Nemzeti Ökológiai Hálózat




Az 1980-ban közzétett Természetvédelmi Világstratégia a civilizáció fenntartható fejlődése érdekében három fő területet emel ki:

    * meg kell óvni a létfontosságú ökológiai
       folyamatokat és életfenntartó rendszereket
    * meg kell őrizni a genetikai sokféleséget
    * a fajok és ökoszisztémák minden
       hasznosítását fenntarthatóvá kell tenni.



A hagyományos természetvédelem először a fajok védelmét tűzte ki célul - pl. első természetvédelmi törvényünk a hazai madárfauna legnagyobb részét védelem alá helyezte -. Később nyilvánvalóvá vált, hogy a veszélyeztetett fajokat csak úgy lehet megmenteni, ha a táplálékukat, a szaporodóhelyüket, az élőhelyüket is védjük, s a fontos, értékes - mert ritka - fajok életterét rezervátumszerűen - nemzeti parkokban, szafáriparkokban, stb - kezdték óvni. Minden jószándék, erkölcsi kiállás és ráfordítás ellenére is fel kellett ismerni, hogy e hagyományos természetvédelmi gyakorlat a világstratégia céljainak nem képes megfelelni.
Később tehát az élővilág védelmének mozgalma kiszélesedett: a biodiverzitást, avagy terjedőben lévő magyarított változata szerint a biológiai sokféleség védelmét tűzte ki helyi, országos és nemzetközi szinten.
A Földön ma élő fajok száma milliós-tízmilliós nagyságrendű. Az emberiség által eddig gazdaságilag hasznosított fajok száma nem haladja meg a tízezres nagyságrendet. Az emberiség létalapját nyújtó biológiai sokféleség azonban rohamos pusztulásnak indult, olyan gyorsasággal, hogy felmérni sincs időnk, mit veszítünk. A biológiai sokféleségnek az ökológiai stabilitásban betöltött szerepe is fontos. A biodiverzitás továbbá - információhalmaz. A tiszta, igaz és tartalmas információk leggazdagabb tárháza a természet. Ennek elpusztítása az emberiség szellemi és erkölcsi hanyatlásához vezet.

Az ökológiai folyosók elgondolása az elszigetelt természetvédelem meg nem oldott kérdéseire remélt továbblépést.
A biológiai sokféleség védelme elődleges cél a magterületeken, ezeket övezik a védőzónák, a pufferterületek. Az azonos típusú élőhelyeket, élőhelykomplexumokat kötik össze az ökológiai folyosók, biztosítják a génáramlást az egymástól elszigetelt populációk között. Helyi szinten különböző élőhelyeket kötnek össze olyan fajok fennmaradása érdekében, melyek életciklusa ezt megköveteli. Vízfolyások például jellemzően rendelkeznek ilyen folyosó szereppel. A rehabilitációs területek fő funkciója a roncsolt területek gyógyítása.

***

A térkép az IUCN Magyarországi Alapítványa által végzett felmérést, adatösszegezést ábrázolja.
Nemzeti Ökológiai Hálózat. Javaslat a környezet- és természetbarát területhasznosításra.
Szerk. Németh Ferenc. Bp. 1995. IUCN - Természetvédelmi Világszövetség.