Növénytakaró

A növényzet zöld takaróként borítja be a Földet. A növény Ég és Föld határán él, gyökerével a Föld mélye felé tart, többi részével - szárával, levelével, virágjával - pedig a levegő birodalmában felfelé tör. Ezért, hogy a világ egy adott pontján milyen növény él, az is meghatározza, hogy milyen a kőzet, a talaj, milyen az éghajlat. Emellett a növény életét a víz jelenléte vagy hiánya is döntően befolyásolja.
A Dörögdi-medence növénytakarója nagyon változatos és színes, mivel domborzata, s az itt található kőzetek, s a földfelszín elevenségét biztosító talajok igen változatosak. A vizek fontosságára éppen a hiányuk hívja fel a figyelmünket. A Dörögdi-medencében a nyírádi bauxitbányászat és a hosszú aszályos évek következtében elapadtak a források, kiszáradtak a tavak és eltűntek patakok, s ez a növényzet életfeltételeit nagyban megváltoztatta. Így a vízparti növényzet kiszáradását és lassú eltünését figyelhetjük meg a patakok mentén, valamint a medence bazaltfennsíkjain található tavaknál











A növények nem magukban élnek, hanem társulásban. A Dörögdi-medence növényföldrajzi szempontból a Dunántúli-Középhegység  flóravidékének (Baconyicum) Bakony-Vértesi  flórajárásába (Vespremiense).
A terület fás növénytársulásai közül legjellemzőbbek a cseres-tölgyes erdők, a gyertyános-tölgyes erdők, de találkozunk extrazonális bükkösökkel is.
A Dörögdi-medencében viszonylag sok erdő található, amelyet erdőműveléssel tart fenn az ember. Láttuk, hogy a növények természetes módon társulásban élnek. Csak az ember hoz létre monokultúrákat. Ezek nemcsak szántóföldek lehetnek, hanem erdők és egyéb művelések is. Az ember tájformáló tevékenysége során nemcsak honos növényfajokat telepít, hanem más vidékekről, földrészekről hasznuk miatt egzóta fajokat is betelepít. Az erdő azonban nem csupán gazdasági hasznot ad, hanem egyben növénytársulás is, amelyben különböző állatok találnak élőhelyet. Az erdők egy terület vízmegtartó képességét is meghatározzák.







Hogy mi lehet különbség a természetes erdőtársulást fenntartani képes és a csak gazdasági haszonért telepített erdő között, arra jó példa két erdő összehasonlítása. Az öcsi Kőház-verem mészkőbe vájt sziklás völgyének nyugati oldalát tölgyerdő borítja, keleti oldalán telepített akácerdőt látunk. A tölgyerdő fás és lágyszárú fajokban gazdag, az akácerdő néhány növényfajjal jellemezhető.

Az ember tevékenységével az évszázadok folyamán átalakította az őt körülvevő természetet. Gazdálkodásával meghatározta, átalakította a növénytakarót, amely a tájtörténetben, a táj változásának folyamataiban is nyomonkövethető. Például az erdők kiirtásával jutott legelőhöz és szántóterületekhez. Kultúrnövényeket telepített be. A változás folyamatait ma is megfigyelhetjük. A felhagyott, már nem legeltetett legelők, vagy nem kaszált rétek bebokrosodnak, beerdősődnek. Először a kökény-, galagonya-, vadrózsa-, borbolyabokrok telepednek meg, majd ezek árnyékában növekednek fel a közeli erdők fafajainak csemetéi. Ez a folyamat a Dörögdi-medencében elsősorban a bazalt alapkőzetű területeken jellemző.
A felhagyott legelők közül azok erdősülnek be gyorsabban, amelyek erdőkkel, ligetekkel szomszédosak. A szántókkal körülvett, botanikailag egyik legérdekesebb egykori legelőterület az öt falu határának találkozásában lévő Imár-hegy, amely a földhasználat során soha nem volt erdő. Ehhez a helyhez sok történelmi esemény és legenda kötődik. Helyi természetvédelmi terület, amelyet a botanikusok is olyan értékesnek találták, hogy a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részévé tették. A hegy dolomit kőzetének talaján változatos élőhelytípusok alakultak ki, ahol több, mint kétszáz növényfaj él, például leány és fekete kökörcsin, tarka nőszirom, tavaszi hérics, selymes boglárka, magyar szegfű és nagy ezerjófű.

A medencében élő emberek mindenkor szoros kapcsolatban éltek a növényvilággal. Nemcsak fogyasztásra termesztették a növényeket, gazdálkodtak, hanem egyéb módon is felhasználták azokat mindennapjaik segítésére. A fát fűrészmalmokban feldolgozták, ezen a területen elsősorban a tölgyet. Szerszámaik, használati tárgyaik egy részét is fából készítették. A rendelkezésükre álló kínálat az emberek táplálkozását, étrendjét is meghatározta. A növényeket hagyományosan felhasználták a gyógyászatban, s hiedelemvilágukban is átélték az ember és a növényvilág közti érzelmi kapcsolatot.

Az ember ősidők óta rácsudálkozik a növényvilágban rejlő szépségre. A növények formájukkal, virágjuk színével, alakjával, illatával megadják a hely jellegét, karakterét, s az emberből hangulatot, érzést váltanak ki. A virágokat az ember éppúgy magához közel emeli, háza közelébe viszi, mint kedves háziállatait. A kertek virágai is tükrözik a hagyományt, szokásokat.