Elnézést kérek az olvasóktól, a hosszú szünet miatt, de a Sajtszemle szerkesztésének átvétele egy kicsit döcögve ment, de remélem, a közeljövőben már sűrűbben meg tudjuk jelentetni a lapot. Kárpótlásul, a mostani szám kicsit nagyobb terjedelmű lesz. Köszönjük az érdeklődő levleket, telefonhívásokat. Pirosnak ezúton is további javulást kívánunk.

Továbbra is várjuk az olvasóktól a híreket, visszajelzéseket - és szívesen vesszük, ha valaki besegít fordítások közreadásával. Sokat segít, ha drótlevélben vagy mágneslemezen küldik az anyagokat, azzal megkönnyítik a munkánkat (nem kell begépelni). Az előző számban bennmaradt néhány súlytóhuba, elnézést kérünk! (Valamiért nem működik a helyesírás-ellenőrző - kizárólag a Sajtszemle esetében. Nem értem, miért.) Fidusz

Szerkesztőségi 2.

Új évszázad

Szeptember 11 óta valami történt, amit mind a mai napig nem tudok megemészteni. A világ mintha egy új korszakba lépett volna. S elképzelhető, hogy ez a korszak egyszerre brutálisabb és nyersebb, mint a "büntetőszázad", amely a 20-as sorszámot viseli? Elképzelhető.

Igaziból 6000 ember brutális meggyilkolása nem vált ki semmi hasonlót, csak úgy. Évről évre sokkal több ártatlan embert gyilkolnak meg a nemzetközi politika és gazdaság vesztőhelyein. Itt az esemény felhasználásáról és szimbolikus értelméről van szó.

Amit láttunk, a globalizáció egyik lappangó oldalának a manifesztációja. Az elkövetők ugyanúgy tömörülnek transznacionális szervezetbe mint a hirdetések sztárjai, az országoknál hatalmasabb cégek. Ez is benne van a tömjénezett globalizációban, ugyanazt az infrastruktúrát és logikát használja, mint más transznacionális szereplők.

Az Egyesült Államok vezetői az albán légvédelemhez hasonlóan rázzák az öklüket és próbálnak visszaütni valamire, ami mindent átszövő, képlékeny és mégis hatékony. Valami, ami ott van és mégsincs ott. Hasonlít arra, mint, amikor a nemzetközi kereskedelmi rendszer horrorjaiért keresi az ember a felelőst. Mindenhol ott vannak és mégis megfoghatatlanok. Háborút csak megfogható dolgok ellen lehet vívni megfogható fegyverekkel. Kérdés, hogy milyen az Egyesült Államok új háborúja.

Mindenesetre arrogáns – aki nincs velünk az ellenünk van, a végtelen igazság nevében büntető földi hatalom, amely félrelöki a nemzetközi jogrendet és bosszút áll, a helyett, hogy nemzetközi bíróságról beszélne. Az arrogancia mellett az új fogat fogért háború a szabadságjogok elleni háború felé tolódik. Mivel az ellenség nem jól körülhatárolható, az ellenség ugye köztünk van. S a nemzetközi helyzet fokozódik – eljöhet még könnyen a koncepciós perek és boszorkányüldözés új kora. Mert az ellenség köztünk van és a hatalom mondja meg ki a "terrorista". Bárki lehet az, akit a hatalom annak akar látni – a fogalom rugalmas. Bin Laden is mutatja: a CIA által kreált szabadságharcos, akit az FBI üldöz. Az albán fegyveresek akik hol szabadságharcosok, hol terroristák. Roppant képlékeny fogalom – a helyzet fokozódásával akár az Olvasó is el kezdhet aggódni a státusza miatt.

A Nagy Testvér árnyékát a CNN világa is belénk súlykolja. Ezerszer ledőlt tornyok már a hisztériába kergetik a világ TV-t néző felét. S kérdések fel sem merülnek. Mint az sem, hogy az Egyesült Államok politikája mennyire oka a kialakult helyzetnek, amikor emberek életüket is felszámolva mennek támadásba. Valahol túl nagy feszültség van a rendszerben és túlságosan kilátástalan emberek. Ezek másról tanúskodnak, mint az amerikai pilóták, akik csak gombokat nyomkodva pusztítottak vagy a titkos ügynökök, akik diktátorok hatalmát építették: Korea, Vietnam, Kambodzsa, Irak, Jugoszlávia, Szomália, Haiti, Chile, Nicaragua, El Salvador, Panama, Dominika.

A legszörnyűbb a tragédiába, hogy az igazi kérdések, az erőszakot létrehozó feszültségek nem tárgyalt témák a CNN világában – ahol a félmillió elpusztított iraki gyermek sem létezik. A hatalom birtokosai nem néznek szembe a támadás okaival, s nem törekednek azok felszámolására – hanem fortélyos félelemmel ijesztgetik a világot. S jó lesz félnünk, nekünk ártatlanoknak, hisz háborúban az igazság az első áldozat. Ez volt a második csapás az Egyesült Államok területére az utóbbi száz évben. Az előző Pearl Harbour volt – s Hirosimával és Nagaszakival adták meg rá a választ. Uram, irgalmazz. Avet

Pirosnak küldi: Molnos Angéla
Képzelje el, hogy két héttel ezelőtt bemegyek a mellettem levő kedves főpostánkra és mit látnak szemeim? Hát lecserélték! Ha hiszi, ha nem, az van kiírva, hogy POSTABOLT! Az igaz, hogy rikító, vörös-zöld betűkkel ami teljesen fölösleges, de legalább eltűnt a "postashop"! Ki hitte volna? A minap megjelent a "Magyarító könyvecske" negyedik, bővített, átdolgozott kiadása.

Szent-Györgyi Albert
Hatodik imádság: Vezetőink

Uram!
Vezetőket választottunk, hogy minket vezessenek,
Melléd pedig szolgálókat állítunk, hogy téged
szolgáljanak.

De a mi vezetőink nem tehozzád vezetnek!
Nem hallják békevágyunk néma hangjait,
Megrontotta őket a hatalomvágy, és embert ember
ellen visznek.
És a te szolgálóid? Azok nem Téged szolgálnak.
Azok a hatalom szolgálói. Megáldják ágyúinkat
És a Te nevedben kínozták és gyilkolták
embertársaimat.

Istenem, adj nekünk vezetőket akik minket
Tehozzád visznek,
Akik a Te szolgálóid, akik embert emberhez,
és mindannyiunkat
Tehozzád, a békéhez vezetnek.

Egyesületi Híradó

Megjelent a Bankfigyelő Hírlevél 10., júliusi száma. Központi témája az EU. A tartalomból:
- Elmélet kontra gyakorlat – zsákutcába megyünk?
- Ki csinálja a politikát? Avagy a nagyvállalatok uralma a politikusok fölött
- A türelem rózsát terem – A stratégiai környezeti hatásvizsgálat bevezetéséről
- Távlatok, célok, időzítés nélkül – Göteborg után

Ilyen és hasonló érdekes cikkekkel megtalálható az ETK irodában és az Ökosz polcain és a Bankfigyelő honlapján: - Dóri

Szennyezés Kibocsátás és Átviteli Jegyzék

Az EMLA Egyesület elkészült a Szennyezés Kibocsátás és Átviteli Jegyzék című honlapjával, mely elérhető a http://prtr.emla.hu/ címen.

A Szennyezés Kibocsátás és Átviteli Jegyzésk (angol rövidítéssel PRTR) a potenciálisan ártalmas vegyianyagok kibocsátásának és terjedésének adatbázisa. Az adatbázis a kibocsátások mennyiségére, minőségére és a kibocsátás helyére vonatkozó adatokat tartalmaz. Ez a kibocsátók számára egy gyökeresen új adatszolgáltatási kötelezettséget jelent, melynek keretében nemcsak az adatok hozzáférését kell biztosítaniuk, de külön kérelem nélkül tájékoztatni kell a lakosságot, ki kell állni a közösség elé és el kell számolni a szennyező tevékenységgel.

A PRTR adatok gyűjtése kiterjedhet a pontszerű (ipari üzemek) és diffúz (mezőgazdasági, forgalmi) szennyezőforrásokra is, összefoglalóan tartalmazza a levegőbe, vízbe, talajba történő kibocsátásokat, valamint a keletkező hulladék további kezelésének és elhelyezésének módját.

A honlapon részletes információ található a PRTR mibenlétéről, a nemzetközi kötelezettségeinkről ezzel kapcsolatosan, valamint elkészült az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala két kisebb kémiai anyag adatbázisának magyarítása, melyben jelenleg 129 vegyianyag legfontosabb tulajdonságai találhatók.

A magyar szennyezés kibocsátások egyenlőre nem elérhetők, hiszen a rendszer még nem működik, viszont a PRTR magyarországi bevezetésére felállított munkacsoport anyagai igen.

Sándor Csaba, EMLA

Jelentés a Harmadik Bolygóról

Starhawk: A fasizmus Genovában

Ott voltam, mikor a carabinierik közvetlenül a G8-találkozó elleni tiItakozó megmozdulást követően megrohanták az IndyMediaCentert és a Diaz iskolát, Genovában. Hallottuk a lövéseketés a sikolyokat; nem tudtunk kijutni az épületből, halálfélelmünkben fölfelé menekültünk, hogy elrejtőzzünk. Végül a zsaruk ránk találtak. Nekünk szerencsénk volt. Az olasz parlament egyik tagja ott volt az épületben; ügyvédek érkeztek és a sajtó is megjelent. Valami homályos olasz jogi szabály értelmében a rendőrségnek felkellett hagynia az akcióval. Visszavonultak.

De semmi sem menthette meg társainkat az utca szemközti oldalán, az iskolában, ahol sokan aludtak, és ahol a Független Média (Independent Media) egy másik szekciója került elhelyezésre. A rendőrség behatolt - a médiát és a politikusokat kívül rekesztették. És elkezdték verni az embereket. Ütötték az alvókat, ütötték azokat, akik fölemelték a kezüket az ártatlanság gesztusával, és kiáltoztak: "Pacifisti! Pacifisti!". Ütöttek a férfiakat és a nőket. Csontokat törtek, fogakat ütöttek ki, koponyákat vertek be. A vér ott maradt a falakon, az ablakokon, tócsákban állt mindenütt, ahol emberek aludtak. Munkájuk végeztével berendelték a mentőket. Egész éjjel néztük az utca másik oldaláról, ahogy sorban hozták ki a hordágyakat, ahogy az embereket a kórházbörtön osztályára szállították, vagy egyszerűen a börtönbe. A börtönben pedig sokukat tovább kínozták, olyan szobákban, ahol a falakon Mussolini képei lógtak.

Mindezvalóban megtörtént. Nem a harmincas években, hanem 2001. Július 21-én éjjel, és július 22-én reggel. Nem valamelyik harmadikvilágbeli országban, hanem Olaszországban: a virgázó, a civillizált, a napfényes Olaszországban. És az áldozatok közül sokan még mindig kórházban, vagy börtönben vannak, amikor ezt írom, négy nappal az eseményeket követően.

Nem találom a szavakat, hogy annak az éjszakának a borzalmait érzékeltessem. De bármilyen borzalmas volt is átélni, ami mögötte van, még ijesztőbb:

ˇ Az, hogy a rendőrség képes volt végrehajtani egy ilyen brutális akciót, nyíltan, ügyvédek, politikusok és a média szeme láttára, annyit jelent, hogy tudták, nem fogják felelőssé őket tenniezért. Ami pedig azt jelenti, hogy felülről, több hatalommalbíró politikusok részéről kapták a támogatást. A La Repubblica egyik beszámolója szerint az egyik rendőrnek, aki résztvett az akcióban, és aki ahhoz a demokratikus csoporthoz tartozott, amely felemelte a szavát az alkotmánysértések miatt, a többiekezt felelték: "Nincs miért izgulni, védve vagyunk."

ˇ Az, hogy azemlített politikusok szintén nem tartottak attól, hogy elítélik, vagy elmozdítják őket a hivatalukból, annyit jelent, hogy őket is felülről támogatják, és a hierarchia legtetején maga Berlusconi, Olaszország miniszterelnöke áll.

ˇ Az, hogy üthettek, megkínozhattak, ok nélkül letartóztathattak olasz állampolgárokat, annyit jelent, hogy nem tartanak a saját népük ítéletétől.

ˇ Az, hogy üthettek, megkínozhattak, ok nélkül letartóztathattak külföldi állampolgárokat, annyit jelent, hogy nem tartanak a nemzetközi közösség ítéletétől. É s valóban, ki is ítélhetné el őket? George Bush, a meg nem választott, illegitim puccs-trónörökös? A svédek, akik éppen most próbálták ki az éleslőszerüket a tüntetőkön? Kanada, aki felhúzta a Szégyenfalat?

ˇ Az, hogy Berlusconi támogatta ezeket az akciókat, annyit jelent, hogy biztos volt a nemzetközi erőktámogatásában, és hogy ezek a nyíltan fasiszta akciók a tiltakozók elleni, gyors ütemben növekvő nemzetközi elnyomás részei.

ˇ Az, hogy az olasz kormány a Quebecben tanult taktikát alkalmazta: a falat és a könnygáz nagymennyiségű használatát, és az, hogy a Kanadai Királyi Katonai Rendőrség megfigyelőket küldött Genovába, a következő, Calgaryban megrendezésre kerülőtalálkozó előkészítésére, annyit jelent, hogy a rendőri elnyomás maga is egy világméretű hálózat. Ahogyan mi is tanulunk egymás akcióiból, úgy tesznek ők is.

ˇ Az, hogy az olasz kormány most a Genovai Szociális Fórum szervezőit teszi a célkeresztbe, jól mutatja, mi az, ami mindvégig a céljuk volt: a globalizációellenes hálózat elhiteltelenítése, a békés, törvényes eszközöket használó tüntetőkkel együtt a közvetlen akciók híveinek elriasztása. A Fórum vezetője elveszítette a munkáját. Mások a szabadságukat és a biztonságukat féltik.

Nehéz mindezt felfogni. Rengeteg dolog történt, nagyon gyorsan, és ha a közepén voltál, nem is tudhattad, mi folyik. A Black Bloc (Fekete Tömb) hirtelen megjelenik egy téren, ami eredetileg biztonságos helyszínnek tűnt a békés gyülekezéshez: a rendőrség könnygázzal kábítja el, majd ütlegelni kezdi a nőket és a pacifistákat, és hagyja a Black Blocot lelépni. Vagy: nyugodtan ebédelünk a gyülekezőhelyen a tengerparton, mikor hirtelen könnygázpalackok repülnek be a terembe, és ádáz harc kezdődik, alig 90 méterre a menet fősodrától. Vagy: fogvatartottak beszámoltak arról, hogy addig kínozták őket, míg bele nem egyeztek, hogy a Ducét éltessék. Vagy: a rendőrség azért támadta meg az iskolát, mert ott Black Bloc tagok jelenlétét feltételezték — de soha nem intéztek támadást a Black Bloc valós táborhelye ellen, a támadás éjszakájára pedig a legtöbb Black Bloc tag már el is hagyta a várost.

Nem vagyok oknyomozó riporter. Aktivista vagyok, és valaha, mikor az élet még nem tornyosult fölém ennyire, író voltam. Nem szeretem a konspirációs elméleteket, de a világot a történeteken keresztül tudom csak értelmezni. A genovai történéseknek akkor van értelme, ha az alábbi forgatókönyv volt a dolgok hátterében:

"Memorandum: Olasz Biztonsági Szolgálat az Olasz Kormány / USA és Nemzetközi tanácsadók felé:
Tárgy: Genovai G8 találkozó Titkos Biztonsági Tervezete

Szigorúan titkos
(A Genovai G8 találkozó nyilvános Biztonsági Tervét egymásik memorandum tartalmazza)

Első szakasz: az akció előkészítő szakasza: ebben a szakaszban két fő szempontnak kell megfelelni: félelemkeltés, az erőszak előrevetítése hullazsákok felhalmozásán, rakéták telepítésén keresztül, stb. Másrészt: koncentrált erőfeszítés a legerősebb, legradikálisabb csoportok, mint a 'Tute Bianca' (Fehér Overállok) népszerűségének aláásására botrányhadjáratok keltésével, olyan vádakkal, mint a rendőrséggel való együttműködés stb. Ha szükséges, a félelemkeltés fokozására valódi bombákat helyezünk el.
Második szakasz: Sorozás és elvegyülés: a Black Blocban való elvegyülésre koncentrálunk, olyan helyekre teszünk provokátorokat, ahol azoknak lehetőségük lesz támadások megindítására, erőszakra, a magántulajdon rongálására, elpusztítására való uszításra, amely akciók révén a lakosság a tüntetők ellen fordul majd. Továbbá arra bíztatunk fasiszta csoportokat, hogy kapcsolódjanak a Blochoz: ez jó indokot szolgáltat arra, hogy a tiltakozók központi magját támadjuk.
Harmadik szakasz: Július 20.csütörtök. Éleslőszerrel látjuk el a rendőrséget a megszokott gumi, vagy műanyag lövedékek helyett. Ha szerencsénk van, halálesetek történnek. A saját 'Blocunk' stratégiai szempontból minden olyan csoport környékén feltűnhet, amelyet meg akarunk támadni, ezzel indokolhatjuk a gázhasználatát, és a 'békés' tüntetők elleni erőszakot. A tüntetők ellen hatékony erőszakot kell alkalmazni, a letartóztatott tüntetőket addig kínozni, hogy ezzel elvegyük a kedvüket a további demonstrációtól. Emellett a saját 'Blocunk' tovább folytatja a destrukcióra való uszítást, elsősorban kis üzletek, magánautók rongálásával, feltörésével, valamint támadni és bántalmazni fogja a többi tüntetőt, szerencsés esetben egy-két apácát is, ezzel tovább gyengül az anarchisták megítélése. Az erőszak és a rombolás ekszkalációja révén tovább csökkenthető a vasárnapi tüntetés résztvevőinek száma.
Negyedik szakasz: július 21, szombat. A stratégia központi eleme ezen a ponton a menet demoralizálása, megosztása majd feloszlatása. További rongálást, rombolást szítunk, rendőrségi ütközeteket provokálunk a menet gyülekezőhelye közelében. Az egyik egységünk feladata a támadás a Tute Bianca ellen, a tüntetés idején. Valamivel dél után ütközetet kezdeményezünk a gyülekezőhely mellett, annak a saroknak a közelében, ahol a menet északnak fordul, ezzel indokolható lesz a gyülekezőhely elleni gáztámadás. Kísérletet teszünk arra, hogy a harc átterjedjen a menet tagjaira, ezzel megosztjuk vagy eltérítjük azt, és okot szolgáltatunk arra, hogy a menetet könnygázzal és más vegyianyagokkal támadjuk.

Ötödik szakasz: a menet után. Tovább szítjuk a rettegést egy, a fő kommunikációs központ és a tüntetők éjjeli szállása elleni éjszakai támadással. Az erőszakos fellépést a Black Bloc jelenlétével kapcsolatos hírekkel indokoljuk. 'Bizonyítékokat' tárunk fel a Genovai Szociális Fórum és Bloc kapcsolatáról, ezzel a Fórumot elhiteltelenítjük. Az erőszakkal, a letartóztatásokkal és a kínzásokkal akadályozzuk meg őket a további demonstrációban való részvételben.

Hatodik szakasz: július 22. vasárnap és az utána következő napok: folytatjuk a külföldiek és a feltételezett tüntetők provokálását és a véletlenszerű letartóztatásokat. Hadjárat indul a Genovai Szociális Fórum ellen: a Black Bloc-kal való kapcsolattal vádoljuk őket, szót emelünk a hasznosságuk, a szavahihetőségük ellen, lehetőség szerint törvényi úton is fellépünk. Ezzel egyben arra is kényszerítjük őket, hogy megtagadják a Black Bloc-ot, így a mozgalom a későbbiekben kettéhasad."

Ez a memorandum fikció, de azt hiszem, a lényege igaz. Egy matematikai bizonyítás következetességével ad értelmet az ismert tényeknek. És egyre több és több bizonyíték kerül a felszínre, melyek mind azt igazolják, hogy a Black Bloc Genovában jelentős részben szervezett, a rendőrséggel együttműködő fasiszta csoportokból állt.

Ha ez igaz, ha csak részben is az, mit jelent mindez számunkra?

Azt jelenti, hogy a genovai eseményekre adott válasz fogja meghatározni, hogy milyen erőszakszinten lehet majd fellépni a jövőben a demostrálókkal szemben, hogy betört koponyákat és még több halottat fogunk-e látni Calgaryban, és még kegyetlenebb kínzásokat a harmadik világban.
Mindazonáltal vannak jelek arra is, hogy ez a stratégia esetleg visszaüthet. Hétfőn Olaszország szerte 250.000 ember vonult az utcákra. A belügyminiszterre nagy nyomás nehezedik, hogy nyújtsa be a lemondását; veszély fenyegeti Berlusconi kormányát. Világszerte tüntetések zajlottak az olasz nagykövetségek ellen.

Fent kell tartanunk a nyomásgyakorlást, hogy biztosak lehessünk abban, hogy a dolgot nem altatják el. Telefonáljatok, írjatok továbbra is a követségekre.
(…) Most nincs idő az ideológiákra, a purizmusra, most az a pillanat érkezett el, mikor egybe kell hívnunk az összes szövetségesünket, félre kell tennünk az ellentéteket ésegy ütt kell cselekednünk. Mert ha az erőszaknak ez a szintje nem talál válaszra, akkor a továbbiakban senki sincs biztonságban, a legtörvényesebben működő nem kormányzati szervezet sem, a leginkább reformista, a legegyszerűbb követelésekkelelőálló szervezet sem. Ha most, mikor még van politikai terünk, nem cselekszünk, elveszíthetjük a cselekvés lehetőségét mindörökre.
Szervezkedjetek, mozgósítsatok tovább a következő alkalomra. A félelem a legerősebb fegyverük. A tény, hogy a fasiszta erőszakeszközeihez kellett nyúlniuk, azt bizonyítja, hogy valós fenyegetést jelentünk számukra.
Ha fent akarjuk tartani a fenyegetést, arra is szükség van, hogy kritikusan nézzük a saját mozgalmunkat, találjuk meg, mivel szolgáltattunk okot arra,hogy enyire védtelenek lehettünk a provokációra és a manipulációra.
Az akcióinkhoz nagyobb felkészültségre és atámogatók még hatékonyabb hálózatára vanszükségünk.
ford.: Erhardt Miklós

THIRD WORLD RESURGENCE No. 125/126 p. 16. Chee Yoke Ling: Global warming worse than feared (A globális felmelegedés rosszabb, mint számítottuk)

A Meteorológiai Világszervezet valamint az ENSZ Környezetvédelmi Programja által fenntartott, az éghajlatváltozási ügyekben illetékes nemzetközi tudós testület, az IPCC idén január 17-20-án Sanghajban tartotta legutóbbi ülését, amelyen közzétették legfrissebb jelentésüket. Az IPCC-ben több, mint 100 ország szakemberei vesznek részt, így az megbízhatóan képviseli az éghajlattal kapcsolatos ügyekben kialakuló tudományos egyetértést. Első jelentésükben, amelyet 1990-ben adták ki, leszögezték, hogy a melegedés veszélyeket hordoz – ez alkotta az 1992-es egyezmény alapját is. A második, 1995-ös jelentés már kapcsolatba hozta az emberi tevékenységet az éghajlatváltozással, és 2100-ra 1-3,5 °C-os felmelegedést jósolt. A legújabb jelentés azonban még ennél is borúlátóbban ítéli meg a helyzetet: a felmelegedés mértékét 1,4-5,8 °C-ra becsülik. Azt is előrejelzik, hogy az északi területeken a felmelegedés mértéke 40%-kal is meghaladhatja a világátlagot. A tengerszint várható emelkedését 9-88 cm közé teszik. A már most is tapasztalható hőmérséklet-emelkedés mellett mindezt alátámasztja, hogy a 60-as évek óta a hótakaró mennyisége 10%-kal, az északi-sarki jég vastagsága pedig 40%-kal csökkent. Ugyanakkor Afrika és Ázsia egyes részein az elmúlt években jelentősen megnőtt a szárazságok gyakorisága és mértéke. A hathatós intézkedések sürgősségét jelzi, hogy a számítások szerint a ma kibocsátott szén-dioxid 25%-a még évszázadok múltán is a légkörben lesz.

Az IPCC jelentésén három munkacsoport dolgozott: az I. a tudományos előrejelzéseken, a II: a hatásokon, az érzékenységen és az alkalmazkodási lehetőségeken, míg a III. a lehetséges csökkentő intézkedéseken. E három fő fejezetet az IPCC közgyűlése áprilisi, Nairobiban tartott találkozóján fogadta el. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 125/126 p.21 Adam Ma'anit: Greenhouse market mania (Üvegház-piaci őrület)

I. A Kiotói Éghajlatváltozási Jegyzőkönyv több olyan veszélyes lehetőséget, "kiskaput" tartalmaz, amelyek megvalósítása nemhogy az üvegházgázok mennyiségének vállalt csökkentését, hanem egyenesen jelentős növekedését idézné elő. Az ilyen, "piaci alapú" eszközök alkalmazásának legfőbb szószólója az Egyesült Államok, amelynek nyomásgyakorlása miatt bukott meg a tavaly novemberi hágai konferencia is. A kibocsátás kereskedelem lényege, hogy azon országok, amelyek vállalásuk mértékén túl csökkentik az üvegházgázok kibocsátását, a fennmaradó "forró levegőt" piacra dobhatják eladva azt a vállalásaikat teljesíteni nem tudó – vagy nem akaró – országoknak. Ebből a szempontból különösen veszélyes, hogy Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán a tárgyalások folyamán elérte, hogy 10% még tovább növelhesse kibocsátását, holott jelen emissziójuk 45%-kal az 1990-es szint alatt van. Ezek az országok így rengeteg, kibocsátási "engedélyt" tudnának piacra dobni. Az üzleti érdekcsoportok, amelyek korábban elutasították a jegyzőkönyvet (sőt, akár az éghajlatváltozás tényét is), gyorsan magukévá tettek kibocsátás-kereskedelem elképzelését. Máris megalakultak azok a pénzügyi érdekcsoportok, amelyek ebből szeretnének busás haszonra szert tenni: a kibocsátás-brókerek. Ezek felderítik a kibocsátási hitelek megszerzésére alkalmas beruházásokat, és segítenek a vevők és eladók összehozásában. A Mitsubishi kereskedőház pedig egyenesen a kibocsátási spekulációra számít: arra, hogy olcsón vett kibocsátási engedélyeket drága pénzen adhasson tovább. Emellett a Világbank is létrehozta a maga "Prototípus Szénalapját", amely a fejlett országokból származó pénzek bevonásával hajt végre beruházásokat a Harmadik Világban, viszonzásul a kibocsátás-csökkentésnek megfelelő "szén-hiteleket" nyújt a befektetőknek. Az ENSZ kereskedelmi és fejlődési szervezete is részt vett a Nemzetközi Kibocsátás-kereskedelmi Egyesület létrehozásában, amelynek célja a világméretű kibocsátási piac létrehozása, a Kiotói jegyzőkönyv sorsától függetlenül. A szervezet további tagjai között van az ausztrál tőzsde, a Shell, a BP, a Statoil, valamint más cégek és tőzsdék is.

A Jegyzőkönyv másik vitás pontja a "nyelők" azaz a növényzet, az erdők alkalmazásának elfogadása. Azon túlmenően, hogy az erdők ültetése csak látszatmegoldás, a kérdés további fontos problémákat is felvet: tudományos bizonytalanságok miatt egyszerűen nem áll rendelkezésünkre olyan módszer, amellyel megbízhatóan ki lehetne számolni a szénelnyelés mértéket. Hosszabb távon pedig maguk az erdők is nettó kibocsátóvá válhatnak, mivel egy melegebb világban érzékenyebbé válnak a rothadással és tűzzel szemben. Egy további gyanús lehetőség adódik az "erdősítés" jegyzőkönyvbeli megfogalmazásából is: faültetés "olyan helyszíneken, amelyek korábban erdősek voltak, de amelyeket más célra átalakítottak". Na már most, ez a korábban a közelmúltban is lehetett, ami megnyitja az utat az erdőirtás, majd faültetvénnyel való újratelepítés előtt is, veszélyeztetve a világ még megmaradt természetes öreg erdőit. Emiatt az Egyesült Államok azt reméli, hogy 2010-ig csökkentési kötelezettségeinek felét letudhatja a ma is folytatott erdészeti gyakorlat elszámolásával. Az amerikai mezőgazdasági nagyvállalatok, élükön a Monsantóval aktívan támogatják ezt az elképzelést. Ugyanakkor, ha a jegyzőkönyv engedélyezné a "nyelők" alkalmazását, az egyes számítások szerint 12,5%-kal magasabb kibocsátást tenne lehetővé az északi országokban.

Egy másik veszélyes irányzat, ami mögött erős csoportok állnak az atomenergia, mint kibocsátás-csökkentő eszköz elismerése. Ezt az elképzelést egyes befolyásos déli országok, mint pl. Kína és Brazília is támogatják.

II. Mindezt összegezve megfigyelhető, hogy hogyan változott meg az ipar stratégiája az éghajlatváltozási tárgyalások évei alatt: a kezdeti teljes elutasítástól és tagadástól, a döntéshozatal elodázásán és a fejlődő országok felelősségének hangsúlyozásán keresztül az önkéntes és piaci alapú eszközök keverékének támogatásáig. Az ipar most korlátlan kibocsátás-kereskedelmet szeretne, beleértve a nyelők alkalmazását is, azzal érvelve, hogy leginkább ők képesek az új technológiákba való befektetésen keresztül a problémák kezelésére. Egy ENSZ ügynökség szerint azonban az önkéntes szabályokat többnyire nem tartják be, azok gyakran kettős mércéhez és "zöldre festéshez" vezetnek Az ipar hangsúlyváltása az éghajlatváltozást illető nemzetközi – elsősorban európai – politikai hangulatra adott gondosan kitalált válasznak tekinthető. Az európai vállalatok, a nagyobb politikai érzékenység miatt gyorsabban váltottak. Az Európai Ipari Kerekasztal a hágai konferenciára időzítve adott ki egy új jelentést, amelyben az ipar önkéntes tevékenységének sikereit felsorakoztató esettanulmányokat mutat be. Az amerikai cégek inkább egy képmutató kettős taktikát alkalmaznak: a nemzetközi tárgyalásokon támogatják a piaci alapú eszközöket, míg odahaza az éghajlatváltozás tényét is tagadják, és a Kiotói Jegyzőkönyv elutasítását sürgetik (mint az újabb fejlemények mutatják: sikerrel – MV). Mindezen különbségek ellenére az ipar aggasztóan egységesen és jól szervezetten lépett fel az utóbbi tárgyalások alkalmával. Legfőbb képviselőik a Nemzetközi Kereskedelmi kamara (ICC) és a Világ Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért, amelyek Hágában 100 illetve 200 akkreditált képviselővel voltak jelen. Emellett részt vettek a kibocsátás-brókerek, valamint a nemzetközi tanácsadó cégek (pl. a PricewaterhouseCoopers), magukkal hozva folyóirataikat: a "Szénkereskedőt" és a "Szénpiacot" is.

A hágai tárgyalások során az EÁ, Japán, Ausztrália, Kanada és Norvégia alkotta "esernyő csoport" kardoskodott a piaci mechanizmusok korlátlan alkalmazása mellett. Ezzel szemben az EU amellett érvelt, hogy az ipari országok a vállalt kibocsátás-csökkentés legalább felét hazai intézkedésekkel hajtsák végre, és csak a fennmaradó részben adott volna lehetőséget a rugalmas mechanizmusok, így az "együttes megvalósítás" és a "tiszta fejlesztés" (a fejlődő országokban végrehajtott kibocsátás-csökkentő intézkedések) alkalmazására. Emellett javasolt egy pozitív listát is, azaz azon eszközöket, amelyek használata megengedhető a fentiek során, valamint támogatta a vállalásukat nem teljesítő országok valamilyen formában való büntetését is. A fejlődő országok a G-77-es csoportba tömörülve egységes álláspontot foglaltak, bár több közülük szeretne minél nagyobb forrásokhoz jutni a kibocsátási kvóták értékesítése révén. A konferencia vége felé az EU is egyre inkább az amerikai álláspont felé mozdult el. Az elnöklő holland környezetvédelmi miniszter, Jan Pronk végül közzétett egy kompromisszumos javaslatot, amelynek kölcsönös elfogadását az utolsó pillanatban akadályozta meg a haladóbb európai országok csoportja (Franciaország, Németország és a skandináv államok). A hágai tanácskozás sikertelensége miatt az EÁ, Kanada és néhány európai ország december elején Ottawában, egy nem hivatalos találkozón próbálta volna álláspontját egyeztetni, de eredmény nélkül, mivel az európaiak egy része nem hajlott meg az amerikai nyomás előtt. Egy következő, Oslóban tartandó hasonló megbeszélés időpontját is kitűzték, ez azonban az amerikaiak hajthatatlansága miatt elmaradt. A klímatárgyalások folytatása júniusban vagy júliusban várható. A bizonytalanság a még reménykedő kibocsátás brókerek véleményén is látszik: egyik folyóiratuk Hága után 1,31-ről 0,51-re értékelte el az ún. "becsült szénérték indexet". Mindemellett az egész éghajlatváltozási tárgyalássorozat technikai vitává alacsonyodott, ahol a hatékonyság és az igazságosság valódi kérdései már fel sem merülnek. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 125/126 p. 29 Martin Jalleh: A changing climate for disease and death (Betegségre és halálra változó éghajlat)

A globális felmelegedés kedvező körülményeket teremthet a járványos betegségek kitörésének, elterjedésének és gátolhatja azok korlátok közé szorítását. A rovarcsípések gyakorisága és a mikroorganizmusok érésének sebessége hőmérsékletfüggő, és a melegedéssel mindkettő növekszik. Dél-Afrikában például 1994-ben a heves esőzéseket követő hosszú szárazság a rovarokat tápláló rágcsálók robbanásszerű szaporodásához és az iható vizek elszennyezéséhez vezetett, aminek eredményeként Zimbabwéban, Malawiban és Mozambikban járványok törtek ki. A felmelegedés enyhébb teleket hozhat, elősegítve ezzel a kórokozók túlélését a magasabb szélességi körökön és hegyvidékeken – erre példa lehet a malária és a dengue-láz. Ennek következtében CO2-szint megkétszereződésével együtt a maláriával fertőzött terület a Föld 45%-áról 60%-ra növekedhet, ami évi egymillió további halálesetet okozhat. A kórokozók elterjedési területeinek határán pedig meghosszabbodhat az az időszak, amikor a fertőzésveszély fennáll. Az Egyesült Államokban pl. a St. Louis agyvelőgyulladás kitörése erős összefüggésben áll azokkal az időszakokkal, amikor több napig tartósan 30 °C fölé emelkedik a hőmérséklet. Ugyanitt 1993 tavaszán a megelőző tartós szárazság lecsökkentette a rágcsálók ragadozóinak számát, míg a tavaszi esőzések nyomán a rágcsálók mennyiség megtízszereződött, ami a hantavirus okozta tüdőszindróma, egy új halálos betegség kitöréséhez vezetett. Az esőzések ugyanis bőséges táplálékforrást biztosítottak a vírust hordozó "szarvas egérnek", szöcskék és fenyőtobozok formájában. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 125/126 p. 33. John Broad: Contraction and convergence (Összehúzódás és közelítés)

A Global Commons Institute által a fenti címmel kidolgozott új megközelítés alternatívát kínálhat a megrekedt éghajlatváltozási tárgyalásokra. A két fogalom közül az "összehúzódás" értelmében le kell csökkenteni az üvegházgázok kibocsátását a tudósok véleménye szerint elfogadható légköri szintre, egy globális kibocsátási keret megállapításával, ami idővel csökkenne a stabil pont eléréséig. A "közelítés" ebből a keretből ad részesedést az egyes országoknak, az igazságosság elvét figyelembe véve. Ennek három eleme van: minden ország jogosult a részesedésre és semmilyen egyezmény nem zárhat ki ebből egyet sem; másodszor megszünteti a jelenlegi helyzetet, amikor is a jóléttel arányos a kibocsátásból való részesedés; harmadszor, a részesedéseknek idővel meg kell közelíteniük egymást úgy, hogy végül a lakosság számával legyenek arányosak. A megközelítés után minden országnak egységesen kellene tovább csökkentenie kibocsátását az összehúzódási szint eléréséig. Egy meghatározott dátum után már nem lenne megengedett nemzeti kibocsátási keret bővítése, a népességnövekedés arányában sem. Ez a rendszer a fejlődő országokban közvetlenül ösztönözné a megújuló, nem a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló fejlesztésekre való áttérést és az energiatakarékosságot, mivel így további kibocsátási jogokat szerezhetnek, amit a szabad piacon értékesíthetnének. Ez kielégítené az Egyesült Államokat is, amely azt követeli, hogy a fejlődők is vállaljanak csökkentési kötelezettségeket, ahogy azt a szenátus Byrd-Hagel határozata is megfogalmazza. Az ipari országok a kibocsátási engedélyek vásárlásával pedig nyerhetnének egy kis időt maguknak magasabb fejenkénti kibocsátásuk csökkentésére. Egy demokratikus, elszámoltatható testület által végzett megfelelő ellenőrzéssel, igazolással és betartatással ez a rendszer gyorsabban és olcsóbban érhetné el az üvegházgázok kibocsátás-csökkentésének célját. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 125/126 p. 41 Climate change – an integral part of US 'Star Wars" program (Éghajlatváltozás – az amerikai csillagháborús program szerves része)

A szerző felhívja a figyelmet azokra az amerikai katonai fejlesztésekre, amelyek célja az éghajlat irányított, helyi megváltoztatása. Ezeknek veszélye áradások, hurrikánok és szárazások előidézésével egész területek ökológiai rendszerének és mezőgazdaságának destabilizálásában rejlik, és így tömegpusztító fegyvereknek tekinthetők. A rendszer nagyon erős rádióantennák rendszeréből áll, amelyek egyes pontok felmelegítése révén képesek az ionoszféra bizonyos rétegeinek "ellenőrzött" felemelésére és módosítására. Ugyanez a Föld egész elektromágneses rendszerét megváltoztathatja, ami élőt és élettelent egyaránt érint. Az Alaszkában felszerelt, Nagyfrekvenciás Aktív Sarkköri Kutatóprogram (HAARP) névre keresztelt rendszert a nyilvánosság felé tudományos tevékenységnek állítják be, és nincs bizonyíték arra, hogy valaha is bevetették volna. Az is tény, hogy mind az amerikai, mind pedig a szovjet hadsereg már a hetvenes években gondolkodott erről a lehetőségről – Zbigniew Brezezinski volt nemzetbiztonsági tanácsadó is ír róla. Ugyanakkor egy 1978-as egyezmény tiltja az olyan katonai technikák bevetését, amelyek a környezet tartós és széleskörű megváltoztatást idézik elő. 1998 februárjában már az Európai parlament illetékes bizottsága is napirendre tűzte a kérdést, és Brüsszelben meghallgatásokat tartott a HAARP-ról. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 125/126 p. 33 People's defence of climate stability (Az emberek megvédik az éghajlat stabilitását)

A hágai éghajlatváltozási tárgyalásokkal párhuzamosan került sor az "Éghajlati igazságosság" csúcstalálkozóra, amelyet a nigériai Environmental Rights Action, a World Rainforest Movement, a nemzetközi Oilwatch hálózat, a brit People and Planet, a Corporate Watch és a Corporate Europe Observatory szervezett. Míg a kormányok és a tudósok az éghajlatváltozáson vitatkoztak, a helyi közösségek szerte a világon saját kezükbe vették a cselekvést az üvegházhatású gázok további kibocsátása ellen a kőolaj-kitermelés megakadályozása révén. A találkozón a világ különböző sarkaiból érkező aktivisták mondák el egymásnak tapasztalataikat, és fedezték fel, hogy a kőolaj-kitermelés a fejlett és fejlődő országokban egyaránt a helyi közösségek megélhetésének és egészségének rovására megy, legyen szó az U'wa törzsről Kolumbiában (akik kollektív öngyilkosság elkövetését helyezték kilátásba, semhogy ősi földjüket feladják), vagy szegény fekete közösségekről az Egyesült Államokban. Noha az éghajlatváltozási egyezmények értelmében csökkenteni kéne a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását, azok mennyisége az új források felfedezésével állandóan növekszik. Az új olajmezők többsége a nagy kiterjedésű erdőségekkel rendelkező országokban vagy a tengerek mélyén van. Ezekben az esetekben az olaj kitermelése kétszeresen is károsítja a légkört: egyrészt is elpusztulnak a légköri CO2-t elnyelő tengeri fotoszintetizáló szervezetek, másrészt pedig az erdőirtás mértéke is növekszik. A világ évente 3,5 milliárd tonna nyersolajat használ fel, amit 3 gigatonna szén elégetésével jár. Emellett a földgáz és a kőszén felhasználása becslések szerint további 6 gigatonna szenet juttat a legkörbe. Számítások szerint 1 trillió hordónyi olaj rejtőzik még a föld mélyén, beleértve a már használatban lévő, a feltárt, de még nem kiaknázott és a feltételezett raktárakat. Az olajmezők kiaknázása gyakran jár a területek erőszakos megszerzésével, korlátlan levegő- és talajszennyezéssel, amit tovább súlyosbít, hogy ez sokszor a társadalom peremén elő közösségeket károsítja. A kiaknázással járó egyéb tevékenységek – útépítés, infrastruktúra megteremtése – további környezeti károkat okoznak. Mindez társadalmi feszültségekkel is jár, ami megnöveli a természeti erőforrásokra nehezedő nyomást. Ehelyett segíteni kellene a közösségeket saját környezetük megvédésében, pl. a parti zónák mentén, illetve a farmergazdálkodásban. A biológiai sokféleség fenntartása ugyanis az éghajlatváltozás következményeinek kivédésében is fontos szerepet játszik. Ezért az Oilwatch az olaj-, földgáz- és szénkészletek további feltárásának moratóriumát követeli. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 127/128 p. 2. Chee Yoke Ling: Smokestack President (Kéményfüst elnök)

Bush elnök tavalyi választási hadjárata során ígéretet tett az aggódó amerikai választóknak arra, hogy csökkenteni fogja az ország erőműveinek hatalmas CO2-kibocsátását, ugyanis az amerikai villamos áram felét szénerőművek termelik. Március elején a szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség vezetője 10 európai kollégájával találkozva biztosította őket arról, hogy az EÁ lépéseket fog tenni ennek érdekében. Ez azonban feldühített egyes szenátorokat (és a mögöttük álló ipart), akik magyarázatot követeltek az elnöktől, aki válaszként március 15.-én levelet intézett hozzájuk. Ebben támogatásáról biztosította és megnyugtatta őket: az amerikai törvények szerint a szén-dioxid nem számít szennyezőanyagnak. Ez is az ipar korábbi nyomásának köszönhető: az elmúlt négy év folyamán mindig sikerült meggátolniuk, hogy Tiszta Levegő Törvényt erre kiterjesszék, ami minden szennyezőanyag kibocsátásáról a rendszeres jelentést ír elő. Bush véleménye szerint a Kiotói Jegyzőkönyv "igazságtalan", mert a világ lakosságának 80%-val "kivételez, nem kötelez intézkedésekre olyan nagy országokat, mint Kína és India, ami hátrányosan érinti az amerikai gazdaságot.

Ugyanakkor egy Time-CNN közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 75%-a problémának tartja az éghajlatváltozást, és 58%-uk szeretné, ha az elnök intézkedési tervet dolgozna ki az üvegházgázok kibocsátásának csökkentésére. Ezt követelte az a 13 szervezet is – köztük az American Lung Association és a Union of Concerned Scientists – is, amely a szóban forgó levél kelte előtt néhány nappal szólította fel a Busht a ígéreteinek megvalósítására. Az EU elnöke, Romano Prodi pedig kijelentette, hogy az Unió hű marad a jegyzőkönyvhöz, az EÁ-val vagy nélküle. A közelmúltban egy EU-küldöttség ez ügyben utazta be Oroszországot, Kínát és Japánt. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 125/126 p. 51 Jeremy Seabrook: Depleted truths (Szegényített igazságok)

Ismét az elszegényített uránról: az EÁ hadserege az Öböl-háború során 1991-ben több, mint 900 000 ilyen lövedéket lőtt ki repülőgépekről, és további 5-6 ezret tankokból. Az Öbölben szolgáló kb. 700 000 amerikai katona közül azóta több, mint 90 000-nél jelentkeztek egészségügyi problémák, beleértve a máj- és veseelégtelenséget, légúti megbetegedéseket, emlékezetzavart, fejfájást és lázat. A brit katonák közül 5000 lett beteg és 500 meghalt, közülük 130 rákban. A kérdés a balkáni háború kapcsán került megint az érdeklődés középpontjába, amikor 30 veterán olasz katona panaszkodott megbetegedésekre, akik közül heten meg is haltak. A brit hatóságok – a jó öreg birodalmi politika hagyományainak megfelelően - a tagadás jól bevált pajzsa mögé húzódtak, mondván, hogy nincs kellő bizonyíték, a vizsgálatokból nem lehetett egyértelmű következtetéseket levonni. De ki vizsgálta meg a hatásokat elsősorban elszenvedő iraki embereket? A tömegpusztítás, ha nem is a "szokásos" eszközökkel, sikeresnek tűnik. Az is kiderült, hogy Nagy-Britanniában voltak egészségügyi figyelmeztetések, de ezek nem jutottak el az egyszerű katonákhoz, akik a lövedékeket kezelték. Végül is az egész kérdés gazdasági ügy: Nyugaton hatalmas mennyiségű urán keletkezik az atomfegyverek gyártásnak melléktermékeként, amivel nemigen lehetett mit kezdeni. Ekkor jöttek rá az Egyesült Államokban, hogy milyen kiválóan bevethető ez az anyag tankok ellen, és sokkal olcsóbban előállítható, mint a wolfram, amit pl. a német hadsereg alkalmaz, éppen az urán fenti kockázatai miatt. Az eset ismét jól példázza az uralkodó osztályok megvetését a nép iránt, akiket meg kell védeni - no nem az egészségkárosító hatásoktól, hanem attól az igazságtól, hogy állandóan manipulálják és félretájékoztatják őket, rendszeresen hazudnak nekik, gyermekként, alábbvalóként, függőként kezelve mindazokat, akiknek kisebb szelet jutott a tortából. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 127/128 p. 4. Myrthe Verweij: Is nuclear energy sustainable? (Fenntartható- az atomenergia?)

Az atomipar egyre erősödő nyomást gyakorol az ENSZ-re annak érdekében, hogy az atomenergiát a fenntartható források közé sorolják. Ennek lehetősége - Kiotó után - a Fenntartható Fejlődés Bizottság energia-szakértőinek legutóbbi találkozóján is felmerült. Ezt február 26. és március 2. között tartották New Yorkban, a bizottság 9. ülésének előkészítéseként, azzal a céllal hogy ajánlásokat fogalmazzanak meg a jövőbeli feladatokat illetően, és felkészüljenek a jövőre Dél-Afrikában rendezendő Rió+10 konferenciára. Itt a villamos áramhoz való hozzáférés (a Földön 2 milliárd ember még mindig áram nélkül él), az energiahatékonyság, az megújuló források és a fosszilis energiatermelés fejlesztése után került sor az atomenergia megvitatására.

Noha a bizottság döntései nem kötelező érvényűek, a nukleáris energia felvétele a "tiszta" energiaforrások közé komoly ütőkártya lenne az ipar kezében. Azt eredményezheti, hogy az atomot az élet megmásíthatatlan tényeként fogják kezelni, amelynek eddig megoldatlan problémái további befektetetéseket igényelnek, és nem pedig az egész technológia mielőbbi eltörlését. A szakértők által összeállított szöveg az atomenergia kockázatait mindössze az emberek által érzékelt – tehát nem valódi – veszélyként értékeli, és azt sugallja, hogy lehet költség-hatékony megoldásokat találni a problémákra. Az ajánlások csak arra biztatják a kormányokat, hogy fejlesszék az erőművek biztonsági színvonalat a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség rányitása alatt (ami azt illeti, a szöveg egyik megfogalmazója, Irene Freudenschuss-Reichl az Ügynökség igazgatótanácsának is tagja).

Az ülésen részt vevő civil szervezetek – többek között a WISE - aggodalommal figyelték a fejleményeket, és egy módosított szövegtervezetet köröztettek a küldöttek között, élesen bírálva a tervezett ajánlásokat. Szerencsére a tárgyaló országok között sem született egyetértés. Szaúd-Arábia és Lengyelország az atomenergia fokozatos kivonását javasolták, amit fejlettebb fosszilis technikákkal, megújuló és új energiaforrásokkal kellene kiváltani. Az EU – mivel tagállamai is homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalnak el e kérdésben – nem tudott egyértelmű véleményt nyilvánítani, a svéd képviselő csak annyit mondott, hogy az atomenergia érzékeny téma, és hogy hatékonyságát javítani kéne, mind a költségek, mind a környezet, mind a biztonság tekintetében. Hasonlóan bizonytalanok volt a fejlődő országok G-77 csoportja. Ezzel szemben Oroszország, Japán és az EÁ, elismerve, hogy a biztonság nagyon fontos és hogy az atomenergiának vannak hátrányai, amellett foglaltak állást, hogy fenn kell tartani jövőbeli lehetséges energiaforrásként. Ennek eredményeként a Bizottság elé kerülő szöveg még sok zárójelet tartalmaz, ami a további tárgyalások szükségességét jelzi. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 125/126 p. 57 Allan Mushonga: The landless and the land issue in Africa (Földnélküliség és földkérdés Afrikában)

Afrika felosztásának szabályait az 1884-es berlini konferencián alkották meg azzal a céllal, hogy a területekért versengő európai országok közötti összeütközéseket elkerüljék. Az afrikai gyarmati periódus (1800-1990) egész népeket tett földönfutó napszámossá, vagy kényszeritett rezervátumokba. Ez utóbbiak eltartó képessége rendszerint messze alatta maradt az ott összezsúfolódott emberek szükségleteinek, és ez az állapot az évek folyamán csak rosszabbodott, tovább rontva a mezőgazdaság esélyeit az amúgy is rossz földeken. Mindezen okok miatt a földkérdés a gyarmati uralom elleni ellenállás és küzdelem kulcstémájává vált. Gazdasági szempontból nézve, Afrika legnagyobb részén a föld maga a gazdaság, hiszen az országok a mezőgazdaságra vagy az elsődleges erőforrások kiaknázására támaszkodnak. De az afrikaiak társadalmi és vallási szempontból is szorosan kötődnek a földhöz. Egyes területek bizonyos leszármazási csoportokhoz, törzsekhez tartoznak, azokhoz, akik először jogot formáltak rájuk. A csoportok őseit, akik e földben nyugszanak, tartják a terület valódi tulajdonosainak, és a jelen generációk feladata annak megtartása az utánuk következők számára, az ősi lelkek érdekeinek megfelelően. Amikor a gyarmati hatalmak magukhoz ragadták a földterületeket, ez a hagyományos társadalmi szerveződés felbomlott, és heves ellenállás alakult ki. Zimbabwéban például az 1893-as Ndebele háborút, az 1896-97-es Shona-Ndebele felkelést és a felszabadítási háborút (1965-67) is – egyebek mellett – a földért vívták. A kenyai Mau-mau lázadás (1951-57) is az ősi földek felszabadításáért folyt. A gyarmatosítók, akiknek eszük ágában sem volt feladni jól jövedelmező földjeiket, az ötvenes években kezdődött függetlenségi háborúkban gyakran a fennálló földtulajdoni viszonyok fenntartását és elismerését szabták a szabadság feltételéül. Zimbabwében például 1979-ben Nagy-Britannia és az Egyesült Államok az igazságtalan földtulajdoni viszonyok megtartása mellett voltak csak hajlandók elismerni az ország függetlenségét. Cserébe egy földvásárlási alap felállítását ígérték az új kormánynak, de ez a mai napig várat magára. Mindezt lefektették az ország első (ún. Lancaster House) alkotmányába is, aminek megváltoztatására az országnak még tíz évig nem volt lehetősége. A britek által eddig felkínált 30 millió font a 162 000 földnélküli családból csak 71 000 helyzetén tudott javítani. Eközben 4500 fehér farmer birtokolja az ország művelhető területének 70%-át, akik mereven elzárkóznak minden változtatási kísérlet elől, míg az ország 12 millió lakója földnélküli. Ebben a helyzetben következtek be a közelmúltban lezajlott erőszakos földfoglalások, a "vasárnapi piknik".

Kenyában a helyzet más irányt vett. Az ország első elnöke, Jomo Kenyatta kikuyu törzstársai között osztotta fel a megszerzett földek nagy részét, de sokat eladtak európaiaknak és indiaiaknak, nemzetekfeletti vállalatokat is beleértve. Az elégedetlenség ezért itt is növekszik: 1998-ban 300 család elfoglalta az egyik miniszterhelyettes 15 000 ha-s birtokát. A rendőrség végül tűzpárbajba keveredett a földfoglalókkal, akiknek így menekülniük kellett.

Dél-Afrikában a földviszonyok az új kormány hatalomra jutása után is megmaradtak úgy, ahogy az apartheid korszakban voltak: a népesség 10%-a birtokolja a föld 80%-át. Ezért az Afrikai Nemzeti Kongresszus veteránjai gyors cselekvést követelnek Thabo Mbeki elnöktől. Ezzel szemben Namíbiában a kormány már elindított egy földvásárlási programot, azzal a céllal, hogy ezt a parasztok között kiossza. A harcosabb vélemények szerint viszont a területeket egyszerűen ki kéne sajátítani. A térség további időzített bombái Botswanában és Malawiban ketyegnek, ahol a földtulajdoni viszonyok még a fentieknél is egyenlőtlenebbek. Sajnálatos, hogy mindezen közben az Afrikai Egységszervezet (AOU) nem volt képes egységes állásfoglalás elfogadására a kérdésben. - MV

THIRD WORLD RESURGENCE No. 125/126 p. 63 Pauline Fan: Indigenous peoples' conference addresses conflict, peace and development (Bennszülött népek konferenciája foglalkozik a konfliktusokkal, a békével és a fejlődéssel)

Tavaly decemberben, Manilában tartották a fenti témájú konferenciát, bennszülött csoportok 90 képviselőjének valamint 25 további civil szervezet és ENSZ ügynökség részvételével. A rendezvényt a Tebtebba Alapítvány szervezte. A bennszülött népek számára az egyik legfőbb probléma az ősi földjeiktől, vallásuktól és kulturális önazonosságuktól való elidengenités. Ez a gyarmatosítással kezdődött, ami egyszerűen semmibe vette a bennszülöttek önkormányzati rendszereit, gazdasági tevékenységét és társadalmi gyakorlatát. A gyarmati hatalmaknak meg kellett indokolniuk a helyi közösségek kizsákmányolását és az ellenük elkövetett erőszakot, részben ez vezetett el a rasszizmus kialakulásához is. A függetlenség csak az elnyomás új formáit hozta az államok által felállított intézmények és célok formájában. A nemzettudat kialakítása ugyanis sokszor szükségessé tette a határokon belül élő sokféle népcsoport különbözőségének figyelmen kívül hagyását. A bennszülöttek kulturális hagyományait és azonosságát ebben a tekintetben a nemzet egységét veszélyeztető tényezőnek tekintik. Ez jól látszik például Indonézia esetében. A konferencia egyik fő témája ezért a bennszülöttek önmeghatározása volt. A résztvevők szerint az ENSZ által tervezett Bennszülött Népek Jogainak Nyilatkozatát meg kell erősíteni, és bele kell venni a konfliktuskezelés és döntéshozatal bennszülött módszereinek és intézményeinek gyakorlásához való jogot. A bennszülött népeknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy maguk dönthessék el, milyen fejlődési utat kívánnak követni, és hogy tiltakozhassanak az ellenük irányuló fejlesztési tervek - többek között a kivitelre irányuló termelés, nyersanyag-kitermelés és a földterületek átalakítása - ellen. Indiában pl. a kormány tervei súlyosan fenyegették, és rendszeresen eltagadták az íratlan földtulajdoni viszonyokat.

Az államok gyakran atyáskodóan viszonyulnak a bennszülöttekhez, de ritkán bocsátkoznak valódi párbeszédbe velük. Emellett a fogyasztói és individualista kultúra gyors terjedése is gyengíti a hagyományos, közösségi életformát és értékeket. A nagyarányú infrastrukturális fejlesztések – gátak, utak – az egész világon sok helyi közösséget tettek hontalanná, pl. a Fülöp-szigeteki Chico gát építése 80 000 ember kitelepítésével fenyeget. Szükséges lenne ezért az "önkéntes és tájékozott beleegyezés" intézményének megerősítésére és széles körű elterjesztésére.

A nemzetekfeletti vállalatok térnyerése következtében olyan, hagyományosan közösségi erőforrások, mint a víz és a fák kerülnek magánkézbe. Egyre több közösség – mint a kolumbiai U'wa törzs - kerül közvetlen összeütközésbe a nagyvállalatokkal. A szellemi tulajdonjogok intézménye pedig a hagyományos tudást és a bennszülöttek genetikai erőforrásait sodorja veszélybe. Ezért a részvevők egyetértettek abban, hogy kutatásokat kell kezdeményezni a globalizációnak a bennszülött népekre gyakorolt hatásait illetően. A konferencia a Manilai Nyilatkozat megfogalmazásával zárult. - MV

Nyitott Kert lerakat a Vadász utcában

A dél-angliai Totnesben két éve irigykedve néztem vendéglátóm biozöldségeit. Ő minden héten elfelez egy fiatalemberrel a városból egy-egy ládányi zöldséget, melyet egy elosztóhelyen kapnak meg, s melyért mindig jóelőre fizetnek a közeli biokertészetnek. A hölgy nagyon örült ennek a náluk is új lehetőségnek, s bizonyos büszkeséggel mesélte, így neki is több kapcsolata lett a földdel, mellyen termelnek, hiszen egy érdekközösségbe tartozik a termelővel.

Ezért is örültem meg annyira a Cédrus idei első számában a gödöllői Nyitott Kert Alapítványról – mely a közösség által támogatott mezőgazdálkodás egy (ha nem az egyetlen) hazai példája – szóló cikknek Matthew Hayestől. És minthogy a cikkben az is szerepelt, 1999 őszétől a budapesti Ökopiacon is árusítanak, elmentem a Marczibányi térre, hogy felkeressem őket – de még csak hírüket sem találtam. Ám szerencsére nem adtam fel a tényleg kézenfekvő ötletet: legyen Budapesten is egy biozöldség-elosztóhely. Bekerekeztem az Ökoszolgálathoz, s felvetettem Pencz Leventének az elképzelést. Levente miután belátta, a Vadász utcában fizikailag van elég hely néhány zöldségesláda tárolására, elvállalta, hogy megpróbál kapcsolatba lépni a Nyitott Kerttel. S alig két hét múlva, amikor újra begurultam, már örömmel számolt be: Matthew Hayes örült az ötletnek, s azt mondta, ha 15 ember összejön, nyithatunk egy budapesti elosztóhelyet.

De miért is lenne jó, ha összejönne egy legalább 15 emberből álló budapesti közösség, melynek tagjai hetente egy-egy láda biozöldséget vásárolnak? Biotermékek házhoz szállítására Budapesten természetesen van példa: az EBIO Kertészet hónapok óta két kiszerelésben szállítja ki a zöldségeket a lakásokra. A Nyitott Kert Alapítvány azonban ennél jóval több. Itt valóban egy közösség jöhet létre, mely tagjaitól nagyfokú tudatosságot és előrelátást követel meg. Ahogy tájékoztatójukban áll: a közösség által támogatott mezőgazdálkodás módszere lehetőséget teremt arra, hogy a termelő és a fogyasztók egy állandó csoportot alkotva, kollegiális közösségben tevékenykedjenek. A termelő érdeke a stabil megélhetés, a vásárlók érdeke a biztonságos táplálék, és mindkettőjük közös érdeke a környezetük biológiai termelékenységének, szépségének, egészséges állapotának fenntartása. Ez persze elkötelezettséget kíván mindkét fél részéről, melynek eredménye az, hogy a vásárló garantáltan vegyszermentes, friss és ízletes zöldséget kap, míg a termelő biztosan el tudja adni a termékét.

A három éve működő Nyitott Kert vásárlói a szezon elején jelzik éves igényüket – ezeket állítja a termelő az év folyamán elő. A vásárlók ígéretet tesznek arra, hogy hétről-hétre átveszik a terméket – 2001-ben a legalább két főre elegendő 55x35x15 cm- es dobozt 1250 forintért. Emellett a termelő folyamatosan beszámol munkájáról és problémáiról a rendszeresen megjelenő hírlevélben (mely hasznos tanácsokat és recepteket is tartalmaz); a vásárlók kérdőíven jelezhetik gondjaikat a termelő felé; és ráadásul a csoport tagjai személyesen is találkozhatnak az év végi "krumpli betakarítási ünnep" keretében.

(…) aki vásárolt már az Ökopiacon, az pontosan tudja, milyen leírhatatlanul jó érzés biozöldségekkel térni haza, nem is beszélve az elkészítésük s elfogyasztásuk felett érzett belső örömről.
Devescovi Balázs
totnes@freemail.hu

(Azóta megnyílt a Nyitott Kert Alapítvány Vadász utcai átvevője; mi is beugrunk a biozöldségekért minden csütörtökön - Fid-)

Genetikai beavatkozások

THIRD WORLD RESURGENCE No. 127/128 p. 30. GRAIN: Eat up your vaccines (Edd meg az oltásodat)

A genetikailag módosított növények második nemzedéke az ún. funkcionális élelmiszerek alapanyaga lesz. Ezek lényege, hogy valamilyen plusz, hozzáadott értékes anyagot – pl. vitaminokat – tartalmaznak. Ma a "funkciót" a feldolgozás során adják hozzá a termékhez, a jövőben azonban a növényekbe eleve beleépíthetik. Továbblépve ezen az ösvényen, a következő ígéret a gyógyászati anyagokat termelő növények létrehozása. Ma ezeket többnyire mikroorganizmusok segítségével "bioreaktorokban" állítják elő – az ilyen gyógyhatású fehérjék piaca ma évi 18 milliárd dolláros forgalmat bonyolít, és ennek 20-30%-os növekedésével számolnak a következő évtizedben. A növényeken alapuló rendszerek előnyét a növények genetikai stabilitása és olcsóbb előállítása jelentené. A sajtóban eddig legtöbbször az ehető oltásokról esett szó. Banánnal, burgonyával, paradicsommal, salátával, rizzsel, búzával és szójával is végeznek ilyen irányú kísérleteket.

1970 és 1990 között nagyarányú nemzetközi kampány folyt a gyerekek hat legpusztítóbb betegséggel való beoltása érdekében, aminek eredményeként a beoltott gyerekek arány 5%-ról 80%ára emelkedett – ez évente kb. 3 millió haláleset elkerülését jelenti. De a kimaradó 20% még mindig évi 2 millió szükségtelen halálos megbetegedést eredményez. A fertőzött területek időzített bombát jelentenek, mivel a nemzetközi utazás és kereskedelem fokozza a járványok terjesztésének lehetőségét.

Az ehető oltások legvonzóbb hordozójának ma a banánt tekintik, mivel nagyon kevés fehérjét tartalmaz, ezért valószínűleg az idegen fehérjéből (az oltóanyagból) sem termelne sokat, a fák pedig hamar megnőnek. Ez a lehetőség azonban több elvi és gyakorlati problémát felvet. Támogatói azzal érvelnek, hogy az oltások a nehezen megközelíthető helyekre nem jutnak el, a helyben termő gyümölcs jelentősen csökkentené a szállítási nehézségeket és költségeket. Ezzel szemben az oltóanyagot nyilván országos, vagy területi, központi üvegházakban, ellenőrzött körülmények között kellene termelni. A banán pedig leszedés után elég hamar megromlik, ami a tárolást és szállítást nehézkessé teszi. További probléma az adagolás kérdése – az oltóanyag mennyiségénél a gyermek életkorát és testsúlyát (valamint a banán méretét is) figyelembe kell venni, ezért ezt csak szakember adhatja be, akinek valahogy szintén el kell jutnia a távoli területekre. Azon kívül a legtöbb oltóanyag túl nagy ahhoz, hogy felszívódjon a bélfalon keresztül és /vagy az emésztőnedvek elbontják. A fentiek miatt valószínűtlen, hogy az ehető oltások elterjedése jelentősen csökkentené az immunizálás költségeit. A WHO szerint egy gyerek számára maga az oltóanyag ma 1 dollárba kerül, de ehhez 14 további jön a laboratóriumok, szállítás, személyzet stb. formájában.

Annak ellenére, hogy az ipar előszeretettel hivatkozik a hátsó kertben leszedhető oltások ígéretére, az ilyen irányú kutatások zömét eddig közintézmények végezték, a magánszektorból inkább csak a kis technológiai cégek szálltak be. A nagy gyógyszeripari vállalatok kevéssé érdeklődnek a lehetőség iránt, és inkább az állattartás, semmint az emberi immunizálás vonalán. Az oltásokkal ugyanis a gyógyszeripar más területeivel összehasonlítva elég alacsony haszonra lehet szert tenni, főleg mivel az oltóanyagok védhetők le szabadalommal. AZ 1970 és '80-as évek során jelentősen le is lassult a kutatás ezen a téren. Ma azonban a világ oltóanyagainak piaca évi 3,6 milliárd dollárt termel, és évente 12%-kal növekszik. Ennek ellenőrzése alapvetően három cég (SmithKline Beecham, Aventis, Wyeth Lederle) kezében van, amelyek az eladások 75%-át bonyolítják. Számukra az ehető oltások legfeljebb az AIDS, malária, hepatitisz-B elleni új, rekombináns oltóanyagok terén lennének érdekesek, a hagyományos betegségekkel szemben védő anyagok olcsósága miatt. De mielőtt az ehető baktériumok piacra kerülnének, meg kell válaszolni a WHO-nak a minőségbiztosítással, hatásossággal és környezeti következményekkel kapcsolatos aggályait is. Pl. az antibiotikumok és a hagyományos oltóanyagok már ma is hozzájárulnak a horizontális génátadáshoz, amit a genetikai módosítással előállított ehető oltóanyagok csak tovább erősítenének. - MV

ADBUSTERS October/November 2000, No. 32.p. 9.

Ric Teigrob, Toronto: Tételezzük fel, hogy miként az Adbusters véli, hogy a társadalom nem akar ellenállni a hirdetések agymosó hatásának. Mi legyen akkor? Tisztítsuk meg az életünket az vezető szerepükltől egy tömeges ébredés révén? Térjünk vissza a vallási elhivatottsához? A parancsuralomhoz? A monarchiához? Adjuk meg egyszerűen magunkat a következő nagy manipulátornak?
Úgy tűnik nekem, hogy a társadalom sosem lesz teljesen szabad. És végül is azt mi hoztuk létre. - ford. Pi.

ADBUSTERS October/November 2000, No. 32.p. 13. Zoom Doom (Zoom-itélet)
A Montreal Egyetem nem újítja meg a a Zoom Media céggel a fürdőszobai hirdetőtábla-szerződését. Ezen igen vonzó rendszerint meztelen hölgyek képei láthatók. 600 ilyen volt az egyetemen. A Concordia Egyetem is követi a montrealiak példáját.
A Zoomnak Észak Amerikában összesen 30 000 hirdetése van bárokban, vendéglőkben, egyetemeken, amelyeket rendszeresen megrongálnak.
A gaffiti vandalizmus költséáge az Egyesült Államokban több mint 1 milliárd $ évente. - Pi