www.foek.hu

Engelmayer Ákos: Egy fa - fotókiállítás

Vissza a nyitó oldalra...

www.foek.hu

Tartalom
  A kiállítás képei
  Megnyitó
  A fotóművész életrajza
  A vendégkönyvből

Részvétel a Művészetek Völgye rendezvényein, a 2005. nyári program.

A kiállítás képei

A nagyításhoz kattintson a képekre!

Megnyitó

Engelmayer Ákos kiállítását megnyitotta Vásárhelyi Judit:

Örömmel köszöntöm a megjelent vendégeket a Független Ökológiai Központ Tájvédelmi Oktató Központjában, a petendi Öregiskolában, a Művészetek Völgye és Zöldje e rendezvényén, Engelmayer Ákos fotókiállításán.

A FÖK 10 éve vesz részt a programban, kiállításainak sorában idén Engelmayer Ákos: Egy fa c. fotókiállítását van szerencséje üdvözölni. Ezt a fotósorozatot az Ültess fát utódaidnak! (ezek Széchenyi István szavai!) című programunk vonzotta ide.

Miről beszélhetek én ez alkalommal?

Beszélhetnék arról, hogy Ákos a fáról, én pedig Ákosról őrzök változatos képeket (a szabadságharcosról, a lengyel-magyar kapcsolatok históriásáról és szaporítójáról, a nagykövetről, leányának megértő, legjobb barátjáról, a kritikai szemüveget le nem tévőről, az egyetemi oktatóról)... De nem beszélek erről, ki-ki maga készítsen és őrizzen őróla képeket magának... Mi itt együtt Ákost, egy tölgyfa barátját, a fotóművészt látjuk és tekintjük.

Nem fotóztam soha, ezért a fotóművészet technikai kérdéseiről sem szólok.

Beszélhetnék talán a képek esztétikájáról: Ákos büszkeségéről, hogy valamennyi kompozíciója az objektívben született, egy képet sem vágott meg utólag. Arról, hogy milyen keresetlenek, mennyire híjával vannak a mai természetfotózás modorosságainak e képek, mennyire szemérmes és finom fotós ő. Hogy tárgyának környezetét, életterét - nich-ét, mondanák az ökológusok -, mekkora figyelmességgel tanulmányozza és dokumentálja. Mondandóm lényege azonban nem a hogyan. Inkább lássák Önök saját szemükvel ezt.

Húnyják be a szemüket. Idézzék fel legszerelmetesebb fájukat. - Az enyém a görgényi havasokban, képe az elmémben és a szívemben van. Az Önöké? Ákos papírra is tudta tenni, onnan megmutatja, megtanítja. Mindjárt ő maga mondja el, mikor látta meg először? És hányszor? Hányszor??

Hatalmas irodalma van annak, mit jelentenek a fák az emberiségnek, mit a magyarságnak. A fák szellemünk mélystruktúráiban élnek - kellene élniök -, mint a nyelvünk is. Egyek világunk szerkezetével, reméljük, hogy kozmogológiánk része még a világfa, az életfa, a szent hárs. Még mindig több mint 200 olyan fáról -főként tölgyről - tudunk, amely alatt a hiedelem szerint Rákóczi megpihent. Néhány km-re innen Henye irányában is áll egy.

Sajnos, azonban egyre kevésbé tekintünk így a fáinkra. Már egyre inkább tanulnunk kell, hogyan tanuljunk a fáktól.

Arról kívánok szólni, mely kincs, ha valaki észrevesz, meglát egy fát. Ősét és barátját, súgóját és ihletőjét, éltetőjét és filozófiai mesterét látja benne.

Külön-külön őrzi alakzatait, amikor messziről - végre! - megpillantja újra és amikor a tövében áll, megérinti a kérget a kép. Amikor a dús barázdára tekint bölcsen a tölgy - hisz nála nélkül hogy volna oly termékeny -, és amikor a nyarat fontolgatva álmodik a hó alatt. Milyen érték az a fotós, aki nem a blende változtatásaival, hanem a képek befogadásával segíti a mi látásunkat, a viszonyulásunk rugalmasságára is nevel, hogy lássuk az öregecskedőben is a zöldülőt, a magányosban is az életet adót...

A világnak vége - és nemcsak erkölcsi értelemben -, ha többé nem tudunk hegyül és farkasul. Ha a természet nem mítoszunk többé, ha a többi lénnyel elveszítjük az empatikus, együtt érző kapcsolatot.

Mi magyarok szerencsések vagyunk. Milyen íróink, milyen festőink vannak, akik tudják mindezt! S ahelyett, hogy felsorolnám hét évszázad magyar költészetét, vagy a Nemzeti Galéria katalógusát, csak Fekete István nevét mondom, aki képes a bagoly, a róka, a gólya bőrében élni, emberként tud bagolyul és vidrául, és képes mindezt meg is írni.

Engelmayer Ákos is, fotóinak szépségén, őszinteségén, keresetlenségén túl ezt a létfontosságú tudást kínálja nekünk. A kiállítást hitvese, Krystyna Golinska rendezte. Megtiszteltetés számomra, hogy a kiállítást megnyithatom. Tekintsék meg Ákosnak mesteréről, a tölgyfáról készült képeit!

A fotóművész életrajza

ENGELMAYER ÁKOS

(1938- , Szeged)

Az 56-os forradalom után nem vették fel az egyetemre, nyomdaipari szakmunkás tanuló lett, majd kéziszedőként dolgozott.

1962-ben Lengyelországba távozott, feleségül vette Krystyna Golinskát.

1968-ban a Varsói Egyetemen, a néprajzi szakon diplomázott.

Tolmácsként, idegenvezetőként és műfordítóként, majd újságíróként dolgozott.

A magyar és a lengyel ellenzék összekötője, a Szolidaritás (SOLIDARNOSC) tagja, amiért állásából elbocsátották.

A rendszerváltás után a Magyar Köztársaság varsói nagykövete (1990-1995).

Jelenleg a Varsói és a Pultnski Egyetem tanára.

Fiatal kora óta szenvedélye a fotózás. Az itt látható kiállítást több helyen is bemutatták.

A vendégkönyvből

Sokan írták: (Nagyon) Szépek (gyönyörűek, csodálatosak, fantasztikusak, lenyűgözőek, schön, sehr schön) a fák ... a képek! Fantasztikus (brilliáns) ötlet a sorozat!

Egy fa magában unalmasnak hangzik. De ezek a képek bebizonyították, hogy ez nem igaz!

Egy fának legalább annyi arca van, mint egy embernek...

Ötletet kaptam!

A fák mindig megnyugtatnak, mert tökéletességet sugallnak a számomra...

Én még fotókiállítás vendégkönyvébe nem írtam. Most érzem először, hogy szeretnék...

A mélygyökerű fák nőnek magasra. E.Á. és tölgyfája egyaránt MÉLYGYÖKERŰ

Köszönöm - egykori iskolámban ezt a szép élményt - a FÁT

Még több fát, képet, évet!

Csak az tudja, aki már fotózott egy fát. Az én fám. Gratulálok!

Megható így szeretni egy fát. Ő a KIVÁLASZTOTT

De jó lenne, ha mindenkinek - nekem is - ennyi türelmem lenne...

Ültess fát! Ha mást nem, lombot ád.

Tök jók a képek, szinte mindegyik király.

Gratulálunk a szép fotókhoz és szeretettel várunk Erdélybe egy hasonló kiállításra...

Tetszik ez a fa. Szívesen megismerkednék vele.

...Szinte látom azt a délutáni keresést, ami után a három tócsás meglett...

Nyugalmat, békét, szépséget sugároznak számomra...

"FA"ntasztikus!

Jó érzés tudni, látni, hogy egyszerű emberekként úgy látunk dolgokat amatőr fotósként, mint egy jeles művész.

Előre készültem ide jönni. Nagyobb élmény, mint gondoltam...

Remélem, nem sértelek meg azzal, ha azt mondom, hogy Te fotós vagy, nem művész.

Egyszerűen remek.

...a természet a legnagyobb művész. De ezt észrevenni... sem semmi. Egy szobában is szabadságot teremtesz!

Élljenek a fák (sic!), a természet és Engelmayer Ákos!

Elvileg olyan érzés a terem közepén körbenézni, mint amit Neo csinált a Mátrix-ban (a fő-valaki szobájában), azonban röstellve megvallom, hogy csak a kiállítás felénél vettem észre, hogy ugyanarról a fáról van szó... Egy erdő közepén állok... Közel s távol fák, mindegyik megfoghatatlan...

A természet minden fában nyújtózik egy kicsit - az ég felé.

... egy fa nemcsak EGY FA!

Rovásírás??

Csoda, hogy egy magányosan álló fa hányféleképpen örökíthető meg!

De hiszen ez mindig ugyanaz a fa!

Nagyon jó volt, fótós bácsi!

Egy fát két ember nézett végig: Baba és Ádi

Nem hiába mondják, hogy a fa az élet és a megújulás szimbóluma! ... Bántam volna, ha kihagyom!

Csoda-e, hogy őseink fákhoz, kövekhez, természet alkotta bámulatra, tiszteletre méltó helyekre jártak megtalálni Istennel a kapcsolatot! Csak a vak és a hülyék nem látják, hogy itt a KAPU!

Az egyik fa olyan ismerős! Nem ehhez kötötte ki Ludas Matyi a döbrögi uraságot?!

Vidám a kiállítás!

Tök J

Teljesen értem az érzést és köszönöm...

Gratulálunk az ötletgazdag kiállításhoz!

Igazán egyedi és ötletes

Fú, de jó vagy

És sokszor-sokszor: Gratulálunk! Köszönöm! Sok sikert a továbbiakhoz!


Vissza a nyitó oldalra...

Ha hibát talál oldalainkon, kérjük jelezze ezen az oldalon
vagy írjon levelet erre a címre: ******
Oldal utolsó módosítása: 2005.12.08.