A Balaton-felvidék és a Bakony találkozásánál
helyezkedik el az az öt település, melyek közigazgatási
határával megegyezõ területet tekintjük
a Dörögdi-medencének. A Bakony 300-700 m magas középhegység,
melynek nincsenek magas hegycsúcsai, felszínét tektonikai
eredetû repedésárkok hálózzák
be és osztják tájegységekre.A Balaton-felvidék
szeliden hullámzó fennsík, mely a Balaton vízszintje
fölé csak 100-150 méterrel emelkedik A Dörögdi-medence
legjelentõsebb vízfolyása, az Eger- patak a két
tájegységet elválasztó geológiai törésvonalon
fut, tõle északra többnyire összefüggõ
erdõk találhatók, tõle délre kopárabb,
de sûrûbben lakott, melegebb éghajlatú szõlõmüvelõ
vidék. A környéken járva mégis inkább
úgy tünik, hogy medencék sokaságából
áll ez a vidék. Mindegyik medence tájfejlõdése
karakteresen különbözik, megjelenésük is önálló,
sajátos jegyeket hordoz.A Tapolcai-medence megjelenésében a földtörténeti korokban lerakott tengeri üledék és az azt áttörõ vulkánok által épített hegyek a meghatározók. A Balaton vizétõl mocsaras síkságból kiemelkedõ, jól védhetõ hegyek tetején várak álltak a középkorban. Az erdõket a várak védelme miatt irtották ki, a gazdálkodás csak késõbb formálat át a vidék megjelenését.
A Káli-medencét kitöltõ terménkeny üledék a gazdálkodás megjelenését segítette elõ. Itt a földmûvelés és a szõlõtelepítések következtében a csökkent le a középkorban az erdõterületek aránya. A medence Balatonig lenyúló falvai a túlparttal kereskedtek. A szubmediterrán klímában virágzó szõlõkultura alakult ki, messziföldön híres borokkal.
A Dörögdi-medencében az Eger-patak völgye - mint a messzi tájakat összekötõ természetes útvonal - volt a letelepedést vonzó elem. Az erdõk jelentõsége mindig megmaradt. Az állandóan jó vizhozamú patakokra épült malmok a szomszédos területek gabonáját is õrölték és a környezõ erdõk fáját dolgozták fel.
