Éghajlat

Az éghajlati tényezőket, mint a természeti jelenségek többségét állandóan változó, de gyakran ritmikus folyamatok jellemzik. Többek között megfigyelhető a szárazabb és a nedvesebb időjárású periódusok ritmikus váltakozása is. Az utóbbi, különösen hosszan tartó, kevés csapadékú, aszályos éveknek köszönhetően a vízborította területek összehúzódása és a talajvíz csökkenése általános jelenség hazánkban.

Az egy-egy területre jellemző éghajlatot a ritmikus változások ellenére állandónak bizonyuló tényezők (csapadékviszonyok, napsugárzás, széljárás stb.) határozzák meg. A Dörögdi-medence klímája kiegyenlített, érdekessége, hogy kontinentális, atlantikus és mediterrán hatások is érvényesülnek benne.
A területre hulló csapadék mennyisége meghaladja az elpárolgó mennyiséget. Ennek következtében a terület természetes növénytakarója az erdő. A klimával és az alapkőzet vizzáró tulajdonságával, illetve a domborzati formákkal magyarázhatók a bazalt-fensíkok lefolyástalan tavainak kelezkezése.

A Dörögdi-medence hazánk egyik legkiegynlítettebb csapadékjárású területe. A hótakaró novembertől március közepéig legalább foltokban megmarad, de a tél derekán legmagasabb hegységeinkre jellemző vastagsággal és tartóssággal borítja a tájat, gyakoriak a hófúvások.
Jellemző a nyári időszakban a felhőszakadások gyakorisága, mely jelentős eróziós tényező.
Az uralkodó szélirány északi, északnyugati.
A mikroklímát számos az éghajlaton kivüli tényező befolyásolja, mint az alapkőzet, a kitetteség, a tengerszint -feletti magasság stb. Az évszakok által változó jellegzetes tájképek segítik a sajátos klímájú és adottságú helyek felismerését.

Az égtájaknak nagy jelentősége van a lakott helyek megválasztásánál, a gazdálkodási szokások kialakulásában, a növényvilág megjelenésében.