Víz

"Víz!
Se ízed nincs, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek,
anélkül, hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben:
maga az élet vagy."

                (Saint-Exupéry)

A szárazföldek élővilága - benne az ember - a folyvást pótlódó édesvizekre van utalva. A víz életet adó elem. Az élet fenntartásához kifogyhatatlan készletekre lenne szükségünk.

A víznek számtalan megjelenési formája van. A víz a felszínen elsősorban mint  forrás, patak, és jelenik meg. Csapadékként eső, ónos eső, jégeső, harmat, köd, dér, hó és zúzmara formájában. A felszín alatti vizek a talaj- és rétegvizek. A víz érrendszerként hálózza be a földet. A tiszta víz az életet hordozza. De a vizek hordozhatják az élővilágra ártalmas anyagokat is. A talaj és a levegő szennyeződései a víz által mindenhová eljuthatnak.

A talajvíz a talajon keresztül van közvetlen kapcsolatban a felszínnel. Az általunk létrehozott, gondatlanul kezelt szennyező anyagok így bejuthatnak abba. Ezek a kerti szennyvíztárolók vizéből, a felelőtlenül kiöntött vegyszermaradványokból, az állattartóknál az elszivárgó trágyaléből tevődnek össze. A talajvizet vízzáró réteg választja el az egyik legfontosabb ivóvízforrásunktól, a rétegvíztől. Ez a záróréteg biztosítja a rétegvizek tisztaságát.








A felszín alatti vizek külön csoportját alkotják a karsztvizek, a mészkő és dolomit hézagaiban, repedéseiben, járataiban található vizek. Általában vízzáró réteggel fedettek, ezáltal védettek a felszíni szennyeződésektől. Vannak olyan területek ahol közvetlen kapcsolatba is kerülhetnek a felszínnel, mert a védelmet adó vízzáró réteg hiányzik, mint pl. Pula határában. Hasonlóképpen a talajvízhez, ezáltal a karsztvíz is ki van téve az elszennyeződésnek.

Ennek a minden részletében összefüggő rendszernek a részei a források, patakok és a tavak is.
A Dörögdi-medencében a bauxit bányászatot kisérő hatalmas vízkivétel, az erőteljes fakitermelés és az aszályos évek egybeesése a vizek eltünését okozta. Sok forrás, patak és tó esett áldozatául a meggondolatlan emberi beavatkozásoknak.

A megmaradt források közül érdemes megtekinteni a kapolcsi Sárféban a többszázéves bükkfa tövéből fakadó forrást szépsége és jó vize miatt; a vigántpetendi Fejfájós kutat finom, hűs vize miatt; a taliándörögdi Ráskó pusztán szép, rendezett környezetben eredő, jó vizű két forrást.

A medence legszebb bazaltfennsíkon keletkezett tavai a kapolcsi Kálomis-tó, Kettős-tó és Nagy-tó; az öcsi Nagy-tó és Büdös-tó; a pulai Nagy Sás-tó és Kis Sás-tó. Mindegyik egyedülállóan szép környezetben fekszik és növényviláguk is gazdag ritka növényfajokban. A medence jelentősebb patakjai a medencét átszelő Egervíz-patak, a taliándörögdi Ráskó-patak és Röhe-víz.



A medencében régen a bővízű patakok mentén malmok sorakoztak. Ezekben gabonát őröltek, vagy másokat fafűrészelésre használtak. A malmoknak államosításukig mindig fontos szerepük volt a patakmedrek tisztántartásában, uszadéktól, eliszapolódástól való mentesítésében is. A malomtavak és zsiliprendszereik az árvízveszély enyhítésében is fontos szerepet töltöttek be.
A májusi eső aranyat ér - mondják. Gyakran nem csak májusban rimánkodunk csapadékért a jó termés érdekében. Ám a "mennyei áldás" jótékony hatása mellett jelentős károkat is okozhat. A víz eróziós tevékenysége következtében a szántóföldek talajainak legtermékenyebb részei mosódhatnak el, vagy a túl legeltetett domboldalak megkopott legelőit az alapkőzetig lemoshatja a víz. Ezért nagyon fontos a mezsgyék, fasorok, erdők telepítése, szivárgók építése, a szántóföldi művelésnél a lejtésirányra merőleges művelési irány megtartása, a gyepek javítása és a legeltetés szabályozása.