Ha a falu templom felőli bejáratával szemben letérünk az országútról, vadregényes, rég elfeledett útra bukkanunk. A magas kóróval benőtt, mély keréknyomokkal megszaggatott új elhagyott malomépület mellett vezet. Kicsit továbbhaladva az Eger-víz mellé települt üde égeres, füzes területére érünk, s a széles meder mesél arról, hogy milyen fenséges lehetett egykor a patak. A patakot kísérő füzesek kiszáradt, visszavágott törzsei várják vissza a vizeket.