Csapadékok

• Az eső a légköri csapadék cseppfolyós alakja.
  Erőssége szerint van szitáló, szemergő, cseperésző, zuhogó, szakadó, záporeső és felhőszakadás. Terjedelmét tekintve van helyi és országos eső. Fontos éghajlati elem, növényföldrajzi és vízrajzi szempontból.

• Ónos eső vagy ólmos eső, fagyos eső akkor van, ha fagypont alatti hőmérsékleten megered a finom szitálás vagy pedig a talaj hőmérséklete 0 C fok alatt van. A túlhűtött vízcseppek azonnal megmerevednek, mihelyt valamely szilárd testhez érnek, amelyet vékony réteggel vonnak be.

• Jégeső, a légköri csapadék olyan fajtája, amely jégszemek alakjában ér le a földre. A jégszemek alakja: gömbölyű, tojás, gúla, buzogány, hatszögű kristály alak. nagyságra van borsó, mogyoró, galambtojás nagyságú sőt nagyobb is. A szemek hőmérséklete -5 - -15 C fok között van. Sajátságos sárgás-szürke, piszkos felhő jellemzi. Leggyakrabban tavasz végén, nyár elején a délutáni órákban van.

• Harmat, amikor a föld felszíne anyira lehül, hogy a fölötte elterülő levegő hőmérséklete a harmatpont alá száll, akkor a benne lévő párák a lehült tárgyakra, vízcseppek alakjában rakódnak le. A harmazképződés leggyakoribb csendes időben, csillagos éjjel.

• Köd, a vízgőz megsűrűsödése az alsóbb légrétegekben, amely a levegőt kisebb nagyobb mértékben átlátszatlanná teszi. Nagy szerepe van a köd létrejöttében a levegőben előforduló apró szemcséknek, amelyek körül a parányi cseppek kiválása megindul.

• Dér, keletkezésekor a harmatpont fagypont alá esik, a párák finom jégkristályok alakjában válnak ki.

• Hó, a csapadék egyik neme, amely úgy keletkezik, hogy a felhőkben a párák 0C fok alatt megsűrűsödnek. Különböző nagyságú és alakú jégkristályokban jelenik meg, amelyek közös jellege, hogy rajtuk a hatszögű rendszer formái tisztán felismerhetők.

• Zúzmara, ködös időben keletkezik, amikor a 0 C fok alá hűlt ködrészecskék szilárd testekkel érintkezve rögtön megdermednek. A zúzmara azon az oldalon növekszik amely szemben van a széllel.