www.foek.hu

Autonóm kistérség szakmai nap

Az NFT-be építendő projekt javaslatok | Autonóm Kisrégió | Vissza a nyitó oldalra...

www.foek.hu

Tartalom
  A rendezvényről
  Program
  Meghívottak
  Előadások
-   Dr. Szörényiné Kukorelli Irén: Kistérség fogalma, története
-   Dr. Illyés Zsuzsa: Gondolatok a mindennapi élet számára jelentős tájfogalom kialakításának szükségességéről
-   Ertsey Attila: Az Autonóm kistérség definíciója, elve
-   Takács László: Gyökérzónás szennyvíztisztító esettanulmánya
-   Mátis István: Bioszolár fűtőmű projekt esettanulmánya
-   Stelczer Balázs: Kulcsi szélerőmű esettanulmánya

A rendezvényről

2002. szeptember 25.
Magyar Tudományos Akadémia,
Elnöki Tanácsterem

Védnökök:

Az 1999-ben született "Autonóm kistérség - országos ajánlás" tanulmány olyan stratégiai modell felállítását vázolja, mely szerint a vidéki térségek az energetika és a vízgazdálkodás területén egyenrangú partnerként kapcsolódnak a szűkebb és tágabb környezethez, legnagyobb mértékben saját erőforrásaikra támaszkodva. A modell Magyarország eddig kellően ki nem használt megújuló energiapotenciáljára, vízgazdálkodás szempontjából a decentralizált vízgazdálkodásban rejlő felhasználatlan lehetőségeire épít.

A lezárult projekt alapján megalapozottnak tartjuk azt az igényt, hogy az autonóm kistérség modell a jövő területfejlesztési elképzelései között valós alternatívaként jelenjen meg. Valós alternatívaként viszont csakis akkor képes megállni a helyét, ha az érintett döntéshozók meggyőződhetnek a modell gyakorlati megvalósíthatóságáról és társadalmi, gazdasági, környezeti konzekvenciáinak pozitív egyenlegéről.

Az "Autonóm kistérség" koncepció kidolgozásában részt vett szakértőinkkel, illetve a konferencia megrendezésébe bevont partnereinkkel programsorozatot szervezünk, amelynek első rendezvénye a 2002. szeptember 25-i szakmai nap. A szakmai nap célközönsége a Nemzeti Fejlesztési Terv készítésében közreműködő állami, regionális intézmények. 2003 első félévében rendezzük meg a konferenciát, ahová az érdeklődő önkormányzatok és kistérségek döntéshozóit és a területfejlesztésben aktív szakembereket várjuk. A konferenciát követő műhelynapokat az EU felé majdan pályázatot benyújtani képes kistérségi társulások, önkormányzatok számára szervezzük.

 

Program

10.00-10.10     Dr. Rechnitzer János, MTA Regionális Tudományos Bizottsága elnöke:
Bevezető, megnyitó
10.10-10.30     Dr. Szörényiné Kukorelli Irén, MTA Regionális Tudományos Bizottsága:
Kistérség fogalma, története
10.30-10.50     Dr. Illyés Zsuzsa, Autonóm kistérség projekt:
A táj fogalma, definíciója
10.50-11.10     Ertsey Attila, Autonóm kistérség projekt:
Az Autonóm kistérség definíciója, elve
11.10-11.20     Takács László, Kacorlak volt polgármestere:
Gyökérzónás szennyvíztisztító esettanulmánya
11.20-11.30     Mátis István, Szentlőrinc polgármestere:
Bioszolár fűtőmű projekt esettanulmánya
11.30-11.40     Stelczer Balázs, I. Magyar Szélenergia Társaság:
Kulcsi szélerőmű esettanulmánya
11.40-11.50     Koncepciót segítő pályázati rendszer javaslat ismertetése
 
11.50-12.50     Vita
 
13.00-14.00     Állófogadás
 

 

Meghívottak

Nemzeti Fejlesztési Terv, Operatív Programok

Regionális ügynökségek

Államigazgatás

Kistérségek

Regionális Bizottság tagjai

Sajtó

 


Előadások

 

A kistérség fogalma, története

Dr. Szörényiné Kukorelli Irén, MTA Regionális Tudományos Bizottság

A kistérség fogalma a rendszerváltással egyidős. A kistérségi szerveződés, mely alulról, a település-önkormányzati szintről építkezett már a 90-es évek elejétől, szinte az önkormányzati törvény kínálta atomizációval egy időben teljesen önkéntes alapon indult el. Tehát a településhálózati térben egy időben egymással ellentétesen zajlott le egy dezintegrációs és egy integrációs folyamat. Ennek a szerveződési folyamatnak a történetét és hatásait kívánom bemutatni, azt, hogy ma Magyarországon mit jelent a kistérségi szint. Maga a kistérség és a kistérségi szerveződés fogalma elkülönül egymástól, míg az előbbi egy térben lehatárolt területet, fizikai teret jelöl, addig az utóbbi település-önkormányzatok azon csoportját jelöli, ahol többnyire társulási formát választva együttműködnek.

A kistérség fogalmára sok definíciót találunk, attól függően, hogy milyen feladatot szánunk neki. Térbeli lehatárolása sem egy egyszerű feladat, hiszen sem a közigazgatási, sem a természetföldrajzi határok, de még vonzáskörzet-határok sem definiálhatják kizárólagosan. Sokkal komplexebb területi egységről van szó, olyanról, ahol egy településkör történelmi, kulturális gyökereit, társadalmi-, természeti-, gazdasági adottságait, néprajzi értékeit együttesen kell vizsgálni, úgy, hogy ezen a területet a fenti tényezők homogenitása a legnagyobb legyen. Ezt a téregységet nevezhetjük kistérségnek.

A kistérségi szerveződések megalakulása több szakaszhoz köthető, a 90-es évek első felében elindult kistérségi szerveződések erősen kötődtek a táji identitáshoz, ez a nevükben is megmutatkozott. Életre hívásukban nagy szerepet játszott az érdekérvényesítés, ezzel is magyarázható, hogy jellemzően az aprófalvas területeken jelentek meg először. A területfejlesztési törvény (1996. 21tv.) elfogadása utáni időszakra esik a kistérségek második alakulási hulláma. Ennek eredményeképpen a 90-es évek második felében az alulról szerveződő kistérségi társulások már szinte kitöltötték a teret, de ugyanakkor az önkéntesség elve érvényesülése miatt egyes területeken jelentős átfedések is mutatkoztak, azaz egyes települések több kistérségi szerveződés tagjai lettek.

A kistérségeknek szánt és a kistérségek részéről felvállalt legfontosabb feladat:

A megyénél kisebb területi egységben a gazdaság és a társadalom térszemléletű fejlesztése úgy, hogy az adott térség fejlődése a térség gazdasági és társadalmi szereplőinek érdekképviseletére, érdekfelismerésére és az önmozgásra építsen. E szemlélet alapján a térség fejlesztése a helyi gazdaság és társadalom ügye, azoké, akik a fejlődést akadályozó problémák és a fejlesztési lehetőségek felismerése alapján összehangolt akciókba kezdenek. Ez az együttműködés önkéntes, jó alapot szolgáltat hozzá a gazdaságföldrajzi-kulturális összetartozás érzése, a hasonló helyzetértékelés és a kapcsolatok közelsége, személyessége.

A sok feladatot csak intézményesült, működőképes kistérségi szervezetek képesek elvégezni, de a kérdés az, hogy léteznek-e ilyenek, s ha igen, akkor mi az az erő, ami a központi források hiánya ellenére elvezet a működőképességükhöz. Ezt az alulról építkezés erejében, a pályázati úton megszerzett pénzügyi támogatások lehetőségében kell keresni. De éppen ez jelenti azt, hogy a kistérségek működőképessége igen széles skálán mozog, sikerességük szervezet-, sok esetben személyfüggő.

Tény, hogy a kistérségi szerveződés, a kistérségben való gondolkodás a magyar terület- és vidékfejlesztésben természetessé vált, holott közel sem beszélhetünk letisztult fogalomról, szerep- és feladatkörről. Ezt az is jól mutatja, hogy a területfejlesztési társulások mellett a 90-es évek végére megjelentek a vidékfejlesztési kistérségek, az eddigi statisztikai kistérségek is újabb feladatokat kapnak, sőt központi finanszírozásban is részesülnek, valamint a közigazgatás is "kacsingat" a kistérségi szint felé.

 

Gondolatok a mindennapi élet számára jelentős tájfogalom kialakításának szükségességéről

Dr. Illyés Zsuzsa, Autonóm Kistérség Projekt

A táj kérdésköre, ha kevéssé tudatosan is, de felmerül minden környezetünkkel kapcsolatos ítéletalkotás során. Szakmai igényként fogalmazódik meg, hogy ha valamit meg akarunk változtatni vagy őrizni, azt a várható környezeti hatások elemzése alapján tegyük. Ezek az elemzések ritkán foglalkoznak közvetlenül a táj összefüggéseivel, a táj egyes elemeinek módosulását többnyire egymástól függetlenül értékelik.

Mégsem vitatható, hogy a változások valódi színtere, a hatások hordozója végső soron maga a táj, amely a fentiek alapján valóságnak tartott, de gyakorlati tartalom nélküli fogalomként jelenik meg a döntéshozók előtt.

A tudatosítás hiánya miatt a táj döntéseink hangsúlytalan, vagy nehezen kezelhető hátterében létezik, és nem is jelent megoldandó problémát egészen addig, amíg fel nem merülnek adott területen a fenntartható fejlődés vagy többek között az autonómia megvalósításának kérdései. Attól a pillanattól azonban, hogy megfogalmazódik az önrendelkezés, vagy a tartamos értékeket létrehozó folyamatok megteremtésének igénye, többé nem kerülhető meg a táj összefüggéseinek feltárására és harmonikus működésének megteremtésére való törekvés, és ilyenkor szembesülünk a táj fogalmi és gyakorlati kezelésének nehézségeivel.

A teljesség figyelembe vételére törekvő elképzeléseknek teljességet tükröző fogalomra, működési és kommunikációs rendszerre, munkaterületre van szükségük. Nem véletlen, hogy a táj az utóbbi időben az érdeklődés előterébe került. Divatosságát vélhetően annak az általános felfogásnak köszönheti, amely szerint a táj alatt a világ jelenségeinek azt a szintjét értjük, ahol a természeti és kulturális, az értelmi és érzelmi, valamint a közösségi és személyes tartalmak egymással összefüggő egységet képeznek. Így a "tájban" való gondolkozás az összefüggések keresésére és egyben a személyes vonatkozás tisztázására késztet, ezért e megközelítésmód egy új természet-ember viszony kifejezésére és kiépítésére alkalmas eszköz lehet. Nem véletlen, hogy a valóságban létező, és a tudatunkban, érzésvilágunkban élő tájak tartalmának feltérképezését, a tájfogalom jogi, politikai kategóriaként történő értelmezését az Európa Tanács is feladatának érzi, a 2000-ben elfogadott Tájkonvenció a témakör elmélyítését nemzetközi szinten segíti.

Természetes, hogy az új gondolkodásmódból következő gyakorlat megvalósítása csak lassan bontakozhat ki. Ma még nem tudjuk, hogyan lehet egy önrendelkezésre törekvő területet, tájat akár a közigazgatási egységektől is független önigazgatással felruházni, vagy a regionális szolgáltatások kényszerétől megszabadítani, nem tudjuk azt sem, hogyan valósítható meg a táj, mint közös élményterület közös döntésekkel történő irányítása, vagy hogyan ébreszthető fel a személyes felelősség kérdése. Ettől függetlenül biztosak lehetünk abban, hogy autonóm kistérségek létrehozásának valós előfeltétele, a program tájba illesztése és az érintettek tájszemléletének fejlesztése.

 

Az Autonóm Kistérség definíciója, elve

Ertsey Attila, Autonóm Kistérség projekt

"Az lesz a legjobb kormány, aki megtanít magunkat kormányozni"
Goethe

A konferencia célja egy jelenleg még egyre növekvő hátrány és mulasztás ledolgozása, illetve e folyamatban érdemi változás indukálása.

A kiindulópont egy felismerés: a profit és az ökológia nem összeférhető. Azok a változások, melyekre a világnak szüksége van, nem várhatók a piacgazdaság önmozgásától, sem az államtól, mint mindenható gyámtól. Csak az önmagukért és a világért felelősséget érző emberektől és közösségektől várható a változás. Ehhez azonban a ma rendelkezésre álló feltételek szerint szükség van az állam és intézményei segítségére, a folyamatok elindításához, hogy azok önjáróvá alakulhassanak, majd azt követően a segítő impulzus visszavonulhasson és átadhassa a terepet az önigazgatás struktúráinak.

A kiszemelt terület, melyre konferenciánk fókuszál, a települések üzemeltetése, különös tekintettel a közművekre, az energetikára és az ezzel összefüggő tájhasználatra.

A 2001 szeptember 11-e óta eltelt időszak eseményei nyilvánvalóvá tették: globális környezeti és szociális katasztrófával állunk szemben. A válság három fő területen a legszembetűnőbb, immár Magyarországon is:

  • a globális felmelegedés következményeiben
  • az ivóvíz veszélyeztetettségében
  • a globális gazdaság előnyeit élvezők valamint a tőkekoncentráció nyomán monopolizálódó gazdaság kiszolgáltatottai között húzódó jóléti szakadék mélyülésében.

A környezeti válság a felmelegedés egyre drasztikusabban érzékelhető jelei útján követeli, hagyjunk végre fel az üvegházgázok emissziójával, váltsunk életmódot, ne éljük föl saját és unokáink javait.

Ma az ország energiaellátása mintegy 70%-ban import forrásokra támaszkodik, egyes becslések szerint ez 90% fölé is mehet. Energiarendszerünk erősen centralizált, monopolizált, és importfüggő. Az olajár változását napokkal követik az üzemanyagárak. Egy újabb olajárrobbanás réme fenyeget. A villamosenergiát legnagyobb részben Paks termeli, s ma a szakemberek az erőmű rövidesen lejáró élettartama meghosszabbításán gondolkoznak. Az energiakérdéssel foglalatoskodó szakemberek, politikusok még mindig az eseményeket követő magatartással, a meglévő eszközökkel közelítenek a remélt megoldások felé.

Magyarország megújuló energiaforrásokban dúsgazdag. Teljes energiaszükségletünket fedezni tudnánk akár egy-egy energiafajta segítségével is. Mi az oka, hogy nem történt meg a fordulat? Hol vannak a cselekvés lehetőségei? Lehet-e a centralizáltat decentralizálni?

  1. A megoldásokra irányuló törekvések egyike - az első tételre - a megújuló energiaforrásokra való áttérés. Az atomenergiát a környezetvédelemben élenjáró Németország, Ausztria és Dánia példája nyomán is az átálláshoz szükséges, átmeneti technológiának tekintjük. Elsőrendű feladat a hazai megújuló potenciál (nap, szél, víz, biomassza, geotermia) felmérése és optimális, több lábon álló energetikai modellek kidolgozása. A megújulók alkalmazásának kikerülhetetlen ténye azok nagy területen való eloszlása és kis energiasűrűsége, mely a decentralizált használatot teszi egyedül célszerűvé.
  2. A második tétel - az ivóvíz kérdése - egyrészt összefügg a klímaváltozással, a csapadék csökkenésével, valamint a tájhasználattal. Közép-Európa legnagyobb édesvízbázisa, a Szigetköz kezd visszavonhatatlanul elszennyeződni. A csapadékszegény időjárás tartósnak ígérkezik, s ez felszíni vízkészleteink drasztikus csökkenését eredményezi (Balaton). Ivóvízbázisaink veszélyeztetettek és mennyiségük csökken.

    Az aszály és az árvizek ingalengése felhívta a figyelmet a kaotizálódó időjárásra, az árvizek okai közt az emberi tevékenységre, a természetes vízjárások, az erdőtelepítések, illetve az árterek összefüggéseire. Előtérbe került az integrált vízgazdálkodás. A megoldási javaslatok közt szerepel az ökologikus erdő- és mezőgazdasági művelés, valamint a vízmegfogás és klímaszabályozás erdősítés révén.

    A megújuló energiákhoz hasonlatosan az ökologikus vízgazdálkodás, a vízpótlás, a helyi klímaszabályozás céljainak legjobban a decentralizált technológiák felelnek meg. A szennyvíztisztítás természetközeli módszereit kiegészíti a tisztított víz újrahasznosítása, visszajuttatása a talajba. Ez szemben áll a regionális tisztítóművek trendjével, melyek magas technológiaigénnyel utaztatják a szennyvizet, s azt megtisztítás után sem hozzák vissza.

    A megújuló energiák használata és az ökologikus vízgazdálkodás egyaránt szorosan összefügg a mezőgazdasággal, tágabb értelemben a tájhasználattal. Ha fenntarthatóvá kívánjuk alakítani ennek az összefüggésrendszernek bármely elemét, ezt csak egy ökológiai összműködésre való figyelemmel tehetjük.

  3. A harmadik tétel - a szociális kérdés - nem elválasztható az előbbiektől. A decentralizált technológiák helyi tulajdonban megvalósíthatók, saját forrásokra és munkaerőre támaszkodnak. A fenntartható mezőgazdaság, melynek része a biogazdálkodás és az energetikai célú művelés, mind a hely gazdasági potenciálját, megtartóképességét növeli. Mindezen technológiák - jellegükből következően csak az érintett lakosság részvételével valósíthatóak meg, tulajdonosi illetve üzemeltetői struktúrái az önigazgatás, az autonómia felé mutatnak. A növekvő kiszolgáltatottság helyett a növekvő stabilitás, a saját lábon állás felé mozdítják a településeket.

Mulasztást követnénk el, ha a fenti problémakör egymással való kölcsönhatásait továbbra is az analitikus tudomány hagyományos szemléletén keresztül, diszciplínákra bontva vizsgálnánk és oldanánk meg.

Az Autonóm kistérség fogalmát egy 1999-ben, a Független Ökológiai Központban készített tanulmány alapozta meg, melyben az autonóm település megvalósíthatóságát kívántuk megvizsgálni. Rá kellett jönnünk, hogy a kérdések helyesen csak a település teljes ökológiai összefüggésében vizsgálhatóak. Így kirajzolódott egy tágabb terület, az öt falu által belakott, természetesen lehatárolt ökológiai egység, az önálló vízgyűjtőként, táji, szociális egységként is működő Dörögdi medence. Itt egy természetes adottság révén határolódott le a vizsgált terület. Az ökológia nem ismer határokat, nem határolható le önkényesen, például közigazgatási határok mentén. A decentralizált technológiák másik sajátos tulajdonsága, hogy partneri viszonyon alapuló, kooperatív működésre adnak lehetőséget.

A kistérség fogalma erre az ellentmondásos helyzetre adott válasz, ahol a fenntarthatóság, az autonómia felé való elindulást a több települést egybekapcsoló kooperáció és ökológiai összefüggés segíti.

A tanulmány első lépéseként tájépítész és mezőgazdász munkatársainkkal meghatároztuk a kistérség lehetséges jövőképét, mely a jelenlegi, nem fenntartható mezőgazdaság helyett két forgatókönyvben vázolta fel a fenntartható tájhasználatot, művelésmódokkal, birtokméretekkel, állatállománnyal. Erre, mint alapra építve meghatároztuk a kistérség megújuló energiapotenciálját valamennyi energiafajtára vonatkozóan, majd ezekből több változatban energiamodelleket állítottunk össze. A modelleket megvalósíthatóság szerint sorrendbe állítva értékeltük és végleges javaslattá sűrítettük.

Önálló fejezet foglalkozott a kistérség felborult vízháztartásának az egyensúlyi helyzet felé elmozdításával, szintén a fenntartható tájhasználat követelményével. Az integrált vízgazdálkodás szellemében a víztakarékosságtól az erózióvédelmen át a helyben megtisztított szennyvíz újrahasznosításáig terjedő komplex javaslat készült.

A tanulmány bebizonyította, hogy a vizsgált helyszínen létjogosultsága van az autonómiának, a települések rendelkeznek azokkal a potenciálokkal, melyek révén képesek saját lábukra állni. A kistérség jellegét, nagyságát tekintve megállapítható, hogy településeink túlnyomó része hasonló, vagy ennél még kedvezőbb adottságokkal bír. Az Autonóm Kistérség tanulmány felvázolta a jövő településének, kistérségének modelljét.

2002. szeptember. Mulasztásban vagyunk.

A szomszédos Ausztriában, Burgenlandban gombamód szaporodnak a szélerőművek, a biogáz-üzemek, a bioszolár fűtőművek, a biodízel finomító üzemek. A beruházók és egyúttal tulajdonosok a faluközösségek, mezőgazdasági egyéni vagy társas vállalkozások, azaz a helyben élők.

Burgenland adottságai nem sokban különböznek Magyarországétól - talán csak az elmúlt negyven év telt különbözőképpen. Az ott napjainkban megvalósuló energetikai beruházások mintegy 80%-át támogatások fedezik. A fennmaradó rész fele általában bankhitel, másik fele önrész. Ezt a modellt szeretnénk hazai lehetőségeinkre, jelenünkre adaptálni, egy átfogóbb szemlélet talaján.

Ma a korszellem önigazgatást és autonómiát kíván. Nem a gyámkodás a megoldás, hanem az önjáróvá alakítás, hogy településeink Münchausen módjára legyenek képesek saját magukat a mocsárból kihúzni.

Az Autonóm Kistérség gondolatában az interdiszciplinaritás, az Egész összefüggéseiben gondolkodás a többlet. A diszciplínák együttműködve erősítik egymást, az összműködés, a szinergia szellemében.

Támogatási rendszerünk javaslatát e gondolat jegyében tárjuk Önök elé. Célja, hogy indító impulzust adjon településeinknek, kistérségeink lakóinak, akik így el tudnak indulni, egyre erősebb léptekkel, lassan elválva a központi köldökzsinórtól.

A hátrány és mulasztás megvan, de ledolgozható. Hol van e még le nem privatizált terület? Ott, ahol élünk: a mezőn, az erdőben, ahol nő a növény, fejlődik a biomassza, süt a nap, fúj a szél. Esik az eső, zúgnak a folyók. Mindez megújul és mindenkié. Ehhez kell nyúlnunk, s ez kihúz a bajból.

 

Gyökérzónás szennyvíztisztító esettanulmánya

Takács László, Kacorlak volt polgármestere

Lehetne a mondandóm mottója: "Hogyan használjuk a természetet ahelyett, hogy kihasználnánk?"

Talán ez is bennem motoszkált, amikor 1991-ben azt a bizonyos cikket elolvastam a Parolában, ami a nádgyökérzónás szennyvíztisztítót mutatta be, illetve ajánlotta az olvasó figyelmébe, mint egy lehetséges alternatív tisztítási módszert. Az eljárás lényege az, hogy a nád, saját belső biológiai működését felhasználva, képes a kommunális szennyvizet megtisztítani. Akkoriban ez a tisztítási módszer Magyarországon még teljesen ismeretlen volt. Csak az elvet ismerték a szakemberek, gyakorlatban nem működött egyetlen ilyen rendszer sem. Sajnos az illetékes szakhatóságok sem fogadták (fogadják?) tárt karokkal az elképzelésünket. Meglehetősen göröngyös út vezetett az építés engedélyezéséhez. Pedig nagyon figyelemre méltó az eljárás mind építési, mind üzemeltetési szempontból. Tulajdonképpen az egész "mű" egy mesterségesen telepített, négy részre osztott nádas. Ha a terepviszonyok megfelelőek, elektromos energiát sem igényel az üzemeltetése. Az építés meglehetősen sok munkát követel. Megfelelő művezetéssel szakképzetlen munkaerőt is lehet alkalmazni. A helyi munkanélkülieket kitűnően lehet foglalkoztatni. A mi tisztítónk építésénél a kivitelező cég többnyire nyugdíjasokkal és diákokkal dolgoztatott. A szennyvíztisztító elkészülve teljesen beolvad a környezetbe, esztétikus látványt nyújt, a szaghatás pedig minimális. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy az üzemeltetése lényegesen olcsóbb, mint általában a többi rendszereké: a kötelező laboratóriumi mérések és a terület kaszálása kerül pénzbe. Ha megfelelően és szakszerűen van megépítve, akkor magától működik. A mi 250 lelkes településünkre szinte rászabták ezt a tisztítót, hiszen környezet és természetbarát, az üzemeltetése sem jelent megoldhatatlan feladatot.

 

Bioszolár fűtőmű projekt esettanulmánya

Mátis István, Szentlőrinc polgármestere

Szentlőrincen a 70-es évek közepén jelentős méretű, panelszerkezetű lakásépítési-program indult. Megépült a távfűtőmű HTO felhasználásával. Az üzemeltetést a PÉTÁV látta el 590 lakás és 23 egyéb fogyasztó részére. 1992-ben az önkormányzat visszavette a fűtőművet és a szolgáltatói feladatot a közüzemi vállalatára bízta. Az olajár drasztikus emelkedése és a dotáció megszűnése miatt a tulajdonos tüzelőanyag-váltásban gondolkodott.

1993-ban - dán kezdeményezésre - egy tanulmányban dolgoztuk ki a faapríték-tüzelésre való áttérés, illetve pakura fűtőolaj alkalmazásának lehetőségét. A pakura kedvező ára és a kedvezőbb átalakítási költség figyelembevételével a pakuratüzelés mellett döntöttünk. A pakura árának drasztikus emelkedése miatt 1995-ben ismét felvetődött a tüzelőanyag-váltás igénye. Nyugat-európai tapasztalatok alapján a megújuló energiaforrások felé fordult az érdeklődésünk. Biomassza alkalmazására gondoltunk a távfűtőmű, és napkollektorra a használati melegvíz előállítás vonatkozásában. Hazai és osztrák szakemberek segítségével elkezdődött a program előkészítése, kidolgozása. A lakosságot fórumokon folyamatosan tájékoztattuk, két alkalommal országos szakmai konferenciát rendeztünk. Az érintett minisztériumokkal is folyamatosan kapcsolatot tartottam, segítségüket kértem. Mindenütt kedvezően fogadták a törekvésünket, nagyon jó sajtó visszhangja volt a kezdeményezésnek, de ugyanakkor anyagi támogatásra konkrét lehetőség nem volt. Időközben elvégeztük a fogyasztói oldalon a műszaki átalakításokat, és 2001-ben áttértünk a mérés szerinti számlázásra. 1999-ben az FVM által kiírt VFC pályázaton támogatást nyertünk "Szentlőrinc Biomassza és napenergia alapú távhőkorszerűsítés" című megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez.

1998-ban városunkban kiépült a földgáz hálózat és a "gáz-lobbi" érdeklődése a fűtőmű iránt egyre intenzívebb, veszélyeztetve az eredeti programot.
 

A megvalósíthatósági tanulmány a faapríték és napkollektor mellé a földgázt is figyelembevéve 7 alternatívát dolgoz ki. Meghatározó két alternatíva lett:

  • a Bio-szolár
  • és a Bio-kogen megoldás.

A magas beruházási költség miatt a "szolár" megoldást levettük napirendről és továbbfejlesztettük a "Bio-kogen" kombinációt.

  • I. ütemben a gázmotor,
  • II. ütemben pedig a faapríték kazán kerül beépítésre.

Az I. ütem közbeszerzési eljárása lezárult. A II. ütemre a tél folyamán kerül sor.

Az ötlettől a megvalósításig társadalmi gazdasági szempontok vezéreltek:
Fa:
  • újranövő energiaforrás
  • elégetése CO2 semleges
  • minimális károsanyag kibocsátás
  • helyben termelődő energiaforrás
  • fafeldolgozás nyeresége a régióban marad
  • fafeldolgozás munkalehetőséget ad
  • stabil energiaforrás, stabil árakon
Energiaerdő:
  • kiváló faapríték alapanyag
  • minimális gondozásigény
  • parlagföldek hasznosítása = jövedelem
  • CO2 lekötés - oxigén termelés
  • apróvadak élettere
  • energiatermelés a mezőgazdaság új útja
Faapríték:
  • hasznosuló ipari és erdei hulladék
  • szelektív hulladékgyűjtésből keletkező fahulladék

 

Kulcsi szélerőmű esettanulmánya

Stelczer Balázs, Első Magyar Szélenergia Társaság

Az Európai Unió energiarendszerén belül radikális változtatást tervez: a tagországok 2010-re tizenkét százalékra kívánják növelni a megújuló energiaforrások arányát. Ez az unióhoz csatlakozó Magyarország számára nagy kihívás, hiszen a csatlakozás időpontjában hat százalékot várnak el tőlünk. Annál is inkább, mert jelenleg az összenergia termelésen belül csupán 2-3 százalék a környezetkímélő energiák aránya. A folyton újratermelődő energiák skálája széles, így mód nyílik a hely adottságainak megfelelő megoldás megvalósítására. A számos lehetőség közül az egyik a szélenergia, melynek hazai kiaknázhatóságát jól példázza az egy évvel ezelőtt átadott kulcsi szélerőmű hatékony működése.

Az Öreg Debella dombon felállított szélgép beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A szélerőmű az előzetes szélenergetikai mérések és számítások szerinti termelési eredményeket hozta: az eltelt idő alatt 1.250.000 kWh villamos energiát termelt, 50 ezerrel többet a tervezettnél. Mind az átlag szélsebességet, mind a teljesítményt mutató adatokkal elégedettek lehetünk.

A pozitív tapasztalatok mögött csúcstechnológia áll. A berendezés méri a szél irányát és sebességét, s a kapott adatoknak megfelelően optimalizálja a lapátok szögét, követve az uralkodó szélirányt. A sikerhez az is hozzájárult, hogy szélenergetikai méréseket végeztünk a legjobbnak ígérkező telepítési hely meghatározásához.

A szélerőmű által megtermelt áramot a helyi áramszolgáltató 20 kV-os (középfeszültségű) hálózata veszi át. Az egy év alatt megtermelt villamos energia mennyiség megfelel 600 család éves energiafelhasználásának.

Jelenleg 15 Ft/ kW-os átlag áron értékesítjük a villamos energiát. Ez nem túl magas ár, de nemsokára megszületik a villamos energia törvényen belül a megújulókra vonatkozó új átvételi ár, amely reményeink szerint olyan érték lesz, amely elégségesnek bizonyul banki kölcsön felvételéhez. Utóbbira azért van szükség, mert a 170 millió forintos beruházáshoz a Környezetvédelmi Minisztérium (2001) által ígért hozzájárulásának eddig még csak a felét kaptuk meg. E 32,5 millió forintos támogatás hiánya miatt likviditási problémákkal küzd a cég.

(A KöM és a Gazdasági Minisztérium 32,5-32,5 millió forintnyi támogatást helyezett kilátásba, utóbbi ugyanennyi kamatmentes hitelt is ígért a társaságnak.).

A beruházás megtérülése az egy évvel ezelőtt, a támogatások figyelembe vételével megállapított hat-nyolc éves időintervallum végében, azaz nyolc évben állapítható meg jelenleg. Ez még így is kevesebb, mint a tervezett tizenegy év, de ha az európai uniós gyakorlatnak megfelelő 4-5 éves megterülési intervallumhoz hasonlítjuk, akkor még van mit változtatni a támogatási rendszeren.

Bár az európai gyakorlat azt mutatja, hogy a szélenergia előállítási költségei csökkenőben vannak, más forrásokból nyert energiákhoz képest még mindig elég magasak. Ezért ahol a szelet munkára fogják, az állam hozzájárul a beruházás és a működtetés költségeihez.

A szélenergiával kapcsolatos projektek finanszírozásában és elterjesztésében az illetékes tárcáknak fontos szerepe lehet. A Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium a területi autonómia, a helyi energiaellátás megvalósítás szempontjából érdekelt a kérdésben. A Gazdasági Minisztériumnak az átvételi ár növelése lenne az elsődleges feladata. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium azért propagálhatná, mert ez egy olyan környezetbarát energianyerési forma, amely más megoldásokkal szemben elhanyagolható egészség- és környezetkárosodással jár. Az Oktatási Minisztérium pedig a környezettudatos nevelésben, a szemléletformálásban játszott kimagasló szerepével járulhatna hozzá a szélenergia és más megújuló forrásokra épülő energetikai rendszerek elterjedéséhez.

Utóbbiban mi is rész veszünk. A szélerőmű közvetlen közelében lévő oktató központban előadásokat tartanuk, általános képzésben részesítjük a szélenergia hasznosítása iránt érdeklődőket. Az ismeretek és a gyakorlatban megszerzett tapasztalatok továbbadása mellett egy ideje új beruházáson törjük a fejüket.


Vissza a nyitó oldalra...

Ha hibát talál oldalainkon, kérjük jelezze ezen az oldalon
vagy írjon levelet erre a címre: ******
Oldal utolsó módosítása: 2002.10.01.