BESZÁMOLÓ AZ EU TAGÁLLAMOK KEDVEZŐTLEN ADOTTSÁGÚ TERÜLETEINEK TERÜLETI ALAPÚ TÁMOGATÁSÁRÓL – Franciaország
Vidékfejlesztési program (RDP) és a kedvezőtlen adottságú területek (LFA) támogatásaA francia nemzeti vidékfejlesztési program A vidékfejlesztési program nemzeti keretek között működik Franciaországban. Egy önálló jogszabály határozza meg a kedvezőtlen adottságú területek (LFA - Less Favoured Area) támogatásának kereteit és kivitelezését a különböző adottságú területeken. Azonban néhány módosítás még lehetséges minisztériumi szinten, elsősorban a "jó mezőgazdasági gyakorlat" kérdésében. A kedvezőtlen adottságú területeknek két típusa van - hegyvidékek és az egyéb kedvezőtlen adottságú területek
Az LFA program legfontosabb - gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi - célkitűzései az adott területen A francia LFA program célkitűzései egyértelműek: kiegyenlíteni a kereseti különbségeket a kedvezőtlen területeken és máshol lévő farmok között. Ezt a célt a helyi tapasztalatok ismeretében kell megvalósítani, hogy elkerülhessék a farmokon túltermelést és az alultermelést. Annak érdekében, hogy a kisebb farmokat előnyben részesítsék, csak az első 50 hektár mezőgazdasági területre kapnak kompenzációs támogatást, ebből is az első 25 többet. A kedvezőtlen adottságú területeket segítő támogatás nem jár az összes farmnak(1): minimum 3 hektárnyi mezőgazdasági területének és 3 LU haszonállatának kell lennie.
A kedvezőtlen adottságú területek jellemzői a vizsgált területenA kedvezőtlen adottságú területekre eső hasznosított mezőgazdasági területek (UAA) aránya a vizsgált területen. 1. táblázat: A kedvezőtlen adottságú területek eloszlása Franciaországban
Forrás: MAAPAR A kedvezőtlen adottságú területek 53%-át alkotják a francia összterületnek, és 44%-át a francia hasznosított mezőgazdasági területnek. A kedvezőtlen adottságú területek kisebb részét adják a hegyvidéki területek, ezek alkotják az összes mezőgazdasági terület 14%-át. Demográfiai adatok a kedvezőtlen adottságú területekről - ha elérhető - (pl. farmok és farmerek száma, a farmerek korbeli eloszlása, tulajdoni minták). 1997-ban kb. 275 000 farm helyezkedik el kedvezőtlen adottságú területeken, vagyis a francia farmok 37%-a. Ebből 107 000 van hegyvidéken (15%-a az összes francia farmnak), 43 000 hegyalja területen (5%-a az összes francia farmnak) és 125 000 egyéb kedvezőtlen adottságú területeken (17%-a az összes francia farmnak). A kedvezőtlen adottságú területeken alkalmazott legfőbb gazdálkodási módok 2. táblázat: a francia farmok gazdálkodási módok és terület szerinti eloszlása 2000-ben ("hivatásos" farmok(2))
Forrás : FADN France 2000, INRA Nantes Megjegyzés : Hegyvidéki területek = magas hegyvidék + hegyvidék + hegyalja A FADN(3)-ban az állattenyésztés aránya 85% a hegyvidéki, a nedvesebb hegyvidékeken pedig majdnem 100%. Ezeken a területeken a tejgazdaságok és a vágóállat-tenyésztők aránya csaknem megegyezik. Nem így van ez az egyszerű kedvezőtlen adottságú területeken, ahol a szántóföldek a farmok 23%-át adják. 3. táblázat: A hivatásos farmok átlagos strukturális adottságai 2000-ben, típus és elhelyezkedés szerint (Euroban)
Forrás: FADN 2000, INRA de Nantes A hegyvidék összes típusánál megfigyelhető, hogy a takarmánynövény adja a mezőgazdasági terület nagyobb részét, körülbelül a 3-ét. Főleg legelők vannak, mivel a kukorica aránya nagyon kicsi minden egyes hegyi farmtípusnál. Egyéb kedvezőtlen adottságú területeken viszont fontos a termények aránya, még az állattenyésztő részeken is (például 38 hektárnyi van 99 ha nagyságú tejgazdaságban). Általánosságban megállapíthatjuk, hogy a termelés gazdasági mértéke alacsony a hegyvidékeken más területekhez képest: például az átlagos tejkvóta 150 800 kg farmonként a hegyvidékeken, míg az egyszerű kedvezőtlen adottságú területeken 216 900 kg (az alföldeken pedig 205 000 kg). Tipikus adatok az LFA farmerek bevételéről, az LFA hozzájárulásokról, az LFA farmerek által kapott közvetlen kifizetésekről és a farmok jövedeleméről 4. táblázat: A hivatásos farmok átlagos gazdasági jellemzői 2000-ben, típus és elhelyezkedés szerint (Euroban)
Forrás: FADN 2000, INRA de Nantes Az új LFA támogatási séma alkalmazása előtt a kompenzációs támogatás gazdasági jelentősége meghatározó a hegyvidéken: 2000-ben a farmok jövedelmének 20%-38%-át adja ki, az összes közvetlen kifizetésnek pedig 27%-40%-át teszi ki. Az egyszerű kedvezőtlen adottságú területeken a kompenzációs támogatás kevésbé fontos: a farmok jövedelmében lévő aránya 0%-tól (szántóföldek) 15%-ig változik, és kevesebb, mint 10%-át adja ki az összes közvetlen támogatásnak. A speciális támogatások ellenére a hegyvidéki farmok jövedelme még mindig 40%-85%-kal kevesebb, mint az alföldi farmoké; az egyszerű kedvezőtlen adottságú területeken lévő farmoknak pedig 0%-100%-kal kevesebb bevételük van, mint az alföldieknek. Környezetvédelem a kedvezőtlen adottságú területeken, elsősorban a mezőgazdaságot érintő kérdések (pl. termelési célok, élőhelyek, jellegzetes fajok, környezetvédelmi problémák - túllegeltetés) Az Alpokban nincsenek igazán komoly intenzív gazdálkodás okozta problémák. A problémák sokkalta inkább lokális jellegűek. A legfőbb probléma az alul legeltetés: néhány hegyvidéki területen nagyon kicsi az állatállomány, különösen a völgyek és az alpesi legelők közötti átmeneti részeken (például az Észak Alpokban). A völgyekben és néhány alpesi legelőn viszont fellendülés figyelhető meg (lásd a "Öt kutatási terület összefoglaló ábrája: Az Alpok mezőgazdasági területei, környezetvédelmi kérdései" c. ábrán). Forrás: SAGRI-Alp project, 2001 Szociális kulcskérdések a kedvezőtlen adottságú területeken (pl. népességfogyás). 5. táblázat: a népesség alakulása a hegyvidékeken 1968 és 1990 között
Forrás: CEMAGREF A hegyvidékeken a demográfiai helyzet szélsőséges. A népesség ugyan egyes területeken, mint például az Alpok (+30% 1968 és 1990 között), nagyon gyorsan nőtt, szabályozatlan urbanizációs problémákat okozva, ugyanakkor Corse, Pyrénées és Massif Central térségeiben fogy a népesség. A ma használatos LFA támogatási módszerek leírása A kritériumok (a farmok és farmerek alkalmassága földtípus, termény, minimum földterület, stb. szerint), a kompenzációs támogatás feltételei (pl. földosztályozás, gazdasági struktúra, speciális környezeti problémák, stb.) LFA támogatás feltételei:
A kifizetett kompenzációs támogatások struktúrája 6. táblázat: Takarmánytermesztőknek járó maximális kompenzációs támogatás hektáronként, LFA típus alapján, 2002-ben
Forrás: MAAPAR A kompenzációs támogatást a takarmánytermesztő területek hektárban mért nagysága alapján ítélik meg. Támogatás csak az első 50 hektárnyi területre jár. Azon belül az első 25 hektárra a támogatás 10%-kal több. A támogatás mértéke hektáronként 49 (egyszerű LFA) és 221 (magas hegyvidék) Euro között változhat. Az LFA támogatási programmal kapcsolatos vidékfejlesztési (RDP) kiadások (beleértve EAGGF (Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) és a nemzeti támogatás közötti megoszlást) Az LFA támogatási programmal kapcsolatos kiadások - kb. 450 millió Euro - a francia RDP 1/3-át alkotja. Az LFA kiadások 80%-át a hegyvidékek, a maradék 20%-ot az egyéb kedvezőtlen adottságú területek kapják. A farmerek az LFA támogatási rendszer megváltozásával kapcsolatos terheinek csökkentésére szolgáló átmeneti intézkedések (pl. minimális és maximális kifizetések az RDR törvény előtti időszakban) Az LFA támogatási rendszer változásainak következményeit enyhítő fő intézkedés a teljes támogatási keret megemelése. Valóban, 2000 (régi támogatási rendszer) és 2002 között az LFA támogatási programmal kapcsolatos kifizetések 20%-kal növekedtek. A helyes gazdálkodási gyakorlat alkalmazása A helyes gazdálkodási gyakorlat definíciója és követelményei 7. táblázat: A kompenzációs támogatáshoz definiált minimális és maximális állatállomány sűrűség, LFA típus alapján
Forrás: MAAPAR A helyes mezőgazdálkodási gyakorlat a legkönnyebben az állatállomány sűrűség segítségével definiálható. Ha az állatállomány sűrűség a maximális szint fölött vagy a minimális szint alatt van, akkor az LFA támogatás nem jár. Alkalmaznak bizonyos fokozatosságot: az optimális állatállomány sűrűséget (kb. 1 LU/ha) meghatározzák a különböző típusú területekre. Az optimálistól való eltérés függvényében - természetesen csak a min. és max. értékek között- csökken a támogatás mértéke. A jelenlegi LFA támogatási eszközök hatásainak értékelése Változások a támogatásra jogosult kedvezőtlen adottságú területekben, ill. a támogatások mértékében. A 2000 és 2002 közötti időszakban: Társadalmi, gazdasági és környezeti tényezők, amelyek fontos szerepet játszottak az új rendszer kidolgozásában; Az új rendszer elosztásmódosító hatásai, kifejtve azt, hogy mely farmok/farmerek vesztesei és nyertesei az új terület-alapú kifizetéseknek, összehasonlítva a korábbi állatállomány-alapú kifizetésekkel.
A "vesztesek" általában azok, akiknek az állatállománya kívülesik a megengedett határokon. A "nyertesek" pedig azok, akiknek az állatállománya kicsivel 1 LU/ha alá esik (a farm területe ha-ban több mint az LU). Milyen hatással van az LFA támogatási rendszer megváltozása a farmokra és földgazdálkodókra rövid- és hosszútávon (pl. az állatállományokra). Az első vizsgálatok azt mutatják, hogy egyelőre nem érződnek komolyabb következmények. Az új rendszer nem könnyen érthető a farmerek számára, és a támogatási keret növelése többnyire kizárta a negatív következményeket. A farmoknak csak a 16%-a csökkentette a művelt területét 2000 és 2002 között. Hosszútávon várható, hogy az állatállományok 1 LU/ha-hoz fognak közelíteni. az extenzív gazdálkodásokra (pl. alpesi legelők) gyakorolt hatást nehéz megjósolni. Egy kvalitatív kiértékelés mindenképpen elkészül majd 2003- ban az RDP kiértékelése keretében. Összefoglalás Az LFA támogatásnak fontos gazdasági jelentősége van a francia kedvezőtlen adottságú területeken, különösen a hegyvidékeken (itt a kompenzációs támogatás teszi ki a farmok bevételének 20%-át). A 2001-ben bevezetett új rendszer igyekezett kiegyenlíteni a hegyvidékek (80%-a a kifizetéseknek) és egyéb kedvezőtlen adottságú területek közti gazdasági különbségeket. A két rendszer közti 2 éves átállást a támogatási keret 20%-os növelésével segítették. A helyes gazdálkodási gyakorlat fő kritériuma az állatállomány. Meghatároztak egy maximális és minimális szintet, ami valamennyire lokálisan változathat. A támogatás mértéke az adott területen definiált optimális állatállomány szinttől való eltéréstől függően változik. A változások farmokra gyakorolt gazdasági következményei pozitívak, de egyelőre nehéz következtetni a hosszú távú környezeti hatásokra. Lábjegyzetek
(1) A feltételeket statisztikailag értékelik, pl. legalább 1 ha mezőgazdasági terület, ebből min. 0,3 ha állandó művelésben. | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||