A kedvezőtlen adottságú területek terület-alapú támogatásának áttekintése Ausztriában

1. Vidékfejlesztési programok (RDP) Ausztria számára

A Kedvezőtlen Adottságú Területek (a továbbiakban: LFA) támogatásának rendszere az Ausztria számára 2000 – 2006-ra kitűzött vidékfejlesztési program (RDP) részeként jött létre. Az RDP végleges jóváhagyásának dátuma 2000. 07. 14. volt. (Az Európai Bizottság határozatának száma: EC(2000)1973). Az RDP által lefedett földrajzi terület Ausztria egész szövetségi területét magában foglalja Burgenland tartomány kivételével (1. célterület). A programot a 2. célterületekre korlátozás nélkül alkalmazzák. Az 1257/1999 számú rendelet (EC) 31. cikkelyében leírt kedvezőtlen adottságú területekre vonatkozó környezetvédelmi és erdőgazdasági pénzügyi támogatásokat ezen program keretein belül finanszírozzák kivétel nélkül alkalmazzák Ausztria egész területén, Burgenlandot is beleértve. A program teljes költsége 6.896,074 millió Euro, amely tartalmazza azt a 3.208,10 millió Euro támogatást is, amely az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (European Agricultural Guidance and Guarantee Fund) (EAGGF) Garancia szekciójától származik. A program irányítását és ellenőrzését az Osztrák Szövetségi Mezőgazdasági, Erdőgazdasági, Környezeti és Vízügyi Minisztérium végzi.

Az RDP a célok három csoportját határozza meg: (i) a különleges szolgáltatásokat végző farmerek kompenzációját, (ii) a föld-vagyon megőrzésének és fenntartásának költségeit, és (iii) a versenyképesség növelését. Ezen három Célcsoport támogatását hét kiemelt irányvonal mentén tizenhárom intézkedés biztosítja. A szolgáltatásokért ott adnak kompenzációt, ahol olyan különleges szolgáltatásokat végeznek, amelyek értékét a mezőgazdasági és az erdőgazdasági termelésből származó jövedelem nem tudja fedezni. Ez vonatkozik az 1257/1999 számú rendelet (EC) V. fejezetében leírt Kedvezőtlen Adottságú Területekre, környezetbarát mezőgazdasági termelésre, és az olyan tevékenységekre, amelyek az erdők védelmi és ökológiai szerepéhez kapcsolódnak (VI. és VIII. fejezetek). A kedvezőtlen adottságú területekre és a környezetvédelmi szempontok miatt korlátozás alá eső területekre az RDP teljes összegének körülbelül 26%-át költik el.

Az LFA politika fő célja, hogy a környezetvédelmi alapelvekre támaszkodó, kis családi gazdaságok által végzett, az ország egész területére kiterjedő mezőgazdasági és erdőgazdasági ágazatot támogassa. A program az élethez szükséges természeti értékek fenntartását is szolgálja, pl. a talaj, a víz és a levegő jó minőségének megtartását, a mezőgazdasági és a pihenést szolgáló táj fennmaradását és a természeti csapások elleni védelmet.

A végrehajtást szabályozó nemzeti jogszabályokban a következő célokat tűzték ki a kedvezőtlen adottságú területekre (BMLFUW 2001):

  • A mezőgazdasági termelés fenntartása, ezáltal a működőképes vidéki közösségek megtartása, a vidéki élettér fejlesztésén keresztül.
  • Hozzájárulás a települések és a megfelelő földhasználat irányításához azokon a kedvezőtlen adottságú területeken, ahol a természeti körülmények nehéz termelési feltételeket eredményeznek.
  • Ellenszolgáltatás azon farmerek számára, akik kedvezőtlen adottságú területeken és általában hegyi gazdaságokban állítanak elő a közösség számára fontos terményeket.

2. Az osztrák LFA rendszer jellemzői

A kedvezőtlen adottságú területeket meghatározó kritériumok alapján, amelyeket először az Európai Gazdasági Közösség (EEC) 75/268 rendeletében (3. cikkely, 3. §), később a 950/ 97 rendeletben (23. cikkely), jelenleg a 1257/ 99 törvénybe integrálva fektettek le, Ausztria egész területének 80%-a kedvezőtlen adottságúnak minősül. Ausztriában az UAA (Utilized Agricultural Area – hasznosított mezőgazdasági terület) 70 %-a LFA. Ausztriában főként a hegyvidéki fekvés miatt minősítik a területeket kedvezőtlen adottságúnak, emellett más szempont alig érvényesül. Az ausztriai hegyek két nagy európai hegység, az Alpok és a Cseh hegység részei. Ausztria területének 70%-a hegyvidék (az UAA-nak 58 %-a), és Ausztria lakosságának 36%-a él itt (Dax 1998). Ez az arány világviszonylatban egyike a legmagasabbaknak és alátámasztja Ausztriának azt a régtől meglévő törekvését, hogy minden gazdasági szektorban növelje ezeknek a területeknek a lehetőségeit.

Fontos, hogy észrevegyük, hogy ellentétben azzal a feltételezéssel, hogy a periférikus területek gazdaságilag elsorvadnak, az alpesi területekre általában ugyanaz az üzleti és foglalkoztatottsági mozgás a jellemző, mint a nem-alpesi területekre: a mezőgazdaságban és az erdőgazdaságban foglalkoztatottak száma csökken, az iparban és a kisiparban az összes munkavállalónak még mindig nagy hányada dolgozik, és a harmadlagos gazdaságban (szolgáltatás) egyre több munkahely jön létre. A turizmus a legfontosabb eleme a szolgáltatási ágazatnak, különösen az Alpok nyugati részén. Az utóbbi 20 évben bekövetkezett népesség- és gazdasági- növekedés egyrészt az alpesi terület fontosságának növekedéséhez vezetett, másrészt pedig az egyenlőtlenségek kiéleződéséhez az alpesi területen belül is (Schindegger és társai 1997). A helyi és a regionális fejlődés eltérő volta különösen akkor válik fontossá, ha valamely völgy lehetőségei javulnak egy másik rovására.

A kedvezőtlen adottságú területek nagy aránya, a hegyvidékek dominanciájával gátat szab az ésszerű mezőgazdasági termelésnek és a versenyképes mezőgazdasági szerkezet kialakulásának. Nem előnyös a szerkezet szempontjából, hogy a farmerek nagy hányada csak részmunkaidőben végzi ezt a foglalkozást, és akik általában ingázók is. A környezet állapotát és a mezőgazdasági területek tájképét több oldalról is veszély fenyegeti, ezért lép fel egyre növekvő igény mind a környezetbarát mezőgazdaság, mind a különböző fajtájú vidéki turizmus iránt. A természeti csapások veszélye – különösen a hegyvidéken – és a távoli fekvés miatt sokat kell költeni a magas szintű infrastruktúrára, ha fenn akarják tartani a vidéki területeknek az életképességét és a gazdaságosságát ilyen körülmények között. A keleti határvidék és az Alpok egyes völgyei érezhetően távol fekszenek a mezőgazdasági termékek felvevő piacaitól, és ugyanakkor ezeken a területeken a szövetkezeti és kereskedelmi szerkezet is fejletlen. Ezeknek a távol eső kedvezőtlen adottságú területeknek korlátozott lehetőségük van a változatosságra.

A hegyvidéki területekre jut a vendégéjszakák közel 90 %-a, és Ausztriában a gazdasági tevékenységek nagy része a turizmushoz kapcsolódik. Azonban a turizmus intenzitásában is nagyok az eltérések. Amíg az ország nyugati felében a gazdasági szerkezetnek ez meghatározó de legalábbis fontos eleme, az ország keleti felében kevesebb területen jellemző a gazdaságnak ez az ága. A hasonló hegyi környezetben a táj szépsége ugyanannyira vonzó, a turizmus intenzitásában mutatkozó különbség inkább arra vezethető vissza, hogy eltérően ítélik meg a vidéki szórakozási lehetőségeket. A farmerek és a vidéki gazdaság közötti kölcsönhatáson keresztül a turizmus és a pihenés különböző igényei gyakran változásokat idéznek elő a terület felhasználásában. Sok olyan hegyvidéki területen, ahol kevesebb a turistákat vonzó esemény és a turizmus iránti igény, a mezőgazdaság kisebb jelentőségűvé válik és a mezőgazdasági területek fokozatosan erdőkké alakulnak.

Annak ellenére, hogy 1945 óta csökken a mezőgazdasági termelés és a vidéki területek elvárosiasodnak vagy elszigetelődnek, Ausztria kedvezőtlen adottságú területei környezeti szempontból kiváló minőségűek, amit az aránylag kis szennyezettség és a nagyrészt érintetlen mezőgazdasági táj bizonyít. Ez általában jó feltételeket biztosít a környezetbarát mezőgazdaság és erdőgazdaság számára, amely megőrzi az ember által létrehozott tájképet. Így a több funkciós mezőgazdaság és erdőgazdaság, amely (még) a vidéki terület legtöbb részére kiterjed, fontos bázisa a turizmusnak, és az ausztriai gazdaság motorja.

Ausztriában a hegyvidéki mezőgazdaságra csaknem teljesen a legelő-gazdálkodás és a szarvasmarha tenyésztés a jellemző. (Nem volt mindig ilyen egységes a mezőgazdasági szerkezet, néhány évtizeddel ezelőtt Ausztria legtöbb hegyvidéki régiójában változatos mezőgazdasági termelés folyt). A mezőgazdaság mégis fontos szerepet játszik abban, hogy Ausztria hegyvidéki területein megmaradjon a táj változatossága. Mivel az összes mezőgazdasági és erdőgazdasági birtok 52 %-a a hegyvidéken található, fontos nemzeti érdek ezek fenntartása. Ezek a farmok teszik ki a mezőgazdasági területek 57%-át és az erdők 80%- át (BMLFUW 2002). Az állattenyésztés fontosságát mutatja a gondozott rétek nagy aránya (78%). Ezeken a birtokokon nevelik a tejtermelő szarvasmarhák 64%-át, amely az összes szarvasmarha 64%-a és a juhok 79%-át (Statistik Austria 2001). A hegyi farmoknak nagy szerepe van az erdővédelemben és az alpesi legelők kezelésében. A legelők különösen érzékeny ökorendszerek.

A mezőgazdasági termelés kedvezőtlen természeti adottságait a meredek lejtők, a rövid termelési időszak, a szélsőséges időjárás és az alternatív termelési lehetőségek hiánya jelenti. Gyakran ezekhez járulnak a rossz szállítási lehetőségek, valamint a nem megfelelő és drága infrastruktúra. Az ausztriai mezőgazdasági birtokok általában kis méretűek, és főként a családtagok dolgoznak rajtuk: a hegyi farmok átlagos mérete csak 14 ha hasznosított mezőgazdasági terület (amelyből 11 ha legelő) és 11 ha erdő. A szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkozó farmokon átlagosan 8,5 állatot (haszonállat egységet) tartanak és csupán a farmok 5,2%-án nevelnek 20-nál több tehenet. Csupán a hegyi gazdaságok 44%-ánál jelenti a mezőgazdaság a fő tevékenységet.

A hegyi farmok kategóriákba sorolása biztosítja az alapot a hegyi mezőgazdasági termelés adatainak összehasonlításához és a termelési helyzetek közötti eltérések megmutatásához. A hegyi farmok alacsony termelékenysége részben az alacsony egységenkénti hozamban tükröződik. Az osztrák mezőgazdasági ágazatra jellemző pénzügyi adatok felhasználásával kiszámítható, hogy a farmok bevételében (a közösségi támogatást is beleértve) átlagosan 37%-os különbség van a szélsőséges helyzetben lévő hegyi farmok (4. kategória) és azok között a farmok között, amelyek nincsenek a hegyi farmokra jellemző hátrányos helyzetben (0 kategória). A különbség sokkal nagyobb, ha csak a terményekből és az állattartásból származó bevételeket vesszük figyelembe. A támogatáspolitikai eszközök kombinált alkalmazásával a bevételek közötti szakadék csökkenthető. Ezeket kiegészítve a magas szociális segélyek és a gazdálkodáson kívüli bevételek olyan helyzetet teremthetnek, amelyben lecsökken a különbség a különböző kategóriákba tartozó hegyi gazdálkodó családok és a más területen élők bevétele között.

3. A kedvezőtlen területeken alkalmazott politikai mechanizmus leírása

Az a tapasztalat, hogy a hegyvidéki területeken a termelési nehézségek nem egyformák, régóta felvetette annak igényét, hogy a hegyi farmereket különböző osztályokba sorolják. A korai 1970-es évek óta a megkülönböztető osztályozási rendszer a hegyi farmerek támogatásának alapja, amely szerint a farmereket 4 csoportba sorolják. Ez hasonló ahhoz a rendszerhez, amelyet Svájcban vezettek be ugyanebben az időben, majd nem sokkal ezután más hegyi területeken is, az EU országok LFA politikáján keresztül. Az osztrák rendszer azonban az egyes farmokat egyenként sorolta be a rájuk jellemző termelési nehézségek alapján.

Az osztályozás alapját főként az éghajlati körülmények és a "belső szállítási helyzet" jelentette, vagyis annak a mezőgazdasági területnek az aránya, amelynek a lejtési szöge legalább 25%-os (normál traktorral nem lehet megművelni), vagy a farmnak legalább 50%-ára a magas-hegyi nehézségek a jellemzőek (4. kategória). További szempontok, pl. "külső szállítási helyzet" (a farmot nem lehet teherautóval megközelíteni) vagy "az alacsony megművelhetőség" alapján a farm átkerülhet a következő nehézségi kategóriába.

Ez természetesen hatással van a földhasználat perspektívájára és a művelési rendszerekre. A hegyi farmoknak az előbbiekben ismertetett megkülönböztetése 2001-ig volt érvényben, és feltárta a hegyi termelési körülmények eltéréseit és a farmon kívüli illetve nem- mezőgazdasági munkával való közeli kapcsolatát.

A hegyi farmokra vonatkozó átdolgozott osztályozási rendszer (Tamme és társai 2002), amelyet 2001 óta alkalmaznak, azt az igényt elégíti ki, hogy világosabban feltárja a hegyi gazdálkodás körülményeit. A részletes rendszer maximum 570 ponttal jellemzi a hegyi gazdálkodás körülményeit, ezzel világosabbá és pontosabbá teszi a hegyi farmok nehézségeinek meghatározását. A számításokhoz felhasznált elemeket három kategóriába lehet sorolni: "a farm belső helyzete", "a farm külső helyzete" és "talaj és klíma". Ezen felül a rendszer lehetővé teszi a farmok besorolásának évenkénti felülvizsgálatát, az aktuális földhasználatot nyilvántartó rendszer alapján. Ez biztosítja az alapot arra, hogy a kompenzációs támogatási rendszerben differenciálni lehessen, és lehetőséget ad más speciális mérésekre is, különösen azokra, amelyek alapján a mezőgazdasági-környezeti terveket el lehet készíteni az épített környezet megőrzésére a hegyi területeken. Ez azt is feltételezi, hogy a nem-piaci előnyöket közvetlenül meg lehet célozni és az elmúlt három évtized hegyi politikájának pozitív hatása folytatódik.

Amikor Ausztria csatlakozott az EU-hoz, újra meg kellett határozni, és ki kellett jelölni a kedvezőtlen adottságú területeket. Ez a hegyi területek kitűzésével területi szempontokkal egészítette ki az egyedi osztályozást. De természetesen megmaradt a már meghatározott négy nehézségi kategória a hegyi farmok besorolására (2001-ig).

A 2001-től alkalmazott kompenzációs támogatások szerkezete

A segély nagyságának megállapításához figyelembe veszik a földterületet, a termelés típusát (takarmány vagy egyéb), a birtok típusát (haszonállattal vagy anélkül), a farmra jellemző hátrányok mértékét (az előbb ismertetett pontrendszer alapján). A kompenzációs támogatás tartalmazza az 1-es típusú területi segélyt (6 hektárig) és a 2-es területi segélyt (progresszíven csökkentve 100 hektárig).

A 2001-től érvényes támogatási rendszer a következő szempontok figyelembevételét teszi lehetővé:

  • Állandóan fennálló természeti hátrány (a hegyi farmokra vonatkozó regiszter főként a távoli elhelyezkedést és a kedvezőtlen éghajlati- és talajadottságokat veszi számításba).
  • A topográfiai okok miatt kis- vagy középméretű farmok.
  • Kedvezményes támogatás azoknak a farmoknak, amelyeken nyers-takarmányt evő állatok élnek.
  • A minimális hasznosított földterület 2 ha, a vállalási időszak legalább 5 év, a helyes mezőgazdasági alapelvek elfogadása.
  • Az 1257/ 1999 rendelet (EC) 15(3) cikkelyének alkalmazása (a maximális összeg rugalmassága): az 1 590 000 ha hasznosított földterületet alapján egész Ausztria számára az elvileg lehetséges maximális évenkénti gazdasági támogatás 318 millió Euro, a program keretében a ténylegesen juttatott összeg 277 millió Euro. Tehát átlagosan a kompenzációs támogatás teljes összege nem haladhatja meg a 200 Euro-t hektáronként.

A következő táblázat néhány példát mutat be a támogatások összegére. A hegyi farmokra vonatkozó reprezentatív összegek számításánál a pontokat és a birtok típusát (haszonállattal vagy a nélkül) vették figyelembe.

1. táblázat: a hasznosított mezőgazdasági terület hektáronkénti kompenzációs támogatása

Farmok haszonállatokkal
Farmok haszonállatok nélkül
1-es területi segély Euro-ban 2-es területi segély Euro-ban 1-es területi segély Euro-ban 2-es területi segély Euro-ban
Alap kategória 30,30 94,47 7,56 72,67
100 pont
175,65 132,26 43,89 101,74
200 pont
321,00 170,05 80,23 130,81
300 pont
466,34 207,84 116,57 159,88
400 pont
611,69 245,63 152,90 188,95
1) Az 1-es területi segélyt a megfelelő birtoknak csak az első 6 ha UAA területére adják.
2) Az 2-es területi segélyt a birtok teljes UAA területére adják maximum 100 ha-ig, de 60 ha-tól módosul.

Forrás: BMLFUW 2000b

Bizonyos számú birtok 200 Euro-ig terjedő támogatást kap az 1-es területi segélyen keresztül. Az 1-es területi segély csak az első 6 ha-ra adható. Azok a birtokok, amelyek 200 és 400 pont közötti értékkel rendelkeznek, hektáronként 200 Euro-nál többet kapnak, a hátrányok nagyságától és a birtok méretétől függően. Ezeket a magasabb összegeket az Európai Tanács (EC) 1257/1999 számú rendeletének 15. cikkelye szerint kell meghatározni úgy, hogy a támogatás kompenzálja a meglévő hátrányokat, de ne hozzon létre túlkompenzációt. Az egy hektár hasznosított területre megítélhető 725 Euro-t csak a nagyon kis farmok (2-4 ha) kapják, amelyek szélsőséges elhelyezkedésűek, minden más esetben ennél kisebb támogatás adható.

Az 1. és a 2. területi segélyen felül a "Régiónak" lehetősége van arra, hogy további differenciálást vezessen be a tejtermelő farmokra, 1257/1999 számú rendelet (EC) 15(2). cikkelyével összhangban, mivel ezt a kiemelt segélyt főként a "Régió" finanszírozza (3. területi segély). A segély nagyságát annak alapján számítják ki, hogy a területen takarmányt termesztenek-e, milyen mértékű a természeti hátrány a pontrendszer alapján számítva, és milyen messze van a farm a legközelebbi tejbegyűjtő állomástól. Ez a kiemelt segély maximum 2000 Euro lehet birtokonként. Az állam számára nyújtható teljes támogatás összegét évente 14 534 567 Euro-ban maximálták.

Az EU-bővítési tárgyalások során Ausztriának sikerült azt elérnie, hogy egy 10 éves átmeneti időszakban továbbra is adhatnak nemzeti támogatást, amely fedezi a farmerek számára azt a veszteséget, amelyet a kompenzációs támogatási rendszerre való áttérés miatt szenvedtek el. Ez a nemzeti támogatás különösen a sok nehézséggel küzdő hegyi farmerek számára fontos. Az 1-es terület segély fizetésének köszönhetően ez a nemzeti támogatás veszített a fontosságából, ennek ellenére néhány farm számára legalább 2004-ig fizetik.

A 2. táblázat összegzi az LFA-ra 2001-ben adott közösségi támogatások főbb számértékeit. Összesen 116 954 LFA farm kapott támogatást a kompenzációs támogatás rendszerén keresztül, összesen 280,16 millió Euro-t, amely birtokonként átlagosan 2 395 Euro-t jelent. Érezhető növekedés történt az LFA kifizetésekben: 2000-ben 200,5 millió Euro-t fizettek ki, ez 2001-re 280,2 millió Euro-ra növekedett, ez átlagosan 39,5 %-os szignifikáns növekedést jelentett, azoknak a farmoknak pedig, amelyek különleges termelési nehézségekkel néznek szembe (4. kategória), 57,8 %-os növekedést. A módosított EU rendszer új lehetőségeinek felhasználása azt is maga után vonta, hogy a Nemzeti Támogatás a 2000-re jellemző 9, 7 %- ról 2001-re 2, 3%-ra esett. Ez különösen a 3. és a 4. kategóriába sorolt farmok esetében jelentős, amelyekre az 1-es területi segély alkalmazása azt jelenti, hogy a nemzeti rendelkezés, amelyet azért hoztak, hogy elkerüljék a csatlakozás előtti állapothoz képest a csökkenést, már nem vált szükségessé.

2. táblázat: LFA tervezet a termelési nehézségek szerint, 2001

Birtokok Teljes LFA támogatás (1.000 Euro-ban) Nemzeti támogatás aránya (%) Birtokonkénti támogatás (Euro-ban)
Alap kategória
40 488 35 009 11,6 865
1. kategória
23 388 55 824 0,4 2 387
2. kategória
20 540 58 882 0,5 2 867
3. kategória
26 478 99 979 1,3 3 776
4. kategória
6 060 30 466 1,9 5 027
Hegyi terület
80 723 246 491 1,1 3 054
Más LFA-k
36 231 33 669 11,2 929
Teljes LFA
116 954 280 160 2,3 2 395

Forrás: BMLFUW, Abt. II7; saját számítások

A teljes LFA támogatásnak (a nemzeti támogatás nélkül) az 1-es területi segély a 31, 4%-a, a legtöbb termelési nehézséggel küzdő farmok (4. kateg_f3ria) esetében akár 47 %-a is lehet.

A támogatás 50 %-a az általánosan az LFA-ra biztosított EU anyagi alapból származik, és az 1. célterület (Burgenland tartomány) esetében ez az arány 75%. A tőke nemzeti részét a Szövetségi Állam és a Régió együtt biztosítja, előre megállapított 60:40 arányban, amelyet minden mezőgazdasági támogatási rendszerre alkalmaznak.

A hegyi farmok mezőgazdasági (és erdőgazdasági) bevétele, a közösségi támogatást is beleértve, 2001-ben a nem-hegyvidéki farmok bevételének 90%-át érte el. Számításba kell venni, hogy a termelési nehézségek növekedésével csökken a bevételi szint. Míg egy 1. kategóriába eső farm bevétele a 92 %-a egy nem-hegyi farm bevételének, egy 4. kategóriába eső farm bevétele csak 73 %-a.

Azonban el kell ismerni, hogy Ausztria minden régiójában bármilyen típusú mezőgazdasági vagy erdőgazdasági farm esetében a bevétel túlnyomó részét a közösségi támogatás adja. Ez az érték országos átlagban 66 %, a magasabb hegyi farmokra pedig 73%. Ezt a magasabb érték jellemző a legtöbb hegyi farmra 2001-ben (kivéve a 2. kategóriát).

A kompenzációs támogatásnak meghatározó szerepe van a hegyvidéki területeken. Az LFA támogatás aránya a hegyi farmok esetében átlagosan a mezőgazdasági bevétel 19 %-a és a közösségi támogatás aránya 26 %. Az ismét igaz, hogy a termelési nehézségek növekedésével nő a támogatásból származó bevételek jelentősége. A 4. kategóriában az LFA támogatás eléri a mezőgazdasági bevétel 40%-át, a közösségi támogatás pedig a 44 %-át.

A különösen az LFA-ra adott kompenzációs támogatás mellett a hegyi területeken jelentős a mezőgazdasági-környezeti program keretében adott támogatás is (ÖPUL). A kettő együtt a mezőgazdasági bevétel 44 %-át és a közösségi támogatás 63 %-át adja a hegyi területeken. A 4. kategóriában a két támogatás együtt eléri a 71 %-ot, helyenként pedig a 78 %-ot.

3. táblázat: Mezőgazdasági bevétel és közösségi támogatás 2001-ben (1 000 Euro-ban)

Kategória
Indikátor
Ausztria
Hegyi terület
1
2
3
4
Minden hegyi farm (1-4. kat)
Nem-hegyi farmok
Mezőgazdasági bevétel 22,9 22,5 22,1 22,.5 21,3 17,6 21,6 24,1
amelyből közösségi támogatás (PS) 15,1 15,7 15,5 14,7 16,9 16,0 15,8 14,4
amelyből kompenzációs támogatás (CA) 2,3 4,0 2,9 3,8 5,0 7,0 4,1 0,6
PS a bevétel % -ában 66% 70% 70% 65% 79% 91% 73% 60%
CA a bevétel % -ában 10% 18% 13% 17% 24% 40% 19% 3%
CA a PS % -ában 15% 26% 19% 26% 30% 44% 26% 4%

Forrás: LBG, különböző években; saját számítások

Megjegyzés: a kompenzációs támogatást (CA) úgy definiáljuk, mint az 1257/1999 számú EU rendelet LFA támogatását, beleértve az EU csatlakozáskor kötött egyezmény alapján megállapított nemzeti támogatást. A közösségi támogatást úgy tekintjük, mint az össztermék részét, vagyis bevételt; ez minden támogatási formát magába foglal, amely a mezőgazdasághoz és az erdőgazdasághoz kapcsolódó közösségi forrásból származik (EU, szövetségi állami, régiós, községi). Az adatokban nem tüntetjük fel az erdőgazdaság arányát.

Speciális hátrányokkal rendelkező területek

Ausztria 1999 áprilisában összeállított egy nemzeti listát a védett területekről (kb. a terület 16 %-a). Ezeknek a területeknek körülbelül 15 %-a mezőgazdasági termelésbe bevont terület (200 000 ha), amelynek azonban döntő hányada nem alkalmas erre.

  • Az 1257/1999 számú (EC) rendelet 16. cikkelyében kijelölt irányvonalak végrehajtásához szükséges feltételek és általános körülmények (az elhelyezkedés meghatározása, a használat korlátozása, a költségek és a bevételkiesés megbecslése ) megfogalmazása folyamatban van, ezeket a területeket talán majd a 2003-ban induló program foglalja magában.

Ausztria biztosítja, hogy egyetlen területen sem veszélyeztetik a természeti értékeket, összhangban a természetes élőhelyek és madarak védelmének direktívája alapján működő programokkal, amelyeket ezzel a programmal együtt finanszíroznak(Habitat and Bird Protection Directives).

4. A megfelelő mezőgazdasági termelési gyakorlat kölcsönös megegyezésen alapuló végrehajtása

Az 1257/1999 számú (EC) rendelet 14 cikkelyben határozza meg, hogy csakis azok a farmerek kaphatják meg a hektáronkénti támogatást, akik megfelelő mezőgazdasági termelési gyakorlatot folytatnak, amely biztosítja a környezet megóvását és a vidék fennmaradását, főként a fenntartható termelési módszerek alkalmazásával.

Ausztriában az RDP (Vidékfejlesztési Program) folyamatra megfogalmazott megfelelő mezőgazdasági termelési gyakorlat a következő feltételeket tartalmazza:

  • Tápanyag-utánpótlás: a trágya minősége, adagolása, maximális mennyisége (szántóföldeknél maximum 175 kg N/ ha/év és füves területekre 210 kg N/ ha/év, amelyből 170 kg szerves N). (N = nitrogén) Korlátozás a szerves trágyára (max. 3,5 LU/ha, 2002. 12. 18-tól 2,7 LU/ha), trágya adagolás, trágyázási módszerek, trágyázás a hegyoldalakon, korlátozások a vízfolyások közelében, trágyázásra vonatkozó tiltások (LU= livestock unit, haszonállat-egység)
  • Növényvédelem: növényvédő szerek regisztrációja és használata, vásárlási engedély, a szakértelem bizonyítása, feljegyzések vezetése, tárolási szabályok
  • Talajvédelem: csatorna-iszap felhasználása, folyékony trágya alkalmazása, a talajerózió megakadályozása
  • Haszonállat tenyésztés: a táplálás minősége, serkentőszerek tilalma, a tápanyagok minősége.

A megfelelő mezőgazdasági termelési gyakorlat feltételeinek meghatározása a hátrányos helyzetű területeken különösen fontos az ellenőrzések és a szankcionálások elvégzéséhez, valamint a szükséges mezőgazdasági-környezeti intézkedések megalapozásához.

    - megfelelő mezőgazdasági termelési gyakorlatra meghatározott és a programban leírt ellenőrizhető mutatókat a kifizetéssel megbízott iroda fogja ellenőrizni a helyszínen. Ezt a vizsgálatot a támogatottaknak legalább az 5%-ánál fogják elvégezni (az ellenőrzési arány a kockázati analízisen alapul).
    - Ha felmerül annak a gyanúja, hogy a támogatott nem teljesíti a megfelelő mezőgazdasági termelési gyakorlatra vonatkozó feltételeket, az esetet jelentik az illetékes hatóságnak további vizsgálatok elvégzése céljából. A hatóságnak el kell végezni az eset alapos jogi vizsgálatát, hogy megállapítsa a törvény által előírt büntetést.
    - Az esetre vonatkozó ítéletet és kiszabott büntetést megküldik a kifizetéssel megbízott irodának, amelynek meg kell vizsgálnia, hogy az illetékes hatóság által meghatározott szankciók összhangban vannak-e az 1750/1999 számú rendelet (EC) 48 cikkelyének alapelveivel és szükséges-e további szankciók kiszabása.

5. A jelenleg alkalmazott LFA eszközök hatásának értékelése

A kompenzációs támogatás rendszerét az RDP-re vonatkozó új rendelethez illesztették 2001-ben. A pénzösszegek elosztását 2001-ben összehasonlítva a támogatás szerkezetével és tendenciáival, lényeges eltolódást lehet észrevenni a közösségi támogatás irányvonalának szerkezetében. Az eltolódást elsősorban az jellemezte, hogy nőtt mezőgazdasági bevétel és nőtt a közösségi támogatás is 2001-ben. Ami itt fontos, hogy az LFA farmerek, különösen a hegyi farmerek bevételének aránya és a farmerek számára adott közösségi támogatás hányada növekedett 2001-ben.

Amióta ennek a rendszernek az elődjét bevezették (1975-ben), a kompenzációs támogatás nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kedvezőtlen adottságú területeken tovább folytatódjon a mezőgazdasági tevékenység és megmaradjon az aktív termelő lakosság. Ausztria EU csatlakozása óta az uniós eszközök alkalmazása a pozitív gyakorlat folytatását célozza. Különösen az Agenda 2000 reform erősítette meg azt a célt, hogy a bevételek és a farmok által végzett szolgáltatások díjazása közötti különbségeket csökkenteni kell. Számos jel mutatja a kedvező tendenciát, többek között a farmok fejlődése, a hasznosított területek és a haszonállatok számának növekedése, csakúgy mint a mezőgazdasági termelésben résztvevők számának emelkedése. A jelek azt mutatják, hogy a támogatott (hegyi és LFA) farmok jobban fejlődtek, mint az átlagos és a nem-LFA farmok.

Azt feltételezik, hogy annak, hogy öt támogatási szintet (a hegyi farmok négy kategóriája, és a nem-hegyi, de LFA farmok) állapítanak meg, igen jó hatása van a kompenzációs támogatások rendszerére. Ez a megkülönböztetés fontosabb, mint az LFA-k három kategóriába (hegyi, más LFA, "kis" LFA területek) sorolása. A mezőgazdasági bevétel csökken, a támogatás összege pedig emelkedik a termelési nehézségek növekedésével, így a támogatás - legalább részben - kiegyenlíti a lemaradást.

Amint arra fentebb rámutattunk, a kompenzációs támogatás tekintélyes hányadát adja a mezőgazdasági bevételnek és a hegyi farmoknak juttatott közösségi támogatásnak. Ez a hányad a termelési nehézségek növekedésével arányosan emelkedik. A nemzeti támogatást kiegészítő pénznek tekinthetjük olyan esetekre, amikor az EU rendelet nem teszi lehetővé a megfelelő mértékű támogatás kifizetését, és így a nemzeti támogatással megakadályozható a bevétel lényeges csökkenése Ausztria 1995-ös EU csatlakozása óta.

A támogatási eszközök elosztása nagymértékben a farm méretétől, a termelési nehézségek nagyságától és a farm elhelyezkedésétől függ. Ráadásul Ausztria több hegyi régiójában az alapvető fontosságú alpesi legelők fenntartására nagy hatást gyakorolnak a szétosztott támogatások.

A kompenzációs támogatás felső határa 1,4 LU volt 1 ha takarmánytermelő területen (2000-ig), és ez arra késztette a farmereket, hogy a füves területeket ez alatt a szint alatt hasznosítsák. Ezért ez alatt az időszak (1995 – 2000) alatt még a nagyon alacsony kihasználtságú területeken (kb. 1,0 LU/ ha) sem növelték a haszonállatok számát. Természetesen a nem-hegyi farmerek és azok a hegyi farmerek, akik kevesebb termelési nehézséggel néztek szembe, illetve a keleti hegyvidék néhány régiójának farmerei az átlagosnál magasabb szintet értek el. A támogatás arányában bekövetkezett eltolódás 2001-ben a terület-alapú kifizetések felé az átlag irányában mozdítja el a szinteket. Azonban a rendszer két különböző támogatási szintet alkalmaz: egy magasabbat az állattartó farmokra és egy alacsonyabbat azokra, amelyeken nem tartanak haszonállatokat vagy csak nagyon keveset (körülbelül 0,5 LU/ ha).

A kompenzációs támogatás a megfelelő mértéknek és koncepciójának köszönhetően nagymértékben hozzájárul a vidéki területeken, különösen a hegyvidéken, a gazdasági tevékenység és az élettér fennmaradásához. Az 1995 – 2000 időszakban alkalmazott rendszerrel kapcsolatban voltak bizonyos kritikai észrevételek, amelyek közül néhányat figyelembe vettek, amikor a 2001-ben induló megváltoztatott kompenzációs támogatási rendszert kidolgozták. Azonban az új rendszert még túlságosan rövid időszakon keresztül alkalmazták ahhoz, hogy a hatását fel lehetne mérni. Általánosságban a nagy termelési nehézségekkel küzdő állattartó farmok esetében következik be a támogatásban a legnagyobb növekedés. Mivel a maximális támogatás elnyeréséhez előírt küszöbérték szintje meglehetősen alacsony, ez a rendelkezés aligha ösztönözhet a termelési lehetőségek kiterjesztésére.

Bár az EU szabályok alkalmazása jelentősen eltérést eredményezett az előző rendszertől, a szerkezeti irányvonalak megtervezésében szerzett tapasztalatok, amely a (hegyvidéki) mezőgazdaság sokféle feladatát célozza meg, segíti a mezőgazdasági-környezeti irányvonal és más szerkezeti eszközök alkalmazását. Jelenleg a Közös Mezőgazdasági Politika (Common Agricultural Policy CAP) "második pilléré"-nek aránya Ausztriában messze meghaladja a piacszabályozási intézkedések mértékét (4. táblázat). Jóllehet ez a hatás részben az ausztriai mezőgazdaság kisléptékű szerkezetének és gyenge piaci integrációjának következménye, az a politikai eltökéltség, hogy alkalmazzák és adaptálják a közösségi szabályokat a hegyvidéki gazdálkodás szükségleteinek megfelelően, meghatározó szereppel bír. A 2000 – 2006 időszakra vonatkozó vidékfejlesztési program (RDP) (BMLFUW 2000) egy átfogó kertet biztosít a hegyi gazdálkodás sokféle feladatának újraértékelésére.

Az ÖPUL mezőgazdasági-környezeti program, amelyre az összegző, horizontális megközelítés a jellemző (599m Euro évente a 2000-2006 periódusra), gyakorolta a legnagyobb hatást a hegyi farmokra, mivel ennek az irányítási rendszere minden eddiginél jobban megfelel környezetkímélő gazdálkodásnak. A hegyi farmerek ezeknek az anyagi eszközöknek a 45 %-át kapják meg, míg Ausztria farmjainak 36 %-a számíthat ilyen támogatásra. Ennek a tervezetnek a leginkább igényes eleme az organikus mezőgazdasági termelésre adott támogatás. 2000-ben a támogatott organikus farmok 83 %-a volt hegyi farm (Kirmer és társai 2002), és azoknál a farmoknál, amelyek komoly termelési nehézségekkel küzdenek, nagyobb az organikus mezőgazdasági termelés aránya.

A vidékfejlesztési program lehetővé teszi, hogy egyre nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a mezőgazdasági-környezeti program és a kedvezőtlen adottságú területekre vonatkozó tervek fejlesztésére, beleértve a hegyi területeket is. Az új LFA támogatási rendszerbe be akarják olvasztani az EU csatlakozás előtti régi rendszer előnyeit. Ez a rendszer lehetővé teszi a farmerek közötti nagyobb differenciálást és bevezet egy olyan fizetési formát, amely a hegyi farmerek számára alapvető támogatást ad. Ezek a támogatások, egy sor más mezőgazdasági szerkezeti támogatással együtt a vidékfejlesztési program pénzeszközeinek nagy részét lefedik.

4. táblázat: A közösségi támogatás mértéke farmegységenként százalékban (2001)

Hegyi farmok kategóriái
Ausztria Hegyi terület l 2 3 4 1–4 0
CAP-kifizetések 35 24 31 23 18 12 23 47
Mezőgazdasági-környezeti program, ÖPUL 38 37 37 40 37 34 37 38
Kompenzációs támogatás 15 26 19 26 30 44 26 4
Más támogatások 12 13 13 11 16 10 14 11
Teljes támogatás 100 100 100 100 100 100 100 100

Megjegyzés a 0 kategória nem-hegyi farmokat jelöl
Forrás : LBG, saját számítások.

Míg a közösségi támogatás hasonló feltételeket biztosít minden farm-csoport számára, a kompenzációs támogatás hatása az elmúlt évben növekedett és sikerült csökkenteni a különbséget a hegyi és a síkságokon működő farmok bevételei között. Észre kell vennünk, hogy a gabonatermelő farmerek az EU csatlakozás után az átlag fölött részesültek a csökkenő majd időközben lejárt pénzeszközökből. A 4. táblázatban részletezzük a különböző közösségi támogatásokat, hogy megmutassuk a kategóriák közötti megoszlást. A piacszabályozási támogatás (CAP pénzek) aránya 47 % a nem-hegyi farmokra és így nagy hatással van erre a csoportra (különösen a kedvező adottságú gabonatermelő farmokra), míg a hegyi farmerek a legmagasabb arányú támogatást a mezőgazdasági-környezeti programon (ÖPUL) és a kompenzációs támogatáson keresztül kapják. Ezek fő célként tartalmazzák a táj megőrzését. Ez a két érték a közösségi támogatás 63 %-át jelenti a hegyi farmokra (sőt a hegyi farmok 4. kategóriája számára 78 %-ot), míg a nem-hegyi farmerek a közösségi támogatásuknak csak 42 %-át kapják ezekből a forrásokból (ezen számértékek a táblázat 2. és 3. sorainak összegei). A táblázatból az is kiderül, hogy különösen a nagy termelési nehézségekkel küzdő hegyi farmok részesülnek kevés közösségi támogatásban (ld. A CAP alacsony értékeit, különösen a 3. és a 4. kategóriában).

Az Európai Számvevőszék az utolsó törvényi ellenőrzése során vizsgálta az EAGGF által adott pénz felhasználását, amelyet a Garancia Alap a vidékfejlesztésre szánt. Kiválasztottak 30 tiroli farmot mintaként és az Osztrák Piaci Szervezet (Austrian Market Organization, Agramarkt Austria - AMA) előzetes vizsgálata után a farmokat a Számvevőszék ellenőrizte. Főként a farmok vezetési módszereit vizsgálták, valamint azt, hogy a farmok megfelelnek-e a helyes mezőgazdasági gyakorlat alapelveinek. Nem volt panasz a pénzügyi támogatás formailag korrekt végrehajtására és a jogosultsági kritériumok alkalmasságára. Azonban sok vita volt a "helyes mezőgazdasági gyakorlat" megvalósításával kapcsolatban. Végül a számvevőket meg lehetett győzni a legtöbb vitatott pontot illetően, azonban a számvevők azt javasolták, hogy a rendeletet a jövőben körültekintőbben alkalmazzák. Ezek az "értelmezésbeli" különbségek fontosak lehetnek a kompenzációs támogatások jövőbeli felhasználása szempontjából és a kevésbé intenzív termelési módszerek bevezetése irányában hatnak.

6. A terület-alapú LFA támogatások bevezetésének tanulságai a támogatási politikák jövőbeni fejlődését illetően

A terv előzetes értékelését a Szövetségi Mezőgazdasági Intézet különböző részlegei végezték el az 1750/1999 számú rendelet 43. cikkelye alapján. Az LFA tervezet előzetes értékelését a Bécsben működő Kedvezőtlen Adottságú és Hegyvidéki Területeket vizsgáló Szövetségi Intézet (Hovorka 2000) végezte. Az értékelésből főként azt a következtetést vonták le, hogy az 1-es típusú területekre adott segélyek rendszerének megváltoztatása és az egyes farmok termelési nehézségeinek nagyon pontos számbavétele, amit a hegyi farmokra vonatkozó osztályozási rendszer (a nehézségek osztályozása 570 pontos rendszerben) átalakítása tett lehetővé, a támogatási rendszer további fejlesztését segítheti. A 2-es típusú területekre adott segély biztosítja az előző rendszer folytatását és ezt a farmerek is elfogadják. A terület-alapú támogatási rendszer másképpen hat a gazdálkodásra, mint az addigi haszonállat-tartást figyelembe vevő rendszer. Azonban ezek a változtatások a teljes LFA támogatás növekedését eredményezik, így kevés farmer tart attól, hogy a támogatások mértéke kisebb lesz, mint az előző években.

Mindent egybevetve, az új koncepció jobban támogatja a környezetkímélő és kevésbé intenzív termelést. Inkább összhangban van a mezőgazdasági-környezeti és a vidékfejlesztési célokkal. És ez azt jelenti, hogy jobban megközelíti a program elsődleges célját. A 2001-ben történő alkalmazás értékelésének alapján készített jelenlegi tanulmány alátámasztja a program 2000-es előzetes vizsgálati értékelését.

Amint azt az előbb említettük, a legtöbb LFA farm esetében a rendszer változása nem eredményezte a támogatási összegek csökkenését. Általánosságban ezt úgy tudták elérni, hogy az 1-es típusú területi segélyt (6 ha UAA-ig), amelynek az volt a feladata, hogy biztosítson egy alaptámogatást, további segélyekkel egészítették ki, különösen a kisebb farmok és az állattartással foglalkozó farmok esetében.

A Vadvédelmi Világ Alap (World Wildelife Fund WWF) ausztriai tagozata végrehajtott egy előzetes értékelést az osztrák RDP-ről, amelyben különösen a természet megőrzésére figyeltek. Ez a tanulmány egy pozitív becslést ad, amely az LFA támogatások előbbiekben leírt előzetes értékelésén alapul, amely beleillik a programba, de a környezetvédelem fejlesztésére pontosabb feltételek leírását igényli. Azonban ez mégis pozitív hatást gyakorol a környezetre, mivel főként a hegyvidéki területekre figyel és a kevésbé intenzív termelési módszereket részesíti előnyben WWF 2000).

7. Összegzés

A kompenzációs támogatási rendszer, amely tartalmazza a Nemzeti Támogatást, mint osztrák átmeneti járulékos támogatási formát, fontos eszköz a mezőgazdasági termelés megőrzéséhez, a minimális népsűrűség fenntartásához, az épített kulturális környezet fejlesztéséhez és a kedvezőtlen adottságú területek, különösen a hegyvidék környezetvédelmi céljainak megvalósításához Ausztriában.

A jelenlegi változtatásoknak, amelyeket az Agenda 2000 rendeletei hoztak, az a céljuk, hogy fejlesszék a környezetbarát termesztési módszereket és megakadályozzák a környezetrombolást ezeken a területeken. Bár többek szerint az új rendszer alkalmazásának hatása már érzékelhető Ausztriában, de valójában a támogatás emelkedése és az új elemek bevezetése az LFA rendszerbe még nem teszi lehetővé a hatások értékelését abban a tekintetben, hogy áttértek a haszonállat-alapú támogatásról a terület-alapúra . Csak néhány éves időszak után lehet majd értékelni az "új" intézkedések feltételezett pozitív hatását.

Bár a hosszú ideje alkalmazott LFA támogatások lehetővé tették, hogy a kedvezőtlen adottságú területeket, különösen a hegyvidéki területeket használják, és a legtöbb hegyvidéki régióban megelőzte a marginalizációt, azonban a terület-alapú támogatási rendszerre való áttérés megerősíti és kiszélesíti a termelési nehézségekkel küzdő területek változatos formáinak mezőgazdasági hasznosítását. Ez hatást fog gyakorolni a táj fejlődésére és a hegyvidéki területek sokoldalú hasznosítására. Azáltal, hogy ösztönzi a kevésbé intenzív termelési módszerek alkalmazását, lehetővé teszi, hogy a hegyvidéki területeket továbbra is mezőgazdasági tevékenységre használják, tehát az intézkedések a területek kettős hasznosítása ellen hatnak.

<< vissza