Egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáféréséről a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról

Az egyezmény szövege

Részes felek

Kiadványok

Fórum

Kiskáté

Kapcsolódó oldalak

A környezetvédelem és a demokrácia szempontjából egyaránt kiemelkedő jelentőségű Egyezmény előírásai 2001. október 30-án léptek hatályba. Magyarországon a 2001 évi LXXXI. törvénnyel hirdették ki.

Az Aarhusi Egyezmény felépítésének, rendelkezéseinek alapos ismerete nélkülözhetetlen a magyar jogalkalmazó számára, minthogy Magyarország aláírta, ratifikálta és ki is hirdette ezt a többoldalú nemzetközi szerződést. Ráadásul az Európai Unió maga is az Aláíró Felek között van, ami azt jelenti, hogy az rövidesen az európai jog része is lesz, természetesen az Unió felfogásában, várhatóan még részletesebb és igényesebb változatban.

Az Egyezmény kidolgozását az európai környezetvédelmi miniszterek harmadik, Szófiában megrendezett konferenciáján határozták el 1995-ben. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága vállalta a szövegezés lebonyolítását, amely 1996-1998 között folyt. Az európai, észak-amerikai és közép-ázsiai országok szakértő küldöttei mellett a tárgyalásokon - elsőként a nemzetközi jog történetében - teljes joggal felruházva részt vett az európai környezetvédő szervezetek négy képviselője is.

A rendkívül gazdag, koherens rendszert alkotó szöveget 1998. június 25-én fogadták el, majd 39 ország környezetvédelmi minisztere és az Európai Unió képviselője írta alá. A szükséges 16 ratifikációs okmány már összegyűlt, így az Egyezmény 2001. október 30. napjával hatályba lépett. Ennek megfelelően a Magyar Kormány is intézkedett afelől, hogy az Egyezmény törvénnyel való kihirdetése ugyanezen dátummal megtörténjen és így szövege elfoglalja helyét a magyar jogrendben.

Az Aarhusi Konvenciót 1998-ban, Dániában írták alá az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában résztvevő államok. Ez a nemzetközi jogszabály a szokásos szabályokat követve akkor lép majd hatályba, ha az aláíró országok közül 16 a saját nemzeti joga részévé teszi a szövegét. Az aláírás óta eltelt két év alatt már 11 európai, illetőleg eurázsiai ország elvégezte az ún. ratifikációs munkát és várható, hogy legfeljebb egy éven belül a Konvenció titkársága összegyűjti a szükséges 16 ratifikációs bejelentést.

Az Aarhusi Konvenció, amelynek megszövegezésében az európai környezetvédő mozgalmak és az európai környezetvédelmi parlamenti szövetség (Globe) is részt vett, összegyűjtötte a közösségi részvétel meglévő elemeit és rendszerbe foglalta azokat. A Konvenció igen nagy nemzetközi elismerést vívott ki magának, más földrészek hasonló törekvéseinek mintájává vált.

A magyar jog az Aarhusi Konvenció számos elemét tartalmazza, sőt az azoknak megfelelő gyakorlatot is kialakította. Azt, hogy ezáltal teljes összhangban lennénk a Konvencióval, mégsem mondhatjuk, hiszen a közösségi részvétel rendszere környezetvédelmi joggyakorlatunkban még nem létezik. Nincs olyan egységes jogi rendszerünk, amely az összes, a környezet szempontjából alapvető fontosságú ügy eldöntésében biztosítaná a részvétel lehetőségét.

Nincs olyan szervezetrendszer, nincsenek olyan szervezeti egységek, hivatalnokok, akiknek elsőrendű hivatali kötelezettségük lenne az, hogy a közösségek aktív részvételében rejlő lehetőségeket kiaknázzák.

Semmit sem érnek a szórványosan meglévő jogi, eljárási lehetőségek addig, amíg azokat csak a beavatottak képesek használni. A környezet állapotának romlása miatt közvetlenül érintett több millió honfitársunk még nem rendelkezik a megfelelő tudással, ismerettel, készséggel ahhoz, hogy a helyzetét értékelje és annak javítása érdekében hatékonyan fel is tudjon lépni. A részvételre képesítés intézményi, eljárási garanciái szintén nem épültek még ki Magyarországon.

Az Aarhusi Konvenció szerkezete

Szokás mondani, hogy a Konvenció három pilléren nyugszik: az információhoz való jog, a beleszólási jog és a jogorvoslati jog pillérein. E három alapvető jog fontosságát a gyakorlat igazolja. Nyilvánvaló, hogy semmilyen fajta közösségi részvételről nem lehet szó, ha az érintett közösségek vagy a tágabb nyilvánosság a nagy környezeti hatásokkal járó beruházásokról csak akkor értesülnek, amikor a bulldózerek már elkezdték a munkát.

Ha a környezeti információ rendelkezésünkre áll, akkor lehet, hogy elfogadjuk azt, de az is lehet, hogy súlyos érdeksérelem fenyeget bennünket, a tervezők nem voltak kellő figyelemmel a lakosság és a környezet hosszabb távú érdekeire. Ilyen esetekben a beleszólás jogára is szükségünk van, hogy a döntéshozó az összes érdeket megfelelő súllyal figyelembe vehesse. Végül pedig arra az esetre, ha a döntéshozó ezt elmulasztaná, okvetlen szükségünk van a jogorvoslat lehetőségére is.

E hármas rendszert egészítik ki a Konvenció részvételre képesítési szabályai. A Konvenció pilléreit képező három jogosultság csak érdektelen írott szöveg marad, ha nincsen, aki élni tud ezekkel. A lakosságnak megfelelő szintű környezeti ismerettel kell rendelkeznie, általában véve és egy-egy kiemelt tervvel, beruházással kapcsolatban konkrétan is. A lakosságnak ezen felül ismernie kell a döntéshozatali eljárások legfontosabb szabályait és ezen belül természetesen a saját jogosultságait. Fontos, hogy a lakosság rendelkezésére álljon megfelelő intézményi segítség is: barátságos eljárási szabályok, könnyű lehetőség az egyesületek, alapítványok létrehozására és fenntartására, független szakértők stb. Csak így biztosítható, hogy a lakosság birtokában levő helyi ismeret, tapasztalat és érdekeltség a döntéshozatalban érvényesülhessen - valamennyiünk közös érdekében.

Forrás: ?????

***

Az oldalakat a Független Ökológiai Központ Alapítvány (FÖK) készítette a KAC K-36-02-00078F számú pályázati támogatásával.