Ezen oldalakat 2004 évtől nem fejlesztjük tovább.
A továbbiakban a program folytatásaként a fenntartható építéshez kapcsolódó információkat a http://fenntarthato.hu címen gyűjtjük és rendszerezzük.

Pár adat a magyarországi vízellátottságról,
közüzemi vízfogyasztásról

Az ivóvízellátásban az elmúlt évtizedben óriási fejlődés zajlott le. Az elmúlt 45 évben a lakosság vezetékes vízellátása 20-25 %-ról 97 %-ra emelkedett.

1990 óta az önkormányzatoknak kötelezően kell gondoskodni a lakosság egészséges ivóvízzel való ellátásáról. 1990-ben az ország települései közül 2491 helyen (azaz 81 %-ban) üzemelt közüzemi ivóvízmű. A vízművek kapacitása összesen 4,8 millió m3/nap értéket képviselt. A termelt 2,5 millió m3 ivóvíz 52420 km vízvezeték hálózaton és 1529 ezer m3 tárolótérfogat segítségével jutott el a vízfogyasztóhoz. A fejlesztések hatására 1996. év végére a lakások 91 %-a ivóvízzel ellátott lett, a közműves vízellátásban részesülő lakosság száma 1996. év végén 9903 ezer főre, az ellátottság aránya 97 %-ra becsülhető. A külterületen élő lakosság egy része kb. 250-260 ezer fő fog olyan helyen (külterület, településperem) élni, ahol nem oldható meg a vezetékes vízellátás gazdaságosan, hanem egészséges vizet adó egyedi megoldást kell biztosítani.

A közüzemi ivóvízellátás fejlődésével egy időben jelentős fejlődésnek indult a vízfogyasztás mértéke is. Ez alátámasztotta a komfort fokozatok javulása, az automata mosógépek megjelenése. Megnőtt a vízfogyasztás mennyisége, elérte a 200 l/fő/napot. Az egy lakosra jutó ivóvíz fogyasztás értékének változását - csökkenését - hozta a vízdíjak összegének emelkedése. A jelenlegi vízfogyasztás 140 l/fő érték körül alakul.

  1992 1993 1994 1995
egy lakosra jutó fogyasztás m3/év 49,6 46,1 43,4 41,3
ezen belül: városokban 60,7 55,9 53,3 50,3
községekben 31,5 30,0 26,7 26,2

A vízellátási fejlesztéseket nem követték a szennyvíztisztítási, csatornázási beruházások. E területen jelentős elmaradásaink vannak a nyugat-európai átlaghoz képest. Az egyenlőtlen fejlesztések nyomán a megnövekedett vízfogyasztásból keletkező szennyvízmennyiség fele tisztítás nélkül kerül vissza a vízháztartási körfolyamatokba, ezzel jelentős mértékben szennyezve ivóvízkincsünket.

A fenti táblázaton érdekes megfigyelni az ausztriai és magyarországi csatornázottsági és szennyvíztisztítási arányokat: A nagy beruházásigényű csatornázás és központi szennyvíztisztítási megoldások mellett lehetőséget kellene teremteni az autonómabb helyi szennyvíztisztító berendezések elterjedéséhez.