A Dörögdi-medence állatairól

A hajdan itt élt állatokról tanúskodik néhány őslénytani lelet. Pula körzetében kb. 4 millió éves alginit (olajpala) képződmények vannak. Ebből az olajpalából 1988-ban kerültek elő egy valaha itt élt nagytermetű orrszarvú csontvázának igen rossz megtartású, könnyen szétmálló részei. Ezeket átvitték a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumba, de ott pénzhiány miatt a lelet ládában vár a preparálásra. Taliándörögd közelében egy gumósfogú őselefánt (masztodon) teljesen összetört maradványai kerültek elő pannon (alsó-pliocén) rétegekből.

Emlősök:

A Dörögdi-medence változatos domborzati viszonyai és növénytakarója lehetővé teszi sokféle, különböző élőhely igényű emlősállat előfordulását egymás mellett. A gímszarvas a nagy kiterjedésű erdőkhöz ragaszkodik. Nappal pihen, alkonyattól hajnalig mozog. Nemcsak az erdei tisztásokon legel, hanem az erdő körüli területekre is kijár. Gyakori a legintelligensebb nagyvadunk, a vaddisznó. Kimondottan éjszakai állat. A vadászok általában nem szívesen lövik: a rosszul meglőtt vaddisznó életveszélyes. Őzzel nappal is találkozhatunk az erdőben és a mezőn egyaránt. Amikor megijed az embertől, hangos, böfögésszerű ugatással menekül.



Gyakori a róka, de nappal csak ott látható, ahol nem vadásznak rá. Fő tápláléka az egér és pocok, de a dögöt is megeszi. A mindenevő borz elég ritka, éjszakai életmódja miatt általában nem is látjuk, viszont az erdei utak sarában könnyű felismerni a jellegzetes lábnyomát. Mancsának ujjai szinte egy vonalban helyezkednek el a haladási irányra merőlegesen. A nyest kimondottan terjedőben van, különösen a lakott helyek környékén. Nyusztot viszont csak az összefüggő erdőkben találunk. A Dörögdi-medence a molnárgörény elterjedési területének határán fekszik, ahonnan ez a pusztai állat valószínűleg már el is tűnt. Mezei nyúllal ritkán találkozunk. A néhány évtizede még mezőgazdasági kártevőként számontartott ürge törvényesen védett utolsó állományai sokszor úgy tűnnek el, mint a Dörögdi-medence legnagyobb ürgés legelője Öcs határában, melyet fölszántottak, bevetettek fűvel és most lovak legelnek rajta. Ürgét találunk még az öcsi murvabányától északra eső legelő legmagasabb részén, térkép a falu határában. A mókus is ritka, a nagy pele sokkal gyakoribb, mégis ritkán látjuk, mert csak éjjel aktív, nappal alszik egy faodúban, hétvégi ház padlásán, pincéjében vagy akár egy föld alatti üregben. A vakond a lazább talajt szereti, erdőn-mezőn egyaránt előfordul. A környéken élő kisemlősök - amelyek közül a mezei pocok és a házi egér a leggyakoribb - a koponyájuk fogazata alapján határozhatók meg pl. bagolyköpetből.









Madarak:

A Dörögdi-medence változatos élőhelyei (a száraz sziklagyeptől a sötét, zárt bükkösig) sok madárfajnak adnak otthont. Örvendetesen sok az ország egyes területein már teljesen hiányzó vadgerle a fasorokkal, bokrokkal tarkított öcsi legelők környékén. Füsti és molnárfecskék vadásznak a rovarokra. A bokrok csúcsán legnagyobb sármányfajunk, a sordély énekel. Citromsármány szedeget az erdőszélen. Egerészölyv kering a magasban, éhes fiókája nyávogó "kijő" hangon kéreget. A vörös vércse egy helyben szitálva keresi a tücsköt, bogarat, pockot és egeret a fűben. Többfelé találkozunk az egyébként gyérülő állományú mezei verébbel. Öcs és Taliándörögd körül csapatosan repülnek a fiatal seregélyek.











Elég gyakori a tövisszúró gébics, a mezei és a búbospacsirta. Fürgén szaladgál a barázdabillegető, nagy tarkaharkállyal és csicsörkével is találkozunk. Az öcsi legelőt szegélyező bokorsorban "csililili" hangon énekel a kisposzáta, de fülemülét is hallani. A legelőn szarka keresgél, fejünk felett a tarka sárgarigó repül át. "Sity-sity" hangon riaszt a tavalyi, száraz kóró tetején ülő cigánycsuk. Az öcsi legelőn csúnya sebként fehérlik a dolomit murvabánya, cserébe két ritka madárfajnak ad otthont. Itt költ egy pár gyurgyalag és egy pár hantmadár. A házi rozsdafarkúval és a kenderikével is csak itt találkozunk. Szerencsére a réteken több helyen is vidáman "pitypalattyol" a fürj. Sajnos az őshonos fogoly, mely a változatos nadrágszíj-parcellákat szerette, valószínűleg teljesen eltűnt a területről és csak a Római Birodalom alatt betelepített fácán maradt meg.

Az erdőben vörösbeggyel, ökörszemmel, csilpcsalp füzikével, szajkóval, fekete rigóval és erdei pinttyel is találkozhatunk, ha csendben járunk. Az erdő szélén énekes rigó és örvös galamb, a Pula melletti bükkösben léprigó is él. A Malom-patak partján néha billegető cankó is megjelenik. Az öreg gyümölcsösökben előfordul a nyaktekercs és a búbos banka is.
A Dörögdi-medence az utóbbi 20-30 évben több madárfaj teljes eltűnésével lett szegényebb. Nem költ már itt a kerti rozsdafarkú, a kövirigó, a haris és a gyönyörű türkizkék szalakóta sem. Már olyan, teljesen közönségesnek hitt madarak állománya is jelentősen csökkent, mint a mezei pacsirtáé, a mezei verébé, a fülemüléé, a gólyáé vagy a tövisszúró gébicsé. Érdemes ezen a gyönyörű tájon távcsővel és a madarak énekét fülelve barangolni!


Hüllők

A hüllők közül különösen a kígyók ősidőktől fogva "nemszeretem" állatok, melyeket még manapság is sokszor agyonvernek a szigorú védelem ellenére. Egyre ritkábban találkozunk kígyókkal, napjainkban kedvező élőhelyeik megszűnésével nagy területekről tűnnek el teljesen. Rézsikló a Bondoró-hegyen van Kapolcs és az öcsi Nagy-tó környékén. A vizisiklót Pulán a Kinizsi-forrásnál és a Tálodi-erdő mellett többször is látták. Meleg tölgyesekben erdei sikló szokott még előfordulni.

Nedves réteken, pl. a Büdös-tónál Öcs mellett és Pula környékén él a fürge gyík. Köves területen, sziklákon vagy napsütötte romokon sokfelé gyakori lehet a faligyík. Füves, bokros déli oldalakon, erdőszéleken előfordul a zöldgyík és a lábatlan gyík vagy törékeny kuszma is. Nincs tudomásunk arról, hogy a mocsári teknős jelen lenne a Dörögdi-medencében. Hazánkban stabil állománya a kígyók közül csak a vizisiklónak, a gyíkok közül pedig csak a fürge gyíknak van. Nálunk minden hüllőfaj védett.

Kétéltűek

Gyakori a szürkésbarna, hosszú lábú erdei béka, a kecskebéka és a tavi béka. A barna varangy az erdei kis tavakban petézik. Több helyen találkozhatunk a közkedvelt leveli békával is, amint a vízpati napsütötte fákon, bokrokon brekeg. A sekély vizekben sokfelé megtalálhatjuk a vöröshasú unkát is. A tarajos és a pettyes gőte is rendszeresen előfordul a területen, de egy tóban általában csak az egyik faj és nem mindkettő. A sokkal ritkább, narancsvörös hasú alpesi gőtét a hatvanas években még többször látták. Elképzelhető, hogy erdei kis tavakban, tócsákban még fölbukkan.
Hazánkban az összes kétéltű és hüllőfaj védett. Mi is tehetünk a békák, gőték megtelepítése érdekében. Nagyon nagy az igény a mesterséges tavacskák, kétéltű petézőhelyek létrehozására.




Halak

Az öcsi Nagy-tóban egyetlen halfaj, az őshonos aranykárász él. A fürge cselle, a szélhajtó küsz és a szivárványos ökle az Eger-patakban fordul elő. Kapolcson a patakban sebes pisztrángot is fogtak, mely valószínűleg betelepítéssel került ide. A Bakony karsztvizét a bauxitbányászat miatt évtizedeken át lecsapolták, a tavak vagy mocsaras területek egy részét is. Ráadásul a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején a szokásos csapadékmennyiség tört része hullott. Emiatt a legtöbb patak időközben többször is kiszáradt, a halak kipusztultak és eddig csak néhány faj települt vissza.

Ízeltlábúak

A szitakötők általában tavak körül vadásznak, de távolabbi erdei tisztások fölé is elrepülhetnek. Egy kis szerencsével megfigyelhetünk szép, védett fajokat, mint a díszes és a ritka légivadászt, a réti rablót és a lápi acsát. Patakparton a szintén védett kisasszony-szitakötő fordulhat elő. A hagyományos, kis területen sokféle haszonnövényt vegyszerezés nélkül termesztő mezőgazdálkodás több ezer év alatt sem okozott akkora kárt a rovarvilágban, mint az utóbbi évtizedek hatalmas táblái, vagyis a sövények, mezsgyék, mezővédő erdősávok megszűnése, a lecsapolások és legfőképpen a sokféle, igen hatékony új rovarirtószer.

Megritkult, sőt sok helyről eltűnt nappali lepkéinket már törvény védi, de élőhelyeiknek és hernyóik gazdanövényeinek megőrzése nélkül nincs semmi reményünk a fönnmaradásukra. A Dörögdi-medencében pl. a tálodi rom alatti tisztáson vagy az Imári dombon láthatunk több, máshonnan eltűnt nagy nappali lepkét, nappali pávaszemet, nagy gyöngyházlepkét, fecskefarkú lepkét, sakktáblalepkét, kis rókalepkét, szemeslepkéket és esetleg kis apolló lepkét is.
A nagyméretű bogarak közül tölgyesekben szarvasbogárral és néhány nagyobb cincérfajjal is találkozhatunk júniusban. Az orrszarvú bogár is megritkult. Ezek lárvái elpusztult, korhadt, de a helyén hagyott öreg fák belsejében sok éven át fejlődnek ki.
A hangyák az erdőnek-mezőnek nagyon hasznos lakói, te is megfigyelheted életüket közelről is!
A patakban pl. Kapolcson bolharák lakik, mely csak tisztább vizekben fordul elő. A patak vizében sokféle ízeltlábú lárva és más állatok, pl. férgek laknak. Egyesek csak a legtisztább, mások szennyezettebb vizekben is megélnek, így jól felhasználhatók a patakvíz szennyezettségi fokának becslésére.