kapitalizmus biztosítja a társaságok számára a pénzük szabad mozgatását, de a munkások nem mozoghatnak szabadon. Ha valakinek van egy gyára Londonban, de a bérek annyira magasak, hogy nem tud hasznot termelni, bezárhatja és nyithat egyet Malaysiában, ahol alacsonyak a bérek. Ha egy malaysiai munkás el akar jönni Londonba, ahol magasak a bérek, a bevándorlási törvények ezt lehetetlenné teszik.

Az EU-ban szabadon mozog a tőke és a munka. Nem arról beszélünk, hogy hagynánk a munkásokat költözni a magasabb bérek felé, csak a vállalatok költöznek keresve a magasabb hasznot. A világméretű kapitalizmus lehetővé teszi a nagyvállalatoknak, hogy elmenjenek a banánköztársaságba. Ez elkerülhetetlenül együtt jár a környezet veszélyeztetésével.

A világméretű kapitalizmus megsemmisíti a politikai demokráciát. Nagy Britanniában a hatalom átment Eddie George kezébe. Nem tudom, melyik választókerületben győzött, nem találom a nevét semmiféle listán. Mindazonáltal nagyobb a hatalma, mint a pénzügyminiszternek. Az európai központi banknak nagyobb hatalma lesz, mint bárkinek.

A Valutaalap, a Világbank és a WTO egyetlen képviselőjét sem választotta meg senki. Ki választotta meg a NATO főtitkárát? Senki. A politikai demokráciánkat lefejezték a pénzimádat érdekében. Ahogy a század elején Kair Hardie mondotta, választanunk kell Isten és Mammon imádata között. Nem kétséges, hogy mit választottunk.

Végül egy idézet: "Olyan sokáig éltünk az ellenőrizetlen gazdasági erők kegyelméből, hogy kétkedővé váltunk az emberi szabadság mindenféle vonatkozásában. A gazdasági életünk észszerű átszervezése képessé tenne bennünket arra, hogy a gazdagság növelésén túl megteremtsünk egy csökkenthetetlen legalacsonyabb színvonalat, amelyet folyamatosan emelni lehetne a biztonság érdekében."

Ezek Harold Macmillan szavai, The Middle Way című könyvéből. Ha mint demokrata, internacionalista és elkötelezett szocialista helyeselem ezt a nézetet, akkor feltételezem, hogy ebben a világon a legtöbben támogatnak, akik nem a pénz imádatából húznak hasznot. - Pi

THIRD WORLD RESURGENCE No. 120-121, p. 38 Someshwar Singh: Privatisation and 'reforms' spread corruption (A magánosítás és a "reformok" terjesztik a vesztegetést)

Egy új jelentés becslése szerint a nyugati vállalatok évente 80 milliárd USD-t költnek megvesztegetésre és korrupcióra – kb. annyit, amennyi az ENSZ szerint a szegénység felszámolásához kellene. A Világbank és a Valutaalap sokat beszél a korrupció elharapódzásáról elsősorban a fejlődő világban, és a "jó kormányzatot", megfelelően fizetett, számon kérhető hivatali gépezetet ajánlja megoldásként. Ugyanakkor a szerkezet-átalakító terveik a hivatalnokok elbocsátásával, a közszféra pénzeinek megnyirbálásával járnak. A figyelmet el kell tolni a fogadó oldalról a megvesztegető oldalára: a vesztegetés terjedése jórészt a közszolgáltatások gyors magánosításának illetve az azzal járó pályáztatásnak és kiszerződésnek a következménye - így maga a Világbank/Valutaalap is a folyamat előidézője. Az amerikai kereskedelmi minisztérium szerint az elmúlt 5 évben a megvesztegetés 294 kereskedelmi szerződésben játszott szerepet (145 milliárd USD összértékről van szó). A megvesztegetést a cégek gyakran helyi közvetítőkre bízzák, akik kb. 10%-os sikerdíj fejében végzik el a piszkos munkát. A lefizetés gyakran egyre kifinomultabb formákat ölt: fél-legális "honoráriumok" vagy "megrendelések" alakjában jelenik meg.

A Világbank által évente kihelyezett 25 milliárd USD 55%-át közvetlenül, helyileg osztják el, míg a másik 45% nemzetközi versenytárgyalás keretében közvetlenül a nyugati cégekhez kerül, ami a lefizetés melegágya. Emellett a magánbanki szolgáltatások és az adóparadicsomok is elősegítik a vesztegetés virágzását.

A jelentés a megoldást a következő eszközökben látja:
ˇ a fejlődő országoknak legyen módja a megvesztegetésen kapott cégek elleni hatékony korlátozó intézkedések meghozatalára,
ˇ nagyobb politikai átláthatóság a vesztegetéseket segítő titkolódzás megszüntetésére,
ˇ ellenállás a magánosítás és a neoliberális gazdaságpolitikai eszközök erőltetésével szemben.

Mindez valószínűleg egy nemzetközi egyezmény megalkotását, illetve a létező kiskapuk bezárását teszi szükségessé. - MV

"Ami összeköt bennünket, az sokkal fontosabb annál, ami elválaszt."
(H. Skolimowski)

THIRD WORLD RESURGENCE No. 120-121, p. 60 Coalition says Global Compact threatens UN mission and integrity (A koalíció szerint a Globális Egyezség az ENSZ küldetését és egységét fenyegeti):

Július 25-én, az ENSZ és a Globális Egyezség társai közötti első találkozó előestéjén számos civil szervezet levelet intézett Kofi Annan ENSZ főtitkárhoz a fenti üzenettel. A Globális Egyezség lényege, hogy a részt vevő vállalatok viszonylag kis összegű befizetések ellenében az ENSZ áldásával fektethetnek be fejlődő országokban, önkéntesen vállalva különböző emberjogi, környezeti stb. intézkedéseket. Nyilvánvaló, hogy a résztvevő cégek – közöttük olyan ismert nevek vannak, mint a Nike, a Shell, a Novartis vagy a Rio Tinto – sokszor megtépázott hírnevének milyen jól jön ha az ENSZ kék-fehér jelképét a sajátjuk mellett szerepeltetik. De várhatjuk-e hogy ilyen sötét múltú vállalatok segítenek majd megoldani a globlizáció problémáit, azáltal, hogy megígérik, a jövőben jók lesznek? - teszik fel a kérdést a levél aláírói köztük elismert nemzetközi szervezetek képviselői. MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 122, p. 7. C Rammanohar Reddy: Hamlet with the prince (Hamlet a herceggel)

A Világbank évente kiadott Világ fejlődési jelentésének (World Development Report) 2000-2001 évi kiadása sokáig emlékezetes lesz, nem annyira tartalma, hanem megszületésének körülményei miatt. A jelentés kéziratáról szólva Lawrance Summers, az Egyesült Államok pénzügyminisztere márciusban azt mondta, hogy "a szegénységről beszélni a gazdasági növekedés kihangsúlyozása nélkül, olyan, mint a Hamlet herceg nélkül" – élesen bírálva ezzel a jelentés fő mondanivalóját, amely szerint az újraelosztás mind a növekedésben, mind a szegénység csökkentésében lényegi szerepet játszik. Azaz a kézirat a nagyobb egyenlőségért szállt síkra a szegénység-csökkentő növekedés előfeltételeként. Az ezután következő hónapokban tiltakozásképpen az egész szerkesztőbizottság lemondott, a kiadott jelentés pedig erősen felhígított megállapításokat tartalmaz, eltolva a hangsúlyt a piac által serkentett növekedés fontossága felé, bár tesz némi engedményeket az egyenlőségnek is. Megtartja ugyan az eredeti "lehetőség, megerősítés, biztonság" – hármasságot, de ezek közül az elsőre teszi a hangsúlyt, míg a korábbi változat a másik kettőt ítélte fontosabbnak. Az eredmény kevéssé meggyőző, már csak azért is, mert az adatok gyakran nem támasztják alá következtetéseit, a megállapításaival ellentétes eredményeket pedig könnyedén lesöpri az asztalról. Pl. az állítja, hogy a piaci reformok nem változtatják meg lényegesen a jövedelem-eloszlási viszonyokat, és a szegényeknek ugyanannyira a javára vannak, mint bárki másnak, holott komoly kutatások támasztják alá ennek az ellenkezőjét ti. a piacok felszabadításának terhét szinte kizárólag a szegények viselik. MV

THIRD WORLD RESURGENCE NO. 122, P. 42 Jeremy Seabrook: The great fuel famine (A nagy üzemanyag-éhség):

A nyári európai tiltakozások az üzemanyagok árának emelkedése miatt rávilágítottak a Nyugat mélységes és láthatóan visszafordíthatatlan autómobil-függőségére. Tiltakozók fő követelése az üzemanyagok adótartalmának csökkentése volt, ami viszont a kormányok azon törekvéseit tükrözi, hogy az autózás környezeti költségeit beépítse azok árába, és így végre lépéseket tegyen a környezetkárosítás és a globális éghajlatváltozás lelassítása érdekében. Bár a megdöbbent radikálisok "poujadiste"-nek, kispolgárnak bélyegezték a tüntetőket, nekik is szembe kell nézniük a tényekkel. Ezek az események is a cégek és a kormányok között egyre élesebb választóvonalra is rávilágítanak: a vállalatok, mint az emberi szükségletek kielégítői az emberek szívét és tudatát akarják megnyerni a választott kormányok beavatkozási szándékaival szemben. "Ebben a rendszerben a megélhetés az élet ellensége, a jelent a jövő árán nyerjük meg, az elkövetkező időket előre elfogyasztjuk." (Lehet vele vitatkozni… az üzemanyagok adójának döntő többsége szerintem egyszerűen a kormányok zsebébe vándorol, és a hadseregtől kezdve mindenféle egyéb dolog fenntartására költik. A környezetvédelmi adók ma Európában még elenyészőek. – MV)

THE ECOLOGIST Volume 30 No. 8., November 2000, p. 30 George Monbiot: Buying up Britain (Felvásárolva Britanniát)

A nagy bevásárló központ láncok azt állítják, hogy kiemelkedőek, mert ellátják az embereket mindazzal, amit akarnak. George Monbiot kimutatja, hogy sikereik kulcsa nem a piacon van, hanem azon kívül.

A bevásárlóközpontoknak nagyobb a politikai befolyása, mint a többi nagyvállalkozásnak. Ezt tisztességtelen módon használják, amit semmilyen más ágazatban nem tűrnének el. Felajánlásokat tesznek..

A kilencvenes években a szaküzletek száma 22%-kal csökkent Nagy Britanniában; miközben 1986 és 1997 között a nagy bevásárló-központok száma 457-ről 1102-re emelkedett. Falun rosszabb a helyzet, a falvak 42%-ában nincsen üzlet - miközben a kicsinybeni forgalom az országban 30%-kal nőtt.

Azt ígérték, hogy sok ezer új munkahelyet teremtenek, ami nem sokat jelent - ugyanis az áruházak körüli 15 km-es körben csökkent a munkaalkalmak száma. Egy vizsgálat szerint 93 áruház esetén 26.685 ember veszítette el a munkahelyét, tehát mindegyikre 276 állásvesztés jutott. Egy új állás létesítése bevásárlóközpontok esetén 250.000 fontba kerül, a kis üzletek esetén csak 50.000-be.

Közlekedés: Nagyra vannak a szabad parkolási lehetőséggel. Azonban London belső részében a bevásárlóknak csak 8%-a érkezik kocsival az üzlethez, a Sainsbury bevásárlóközpontoknál 60%!

A kormányzatban tudatosult, hogy mindannyian fizetünk a központok melletti szabad parkolási lehetőségért, ezért meg akarták adóztatni a városon kívüli parkolást. A Tesco elkezdett kilincselni ebben ez ellen. Ennek része volt, hogy 1998 februárjában 12 millió fontot adományozott a milleniumi kupola céljaira. Júliusban elejtették a parkolási adó ötletét.

Franciaországban az áruházakban eladott alma 90%-át belföldön termelik, az Egyesült Királyságban csak 25%-át. A mi almánk a földeken rohad meg, s a Coxes cég Új Zélandról hozza be. Evesham és Worcestershire külvárosában a bevásárlóközpontokban eladott zöldségeket 1 mérföld távolságban termelik, de mielőtt azok a polcokra jutnak, elviszik Herefordba, azután Dyfed-be, majd a manchesteri elosztó raktárba, onnan szállítják Eveshambe. (Lemértem a térképen, ez légvonalban is 500 km...- Pi.) A tejet mindenhonnan Warwickshire-be viszik, onnan pedig szerteszét a megyében.

A szállítási cégek meg akarják akadályozni az éjszakai szállítási tilalmat, a teherjárművek méret-korlátozását, s fel akarják emelni a sebességhatárt...

A Tesco, a Sainsbury, az Asda, a Safeway, a Waitrose és a Marks and Spencer és további hatalmas élelmiszer-cégek együttműködési megállapodást kötöttek az amerikai Costco ellen. Ez ugyanis olcsóbb, most vele szemben el akarják érni, hogy tiltsák meg Angliában az újabb bevásárlóközpontok építését. Korábban azért küzdöttek, hogy ne szabjanak határt a további növekedésnek.

A Tesco azt állítja, hogy a helyi gazdaságot támogatja. A nagy cégek igyekeznek csökkenteni a helyi termelők számát. (Zöldségtermelők, pékek, méhészek, stb.) Ravasz levelekkel, fogásokkal beszorítják őket a sarokba, hogy ne maradjon más választásuk, mint az ő kiszolgálásuk. Az egész nagybani piac összeomlott. A központok egyre csökkentik a felvásárlási árakat. Az eladási árak közben nőnek, az almáé 198%-kal emelkedett. A tojás eladási ára 439%-kal magasabb, mint amennyit a termelő kap érte. A termelőket figyelmeztetik, hogy ha a raktáráruházaknak adják el a terményeiket, akkor a bevásárló-központok nem fognak velük kereskedni.

A lakosságnak mintegy 1%-a támogatja, 99%-a ellenzi az újabb központok építését. A kormányzat és a helyi hatóságok szerint azonban fejleszteni kell a kiskereskedelmet, tehát támogatják az új bevásárlóközpont-építéseket a lakosság véleménye ellenére is. (Egy helyen egy Tesco-építés ügyében 39 támogató és 3922 ellenző levél érkezett.).

Rávették a kormányt, hogy engedélyezzék a 41 tonnás teherautók közlekedését a brit utakon és a hatóságok megfontolják, hogy engedjék-e a jövőben a 44 tonnásokat. (Nem írja, eddig mekkora volt a súlyhatár).

A bevásárlóközpontok támogatják azokat a szerveket, amelyek hajlamosak a vegyszer-határértékek lazítására. Pl. a nátriumnitrit Németországban és Hollandiában tilos, Angliában megengedett.

Megjegyzés: Nem működik az az önszerveződés, amiről egyszer Donella Meadows írt s ami New Hampshire-ban működik. (KÖRNYÉSZ 505, 1998. április 23. - Donella Meadows: CSA Farms Can Help Our Health, Our Land, And Our Farmers - lásd Gaia 334.) Pi

Gaia-történelem avagy a sújtóhubák

Volt 10-18 évvel ezelőtt egy Ideál gyöngybetűs erős irodai írógépem. (Most a szekrényünk fölső polcán van.) Azon írtam kiiktatott gépszalaggal stencillapra a Sajtószemlét. A betűk kiluggatták a lapot, a festékes hengerről rákerültek a betűk a sárgás, ócska 5 filléres szívópapírra és kész volt a Szemle. Persze, gyakran melléütöttem. Ha észrevettem, akkor körömlakkal bekentem, ha nem, akkor úgy maradt. A kész Szemle tele volt hibával.

(Mellesleg, a körömlakkot olyakor a Cenzor is használta, pl. kikente a Duna Kör szót, mondván: nem csinálunk nekik reklámot!)

Aztán jött az ámítógép, a mátrixnyomtatóval (szalag kivéve!), s maradt a stencillap. Ameddig volt ilyen gép. Az elromlott, jött a rizográf, a sok doboz lap ott van az írógép mellett a szekrény felső részében. Vera panaszkodott, hogy ő annyira szerette a hibákat, mert rengeteget nevetett rajtuk. Mi lesz, ha nem lesz többet hiba?

Hát nem sok van. Most a képernyőn ellenőrizhető a szöveg, a gépi ellenőrző is sokat észrevesz, és olvasószerkesztőm, Otti is elolvassa a próbanyomatot. Ilyenkor találja meg a hibákat, amiből átnyújtok egy csokorra valót. Ezek három számban lettek volna, ha ő nem veszi észre.

Íme tehát: szabályozásási; (NIRS) és egy másik polgári szervezte a szállításokat; Anti-Nucleasr; az 1. sz. rektort 99 novemberében bezárták. (t.i. reaktort); A kutatók bemutatták legújabb adataikat a katonai katonákon végzett megfigyelésekről; egy mókus bemászott egy transzformába; ccns@nets.comilletve www.unclearactive.org (kimaradt egy szóköz); ha mezítláb permeteznek bele (t.i. vele); akii ..... ,inden; rizushozam-növelés; faladatok; feültetés; az elmúl hetekben; 650 ezet; piacra kara dobni; jelentés nyújtott be; félmillió anyag hal bele; formákat önt; faun rosszabb a helyzet;

THIRD WORLD RESURGENCE No. 118/119 p. 2 Cecilia Oh & Lim Li Lin: UN biodiversity meet fails to address key outstanding issues (Az ENSZ biosokféleségi találkozója nem foglalkozik lényegi fennmaradó kérdésekkel)

A Biológiai Sokfélség Egyezmény részes feleinek ötödik tanácskozása, amelyet május 15-26 között tartottak Nairobiban, több szempontból is kiábrándító eredménnyel járt. A találkozó napirendjének két fontos pontja lett volna az egyezmény és a WTO szellemi tulajdonjogok védelméről szóló szabályozása közötti ellentét feloldása az élőlények szabadalmaztatása terén, valamint a terminátor eljárások betiltásának ügye. Az előbbi téren a tanácskozás mindössze a tavaly Costa Ricában felállított szakértői csoport további vizsgálódására adott felhatalmazást, annak ellenére, hogy az afrikai országok csoportja nyilatkozatban sürgette az élőlények szabadalmaztatásának betiltását. Fejlődő országok már a WTO-ban is tettek hasonló lépéseket. A nairobi konferencia a terminátor eljárásokat sem tiltotta be, mindössze elfogadta tudományos és műszaki csoportjának ajánlását, amely szerint nem szabad engedélyezni a terminátor fajtákkal folytatott szabadföldi kísérleteket mindaddig, amíg hatásaikról megfelelő tudományos adatok nem állnak rendelkezésünkre.

A tanácskozás magasszintű szakaszán került sor a Biobiztonsági Jegyzőkönyv aláírására – ezt 68 ország (kétharmaduk fejlődő) tette meg a helyszínen (köztük hazánk is – MV). A jegyzőkönyv aláírására még 2001 június 4.-ig lesz lehetőség, és az 50. megerősítés után 90 nappal lép majd érvénybe. Nairobiban egy miniszteri kerekasztalra is sor került, amelyen a fejlődő országoknak a jegyzőkönyv végrehajtásához nyújtandó támogatás lehetőségeit vitatták meg, különösen három területen: nemzeti törvényhozás, tudományos háttér valamint a végrehajtás és betartatás. A munkaterv kidolgozásában ugyanazon csoportosulások mentén keletkeztek az ellentétek, mint korábban, a jegyzőkönyv tárgyalása során: a Miami Csoport csak az információ-megosztásról tárgyalna, míg a fejlődők szélesebb hatáskörű megbeszéléseket szorgalmaztak – a végső határozatban az ő javaslataikat sikerült érvényre juttatni. MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 120-121, p. 55. Gustavo Capdevila: NGOs demand firm regulation of transnationals (A civil szervezetek a nemzetekfeletti vállalatok megrendszabályozását követelik):

Civil szervezetek egy csoportja jelentést nyújtott be az ENSZ Emberi Jogok Védelméről és Támogatásáról szóló Albizottságának, amelyben azt követelik, hogy önkéntes etikai előírások helyett kötelező érvényű nemzetközi jogi eszközök szabályozzák a nemzetekfeletti vállalatok működését. Az elmúlt húsz évben a nemzetekfelettiek hatalma megkétszereződött, mégis, az ENSZ-ben 1974-ben létrehozott Nemzetekfeletti Vállalati Központját, amelynek feladata ezek tanulmányozása volt, 1992-ben megszüntették. 1994-ben az Albizottság felkérte a titkárságot, hogy állítsanak össze egy anyagot az emberi jogok gyakorlása és a nagyvállalatok tevékenysége közötti kapcsolat történetéről. A jelentés szerzője, a szenegáli Hadji Guiss 1997-ben azt javasolta, hogy állítsanak fel egy munkacsoportot, amely széles jogkörökkel tanulmányozza a kérdést. Ez a csoport 1999-ben jött össze először, ugyanakkor az ENSZ más része felől nyomás érzékelhető munkájának korlátozása irányába. Ami nem meglepő az ENSZ és a nagyvállalatok közötti közeledés fényében (ld. alább). A csoport eddigi megállapításai szerint az etikai szabályozások csak ritkán érintik az alapvető emberi jogokkal összefüggő kérdéseket, és mivel önkéntesek, betartásuk nem számonkérhető a vállalatokon. MV

Környezeti nevelés

KÖRNYÉSZ 865, 2000. november 6.
Küldi: kiss_nick@hotmail.com [International]

Van egy érdekes történetem. Egyik nap a kisebbik fiamat hoztam haza az iskolából. Sajnos a dolog nálunk is majdnem mindennapos (Pi.: gondolom, valahol külországban), előttünk egy szép nagy Mercedes, szabályosan balra jelez, lelassít, és kanyarodik. De még mielőtt lekanyarodott volna, hupp, egy fém kólás dobozt kidobott az útra. É itt jön a dolog érdekessége: én rettenetesen dudáltam, amit az előző autó persze nem értett, hiszen mindent jól csinált (a közlekedési szabályokat betartotta). Ekkor a fiam megszólalt, 'anya mi baj volt?'. Semmi kisfiam csak annyi, hogy a te, és a te gyermekeid jövőjét akarták szétrombolni, és sajnos meg is tették. Nem vagyunk elegen a földön ahhoz, hogy megmenthessük a jövő nemzedékeknek. Mellesleg megjegyzem, hogy idős házaspár ült abban a bizonyos Mercedesben.

Én a magam módján beavatom a fiaimat a természet szeretetébe, az állatok szeretetteljes tartásába, a tisztaságba A férjem, ha ezt egy kicsit szégyelli is, de ha az utcán szemetet lát, szól érte. A boltban leesett árukat visszateszi. Sőt ha parkba megyünk, a körülöttünk levő szemetet összegyűjti. A szemetet külön gyűjtjük: a papírt, a komposztot, és a műanyagot. Ezeket elviszik. Mondjatok még mit tehetünk még földünk érdekében?

Üdvözlettel: Kissné, Jutka

ADBUSTERS October/November 2000, No. 32. p. 12. Dominique Ritter: Killer Entertainment (Gyilkos szórakoztatás)

Amerika négy nagy egészségügyi szövetsége világossá tette a tényeket: a média háborút visel a gyerekek ellen. ---Harminc év kutató munkája azt bizonyítja, hogy az erőszak látványa a szórakoztató műsorokban fokozza az agresszivitást, megváltoztatja az értékrendet és a viselkedést, - főleg a gyerekeknél.. Ez áll az Amer. Med. Assoc., az Amer. Child and Adolescent Psychiatry, Amer. Acad. of Pediatrics és az Amer. Psychological Association jelentéseiben.

Tavaly a Képviselőház leszavazta azt a javaslatot, hogy helyezzenek el figyelmeztető feliratokat (mint a cigarettánál) az erőszakos zene, film, video műsoroknál. Szembeszállva az egészségügyi közösséggel, egy ilyen javaslat elutasítása érdekében nagy nyomás fog nehezedni a képviselőkre.

J. Edward Hill (Am. Med. Assoc.) "Alapvetően hamis az a nézet, hogy a szórakoztatónak nevezett műsorok majd csökkentik a gyerekek hajlamát a valóságos erőszak iránt."

Sam Brownback kansasi republikánus szenátor javasolta, hogy az egész szórakoztató ipart szigorúan ellenőrizni kell hogy megfékezzük a médiumokban jelentkező erőszakot.

ford.: Pi